Végelszámolás számviteli szemmel
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az idei évben indult végelszámolások száma már június közepéig meghaladta a 11 ezret, ami tavaly csak szeptemberben lendült túl ezen a határon. A gyors növekedés egyik magyarázata lehet, hogy a cégbíróságok jelentős számban indítanak kényszer-végelszámolásokat az adóhatóság értesítése alapján azokkal a cégekkel szemben, amelyek beszámoló nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos kötelezettségeiknek nem tesznek eleget – derül ki az Adó szaklap 2011/10-11. számából.
Egy vállalkozó működése során kerülhet olyan helyzetbe, hogy valamilyen okból, legyen az a tulajdonosok egyszerű elhatározása, vagy valamilyen kényszerítő körülmény, szükségessé válik megszűnése. A megszűnés történhet jogutódlással, illetve jogutód nélkül. A jogutódlással történő megszűnés a társasági formaváltás, egyesülés, szétválás, amit együtt átalakulásnak nevezünk. A jogutódlás nélküli megszűnésnek alapvetően két esete van, a végelszámolás, illetve a felszámolás. A felszámolási eljárására akkor kerül sor, ha a társaságnál megállapítják a fizetésképtelenséget, és a tulajdonosok nem pótolják a hiányzó tőkét. Végelszámolási eljárással – a felszámolási eljárással szemben – csak azok a társaságok szűnhetnek meg, amelyek fizetőképesek, így ezen eljárás alapvető célja a kötelezettségek maradéktalan kiegyenlítése után megmaradt vagyon felosztása a tulajdonosok, tagok között. A cégnek a cégbírósági nyilvántartásból történő törlésével, a vagyon kiadásával a társaság tevékenysége véglegesen befejeződik.
A végelszámolásnak van többek között jogi, műszaki, gazdasági, számviteli, adózási vetülete is. Az Adó szaklap cikke a szűken vett számviteli megközelítést egészíti ki az adózási vetülettel.
A jogutód nélküli megszűnés alapvető szabályozását a gazdasági társaságokról szóló törvény tartalmazza, mely szerint jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság, ha a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelt vagy más megszűnési feltétel valósul meg, például a társasági szerződésben meghatározott cél elérésre került; a társaság legfőbb szerve (tulajdonosi kör) elhatározza a társaság jogutód nélküli megszűnését; a társaság tagjainak száma egyre csökken, kivéve, ha a törvény másként rendelkezik, azaz lehetővé teszi az egyszemélyes társaságként való működést; a cégbíróság a cégtörvényben meghatározott okok miatt megszünteti (például a cég vagyonára vonatkozó információ a megszüntetés folyamatában nem keletkezik, így felszámolás vagy végelszámolás mellőzésével, végzéssel szűnik meg a cég); jogszabály így rendelkezik.
Jogutód nélkül megszűnni felszámolással, végelszámolással vagy a cégbíróság (hivatalból történő) megszüntető eljárásával lehetséges. A végelszámolás lényegében olyan, jogutód nélküli megszűnés, amikor a cég vagyona a hitelezői igények kielégítésére elegendő, a vagyonmaradvány pedig a tagokat illeti meg.
Végelszámolásra kerül sor akkor is, ha a cég legfőbb szerve szabad elhatározásból dönt a jogutód nélküli megszűnésről, vagy a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva legsúlyosabb intézkedésként a céget megszűntnek nyilvánítja, ezt speciális végelszámolásnak, úgynevezett kényszer-végelszámolásnak nevezzük.
A végelszámolás szabályait alapvetően a cégtörvény és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) kormányrendelet (végelszámolási kormányrendelet) határozza meg azzal, hogy a végelszámolási kormányrendelet számos esetben a számviteli törvény szabályait rendeli alkalmazni, így elengedhetetlen a számviteli törvény ismerete is. Ez a szabályozás 2006. július elsejétől van így, ugyanis a végelszámolás szabályai akkor kerültek át a társasági törvényből, illetve a csődtörvényből a cégtörvénybe, mivel a fizetésképtelenségi helyzetben nem lévő gazdasági szervezetek piacról való kivezetésének szabályai nem tartozhatnak egy fizetésképtelenségi törvény szabályozási körébe, a végelszámolás szabályai nemcsak a gazdasági társaságokra, hanem valamennyi cégnek minősülő szervezetre vonatkoznak, illetve cégnek nem minősülő egyéb szervezetnél is alkalmazhatóak, ha az alapjogszabályuk ezt lehetővé teszi.
A végelszámolásnak alapvetően három lehetséges kimenetele van. Az első a szabályok szerint végigvitt végelszámolás, amelynek következményeképpen a gazdálkodó jogutód nélkül megszűnik. A második a végelszámolás megszüntetése, ugyanis a végelszámolás a végelszámolás ideje alatt megszüntethető, amelynek következményeképpen a gazdálkodó nem szűnik meg, hanem a tevékenységét tovább folytatja, míg végül a harmadik eset, amikor a végelszámolás felszámolási eljárásba fordul át, például akkor, ha a hitelezői igénybejelentések alapján kiderül, hogy azok maradéktalan kiegyenlítésére nincs fedezet, a végelszámolás átfordul felszámolási eljárásba.
A szabályszerűen végigvitt végelszámolásnak ugyancsak három fajtája van: a normál vagy általános szabályok szerinti eljárás, az egyszerűsített eljárás és a kényszer-végelszámolás.
Umenhoffer Ferenc cikke részletesen ismerteti a végelszámolási időszak szabályait, a végelszámolás menetét és feladatait, a korrigált végelszámolási nyitómérleggel, illetve a végelszámolás ideje alatti beszámoló készítéssel, továbbá a végelszámolás befejezésével kapcsolatos feladatokat konkrét példákkal alátámasztva.
