Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikkünkben a munkavállalókat jogszabály alapján megillető fizetés nélküli szabadságok szabályainak összefoglalása mellett kitérünk a felek megállapodása alapján igénybe vett fizetés nélküli szabadságokra is. Ismertetve mind a munkáltatókra, mind a munkavállalókra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket.
Jogszabályban nevesített fizetés nélküli szabadságok
A munkavállalók az alábbi esetekben jogosultak fizetés nélküli szabadságra:
gyermek gondozása céljából a gyermek három éves koráig;
a gyermek hároméves kora után a gyermek személyes gondozása érdekében, tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély, gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának tartama alatt;
a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára.
A gyermek gondozása érdekében igénybe vett szabadságokat mindenképpen meg kell különböztetnünk az anyát megillető huszonnégy hét egybefüggő szülési szabadságtól. A kétféle szabadságra mind munkajogi, mint társadalombiztosítási szabályok tekintetében eltérő rendelkezések vonatkoznak. Az alábbiakban mi kizárólag a fizetés nélküli szabadságokra vonatkozó szabályokkal foglalkozunk.
A fizetés nélküli szabadság igénybevételét a munkavállalónak írásban, legalább tizenöt nappal előre be kell jelentenie a munkáltató felé. A munkáltató természetesen ettől eltérően elfogadhat rövidebb előzetes bejelentést is, és így eltérhet a munkavállaló javára a vonatkozó szabálytól, de a munkavállaló döntését nem vitathatja. Azaz, amennyiben az igénybevétel jogszabályi feltételei fennállnak, a munkavállalótól a fizetés nélküli szabadság nem tagadható meg.
Ugyanez vonatkozik a munkavállaló újbóli munkában állására is. Főszabály szerint a munkavállaló fizetés nélküli szabadsága az által választott időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg.
A fentiektől eltérően az önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára igénybe vett fizetés nélküli szabadságra a fenti bejelentési szabályokat nem kell alkalmazni, ilyen esetben annak tartama minden esetben a szolgálatteljesítéshez igazodik.
Természetesen a munkavállaló nyilatkozatának hiányában, a törvény erejénél fogva is megszűnhet a fizetés nélküli szabadság, ha az igénybevétel feltételei már nem álnak fenn. Így például, ha a munkavállaló gyermeke harmadik életévét betöltötte, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságra a továbbiakban már nem jogosult és újra teljesítenie kell rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét.
A gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartama alatt a munkavállaló felmondási védelem alatt áll, azaz munkaviszonyát felmondással jogszerűen nem lehet megszüntetni. Ugyan a fizetés nélküli szabadság igénybevételére mindkét szülő, akár egyidejűleg is jogosult, de ekkor a felmondási védelem csak az anyát illeti meg.
Azaz, amennyiben az egyik szülő van fizetés nélküli szabadságon őt minden esetben megilleti a felmondási védelem, de egyidejű igénybevétel esetén az az apának már nem jár.
Fizetés nélküli szabadság a felek megállapodása alapján
A fentebb ismertetett eseteken túl a felek megállapodása alapján is kerülhet sor fizetés nélküli szabadság igénybe vételére. Az ilyen fizetés nélküli szabadságokat ugyan nem szabályozza a jogalkotó, de azokra továbbra is érvényesek az Mt. alapelvi szintű rendelkezései. Így például a rendeltetésellenesség tilalma, amelyből egyértelműen – bírósági gyakorlattal alátámaszthatóan – következik, hogy a fizetés nélküli szabadsággal a munkáltató például nem kerülheti meg az állásidő fizetési kötelezettségét. A visszaélések gyanújának elkerülése érdekében célszerű a megállapodásban röviden összefoglalni, hogy a fizetés nélküli szabadságra milyen okból kerül sor.
A feleknek célszerű megállapodni a munkába történő visszatérés feltételeiben is, hiszen a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően nyomban beáll. Éppen ezért célszerű annak tartamát elsősorban naptárilag meghatározni. Amennyiben erre nem kerülhet sor – például a munkavállaló saját házának építésére kap fizetés nélküli szabadságot és az építkezés befejezésének ideje kétséges – úgy célszerű eljárásrendet kialakítani, amelyben a felek meghatározzák, hogy a munkavállalónak hány nappal előre kell jeleznie munkába állási szándékát, és azt milyen formában kell megtennie. Ugyancsak érdemes lehet a fizetés nélküli szabadság leghosszabb tartamának rögzítése annak elkerülése érdekében, hogy a felek valamelyike „megfeledkezzen” a jogviszonyról.
