Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pénzügyi tranzakciós illeték nem a jegybanki függetlenség megkérdőjelezése miatt verheti ki a biztosítékot, hanem azért, mert a központi bank adóztatása – hacsak nem hárítja át az adót a kereskedelmi bankokra – csak előrehozott állami bevétel – mondta az Adó Online-nak Vámosi-Nagy Szabolcs. A tételes adót a lakossági szolgáltatást nyújtók egy részének szánják, és nem váltja ki az evát – vélte a címzetes egyetemi tanár, aki szerint cégenként kell kiszámolni, kinek éri meg a kisvállalati adóra való átállás. Trükközésre is ennél az új adónemnél lát esélyt az adószakértő.
Megállja-e a helyét jogilag a tranzakciós illeték legfrissebb változata?
A tranzakciós illeték nagyon ügyes adónem: adótechnikai értelemben nagyon jó, szépen szétterített, átlátható, olcsó a beszedése, és akinek feketejövedelme van, az is fizeti. Azzal a filozófiával is egyet lehet érteni – ez az egy filozófia fedezhető fel a mostani adópolitikában -, hogy a jövedelemadókról átkerül a súly a fogyasztást terhelő adókra.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tevékenységének adóztatása nem adózási ügy: az itt a kérdés, hogy az MNB függetlenségét hogyan értelmezi az EU, és hogyan értelmezi Magyarország. Egyébként nem ismerek olyan tiltó szabályt, amely alapján ne lehetne adóztatni a jegybankot, ha egyébként a többi kereskedelmi bank is alanya az új adónak. Bonyolítja a helyzetet, hogy az Európai Bíróság – hasonlóan a magyar Alkotmánybírósághoz – adózási témákban sokszor kiszámíthatatlan döntéseket hoz.
Az Európai Központi Banknak (EKB) milyen szerepe lehet az ügyben?
Az EKB-nak nincs egyetértési-, csak vélemény-nyilvánítási joga. Ettől kezdve az illeték bevezetését nem tudja megakadályozni, legfeljebb indirekt módon, ha összefognak a Magyarországgal hiteltárgyalásokat kezdő Európai Bizottsággal, és a tárgyalások során kifogást emelnek az illeték ellen.
Akkor lehet, hogy az illeték ügye politikai kérdés?
Nem lehet, hanem biztos. Adószakmailag annyit tegyünk hozzá, hogy a nemzeti bank adóztatása rövid ideig tartó élvezet, mert ha nem hárítja át az adót a kereskedelmi bankokra, akkor azt a következő évben vissza kell pótolnia az államnak, így csak előrehozott állami bevételről van szó. Ezért azt gondolom, hogy az illetéket nem a jegybanki függetlenség miatt kérdőjelezik majd meg, hanem azért, mert nem jelent tartós bevételt. Ne feledjük: a válságadóknál is az volt a kifogás, hogy csak három évre szólnak, és nem hosszú távon biztosítanak költségvetési bevételt. Feltételezem, hogy ez a kérdés legalábbis szóba kerül az IMF-EU-hiteltárgyalásokon.
Érdekli-e az IMF-et a magyar adórendszer, vagy egyszerűen csak azt vizsgálják, hogy a kivetett adók befolynak-e?
Az IMF fő szabályként úgy viselkedik, mint egy bank: hitelt nyújt és az adóstól fedezetet kér. Annyiban azért mégis különbözik a kereskedelmi bankoktól, hogy vizsgálja a kormányok tervezett intézkedéseinek hatását az adott gazdaságra és társadalomra, így ítéli meg a kínált fedezet súlyát. Úgy tudom, hogy az IMF nem szokott feltételekkel érkezni, hanem az adott kormány által felajánlott lépéseket értékeli; ezen belül biztos, hogy lehetnek javaslataik is. Olyan sarkos javaslatokkal azért biztos nem állnak elő, hogy – most a folyó pletykákról beszélek – vezessünk be ingatlanadót, vagy töröljük el az egykulcsos szja-t. Azért azt felvethetik, hogy az egykulcsos adó olyan társadalmi feszültséget okoz – jövedelmet csoportosít át a szegényektől a gazdagokhoz – , ami veszélyeztetheti a hitel visszafizetését.
A munkahelyvédelmi akcióterv 300 milliárdos adókönnyítést jelent. Látja ennek a fedezetét?
Ez kicsit kérdőjeles számomra. Kezdjük azzal, hogy a szociális hozzájárulási adó célzott csökkentése helyes, de soha nem fog munkahelyet teremteni. Csak a növekvő kereslet teremt új munkahelyet. A csomag arra jó, hogyha van üres munkahely, akkor olyan rétegből választanak a foglalkoztatók, amelyek hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon; ezeket a csoportokat az akcióterv jól eltalálja.
A költségvetési bizottság büdzsétervhez benyújtott módosító indítványa szerint a gazdaság fehéredése 162,6 milliárdot, élénkülése 40 milliárdot, míg a sikeres IMF-EU-tárgyalások 100 milliárdos megtakarítást hoznak.
A jegybank kimutatta, hogy amíg szabadságharcot vívunk a külfölddel, addig havonta 10 milliárdot veszítünk a kamaton, ezért ha tényleg sikerül megállapodnunk az IMF-fel, az hozhat ennyit. Azt bátor feltételezésnek tartom, hogy ez a szociális hozzájárulási adó csökkentése gazdasági növekedést hozna.
A legutóbbi beszélgetésünkkor azt mondta, hogy „Elsődlegesen és mindenek felett a munkáltató tb-járulékterhét kéne csökkenteni”. Erre gondolt?
Nem. A szociális hozzájárulási adó általános csökkentésére gondoltam. Az lenne a legjobb, ha a 27 százalékos szociális hozzájárulási adót 20 százalékra csökkentenék; egy százalékpontos mérséklés durván 70 milliárddal kevesebb bevételt jelent, így ez 500 milliárdos kiesést jelentene a büdzsének. Feltételezhető, hogy erre nincs forrás, ezért döntöttek a célzott járulékcsökkentés mellett. Ez jó irányba tett kis lépés.
Ezt kellene folytatni tehát a szociális hozzájárulási adó általános csökkentésével?
Igen, az nagyon jó volna.
De az Ön logikája szerint az sem teremt új munkahelyeket, mert ahhoz nem járulékcsökkentés, hanem kereslet kell.
Valóban nem teremt, de könnyít a vállalkozások helyzetén. Ha van 10 alkalmazottam, és eddig befizettem mondjuk 27 millió tb-járulékot, holnaptól kezdve pedig csak 20 milliót kell, akkor lehet, hogy a különbözeteket visszaforgatom a termelésbe.
Vagy sportkocsit vesz rajta.
Az is lehet. De azt gondolom, hogy az igazi vállalkozó szereti a vállalkozását, ez jó értelemben véve hiúsági kérdés számára. Ezért a felszabaduló pénzek egy részét visszaforgatja a cégébe, ami már könnyen lehet, hogy valamiféle mozgást elindít a gazdaságban.
Az is lehet, hogy emeli a dolgozói fizetését.
Azt nem hiszem. Fizetést nem szívesen emel egy vállalkozó. Ha a fejlődés beindul, teremtődhetnek munkahelyek, de a kapcsolódás eléggé áttételes. Viszont ha az utolsó fillért is kiszedjük a vállalkozásokból, akkor nem tudnak fejleszteni. Az adórendszerben pedig nem a nyereségadó a nagy tétel, hanem a 27 százalékos szociális hozzájárulási adó: azt akkor is fizetni kell, ha veszteséges a cég.
Ön az eva nagy ellenzője, mert azt elvtelennek tartja. A tételes adóval szemben is vannak ellenérzései?
Van egy sor tisztázatlan kérdés a beterjesztett törvényjavaslat ismeretében is. Az 50 ezer forintos önfoglalkoztatói havi tételes adó önmagában nagyon jól hangzik, de egyelőre kevesen tudják, hogy csak a lakossági szolgáltatást nyújtók körében fog működni, a szolgáltatói szektor egy részét célozza meg. Azt mondja ugyanis a törvényjavaslat, hogy a tételes adózást választó vállalkozás által kiállított számlát cégek nem számolhatják el költségként. A múltkor láttam egy híradós riportot, nagyon érdekes volt: a cipőjavító és kulcsmásoló vállalkozás tulajdonosának először nagyon tetszett az adónem, majd kiderült, hogy a kulcsmásoló részleg megrendelőinek háromnegyede közületi vevő, akiknek számla kell a szolgáltatásról. Az új adózással így elveszítette volna vevőinek ezt a részét, ezért végül marad a hagyományos adózásnál. Amúgy ez a megkötés megakadályozza, hogy a dolgozómat elküldjem, és tételes adózó vállalkozóként „visszafoglalkoztassam”, így az esetleges visszaélést kizárja.
A másik észrevételem, hogy hiányzik az adónem hipa(helyi iparűzési adó)-lába. A tételes adózónak csak bevételi nyilvántartást kell vezetnie, ami nem vág össze a hipa adminisztrációjával: annak alapja ugyanis a bevételnek valamint az anyagköltségnek, az eladott áru értékének és az alvállalkozói díjnak a különbsége. Tehát a hipa miatt a cégeknek mégis lesznek adminisztrációs kötelezettségeik, ha ezt nem rendezik egyszerűsített módon. Úgy tudom, a tárcánál dolgoznak a megoldáson.
Mi lehet az?
Az, ha kimondják, hogy a hipa mekkora plusztétel, vagy az, hogy beleveszik az 50 ezer forintba, és mondjuk ebből az összegből 2 ezer forintnak az önkormányzat lesz a kedvezményezettje.
A kisadózóknak az áfát is adminisztrálniuk kell.
Nem, mert azok választják majd ezt az adófajtát, akik alanyi adómentességet is választanak. Az alanyi adómentesség határát a beterjesztett törvényjavaslat jövőre 6 millióra emeli a mostani 5 millióról, nem véletlenül: ennyi a tételes adó választhatóságának a határa is.
Tehát összességében az elképzelés jó, csak látni kell, hogy a kisadó nem versenytársa az evának: az evás számlát bocsát ki, ezért az eva megmarad. Például az újságírók is mind számlát adnak, amit a kiadó költségként elszámol. Az újságírók ezért nem választhatják az új adót, mert a kiadóknak szükségük van erre a költségre. Elképzelhető, hogy vannak olyanok, akik feketén dolgoznak, és most azt mondják: megér havi 50 ezret, hogy nem kell a hatóságtól tartani, és még biztosítási jogviszonyom is lesz. Ilyen típusú fehéredés elképzelhető, de hogy ez tömeges lesz, azt nem hiszem.
Milyen más tisztázatlan pontot lát még a szabályozásban?
Azt, hogy 65 ezer helyett 50 ezret kell fizetni. Kiszámoltam, hogy egy magának minimálbért fizető önfoglalkoztatónak havi 65 ezer forintot kéne fizetnie szociális hozzájárulási adóként, saját tb-ként és szja-ként. Ki állja a 15 ezres különbséget?
Az állam.
Nem. A többi adófizető. Az állam közvetítő, nem teherviselő. Mindezekkel együtt ez jó kezdeményezés, meg kell próbálni.
A kisvállalati adóhoz mit szól?
Még nem látom pontosan, kinek érdemes választania és kinek nem. Nem tudom megmondani, hogy a vagyonnövekedés és a bértömeg együtt miként alakul; ez attól függ, milyen a kettő aránya, ami cégenként nagyon eltérhet. Azt tanácsolnám, hogy minden érdeklődő számolja ki, miként adózik a régi és miként adózna az új rendszerben, és ez alapján döntsön. Ha nincs érdemleges különbség, nem érdemes változtatni, a meglévő vállalati rendszereket átalakítani. Mert arra még felhívnám a figyelmet, hogy adminisztrációs egyszerűsítésről ez esetben nincs szó.
Van jövedelmi plafon is.
Az 500 milliós mérlegfőösszegbe belefér a magyar kis- és közepes cégek 60-70 százaléka. Ezt az adót a kicsiknek találták ki.
A csomagból kiemelném még a pénzforgalmi áfafizetés lehetőségét, ami nagyon fontos, és a hazai kkv-k 80 százalékát érinti. Ez az egyszeri átállásnál hoz majd költségvetési bevételcsökkenést, de nagyon jó szabály. Azért kellett rá ennyit várni ebben a körbetartozástól sújtott országban, mert az EU csak 2013-tól teszi lehetővé ennek a bevezetését.
A házipénztárra vonatkozó korlátok megszüntetését ugyanakkor rossznak tartom: azt annak idején azért vezették be, mert osztalékadó nélkül vették ki a cégekből a pénzt úgy, hogy az papíron a házipénztárban maradt. Ráadásul az intézkedés ellentétes a cégek közötti készpénzforgalom – nagyon is üdvözlendő – 1,5 millió forintos limitálásával. Olaszországban ez a határ februártól 1000 euró, és működik a rendszer.
Lát lehetőséget az ügyeskedésre a jogszabály-tervezetek alapján? Érdemes lesz például szétbontani cégeket?
Szélsőséges esetben ezt a kisvállalati adónál el tudom képzelni – ahol nemcsak a 25 fő, de az 500 millió forintos mérlegfőösszeg is határ – , hogy érdemes adott esetben 2-3 cégre bontani egyet. Azt azért hozzáteszem, hogy a kapcsolt vállalkozásokkal együtt kell számba venni a feltételeket, tehát szétbontáskor idegeneket kell bevonni a tulajdonosi körbe, ami kockázatot jelent.
Jövőre eldől, hogy működnek-e az új adók, vagy sem?
Ez egy év alatt sose dől el. Két-három év legalább kell hozzá. A korábbi, sikertelennek bizonyult tételes adók is legalább öt évig hatályba voltak. Az első évben mindenki gyanakszik, a másodikban jelentkeznek sokan – ez az evánál is így volt. Az is fontos, hogy a cégek lássák: van kifutása az új adóknak, nem fogják eltörölni őket a közeli jövőben.
| Vámosi-Nagy Szabolccsal legutóbb készített interjúnkból kiderül: adószakmailag helytelen, hogy a jövedelemadóztatásban kevéssé jelenik meg a szociálpolitika, az árakat terhelő adókban viszont igen. A címzetes egyetemi tanár szerint a leszúrt cövekek pont nem jók: progresszív szja-ra és vagyonadóra volna szükség, de ez láthatóan tabu a kormányzatnak. Az adószakértő arról is beszélt, hogy a kormány lassan megvalósítja Bokros Lajos koncepcióját. A beszélgetést itt olvashatja. |
