Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az elmúlt 10 évben sokat változtak a transzferár-ellenőrzések. Eleinte a dokumentáció hiánya miatt kiszabható mulasztási bírság megszerzése volt az adóhatóság célja, majd a dokumentáció mélységi vizsgálata és az összehasonlító adatok támadása révén igyekeztek javítani az adófizetési morált, néhány hete pedig ismét új irányból fúj a szél…
A transzferár-dokumentáció ellenőrzéséhez alapvetően kétféle kockázat kötődik: a transzferár-nyilvántartás hiánya vagy hiányos tartalma miatt kiszabható mulasztási bírság, valamint az adóalap-korrekció elmulasztásához kötődő adóbírság és késedelmi pótlék.
2005–2006-ban, amikor először indultak a transzferár-dokumentációhoz kapcsolódó ellenőrzések, a revizorok szinte kizárólag a dokumentáció, illetve annak kötelező tartalmi elemeinek meglétét ellenőrizték. Mivel minden, kapcsolt vállalkozások között létrejött ügyletre vonatkozóan kellett valamiféle nyilvántartást készíteni, ha a revizor csak néhány apróbb – akár jövedelem-átcsoportosítási szempontból teljesen jelentéktelen – átszámlázást talált, amelyre nem készült dokumentáció, már retteghettünk is a kiszabható mulasztási bírságtól. Ebben az időszakban (az akkori publikációk szerint 2008-ig, de tapasztalataim szerint inkább 2010-ig) az APEH még csak tanulgatta a transzferárazást, és csak a leginkább szemet szúró esetekben támadta az adózót az adóalap-korrekció elmulasztása miatt.
A 2007–2010 közötti időszakban két, nagy hullámokat verő ellenőrzési „fogásról” lehetett hallani: az egyik az volt, amikor az adóhatóság észlelte, hogy a tanácsadók saját maguk fejléces papírjukon adják át ügyfeleiknek az elkészült dokumentációt. Kézenfekvő volt tehát megvizsgálni, hogy a tanácsadói számlák teljesítési időpontja, illetve a hozzájuk kapcsolódó, jellemzően nagyobb értékű szerződések dátumozása alátámasztja-e a transzferár-nyilvántartásokon szereplő dátumokat. (Kellemetlen helyzetet teremtett, amikor a tanácsadó 2008 közepén kiszámlázta a 2006. május 18-ai dátummal elkészített – egyébként kifogástalan tartalmú – transzferár-nyilvántartást.) 100 milliós nagyságrendű mulasztási bírságokról is lehetett akkor hallani…
ADÓklub Online 2016 – Androidos okostelefonnal |
|---|
|
ADÓ szaklap online ADÓ-kódex szaklap online Számviteli tanácsadó szaklap online Áfa-kalauz szaklap online – ADÓ kérdések és válaszok Ado.hu Prémium cikkek |
Szintén nagy port kavart, amikor az adóhatóság észlelte, hogy a transzferár-dokumentációban bemutatott adatbázis-keresések eredményei nem reprodukálhatók, illetve az ott bemutatott keresésnek a lefuttatása eltérő eredményre – adóalap-korrekcióhoz – vezet. Ilyen esetekben az adózó rosszhiszeműsége kétségen kívül bizonyítottnak látszott, ami szintén a bírságolási tételek maximumának kiszabásához vezetett. (Nagyjából innen eredeztethető a transzferár-nyilvántartások tartalmi vizsgálatának kezdete.)
2010–2011-től aztán nagyot fordult a világ: a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X. 16.) PM rendelet (a továbbiakban: 22/2009. PM rendelet), illetve annak módosításai következtében a kis ügyletek szépen lassan kikerültek a dokumentációs kötelezettség alól, a nagy tranzakciókhoz kapcsolódó nyilvántartásokat pedig már szinte minden esetben bevitték a revizorok az irodába annak érdekében, hogy azokat megfelelő szaktudással rendelkező kollégák vizsgálják át. Az utóbbi öt évben nem találkoztam hiányos tartalmú dokumentáció miatt kiszabott mulasztási bírsággal, ugyanakkor egyre több szerző tollából lehetett olvasni különféle adóhatósági megállapításokról, sokszor pontosan bemutatva a tényállásokat és az adóhatóság észrevételét.
E megállapítások olvasásakor gyakran egészen zseniális bizonyításokat ismerhettünk meg, amelyek révén megmutatkozott, hogy nemcsak a versenyszférában, de az adóhatóság berkeiben is ülnek nagyszerű szakemberek, akik rendszerben gondolkodva képesek a rejtett jövedelem-átcsoportosítások feltárására.
Mindemellett persze nem mehetünk el azok mellett a számomra teljesen érthetetlen megállapítások mellett sem, amelyek a transzferárazáshoz nem kapcsolódó jogszabályi rendelkezések csűrés-csavarása eredményeként születtek, teljesen figyelmen kívül hagyva a(z) – OECD-irányelvek[2] által is irányadónak tartott – piaci működést és a közgazdasági racionalitást.
Mivel többnyire milliárdos, tízmilliárdos árbevételű ügyfeleim vannak, nem ér meglepetésként, hogy minden nap egyszerre több partneremnél folyik adóhatósági ellenőrzés. Az utóbbi hónapokban úgy érzem, hogy az adóhatóság a „könnyű pénz” reményében vissza-vissza lép a régi ellenőrzési gyakorlathoz. Habár a kis ügyletekre már semmilyen dokumentációt nem kell készíteni, mégis keresik azokat a területeket, ahol hiányzó dokumentációt találhatnak, és olyankor a 2 millió forintos mulasztási bírság azonnal kiróható.
Az idei nyár folyamán kétszer is felmerült, hogy kölcsönök esetében a kölcsönadott összeg alapján kellene megítélni az 50 millió forintos összeghatárnak való megfelelést, és nem a kamat piaci mértékét kell vizsgálni.
Kerényi Máté Fülöp az Adó szaklap 2015/5. számában megjelent teljes cikkéből az ingyenesen nyújtott szolgáltatások kezeléséről is többet megtudhat.
Kerényi Máté Fülöp, okleveles könyvvizsgáló, adószakértő, a Kolchis Kft. ügyvezetője, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete Nemzetközi Adó tagozatának elnökségi tagja
