Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkabér utólag, a már elvégzett munkáért jár a munkavállalónak. Átmeneti pénzzavar esetén azonban szükséges és kényelmes megoldás lehet a munkáltatótól bérelőleget kérni. Ennek elszámolási szabályai már csak azért is fontosak, mert az új Munka Törvénykönyve az előlegnyújtásból eredő követelés szabályait egyéb esetekben is alkalmazni rendeli.
A törvény szerint a munkabért a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni. E határidőtől kollektív szerződés akár a munkavállaló hátrányára is eltérhet. Ha a bérfizetés átutalással történik, a munkáltatónak úgy kell eljárni, hogy a munkavállaló munkabérével a bérfizetési napon rendelkezhessen. Azaz nem elég elindítani az utalást a bérfizetési napon, hanem annak eddigre meg is kell érkeznie a munkavállaló bankszámlájára.
Munkabérelőlegről akkor beszélünk, ha a munkáltató ezt megelőzően teljesít, még esedékessé nem vált bért fizet a munkavállalónak. Előlegnyújtásról bármikor megállapodhatnak a felek. Nem tekinthető azonban előlegnek a munkáltató által más jogcímen, más célra átadott összeg, például kiküldetés esetén az elszámolási kötelezettséggel átadott utazási költségtérítés.
Az előlegről szóló megállapodást célszerű írásba foglalni, és ebben pontosan meghatározni az előleg mértékét, a kifizetés idejét és módját, valamint a visszafizetés szabályait, ütemezését. Munkajogi szempontból ennek részletei szabadon állapíthatók meg, ám érdemes tekintettel lenni egyes adójogi rendelkezésekre.
Az előleg és az szja
A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint ugyanis a munkabérelőleg esetén az esetleges kamatkedvezmény után nem kell személyi jövedelemadót fizetni, ha az előleg folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettség mellett és legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik. Ez az összeg 2012-ben 465.000 Ft.
Ha tehát a bérelőleg ezt az összeget nem haladja meg, és a visszafizetésre legfeljebb hat havi részletben történik, a munkáltatói előlegből eredő kamatkedvezményt – akár kamatmentes előleg esetén is – szja nem terheli. Ugyanakkor, nem vonatkozik ez a mentesség arra az előlegre, amelyet a munkáltató az általa az előzőek szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt folyósít. Ha tehát a munkáltató úgy folyósít munkabérelőleget, hogy az előző előleg visszafizetése még folyamatban van, a kamatkedvezményből eredő jövedelem adóköteles juttatás lesz.
Van amikor kötelező
A Munka Törvénykönyve egy esetet nevesít, amikor kötelező munkabérelőleget biztosítani. Eszerint, a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében, ha a részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért csak az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni.
Az alapbér felének megfelelő összegű előleget azonban – legalább havonta – ekkor is fizetni kell. Az új törvény szerint az alapbér felét garantált bérként egyébként is kötelező biztosítani a kizárólag teljesítménybérben díjazott munkavállalónak.
| Többet szeretne tudni az új Munka Törvénykönyvéről? |
|---|
|
Szakmai rendezvények, képzések:
A Complex Kiadó új kiadványai: |
Visszafizetés, elszámolás
Az előleg visszafizetésével kapcsolatban maga a törvény felhatalmazza a munkáltatót, hogy az előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja. Nem szükséges ehhez tehát a munkavállaló beleegyezése. Lényegében nem is a munkabérből való levonásról van szó, hanem arról, hogy az előleg összegét a munkáltató egy korábbi időpontban már megfizette. A munkavállaló béréből tehát valójában nem levonják ezt az összeget, hiszen már korábban, még az esedékessége előtt kifizették.
Ennek megfelelően a törvény bérelőlegnek tekinti azt az esetet is, ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt a munkavállaló nyilatkozata által, vagy neki felróható okból szűnik meg, és a beosztás szerinti munkaidőre járó munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült. Például, a kéthavi munkaidőkeret első hónapjában a napi munkaidőnél jóval kevesebb munkavégzést rendelt el a munkáltató, arra számítva, hogy majd a második hónapban „dolgoztatja le” le ezeket az órákat. Ha a munkavállaló az első „laza” hónap után felmond, a ténylegesen le nem dolgozott időre kifizetett többlet-bért munkabérelőlegként a munkáltató levonhatja.
Hasonlóan, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező valamely ok az elszámolás módosítását teszi szükségessé, és a munkáltató a módosított elszámolás alapján a munkavállaló részére az őt megillető összegnél több munkabért fizetett ki, a többletet előlegként vonhatja le a bérből. Például, a bér kifizetése után derül ki, hogy a munkavállaló keresőképtelenségét hamis dokumentummal igazolta. Ilyenkor a keresőképtelenség ideje igazoltatlan távollét lesz, amely bér nem jár.
Végül, ugyanezt az eljárást kell követni a munkaidőkeretben dolgozó, órabéres munkavállaló esetén, ha a munkaidőkeret lejártakor az elszámolás során kiderül, hogy magasabb bérben részesült, mint amennyi bérre az általános munkarend és a napi munkaideje alapján jogosult lett volna.
dr. Kártyás Gábor blogbejegyzése az azujmunkatorvenykonyve.hu oldalon is olvasható.
