A részmunkaidős foglalkoztatás elterjedtsége hazánkban és a régióban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munka és a magánélet összeegyeztethetősége napjainkban mind gyakrabban és számos fórumon előkerülő témakör. Ennek egyik lényeges eleme a részmunkaidőben való munkavégzés lehetősége, amely különösen a gyermeket nevelő munkavállalók esetében tűnik kedvező megoldásnak, az atipikus foglalkoztatási formák, illetve rugalmas munkaidő-beosztás mellett. A gyakorlatban azonban a részmunkaidős foglalkoztatás még mindig nem számottevő hazánkban, jóllehet az Mt. egyes szabályai ezt a célt is hivatottak lettek volna elősegíteni. Mit tapasztalhatunk ehhez képest a környező országokban? Nyugat-Európában többen választhatják ez a foglalkoztatási formát?
 

A hazai szabályozási háttér

A munkaviszony tipikusan napi 8 órás teljes munkaidőre jön létre. Így van ez Magyarországon és a cikksorozatukban vizsgált európai uniós tagállamokban egyaránt. A napi 8 óránál alacsonyabb óraszám kivételesnek tekinthető, amelyhez a felek egyedi megállapodása szükséges.

Hazánkban a közbeszédben évek óta jelen van a részmunkaidős foglalkoztatás szélesebb körben való elterjedésének az ösztönzése, különösen a kisgyermeket nevelő munkavállalók, édesanyák vonatkozásában.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) is zászlajára tűzte egyebek mellett ezen cél megvalósulásának a támogatását is. Az Mt. 60. § (3) bekezdése a munkaszerződés-módosítás kötelező eseteként rögzíti a három év alatti gyermeket nevelő munkavállaló átmeneti részmunkaidős foglalkoztatásra irányuló ajánlatának az elfogadását. A hivatkozott előírás szerint a munkáltató az említett kérésnek köteles eleget tenni és a munkavállalót a gyermek harmadik életévének betöltéséig, illetve három, vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek ötéves koráig köteles legalább napi 4 órás részmunkaidőben foglalkoztatni.

Az Mt. az atipikus foglalkoztatási formák között szabályozza továbbá a munkakör megosztást (Mt. 194.§), amely jogintézménynek az a lényege, hogy a munkáltató egy adott munkakörre több munkavállalót szerződtet, amelynek ellátását tulajdonképpen a munkavállalók egymás között megbeszélhetik, rugalmasabban intézhetik. Ez a forma ideális lehet például a kisgyermekes munkavállalók számára, akik ekként könnyebben összeegyeztethetik a munkájukat a családi elfoglaltságokkal.

Mit mutat a gyakorlat?

Az Mt. hatályba lépése óta eltelt három évben – a statisztikai adatok által alátámasztottan – számottevő előrelépés nem történt a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedtségét illetően, jóllehet egyes munkavállalói rétegek – így különösen a kisgyermeket nevelő, valamilyen fogyatékossággal élő, illetve nyugdíj előtt álló munkavállalók stb. – tekintetében objektív tényekkel alátámasztható lenne az eziránti igény.

A munkáltatók oldalán azonban továbbra is megfigyelhető az a szemlélet, hogy a munkakörök minimum napi 8 órás munkavégzést és munkavállalói jelenlétet igényelnek. Az alacsonyabb óraszámban való foglalkoztatás, illetve a rugalmasabb foglalkoztatási modellek iránt nincs, illetve nem számottevő a munkáltatók fogadókészsége. Szükséges ugyanakkor azt is hozzátenni, hogy elsősorban anyagi megfontolások sok esetben a munkavállalókat is a teljes munkaidőben, sőt műszakban való munkavégzés irányába terelik.

A szomszédos tagállamok vonatkozó jogszabályi előírásai

Csehországban a részmunkaidős foglalkoztatás ugyancsak nem tekinthető elterjedtnek. A Munka Törvénykönyve nem is nevesít kifejezetten olyan eseteket, amikor a munkavállaló a munkaszerződés részmunkaidőre való módosítását kezdeményezheti és annak a munkáltató köteles lenne eleget tenni. A jogalkalmazási gyakorlat szerint azonban a munkáltatók az ilyen jellegű munkavállalói igényeket a 15 év alatti gyermeket nevelő munkavállalók, várandós nők, illetve hozzátartozójukat tartósan és személyesen ápoló munkavállalók esetében méltányolják. Erre azonban nincs kifejezett törvényi kötelezettség és a munkavállalói kérelem a munkáltató jogos gazdasági érdekére hivatkozással elutasítható.

Csehországban az elmúlt néhány évben 5-6 % körüli a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, amely a fent ismertetett jogi háttérrel összhangban állónak tűnik, és valamelyest alatta marad a Magyarországi 6-7 %-os mutatónak.

A román szabályozás ehhez képest az anyaság védelme jegyében szélesebbre nyitja a részmunkaidős, illetve csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás lehetőségét. A várandós nők – háziorvosi ajánlással – kérhetik a napi munkaidejük egynegyed résszel való csökkentését. Ezen túl a gyermek egy éves koráig kérhetik a munkaidejük napi két órával való csökkentését, a munkabérük változatlanul hagyása mellett.

Romániában a részmunkaidős foglalkoztatás az elmúlt években 9-10 % körüli, amely meghaladja mind a cseh, mint pedig a magyar mutatót. Megemlítendő továbbá, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a napi 2, illetve 4 órás foglalkoztatás a legelterjedtebb Romániában.

A német szabályozás és gyakorlat

A német szabályozás kiemelt értékként kezeli az anyaság védelmét, illetve a hátrányos helyzetű munkavállalók esélyhez juttatását. A részmunkaidős foglalkoztatásról önálló törvények rendelkeznek [Teilzeit und Befristungsgesetz (TzBfG); Bundeselterngeld- und Elternzeitgesetz (BEEG)], amelyek alapján a fenti célkitűzések a gyakorlatban is hathatósabban megvalósulnak, mint a kelet-európai régióban. Az elmúlt néhány évben a munkaképes korú lakosság 25-27%-a dolgozott részmunkaidőben Németországban.

Figyelemreméltó, hogy a női munkavállalók közel fele, a gyermeket nevelő női munkavállalók kétharmada részmunkaidőben tevékenykedik. Utóbbi arány ugyanakkor a férfi munkavállalók esetében mindössze 5%, amely tradicionális családi berendezkedésre utal.

További lényeges összefüggés, hogy a részmunkaidőben való munkavégzés Németországban szélesebb munkavállalói kör előtt nyílik meg és az nem kizárólag a gyermekvállaláshoz kötődik. Részidős foglalkoztatást a fogyatékkal élő munkavállalók is igényelhetnek, illetve az 55. életévüket betöltött munkavállalók számára is létezik egy hasonló lehetőség. Ezt külön törvény, az Alterteilzeitgesetz (ATG) szabályozza, és az aktív évek és a nyugdíjas évek közötti egyfajta átmenetet jelent. A részmunkaidőnek ezt a speciális formáját a gyakorlatban szokás ún. Blockmodellnek nevezni, amelynek az a lényege, hogy a munkavállaló korábbi munkaideje gyakorlatilag felére csökken és a nyugdíjig hátralévő összmunkaidő olyan módon kerül felosztásra, hogy az elején még teljes munkaidőben dolgozik a munkavállaló, az időszak második felében pedig mentesül a munkavégzés alól.

Következtetések

A fentiek alapján megállapítható, hogy Magyarországon régiós összehasonlításban sem számottevő a részmunkaidős foglalkoztatás aránya, a nyugat-európai viszonyokhoz mérten pedig továbbra is jelentős elmaradásban vagyunk. Ezen különbség háttere azonban a jogi szabályozásban rejlő különbségeken lényegesen túlmutat és álláspontom szerint a főbb okok nem is ezen a vonalon keresendők.

Az Mt. ugyanis a részmunkaidős foglalkoztatást a fent említett „kötelező” eseten túl is lehetővé teszi, az – hasonlóan a többi vizsgált tagállam jogához – a felek szabad megállapodásának a tárgya. A gyakorlat azonban hazánkban azt mutatja, hogy költségoldalról a munkáltatóknak nem kedvező a részmunkaidős foglalkoztatás, másfelől az is tapasztalható, hogy egy-egy munkakörre telepített feladat a napi 8 órában is csak feszített munkatempóban végezhető el, a munkáltatók az alacsonyabb óraszámokkal sokszor egyáltalán nem kalkulálnak. További hangsúlyos körülmény, hogy a részmunkaidőhöz arányosan alacsonyabb munkabér kapcsolódik, amely sok esetben a megélhetési költségeket figyelembe véve a munkavállalók számára nem elfogadható. Az anyagi nehézségekkel küzdő családok számára a részmunkaidő nem valós alternatíva, még ha egyéb érvek mellette is szólnak.

Forrás:

A cseh, román és német jogról az anyagot szolgáltatta:

 

Michaela Semelova LL.M. ügyvéd (Csehország)

Magos Szilárd Szabolcs LL.M. ügyvéd (Románia)

Stephan Kuletzki ügyvéd, munkaügyi szakjogász (Németország)

További adatok: KSH

---