A munkaviszony megszűnését követő kifizetések adózása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) jövedelem és vagyon adóztatásáról szóló modellegyezmény célja, hogy iránymutatást adjon a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények megalkotásához. A modellegyezményt kommentár egészíti ki, amely a modellegyezmény és a kétoldalú adóegyezmények rendelkezéseinek értelmezéséhez nyújt segítséget. A magyarázatokat az adóhatóságoknak is követniük kell. A kommentárt rendszeresen frissítik. A modellegyezményt és a kommentárt legutóbb 2014-ben módosították. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján megjelent tájékoztató alapján az új magyarázatokat 2015. január 1-jétől Magyarország valamennyi hatályos adóegyezményének értelmezésénél alkalmazni kell, kivéve, ha az adott egyezmény eltérően rendelkezik. A továbbiakban a modellegyezmény 15. cikkéhez – a munkaviszonyból származó jövedelemhez – fűzött magyarázatok kiegészítését mutatjuk be.

A modellegyezmény 15. cikkében megfogalmazott szabályok arról szólnak, hogyan kell meghatározni azt, hogy a munkaviszonyból származó jövedelem (a munkaviszonyból származó bér, fizetés és más hasonló díjazás) melyik szerződő államban adóztatható. Az általános szabály az, hogy az adóztatás joga azé az államé, ahol a munkát ténylegesen végzik, azaz ahol a munkavállaló fizikailag jelen van a tevékenység végzésénél. Ez azt jelenti, hogy az egyik szerződő államban belföldi illetőségű magánszemély, aki munkaviszony alapján a másik szerződő államból szerez jövedelmet, az utóbbi államban nem adóztatható csupán azon az alapon, hogy munkájának eredményét ott használták fel.

Az általános szabály alól azonban vannak kivételek. A munkavállaló mentesülhet az adóztatás alól a munkavégzés helye szerinti államban, ha a másik szerződő államban számít belföldi illetőségűnek az adóegyezmény rendelkezései alapján. Ehhez három feltételnek kell együttesen teljesülni.

a)  A munkavállaló egy összefüggő tizenkét hónapos időtartamon belül (a régebben kötött adóegyezmények szerint az adóévben) – nem tartózkodik száznyolcvanhárom napnál hosszabb ideig a munkavégzés helye szerinti államban.

b)  A díjazást fizető munkáltató nem lehet belföldi illetőségű abban az állam, ahol a munkát végzik. Munkáltató alatt ebben az esetben a gazdasági munkáltató értendő. Részletes vizsgálat alapján lehet eldönteni, hogy a kiküldetésnél a küldő munkáltató, akivel a magánszemély munkaviszonyban áll, vagy a fogadó állam foglalkoztatója tekintendő gazdasági munkáltatónak. A gazdasági munkáltató meghatározásának szempontjairól – egy korábbi kommentár módosítása alapján – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2012. október 31-én tájékoztatót tett közzé.

c)  Ha a munkáltatónak a munkavégzés helye szerinti államban telephelye van, a mentesség csak akkor jár, ha a díjazás költségét nem ez a telephely viseli.

A modellegyezmény munkaviszonyból származó jövedelemről szóló 15. cikkének kommentárja kibővült a munkaviszony megszűnésével összefüggő kifizetések adóztatásához kapcsolódó magyarázatokkal. Az új magyarázatok a kiküldöttek, a több államban munkát végzők, az ingázók esetében felmerülő adózási kérdések megoldásához nyújtanak segítséget. A juttatások egyedileg történő vizsgálata szükséges annak eldöntéséhez, hogy a juttatás melyik államból származik, illetve hogy a 15. cikk alá tartozik-e. A kommentár a következő esetekre ad részletes magyarázatot.

Konferencia ajánló
2016.03.10. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése; a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei Dr. Lőrincz György előadása a Danubius Zrt. Hotel Hungaria City Centerben Részletek és jelentkezés >>>

A munkaviszony megszűnését követően, de a korábban elvégzett munkáért fizetett díjazás abból az államból származónak minősül és ott adóztatható, ahol a munkát abban az időszakban végezték, amellyel összefüggésben a díjazást fizetik.

A munkaviszony alatt ki nem vett szabadságra, betegszabadságra tekintettel kifizetett összeg ott adóztatható, ahol a munkát végezték a jogosultság keletkezésének időpontjában. A több év alatt felhalmozódott szabadságot – más alátámasztható megosztás hiányában – a munkaviszony utolsó tizenkét hónapjához kapcsolódóan kell kezelni.

A végkielégítés a munkaviszony megszűnésének időpontját megelőző tizenkét hónapra járó juttatásnak tekintendő, kivéve, ha a körülményekből más nem következik. A felmondási idő alatt munkával töltött időszakra fizetett díjazás az általános szabályok szerint adózik. A munkavégzés alól mentesített időszakra adott juttatások abban az államban adóznak, ahol a munkavállaló feltételezhetően dolgozott volna ez idő alatt.

A jogellenes elbocsátás miatti kártérítés esetén meg kell vizsgálni, hogy a juttatás milyen jövedelmet pótol, és ennek függvényében lehet meghatározni, hogy az adóegyezmény mely cikkének rendelkezései alkalmazandók. A nem vagyoni kártérítést, amely nem az elvégzett munkához, hanem a munkáltató jogellenes cselekményéhez kapcsolódik, az adóegyezmény egyéb jövedelemről rendelkező cikke (modellegyezmény 21. cikk) alapján kell megítélni. Az adóegyezmény szerinti „egyéb jövedelem” csak abban az államban adóztatható, ahol a magánszemély belföldi illetőségű.

Az ún. versenytilalmi megállapodáson alapuló kifizetés rendszerint a 15. cikk hatálya alá tartozik, de jellemzően nem lehet a munkaviszony megszűnése előtti tevékenységből származó kifizetésnek tekinteni, ezért kizárólag a magánszemély belföldi illetősége szerinti állam adóztathatja.

A nyugdíj-hozzájárulásként vagy nyugdíjra való jogosultságra tekintettel a munkaviszony megszűnése után kifizetett, nyugdíjnak tekinthető összeg adózására az adóegyezmény nyugdíjról szóló cikke alkalmazandó (modellegyezmény 18. cikk). Amennyiben nem minősül nyugdíjnak, akkor a 15. cikk hatálya alá tartozik mint a magánszemély korábban elvégzett munkájáért kapott jövedelem.

A munkaviszony megszűnését követő időszakra juttatott egészségbiztosítás, életbiztosítás és egyéb természetbeni juttatás a 15. cikk hatálya alá tartozik, ha a körülményekből más nem következik. Az ilyen juttatások abban az államban adóztathatók, ahol a munkát a munkaviszony megszűnésekor végezték.

A munkaviszony fennállása alatt történt sérülésre, balesetre tekintettel a munkaviszony megszűnésekor, vagy azt követően adott juttatás a kifizetés jogcímétől függően minősülhet munkaviszonyból származó jövedelemnek (modellegyezmény 15. cikk), nyugdíjnak (modellegyezmény 18. cikk), közszolgálat teljesítés után járó kifizetésnek, valamint nyugdíjnak (modellegyezmény 19. cikk) vagy egyéb jövedelemnek (modellegyezmény 21. cikk). Az említett cikkek rendelkezései alapján lehet meghatározni, hogy az adóztatásra melyik szerződő állam jogosult. Az általános kártérítési jellegű kifizetéseknél a 21. cikkben foglaltak irányadók, azaz a juttatás csak az adóilletőség államában adóztatható.

A munkavállalói ösztönző rendszerek a juttatások számtalan formáját alkalmazzák. Az adóztatási szabályokat a juttatás tartalma határozza meg. Jellemzően a munkaviszonyból származó jövedelmekkel kapcsolatos rendelkezések (15. cikk) irányadók. Egyes juttatásoknál (például részvényopció) előfordulhat, hogy az adóztatás joga arányosan megoszlik több állam között.

Példa

Az „A” államban működő anyavállalat részvényopciós jogot ad a vállalatcsoport valamennyi tagvállalatánál munkaviszonyban álló vezető munkatársak részére 2012. augusztus 1-jén. Az opció keretében a munkavállalók térítés nélkül megszerezhetik az anyavállalat részvényeit. Ennek az a feltétele, hogy az opciós jog megadásától számított három éven át a vállaltcsoport valamelyik tagvállalatánál munkaviszonyban álljanak. A munkavállaló 2012. augusztus 1. és 2013. december 31. között „A” államban az anyavállalat munkavállalójaként dolgozott. 2014. január 1-jétől az anyavállalat „B” államban lévő leányvállalatával állt munkaviszonyban és „B” államban végezte a munkát. A hároméves várakozási idő 2015. augusztus 1-jén lejárt, a munkavállaló élt az opcióval és megkapta a részvényeket. A részvényjuttatásból származó jövedelem adóztatásának joga megoszlik a két állam között. Az „A” és „B” államban adóztatható jövedelemrészt arányosítással kell megállapítani.

A halasztott kifizetéseknél azt kell értékelni, hogy milyen juttatást fizetnek ki utólag. Ha a kifizetés egy adott államban, meghatározott korábbi időszakban elvégzett munka ellenértéke, akkor a 15. cikk rendelkezései határozzák meg az adóztatás helyét.

A munkaviszony megszűnésekor jövőbeli kieső jutalék pótlása jogcímén kifizetett összeg tekintetében a juttatás jogi alapja szerint kell a követendő adóztatási szabályokat meghatározni. Lehet például halasztott fizetés, munkaszerződés alapján járó végkielégítés jellegű jövedelem, kártérítéshez hasonló kifizetés stb.

Meghatározott helyzetekben a munkavállaló – megállapodás alapján – egy átmeneti időszakban akkor is kaphat teljes vagy részleges munkabért, amikor nem végez munkát. Ez jellemzően a nyugdíjazás előtt fordulhat elő. Ha a munkaviszony fennáll, akkor a juttatás a 15. cikk hatálya alá tartozik és a kifizetés abból az államból származónak tekintendő, amelyben okkal feltételezhető, hogy a munkavállaló ebben az időszakban dolgozott volna.

A hivatkozott cikkszámok a modellegyezmény szerkezetét követik. Magyarország hatályos adóegyezményeinél a cikkszámok eltérhetnek. Amikor az adóztatásra Magyarország jogosult, a továbbiakban a személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni.

---