83 millió ember él lemaradó régióban az EU-ban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Bizottság nyolc uniós tagállam 47 régióját vizsgálta a 2000 és 2013 közötti időszakban.

Az EU lakosságának egyhatoda, 83 millió lakos él lemaradó régióban – derül ki az Európai Bizottság kedden közzétett jelentésből, amely a gazdasági növekedés, illetve a jólét szempontjából vizsgálja a lemaradó régiókat.

Az Európai Bizottság nyolc uniós tagállam 47 régióját vizsgálta a 2000 és 2013 közötti időszakban.

A jelentés két csoportba sorolta a régiókat. Csekély növekedésű régiókként jelölte meg azokat, amelyekben a bruttó hazai termék az uniós átlag legfeljebb 90 százaléka, azonban huzamosabb ideje semmilyen gazdasági növekedés nem tapasztalható. A jelentés ebbe a csoportba a főként a Dél-Európában található, kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező spanyol, olasz, görög és portugál régiókat tette.

Az alacsony jövedelmű régiók közé sorolta azokat, ahol az egy főre jutó GDP növekszik ugyan, de továbbra is az uniós átlag 50 százaléka alatt van. A jelentés Bulgária, Románia és Lengyelország mellett Magyarország több kevéssé fejlett tájegységét is ide sorolta.

A bizottság rámutat: az említett közép-kelet-európai országok gazdasága az együttműködés mellett az innovációba, a humán tőkébe irányuló beruházások hatékony kombinációjával lendíthető fel.

A jelentés szerint átgondolt szakosodási stratégiával elősegíthető lenne az innovációs erőforrás növelése a regionális versenyképességi indexben gyenge eredményt elérő régiókban, ahol nincs hatékony együttműködés a tudományos és a helyi üzleti szféra között.

 

A jelentés megállapítja, hogy mások mellett a magyar régiókban a GDP erősödése és a termelékenység fokozódása jellemző, de ez nem járt együtt a munkaerő arányos növekedésével. A termelékenység azonban elég magas volt ahhoz, hogy kompenzálja a foglalkoztatási hiány okozta vesztéséget – tették hozzá. Ezzel kapcsolatban megjegyezték, a legtöbb ország munkaerő-piaci szabályozása továbbra is strukturális akadály a leszakadó régiók versenyképességének növekedése előtt.

Az elemzők kitérnek arra, hogy más említett európai régiótól eltérően a magyarországi régiókban általában az Európai Unió átlaga alatt van az ideiglenes munkaszerződéssel dolgozók aránya, ugyanakkor a leszakadó területeken, különösen az Észak-alföldi és a Dél-alföldi régióban az unió átlagának mintegy kétszerese, 13-14 százalékos az ilyen – a munkavállalók számára kevésbé előnyös – szerződések aránya.

A vállalati struktúra és dinamikája szempontjából a leszakadó régiók gyengébben szerepelnek. Olaszország kivételével a leszakadó régiók mindegyikében alacsonyabb volt a vállalatok létrejöttének aránya az adott ország nem elmaradott régióihoz képest. Ez az arány Romániában, Bulgáriában és Magyarországon jelentkezett a legmarkánsabban, mégis előremutató növekedési dinamikát mutatott a 2011 és 2014 közötti időszakban. A jelentés kiemelte, hogy más országoktól elérően Magyarország leszakadó régióiban a lakosság arányához viszonyítva lényegesen több új cég jött létre, mint az uniós átlag, továbbá ezek a vállalatok fejlődtek a legjelentősebben.

Megjegyezték, hogy 2000 és 2013 között a beruházási ráta Románia és Bulgária kivételével minden említett ország elmaradott régiójában csökkent, ugyanakkor Görögország, Magyarország és Portugália leszakadó régióiban mindvégig magasabb volt más területeikhez képest.

A bizottsági jelentés kiemelte, hogy ösztönözni kell a beruházást a humán tőkébe, főleg a szakképzésbe, ezek a kohéziós politika forrásaiból támogathatók.

Ahhoz, hogy egy régió vonzóbbá váljon a fiatal tehetségek és a vállalkozások számára, jobb összeköttetéseket kell létesíteni a régió városai, valamint azok peremkerületei és a vidéki térségek között. Sok alacsony jövedelmű régió küzd infrastrukturális hiányosságokkal, ezért fokozni kell a fő közlekedési hálózatok beruházásait – hangsúlyozza a jelentés.

(MTI)

---