Változtak az illetékkedvezmények


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2014. január 1-jétől az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) szabályai közül leginkább az egyes illetékkedvezményi, illetékmentességi rendelkezések módosulnak. Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2013. évi CC. törvény (a továbbiakban: Mód-tv.) által beiktatott új, illetve módosított szabályokat mutatja be cikkünk.


Illetékmentes vagyonmozgások a házastársak között

2010 augusztusától jelentős változást hozott az illetékek rendszerében az Országgyűlés döntése, mely illetékmentessé tette az egyenes ági rokonok (gyermek – szülő, nagyszülő – unoka stb.) közötti ingyenes vagyonszerzéseket. Az ajándékozási és öröklési illetékügyek döntő többségét jelentő vagyonszerzésekhez tehát immáron több mint három éve nem kapcsolódik illetékfizetési kötelezettség.

Bővült a kör 2013. január 1-jétől, hiszen illetékmentessé váltak az egyenes ági rokonok egymás közötti visszterhes vagyonátruházásai is, és megszűnt az a korlát, mely az özvegyeket csak az örökrészünk első 20 millió forintjáig kedvezményezte öröklési illetékmentességgel. A túlélő házastársak tehát – a nevezett időponttól kezdve – teljes örökrészük után igénybe vehetik az illetékmentességet.

Egyes, a házastársak között végbemenő, illetve a házastársi vagyonközösség megszüntetésével realizálódó vagyonszerzések azonban – 2013. december 31-éig – illetékfizetési kötelezettséget keletkeztettek. Ebbe a körbe tartozott a különvagyonból különvagyonba, illetve a közös vagyonból a különvagyonba történő utalás, vagy ez utóbbi ellentéte, a különvagyonból közös vagyonba irányuló vagyonrendelés.

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. § (1) bekezdésében rögzített rendelkezés főszabályként ugyan a házastársi vagyonközösséget nevezi meg a házastársak vagyonjogi viszonyainak alapjaként, ugyanakkor egyfelől a törvény erejénél fogva, másfelől a házastársak rendelkezése alapján egyes vagyontárgyak a vagyonközösségen kívül esnek, és valamelyik fél különvagyonába tartoznak.

A Csjt. 28. § (1) bekezdése a különvagyonba sorolja
a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgyat,
b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgyat,
c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgyat, továbbá
d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgyat.

Emellett arra is lehetőség van – a Csjt. 27. § (2)–(3) bekezdései alapján –, hogy a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség tartamára szerződéssel rendezzék. A szerződésben a Csjt. rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon tartozik a közös, illetőleg a különvagyonba. A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges.

Amennyiben a házastársak nem kötöttek ún. házassági szerződést, illetve az illetékügy tárgyát képező vagyontárgy nem tartozik – a Csjt. alapján – valamelyikük különvagyonába, akkor elmondható, hogy a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és -fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díja is, hiszen a Csjt. 28. § (1) bekezdése értelmében a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik.

Mivel a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) valamennyi olyan ügyletet ajándékozási szerződésként aposztrofál, mely során az egyik fél – a saját vagyona rovására – a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttat, az ingyenes vagyonátruházás az ajándékozási illeték tárgyát képezi, amennyiben a házastárs vagyona (akár a közös vagyont illetően, akár a különvagyonára nézve) növekszik. A fentiek alapján viszont nem keletkezik – és 2013. december 31-e előtt sem keletkezett – ajándékozási illetékkötelezettség a házastársak egymás közötti ingyenes juttatásai esetében, ha a felek házastársi vagyonközösségben élnek, és a vagyonátrendeződés a tulajdoni viszonyok változatlansága mellett a házastársi vagyonközösség keretein belül történik.

2014. január 1-jétől azonban – az Itv. 17. § (1) bekezdésének p) pontja, illetve a 26. § (1) bekezdésének z) pontja alapján – illetékmentesek a házastársak közötti vagyonmozgások, akár ingyenes, akár visszterhes ügyletről van szó. Az illetékmentességi rendelkezés kiterjed a házastársi vagyonközösség megszüntetésével járó vagyonszerzésre is, így az említett napon hatályát vesztette az Itv. 25. § (2) és (3) bekezdése, mely a vagyonközösség megszüntetésével járó vagyonszerzéshez (az értékkülönbözet alapulvételével) a vagyonszerzés – ingyenes vagy visszterhes – jellegétől függően 2013. december 31-éig illetékfizetési kötelezettséget kapcsolt.

Hangsúlyos, hogy a kedvező szabályt kizárólag a 2014. január 1-jén vagy azt követően realizálódó vagyonszerzésekre lehet alkalmazni. Amennyiben tehát a házastárs vagyonszerzése 2013. december 31-e előtti, az illetékmentességi rendelkezés nem alkalmazható akkor sem, ha a vagyonszerzést csak 2014. január 1-je után jelentette be a vagyonszerző az állami adóhatósághoz.

Az új illetékmentességi szabályt kizárólag a házastársak alkalmazhatják, így például, ha a lánykérés során a menyasszony egy 400 ezer forint értékű gyémántgyűrűt kap ajándékba, az általános szabályok szerint köteles az ajándékozási illeték megfizetésére. Amennyiben azonban a gyűrű tiszta értéke nem haladja meg a 150 ezer forintot, alkalmazható az Itv. 11. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely rögzíti, hogy az ajándékozás csak akkor esik az ajándékozási illeték alá, ha arról okiratot állítottak ki, vagy ingó ajándékozása esetén okirat kiállítása ugyan nem történt, de az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 ezer forintot meghaladja.

Új bírósági eljárási illetékmentesség

2012. január 1-jétől 10 százalékos mérsékelt illeték terheli a felet, ha az eljárást megindító beadványát a bíróság idézés kibocsátása – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása – nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert azért szünteti meg, mivel a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) az alábbiak szerint határozza meg az érdemi vizsgálat nélküli elutasítást megalapozó okokat:
a) a perre a magyar bíróság joghatósága törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt;
b) a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes;
c) a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie;
d) a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt – akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt – a per már folyamatban van, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak;
e) a félnek nincs perbeli jogképessége;
f) a felperes követelése idő előtti, vagy – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető;
g) a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perben állása kötelező, és a felperes e személyt (személyeket) – felhívás ellenére – nem vonta perbe, továbbá a munkáltató helytállási kötelezettsége körébe tartozó személyhez fűződő jogot sértő tevékenység és egyéb károkozás miatt a pert a munkavállaló ellen indították;
h) külön jogszabály határidőt állapít meg a keresetindításra, melyet azonban a felperes elmulaszt, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja;
i) a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit;
j) a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását;
k) a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését;
l) a felperes a hiánypótlás végett neki visszaadott keresetlevelet a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el.

Egyfelől az ügyféli jogok erősítése, másfelől a bíróságok adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében 2014. január 1-jétől az Itv. illetékmentességet biztosít az eljárást megindító beadvány idézés kibocsátása – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása – nélküli elutasításáról rendelkező döntés elleni fellebbezés vonatkozásában.

Hangsúlyos azonban, hogy az új illetékmentességi rendelkezés bevezetésével egyidejűleg módosult a Pp. 85. § (2) bekezdése is, mely a változás révén rögzíti, hogy ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat – nélkül, hivatalból elutasítja, nem engedélyezhető költségmentesség, és a megfizetett mérsékelt illeték összege nem számítható be az ismételten benyújtott kérelem előterjesztésével keletkező eljárási illetékbe.
A jogalkalmazói gyakorlat egységesítése érdekében pontosabbá vált továbbá az Itv. 81. § (3) bekezdése is. A törvény 2014. január 1-jétől expressis verbis meghatározza, hogy amennyiben a bíróság az illetéket arra tekintettel mérsékelte, hogy az eljárást megindító beadványt – idézés kibocsátása nélkül, hivatalból – elutasította, vagy a pert azért szüntette meg, mert a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, a megfizetett illeték visszatérítésének kizárólag akkor van helye, ha a keresetlevelet szabályszerűen, a Pp. alapján a jogi hatály fennmaradására előírt határidőn belül ismételten nem nyújtották be.

E tényről a bíróság – annak bekövetkezésétől számított 30 napon belül – értesíti az illetékes állami adóhatóságot, vagy ennek elmulasztása esetén az adózó kérelmére igazolást állít ki.

Új közigazgatási hatósági eljárási illetékmentességek

Az Itv. 2013. december 1-jétől mentesíti az eljárási illeték alól
a) a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények és hálózatok hatósági nyilvántartásába (a továbbiakban: szolgáltatói nyilvántartás) való felvételt,
b) a szolgáltatói nyilvántartásban rögzített adatok módosítását,
c) a szolgáltatói nyilvántartásból való törlést,
d) a szolgáltatói nyilvántartással kapcsolatos bejelentéseket,
e) a szolgáltatói nyilvántartás adatairól hatósági bizonyítvány kiállítását és
f) a szolgáltatói nyilvántartásból teljesített egyéb adatszolgáltatást.

Az említett eljárások vonatkozásában korábban is tartalmazott illetékmentességi rendelkezést a jogrendszer a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben (Szt.), valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben. Azon jogalkotói célkitűzés megvalósulása érdekében azonban, mely arra irányul, hogy valamennyi eljárási illetékmentességet az Itv. rögzítsen, a rendelkezés 2014. január 1-jétől az Itv. 33. § (2) bekezdésének 46. pontjában kapott helyt.

Kiegészült továbbá az említett időponttól a közigazgatási hatósági eljárási illetékmentességek köre, hiszen az Itv. 33. § (2) bekezdésének 47. pontja szerint nem keletkeztet eljárási illetékfizetési kötelezettséget a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény szerinti
a) mező- és erdőgazdasági hasznosítású föld tulajdonjoga megszerzését célzó eljárás, valamint
b) a földhasználati szerződésnek a mezőgazdasági igazgatási szerv általi hatósági jóváhagyására irányuló eljárás, továbbá
c) földhasználati nyilvántartási eljárás.

A c) pontban említett illetékmentességi rendelkezés tekintetében megjegyzem, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény a korábbiakban tartalmazta a földhasználati nyilvántartás illetékmentességét.

Dr. Börzsönyi Zsuzsanna cikkéből, amely az Adó szaklap 2014/4-5. számában jelent meg, a fentieken túl megtudhatja azt is, hogy milyen új illetékmentességi rendelkezéseket fogadtak el a követelés elengedésével összefüggésben; miként enyhül a „telekmentesség” feltételrendszere; minden első lakást szerző kérhet részletfizetési kedvezményt; és miként változik a termőföldszerzés illetékmentességének feltételrendszere. Az Adó szaklap 2014/4-5. száma a Wolters Kluwer webáruházában is megvásárolható.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).