Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felsőoktatási hallgatók szakmai gyakorlatának hatályos szabályozását tekinti át részleteiben a HR&Munkajog cikke. A szabályozás fontos eleme, hogy a kötelező regisztráció mellett sok esetben a felsőoktatási intézménynek és a szakmai gyakorlóhelynek együttműködési megállapodást kell kötnie.
A szakmai gyakorlat
Korunk egyik legnagyobb és legösszetettebb kihívása – amelyet csak részben lehet a gazdasági válság következményeként értékelni –, az ifjúsági munkanélküliség problémája. Bár a mai fiatalok a történelem talán legfelkészültebb, legszerteágazóbb ismerettel rendelkező nemzedékének tekinthetők, mégis nekik vannak a legnagyobb elhelyezkedési, életkezdési problémái, és ez a világon mindenütt – bár eltérő mértékben jelentkező –, de egyelőre megoldatlan probléma. A fiatalok foglalkoztatásának elősegítésére az Európai Bizottság 2012 decemberében fogadta el az eddigi legátfogóbb kezdeményezést, az Ifjúsági Foglalkoztatási csomagot, amelynek négy fő pillére közül – Ifjúsági Garancia, Szakmai gyakorlat, Tanulószerződéses gyakorlati képzés, Mobilitás elősegítése – jelen írásomban a szakmai gyakorlat, azon belül is a felsőoktatási hallgatók szakmai gyakorlatának hatályos szabályozását kívánom áttekinteni.
A 2013-as adatok szerint az Európai Unió 27 tagországában a teljes munkaképes korú lakosság 8-9 százaléka (26,5 millió fő) volt munka nélkül, az ifjúsági munkanélküliség mértéke azonban ennél jóval magasabb, 23,5 százalékos volt. A negatív rekordot Spanyolország és Görögország tartja, ahol a 18 és 24 év közöttiek 56, illetve 61,5 százaléka keresett munkát, a legkedvezőbb helyzet pedig Németországban és Ausztriában volt, ahol a fiataloknak „csak” 7,7, illetve 8,6 százaléka volt állástalan. Magyarországon a 2001. évi 11 százalékról 2012-re 28,1 százalékra emelkedett a fiatalok munkanélküliségi rátája, azonban az ország egyes régiói között igen jelentős volt az eltérés. Napjainkra – elsősorban a fiatalok foglalkoztatását elősegítő intézkedések következtében – ez az arány némileg javult.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2014. júniusi adatai alapján a munkaügyi szervek összesen 438 571 fő álláskeresőt tartottak nyilván, amelyből 69 080 fő volt 25 évesnél fiatalabb, illetve 56 049 fő volt a pályakezdő munkanélküli. Ez utóbbiak közül 23 201 fő volt, aki 8 általános vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezett, 10 481 fő volt a szakmunkásképzőt vagy szakiskolát, 19 587 fő a középiskolát végzettek száma és 2779 fő volt, aki egyetemi vagy főiskolai végzettséggel keresett állást.
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|---|
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. |
A fiatalok munkanélkülisége kapcsán tehát nem lehet eltekinteni attól, hogy a fiatalok sajátosan kedvezőtlen munkapiaci helyzete több szálon is kapcsolódik az oktatási rendszerhez. Az iskolai végzettségi szint emelkedésével nőnek a foglalkoztatási esélyek. Azok a fiatalok, akik megfelelő képzettség vagy szakirányú iskolai végzettség nélkül lépnek ki a munkaerőpiacra, jellemzően hosszan tartó álláskereséssel számolhatnak. De azok sincsenek könnyű helyzetben, akik rendelkeznek valamilyen szaktudással, hiszen a munkaadók leginkább gyakorlattal rendelkező munkavállalókat keresnek, és nem szívesen vállalják a pályakezdők betanítását. Éppen ezért kiemelkedően fontos, hogy az iskolából kilépő, pályakezdő, munkatapasztalat nélküli, vagy csekély munkatapasztalattal rendelkező fiatal számára az iskola olyan szaktudást, piacképes ismereteket biztosítson, amelyek birtokában meg tud állni a munkaerőpiac kihívásaival szemben. Emellett fontos lenne az is, hogy az iskolában töltött évek alatt – az elméleti ismeretek megszerzése mellett – a fiatalok szert tegyenek gyakorlati tudásra, munkatapasztalatra is. Ennek egyik formája a felsőoktatási hallgatók szakmai gyakorlata.
A szakmai gyakorlóhelyre vonatkozó követelmények
A szakmai gyakorlat rendjének hatályos szabályozását a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) tartalmazza. Az Nftv. 108. § 36. pontja értelmében szakmai gyakorlat a felsőoktatási szakképzésben, alap-, mester- és osztatlan képzésben, külső gyakorlóhelyen vagy felsőoktatási intézményi gyakorlóhelyen teljesítendő részben önálló hallgatói tevékenység. Ezen meghatározást tovább pontosítja a felsőoktatási szakképzésről és a felsőoktatási képzéshez kapcsolódó szakmai gyakorlat egyes kérdéseiről szóló 230/2012 (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 4. § 4. pontja, mely szerint a szakmai gyakorlat a képzésnek azon része, amely a felsőoktatási szakképzés, az alapképzési, a mesterképzési szak képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott időtartamban a szakképzettségnek megfelelő munkahelyen és munkakörben lehetőséget nyújt a megszerzett tudás és a gyakorlati készségek együttes alkalmazására, az elméleti és gyakorlati ismeretek összekapcsolására, a munkahely és munkafolyamatok megismerésére, a szakmai kompetenciák gyakorlására.
A Korm. rendelet 4. § 5. pontja értelmében szakmai gyakorlóhely lehet bármely jogi személy, illetve gazdálkodó szervezet, amelyet az Oktatási Hivatal nyilvántartásba vett. A jogszabály tehát nem támaszt külön feltételeket, meghatározott követelményeket a gyakorlóhellyel szemben, nem kell igazolni, hogy megfelelő színvonalú szakmai gyakorlatot biztosít-e a hallgató számára, kizárólag nyilvántartásba vételi kötelezettség áll fenn vele szemben. A regisztrációra azért van szükség, mert ezáltal ellenőrizhetővé válnak a szakmai gyakorlóhelyek, illetőleg maga a szakmai gyakorlat teljesítése is. Az Nftv. hatálybalépését megelőzően ilyenfajta ellenőrzésére nem volt lehetőség, esetlegesen maguk a felsőoktatási intézmények próbálták – többnyire a karrierirodájukon keresztül – ellenőrizni a szakmai gyakorlat jogszerű lebonyolítását.
A kötelező regisztráció mellett – amennyiben az adott szak, felsőoktatási szakképzés képzési és kimeneti követelményei hat hét vagy annál hosszabb szakmai gyakorlatot határoznak meg – a felsőoktatási intézmény hallgatóinak szakmai gyakorlata biztosítására a felsőoktatási intézménynek és a szakmai gyakorlóhelynek együttműködési megállapodást kell kötnie [Korm. rendelet 15. § (2) bekezdés]. Az együttműködési megállapodást – a 16. §-ban foglalt tartalmi elemekkel – írásba kell foglalni, s arról az Oktatási Hivatalnak nyilvántartást kell vezetnie. E tekintetben azonban a gyakorlatban némi bizonytalanság volt tapasztalható. Míg ugyanis a 15. § (1) bekezdése csak lehetőségként említi az együttműködési megállapodás kötését, addig a második bekezdés – igaz, csak a hat hetet meghaladó gyakorlat esetére – ezt kötelezővé teszi. Mivel azonban a hallgatók a szakmai gyakorlatot sok esetben nem egybefüggően, hanem több részletben teljesítették, a felsőoktatási intézmények számára kérdéses volt, hogy ez esetben is meg kell-e kötniük az együttműködési megállapodást és azt nyilvántartásba kell-e vetetniük. Tekintettel azonban arra, hogy a Korm. rendelet 20. § (5) bekezdése szerint a működési engedély felülvizsgálatára irányuló eljárásban 2015. szeptember 1-jét követően vizsgálni kell az együttműködési megállapodásra vonatkozó szabályok megtartását is, ezért – álláspontom szerint – amennyiben az adott szak képzési követelményei hat hét gyakorlatot írnak elő, az együttműködési megállapodást akkor is meg kell kötni, ha azt a hallgató az adott gyakorlóhelyen nem egybefüggően teljesíti.
Hallgatói munkaszerződés
Az Nftv. 44. § (1) bekezdése szerint a hallgató a szakmai gyakorlaton hallgatói munkaszerződés alapján végezhet munkát. Hasonlóképpen rendelkezik a Korm. rendelet 17. § (1) bekezdése is azzal, hogy emellett a 18. § (1) bekezdésében meghatározza a hallgatói munkaszerződés minimális tartalmi elemeit is. A hallgatói munkaszerződés megkötése tehát nem a felek akaratára van bízva, hanem – függetlenül attól, hogy milyen időtartamú a munkavégzés – kötelező feltétele a hallgató szakmai gyakorlat alatti munkavégzésének. A hallgató tehát – ténylegesen – csak a munkaszerződés megkötése után állhat munkába, hiszen ennek hiányában a munkáltatónál betöltött státusza, a Korm. rendeletben meghatározott jogai és kötelezettségei jogilag rendezetlenek maradnak.
A hallgatói munkaszerződés alapján munkát végző hallgató foglalkoztatására – az Nftv. 44. § (2) bekezdése alapján – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Dr. Zemplényi Adrienne HR&Munkajog 2014/9. számában megjelent cikkéből mindent megtudhat a szakmai gyakorlat díjazásáról és a hallgatói munkaszerződéshez kötődő jogosultságok, kötelezettségekről is.
