Elszámolják: hogyan kell távolléti díjat számítani?

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az új Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott miniszteri indokolás szerint az új szabályozás lényegesen egyszerűsíti, átláthatóbbá teszi a munkavállalót munkavégzés hiányában megillető díjazásra vonatkozó szabályokat. A munkáltatók bérszámfejtőinek az ígéretes könnyebbség megtapasztalásáig még ismerkedniük kell az újdonság részleteivel - félretéve 17 év távolléti díj-számítási gyakorlatát. A szabályozás ráadásul ideiglenes.

Már az új Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) 2012. július 1-i életbe lépésével megszűnt az átlagkereset és a távolléti díj kettőssége. A különbség: még fél évig a korábbi Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: korábbi Mt.) 151/A. §-a szerint kellett számolni. Így - az átlagkereset intézményének megszüntetésével - távolléti díjban kell megállapítani a munkáltatói felmondás esetén a munkavégzés alóli felmentés tartamára járó, valamint a végkielégítésként kifizetendő összeget. A munkavállaló javára történő eltérés lehetősége alapján annak a továbbiakban sincs akadálya, hogy a felek megállapodása vagy a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján a korábbi átlagkereset- vagy távolléti díj-számítási szabályok szerint állapítsák meg a díjazás, juttatás összegét. Az Mt. különös szabályának hiányában kollektív szerződésben pedig telesen "félretehetők" a távolléti díj kiszámítására vonatkozó paragrafusok.

Visszatérve az előbb idézett Indokoláshoz: a távolléti díj számításának új szabálya megfelel e jogintézmény rendeltetésének, mely szerint a rendszeres bérpótlékot, illetve csak a munkaszerződésben rögzített teljesítménybért kell figyelembe venni. A prémium általában – figyelemmel arra, hogy nem rendszeresen, hanem egy hosszabb időszakra szóló feladat teljesítéséért jár - az Mt. szerint nem számít be a távolléti díj összegébe.

I. Mit kell beszámítani a távolléti díjba?

A korábbi Mt. 151/A. § (1) bekezdése alapján, ha a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni, részére a távollét idején (időszakában) érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótléka(i), valamint - a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt - rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga járt. Rendszeres bérpótlék alatt a munkaviszonyra vonatkozó szabályban, illetőleg a munkaszerződésben rögzített azon bérpótlékokat kellett érteni, amelyek a munkavállalót munkavégzés esetén folyamatosan megillették

2013-tól az Mt. 148. §-a szerint a távolléti díjat a jogosultság esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani. Az Mt. megállapítja továbbá: a távolléti díj kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni azt a munkabért, amelyre a munkavállaló a távollét tartamára munkavégzés hiányában is jogosult. A törvény így lehetőséget nyújt arra, hogy a munkáltató a bérpótlék-átalány azon részét, amelyet a munkavállaló a távollét idejére is megkapott, a távolléti díj bérpótlék-részének számítása során [Mt. 151. § (5) bekezdés] figyelmen kívül hagyja.

Az Mt. ezen túlmenően még megállapítja: a távolléti díj kiszámításakor, ha az irányadó időszakban munkabér-kifizetés nem történt (pl. a munkavállaló fizetés nélküli szabadságon volt), az alapbért kell figyelembe venni. Így a gyermekgondozásra biztosított fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló esetében, ha például néhány munkában töltött nap elteltével a munkáltató kiadja a korábbi években felhalmozódott szabadságot, ennek tartamára - az előbb idézett szabály alapján - az alapbér jár. Az irányadó időszakból nem kell figyelmen kívül hagyni naptári hónapot azért, mert az adott naptári hónapban bérfizetés nem történt. Az irányadó időszaknál, hat naptári hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni, teljes naptári hónap hiányában az alapbért vagy a havi átalányt kell figyelembe venni [152. §].

I.1. A teljesítménybér és a bérpótlékok beszámítása

Nem feltétlenül lehet ugyanakkor mindhárom bér-részt beszámítani a távolléti díj összegébe. A teljesítménybérrel például csak akkor kell kalkulálni, ha a munkavállaló kizárólag ebben a díjazási formában részesül, vagy az időbér nem éri el az alapbér összegét [Mt. 150. § (1) bekezdés.]. Egyéb esetekben a távolléti díj számításánál a teljesítménybér összege figyelmen kívül marad. Megfordítva: a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében a távolléti díj számításánál az alapbért figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 150. § (3) bekezdés.].

A bérpótlékok tekintetében is a konkrét eset alapján dönthető el, mely jogcímen fizetettek számítanak be a távolléti díjba. Amennyiben például a munkavállaló munkaideje a munkavégzés alóli mentesülés tartamára nem volt beosztva, az Mt-ben meghatározott további feltételek mellett az irányadó időszakban kifizetett éjszakai- és műszakpótlékot, valamint a készenlét és az ügyelet idejére járó pótlékot kell figyelembe venni a távolléti díj számításánál, [Mt. 151. § (1) bekezdés.]. Ha a távollét idejére a munkavállalónak nem volt munkaidő-beosztása, és teljesítménybért, valamint az irányadó időszakban az előbb említett négy jogcímen bérpótlékot nem kapott, a távolléti díj számításánál csak az alapbért kell figyelembe venni. Az előbbiektől eltérően, amennyiben a mentesülés idejére a munkavállaló be volt osztva, a távolléti díjon felül valamennyi bérpótlék megilleti, ami a munkavégzés alóli mentesülés tartamára irányadó munkaidő-beosztása alapján részére járna [Mt. 147. § (1) bekezdés]. Például, ha a szabadság napjára a munkavállaló egyébként éjszakai munkára lett volna beosztva, úgy e napra a távolléti díján felül az éjszakai pótlékot is be kell számítani a távolléti díj összegébe.

I.2. Különbség a bérpótlékok figyelembe vételében

A bérpótlékok beszámítása tekintetében - összevetve a korábbi és az új Mt. szövegét -, szemben a korábbi törvény részben foglalkoztatási statisztikákon alapuló átváltási megoldásával (pl. a műszakpótlék esetén a műszakok számától és az éjszakai műszakok arányától függött, hogy az alapbér hány százaléka számított még be - a személyi alapbér összege mellett- a távolléti díjba), a 2013-tól életbe lépett szabályozás a tételes elszámolást alkalmazza, mely szerint az irányadó időszakra kifizetett bérpótlékokkal kell számolni.

A korábbi Mt. a rendkívüli munkavégzés pótlékát akkor rendelte beszámítani, ha a munkavállaló a tárgyévet megelőző évben legalább több mint ötven óra - a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt - rendkívüli munkavégzést teljesített. Ekkor sem a túlórapótlék összegét kellett figyelembe venni. A távolléti díj megállapításához az ún. kiegészítő pótlék beszámítása volt szükséges, melynek mértéke a rendkívüli munkavégzés tartamának emelkedésével arányosan növekedett, és ugyancsak a személyi alapbér százalékában került meghatározásra (50 és 99 óra közötti rendkívüli munkavégzés esetén három százalék, 100 óra, vagy ennél hosszabb rendkívüli munkavégzés teljesítésekor öt százalék).

2013.I.1-től a rendkívüli munkaidőért járó pótlékot az Mt. alapján a munkavégzés alóli mentesülés időtartamára fizetett távolléti díjba egyáltalán nem lehet beszámítani. A munkavégzési kötelezettség alóli mentesüléshez nem kapcsolódó esetekben (pl. végkielégítés) a távolléti díj összegébe megítélésünk szerint - figyelemmel a cikkünkben idézett 148. § (1) bekezdésének és 151. § (1) bekezdésének szövegére - valamennyi bérpótlék beszámít. (Lásd erről még a "III. A bérpótlékok figyelembe vétele" cím alatt írtakat!)

Kapcsolódó Rodin-konferenciák

További részleteket rendezvényeinkről itt talál.

I.2. A távolléti díj számítása időegységekre

A napi- vagy a havi távolléti díj meghatározásakor - az Mt 149. §-ban foglaltakat kivéve - az egy órára járó távolléti díjat a napi munkaidővel vagy a 136. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kell megszorozni [148. § (3) bekezdés]. Az idézett törvényhely [136. § (3) bekezdés!] szerint havi távolléti díj esetén az egy órára járó távolléti díj meghatározása során a havi távolléti díj összegét osztani kell

  • általános teljes napi munkaidő (8 óra) esetén százhetvennégy órával,
  • általánostól eltérő teljes napi (pl. készenléti jellegű munkakörben 12 óra/nap) vagy részmunkaidő esetén a százhetvennégy óra időarányos részével.

A napi távolléti díj meghatározása során az egy órára járó távolléti díj összegét szorozni kell a napi (szerződés szerinti rész- vagy teljes) munkaidővel.

A kivételként említett 149. § havi bér esetén rendelkezik három időszakra járó távolléti díj összegének kiszámításáról. Ekkor

  • az egy órára járó távolléti díj meghatározásakor a 136. § (3) bekezdésében foglaltakat (lásd részletesen fentebb!) kell alkalmazni,
  • a napi távolléti díj az egy órára járó távolléti díj és a napi munkaidő szorzata,
  • a havi távolléti díj megegyezik az alapbérrel [149. § (1) bekezdés].

Az Mt. e helyütt megítélésünk szerint ténylegesen a távolléti díj alapbér-részének meghatározásáról rendelkezik. A törvényszöveg továbbá azért is aggályos, miután egy óra és egy nap esetén a távolléti díj kiszámításáról rendelkezik, egy hónap esetén pedig egyenlőség jelet tesz a távolléti díj és az alapbér összege között. Ezzel szemben viszont a 148. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy e mellett a távolléti díj megállapításakor a teljesítménybért és a bérpótlékot [149-151. §] együttesen kell figyelembe venni. Ezen túlmenően még figyelembe kell venni a 147. § (1) bekezdésében foglalt azon szabályt is, mely szerint a munkavállalót bérpótlék is megilleti, ha a munkavégzés alóli mentesülés tartamára irányadó munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult.

Amennyiben a munkavállaló bére órabéres bérformában van meghatározva, a távolléti díj alapbér-részének meghatározásakor úgy kell eljárni, hogy

  • a havi távolléti díj alapbér-részének meghatározásakor az egy órára járó alapbér összegét szorozni kell általános teljes napi munkaidő esetén 174 órával, általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén a 174 óra időarányos részével;
  • a napi távolléti díj alapbér-része az egy órára járó alapbérnek és a napi munkaidőnek a szorzata;
  • az egy órára járó távolléti díj alapbér-része megegyezik az órabérrel.

Összességében az előbb ismertetett számítási művelet okozza, hogy olyan hónapokban, ahol a beosztás szerinti munkanapok száma alapján a munkavállaló munkaideje 174 óránál alacsonyabb, a távolléti díj összege is kevesebb lehet az alapbérnél. Az Mt. szerint a számításnál kötelezően figyelembe veendő 174 órás osztószámhoz képest az aktuális hónapban beosztható munkaidő mértéke több, illetve kevesebb is lehet. Például, egy 23 munkanapos hónapra – 8 órás napi munkaidővel számolva – 184 beosztható óra esik, ám a törvényi osztószám (174) ennél 10 órával alacsonyabb. Ekkor a törvényi számítást követve a munkavállaló magasabb díjazásra lesz jogosult, mint a munkaszerződés szerinti alapbére. Ugyanakkor, ha az adott hónapban például csak 20 vagy 21 munkanap van, a beosztható óraszám alacsonyabb (160, illetve 168 óra) lesz, mint 174, mégis az utóbbi számmal kell osztani. Így ekkor - a távolléti díjba beszámítandó bérpótlék hiányában - alacsonyabb lesz az egy órára, ennek folytán az egy napra járó távolléti díj az alapbér összegénél.

A fenti példák szerinti eltérések nem jogellenesek, hanem a törvény eltérést nem engedő, kötelező számítási módszeréből fakadnak. A távolléti díj számításának korábbi szabálya kizárta az említett helyzet kialakulását, miután havi időbér esetén az egy napra jutó távolléti díj az egy hónapra megállapított távolléti díj és a tárgyhó munkanapjai számának hányadosa volt, az egy órára járó távolléti díj megállapításához pedig ezt az összeget kellett osztani a munkavállaló napi teljes munkaidejével [korábbi Mt. 151/A. § (5) bekezdés].

I.3. A 174-es osztószámmal kapcsolatos további kérdések

Egy közigazgatási szerv internetes honlapján megjelent a módszertani segédlet az Mt-nek a távolléti díj kiszámítására vonatkozó szabályainak alkalmazásához (a továbbiakban: módszertani segédlet - forrás Internet). E szerint az új Mt. megalkotásakor a jogalkotót az a szándék vezette, hogy olyan módszert határozzon meg, amely a korábbi hatályos szabályozáshoz képest egyszerűbben és kevesebb adminisztrációval teszi lehetővé a szabadság tartamára járó távolléti díj kiszámítását. Ezt az egyszerűsítést szolgálta a törvény által meghatározott  az általános munkarend szerinti munkanapok számától független  174-es osztószám alkalmazása is. A módszertani segédlet rögzíti: a távolléti díj számításánál bevezetett 174 órás osztószám a havi alapbéres bérformában alkalmazottakra vonatkozik.

A módszertani segédlet szerint "... a távolléti díj számítására vonatkozó számítási mód miatt a dolgozónak járó havi munkabér fizetett távollét esetén a munkarend szerinti munkanapok számától függően havonként eltérést mutathat. Ebből következően az is előfordulhat, hogy szabadság esetén a munkabér nem éri el a munkaszerződésben megállapított alapbért, ugyanakkor a munkabérek védelme érdekében a havi alapbér a szabadság miatti távollét következtében sem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér, illetőleg a garantált bérminimum jogszabályban előírt összege. Ez esetben tehát az alapbért ki kell egészíteni a minimálbér mértékére."

Megítélésünk szerint ilyen tartalmú rendelkezést sem az új Mt., sem a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet nem tartalmaz. Az Mt. 136. § (1) bekezdése szerint alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért kell meghatározni, ugyanakkor ebből még nem következik, hogy mindig legalább a minimálbér összegének megfelelő díjazás meg is illeti a munkavállalót. A Kormány rendelete is a bérekhez kapcsolódó minimál-standardokat, és nem az azok összegére való olyan szabályt állapít meg, amely - különös rendelkezésként - távolléti díj esetén garantálná a minimálbérre vagy a garantált bérminimumra való jogosultságot. Így a havi alapbér a szabadság miatti távollét következtében kevesebb lehet, mint a kötelező legkisebb munkabér, illetőleg a garantált bérminimum jogszabályban előírt összege, és jogszabályi rendelkezés hiányában az alapbért nem kell kiegészíteni a minimálbér mértékére.

A módszertani segédlet egy másik megállapítása szerint"...a munka törvénykönyvének szabályaiból és az eddig követett joggyakorlatból is következik, hogy a munkában töltött napokra járó munkabér megállapításánál a havi alapbért a munkavállalóra irányadó általános munkarend szerinti havi munkanapok (munkaórák) számával kell elosztani, és ezt kell megszorozni az ebből ténylegesen ledolgozott munkanapok (munkaórák) számával...."E megállapítás megítélésünk szerint nincs összhangban az Mt. 136. § (3) bekezdésével, mely szerint havi alapbér esetén az egy órára járó alapbér meghatározása során a havi alapbér összegét osztani kell
a) általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával,
b) általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén a százhetvennégy óra időarányos részével. Azaz, a munkában töltött napokra járó munkabér megállapításánál a havi alapbért nem a munkavállalóra irányadó általános munkarend szerinti havi munkanapok (munkaórák) számával kell elosztani, hanem 174-el.

Az Mt. az egy órára járó alapbért kógens módon - napi teljes munkaidő esetén - a 174-es osztó kiszámításával rendeli kiszámítani, a napi távolléti díj az egy órára járó távolléti díj és a napi munkaidő (nyolc óra) szorzata [Mt. 149. § (1) bekezdés b) pont].

Dr. Horváth István cikkének második részében – amelyet csütörtök reggel közlünk – szó lesz arról, miként kell a hatályos szabályok alapján megállapítani a távolléti díjat teljesítménybér esetén, miként kell a bérpótlékot figyelembe venni, és szabadság esetén hogyan kell elszámolni a havi bért. Ráadásul tudható, hogy a fent ismertetett szabályozás ideiglenes: a kormány és a szociális partnerek új távolléti díjszámítási módban egyeztek meg, amelynek nyomán a munkabért nem befolyásolja, hogy a dolgozó hány munkanapból álló hónapban ment szabadságra. Erről részleteket itt talál.



  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • Balaton

    Az új Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott miniszteri indokolás szerint az új szabályozás lényegesen egyszerűsíti, átláthatóbbá teszi a munkavállalót munkavégzés hiányában megillető díjazásra vonatkozó szabályokat. A munkáltatók bérszámfejtőinek az ígéretes könnyebbség megtapasztalásáig még ismerkedniük kell az újdonság részleteivel - félretéve 17 év távolléti díj-számítási gyakorlatát. A szabályozás ráadásul ideiglenes.

  • Cayman-szigetek

    A hatályos szabályok hamarosan úgy változnak, hogy a kifizetett munkabér független legyen a szabadsággal érintett hónap munkanapjainak számától és a távollét időtartamától - derül ki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szerdai közleményéből.

  • Balaton

    Az átlagbértől 6-8 százalékkal is eltérhetnek az új Mt. alapján számított távolléti díjak – állítja az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége.

  • Balaton

    A kormány, a szakszervezetek és a munkaadók jövő héten egyeztetnek a távolléti díj számításával kapcsolatban felmerült gyakorlati kérdésekről a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának monitoring bizottságában - közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) pénteken.

  • balaton

    A távolléti díj számításának szabályozása egyértelmű, az új számítási mód szerint tényleg lehetséges, hogy a munkabérek az adott hónap munkanapjaitól függően eltérjenek a munkaszerződésben megállapított alapbértől – áll a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján.

  • balaton

    A jelenlegi munka törvénykönyvében (Mt.) hiányos a távolléti díj számításának szabályozása, mert például legalább fél tucat olyan eset lehetséges, amikor a munkavállaló jogszerűen kap a minimálbérnél kevesebbet - közölte a Complex Kiadó Kártyás Gábor munkajogászt, a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat tagját idézve. A szakértő szerint egy egyszerű technikai módosítással kezelhetőek lennének ezek a problémák.

  • munka_értekezlet_meeting

    Az új Munka Törvénykönyve (Mt.) egyetlen szabálya sem keltett eddig akkora visszhangot, mint a távolléti díj számítása. A január 1-jével hatályba lépett rendelkezések értelmezése több ponton vitatott. A legégetőbb kérdést járjuk körül: hogyan kell kiszámítani a havibéres munkavállaló által ledolgozott munkaidőre járó díjazást a távolléttel érintett hónapban? Dr. Kártyás Gábor blogbejegyzésében összefoglalja a napvilágot látott értelmezéseket és az azokkal kapcsolatos kételyeit.

  • Balaton

    A távolléti díj szabályainak visszássága munkahelyi konfliktusokat hozhat, amelynek a munkaadó és a munkavállaló államot megkárosító külön alkuja lehet a feloldása – írja blogbejegyzésében az RSM DTM. A szabályozás alkotmányossági aggályokat is felvet.

  • Cayman-szigetek

    A távolléti díj új szabályozása egyszerűsíti az adminisztrációt a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint. A jogértelmezést segítendő a Nemzeti Munkaügyi Hivatal módszertani segédletet is készít a távolléti díj kiszámításához - közölte a tárca csütörtökön.

Hozzászólások

Hozzászóláshoz lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, vagy regisztráljon!

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • a Mercedes-gyár Kecskeméten

    Minden gazdasági nehézség ellenére is rekordot értek el tavaly a külföldi működőtőke befektetéssel finanszírozott beruházások Európában - derül ki az EY tanácsadó vállalat kedden közzétett "Destination Europe" című tanulmányából.

  • számol

    Bővül azon viszonylatok köre, ahol nem lesz a későbbiekben szükség transzferár dokumentáció elkészítésére.

  • Szerbia

    Kell-e járulékot és szja-t fizetni a magyar munkáltatónak a szerb-magyar kettős állampolgárságú munkavállalója után, aki interneten dolgozik és csak ideiglenes magyarországi lakcíme van?

  • Fotó: shutterstock

    A következő írás az állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni 2015. adóévi adóbevallás elkészítéséhez kíván – aktuális témák ismertetése révén – gyakorlati segítséget nyújtani, melynek során az egyes szabályok magyarázatát példákkal egészítjük ki.

  • hegyvidék, buda

    Az önkormányzat az illetékességi területén rendelettel olyan települési adót, települési adókat vezethet be, amelyet vagy amelyeket más törvény nem tilt. Az önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki más törvényben szabályozott közteher hatálya. A települési adónak nem lehet alanya az állam, önkormányzat, szervezet, továbbá - e minőségére tekintettel – a vállalkozó.