Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Csaknem 7 ezer milliárd forinttal dobná meg a magyar GDP-t, ha a gazdasági szempontból ma láthatatlan – s nagyrészt továbbra is a nőkre háruló – háztartási munkát is beszámítanák. Az InfoTandem infografikája.
Az olló szűkül, de még mindig toronymagasan a nők járnak az élen, ha otthoni munkáról van szó. Míg a nyolcvanas évek végén 3,4-szer több időt fordítottak háztartási teendőkre, mint a férfiak, addig 2010-ben már „csak” 2,4-szer annyit. Ez úgy jön ki, hogy a KSH időmérleg-felmérése szerint három évtizede a nők napi átlagban még 208 percet áldoztak erre az életükből, s ez visszament 183 percre, a férfiak pedig mindeközben szerény 62 percről felküzdötték magukat egészen 78 percig. Mint látszik, ez még mindig nem éri el egy normál bajnoki meccs tiszta játékidejét sem…
A hagyományos nemi szerepek tehát még igencsak léteznek-e téren, amit a munkák megoszlása is mutat. A konyha például továbbra is főként a nők terrénuma, az általuk vállalt idő csaknem fele oda kötődik. A férfiak becsületére legyen mondva, azért itt is mutatkozik némi felzárkózás. Egyrészt időben – 9-ről 18 percre kúszott fel, vagyis megduplázódott náluk ez a terület a jelzett periódusban –, másrészt a vállalkozó szellemet tekintve: míg a nyolcvanas évek második felében mindössze a férfiak 28 százaléka ragadott időnként fakanalat, addig manapság már a 43 százalékuk dicsekedhet ezzel.
A mosás, vasalás terén esélytelennek tűnik a kiegyenlítődés – továbbra is 20-soros az eltérés –, s a mosogatást tekintve is több mint 5-szörös a nők fölénye. Ami a takarítást, rendrakást illeti, azt gondolhatnánk, itt akár fele-fele alapon is lehetne osztozkodni, ehhez képest a férfiak évtizedek óta lecövekeltek 7–8 perc magasságában, ami mostanság 4-szeres differenciának felel meg. A házkörüli munkáknál aztán fordul a kocka, itt az „erősebbik nem” kemény félórácskát is bevállal egy átlagos napon, szemben a 10 perces női penzummal. A különféle karbantartó, javító feladatok pedig már-már férfimonopóliumnak számítanak, cserébe viszont továbbra is átengedik a nőknek a varrást, ruhanemű-javítást (utóbbiak pár évtizede még negyed órát is elvittek naponta, ma már 3 perc, ha jut rájuk).
Egyébiránt a házimunkára fordított idő az életkor előrehaladtával növekszik: a 20–29 éves nők például naponta 106 percet, a negyvenes éveikben járók három órát, a 60–74 évesek pedig 206 percet szánnak erre. A férfiaknál ugyanez a három korosztály 23, 38, illetve 50 percet tud felmutatni.
Mindez kifelé tulajdonképpen rejtve, de mindenképpen fizetség nélkül zajlik – a háztartást működtetve, a családról gondoskodva. A KSH szakemberei kiszámolták, ha ez a fajta „láthatatlan” munka, illetve az egyéb, közösségek javára végzett fizetetlen tevékenység is beleszámítana az ország gazdasági teljesítményébe, akkor az 25 százalékkal – becslések szerint évi 6836 milliárd forinttal – növelné a magyar GDP-t.
