Jogszerűek lehetnek-e a francia sztrájkok?

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Hetek óta attól hangos a nemzetközi sajtó, hogy könnyen bajba kerülhetnek a fociszurkolók, mivel nem biztos, hogy eljutnak a meccsek helyszíneire.Miért ilyen erősek a francia munkavállalói szervezetek? Megtehetik-e egyáltalán mindezt? Nézzük, mit mond a francia szabályozás!

Először is, Franciaországban rendkívüli állapot van érvényben a tavaly novemberi merényletek óta, s a találkozó biztonsági kockázatai miatt az intézkedést meg is hosszabbították az EB végéig. Vagyis elvileg az állam teljesen jogosan korlátozhat egy csomó nyilvános összejövetelt, tüntetést, demonstrációt. Csakhogy Hollande elnök idei látványos kudarca, hogy a rendkívüli állapotot nem sikerült a törvény szintjéről az alkotmányba emelnie, miközben a sztrájkjog szerepel az alkotmány jogforrásként kezelt preambulumában, azzal a kitétellel, hogy a sztrájkjoggal a törvények adta keretek között lehet élni. A törvények pedig sok mindent szabályoztak az évtizedek során a bejelentési kötelezettségtől, az arányos fizetéscsökkentésen át a kötelező minimumszolgáltatásokig bezárólag.

Hiába alkotmányos alapjog tehát, a sztrájkjog Franciaországban sem korlátlan, a „törvények adta keretek” sokak számára beszűkítik a sztrájk-lehetőségeket. A Le Monde gyűjtése szerint számos foglalkozásnak egyenesen tilos sztrájkolni, ideértve a rendőröket, a honvédséget, a büntetés-végrehajtásban dolgozókat, a bírókat. Sőt, a honvédség esetében még a szakszervezeti szerveződés is tilos. Más szektorokban, folytatódik az elemzés, kötelező bizonyos minimumszolgáltatásokat biztosítani, vagyis tilos a teljes munkabeszüntetés (légi-irányítók, közszolgálati média, atomenergia, kórházak, oktatás és közlekedés).

Utóbbi, a közlekedés az igazán izgalmas dolog egyébként. Míg húsz évvel ezelőtt a közlekedési dolgozók szó szerint blokkolni tudták egy-egy sztrájkkal az ország életét, a 2007-es Sarkozy-féle minimum-szolgáltatásos reform óta már csak kellemetlenségeket tudnak okozni, ami természetesen súlyos érvágás a szakszervezeteknek. Egyébként közvélemény-kutatások szerint a többségnek 2016-ban ezekből a kellemetlenségekből is elege van, annak ellenére, hogy ezzel párhuzamosan a kormány és a munkajogi reform népszerűsége is kifejezetten alacsony.

Három Navigátor adózási, számviteli témában,

15% kedvezménnyel

A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek!

Megrendelés >>

A népszerűtlenségi versenyben erős indulónak számító kormányzat – rendkívüli állapot ide vagy oda – láthatóan nem szeretne bajuszt akasztani a radikális baloldallal, ez már az „éjszakázós” mozgalom kapcsán is világos volt, ugyanis a radikális balos szavazatokra még nagy szüksége lehet a 2017-es választásokon, akkor is, ha a baloldal nem nyer (érdemes észben tartani, hogy a tiltakozások élén álló CGT egykor a kommunista párthoz leginkább közel álló szakszervezet volt).

A blokádok esetében azonban már nem fogta vissza magát az állam, karhatalmi erőkhöz fordult, vízágyút, könnygázt és hasonló finomságokat is bevetett. Folyik a vita arról, hogy a sztrájkőrség – vagyis a nem sztrájkoló munkatársak munkavégzésének megakadályozása, az élőláncos blokád – mennyiben illegális, miként valósítja meg a sztrájkjoggal való visszaélés fogalmát. A fő kérdés az, hogy egy munkavállaló korlátozhatja-e más munkás és a vállalkozó alapjogait, illetve ebben a polgári jogi jellegű vitában felléphet-e az állam, különösen abban az esetben, ha a blokád a nem sztrájkolók irányában erőszakos (arra elsősorban a bírósági precedensek mutatnak rá, hogy a munkától való erőszakos visszatartás már egészen biztosan túlmegy a sztrájkjog legitim gyakorlásán). Egyesek a bírói joggyakorlatból vezetik le azt is, hogy a szolidaritási sztrájk nem megengedett Franciaországban. Valószínűleg azt is bíróság fogja eldönteni, hogy jogszerű volt-e a napilapok megjelenésének megakadályozása, miután azok nem voltak hajlandók lehozni a CGT főtitkárának egy cikkét. A CGT egyébként a szakszervezetek „elnyomásáról” és „kriminalizálásáról” panaszkodott az ENSZ egyik bizottsága előtt a napokban, amit a kommunista Humanité egyfajta győzelmi jelentésként tálalt.

További fontos információ, hogy az állam (elsősorban a prefektus) abban az esetben léphet be a munkaügyi konfliktusokba, ha úgy véli, a sztrájk a népesség ellátását, érdekeit, a közrendet stb. sérti. Ilyenkor, ha más megoldás nincs, vagy a nem sztrájkoló munkások nem képesek elvégezni a feladatokat, a sztrájkoló munkásokat – börtönbüntetés és bírság terhe mellett – a prefektus munkavégzésre kötelezheti. Ezt egyébként a CGT honlapja is elismeri, hozzátéve, hogy a végső döntés vita esetén itt is a bíróságé. Úgy tűnik tehát, hogy a sztrájkjog Franciaországban egyfajta rendes bírósági alapjogi bíráskodás tárgya, s a bíróságok esetről esetre döntik el, hogy az adott munkavállalói akció visszaélt-e a sztrájkjoggal vagy sem.

A minimum-szolgáltatásokat előíró reformok persze sok mindent pontosítottak a szabályozáson, és a tiltakozások zavaró erejét is visszafogták. A mítosz azonban továbbra is az, hogy a francia szakszervezetek különlegesen erősek – tényleg tekintélyt parancsoló a CGT 800 000 tagjáról olvasni. Valójában azonban a francia szervezettségi szint alig magasabb a híresen gyengének tartott magyar szervezettségi szintnél (az OECD szerint 2014-ben a magyar adat 10,5%, a francia pedig 7,7% körül volt). Érdekességképpen, még a liberálisnak, a vállalati érdekek által uraltnak tartott Egyesült Államokban is magasabb (10,7%) a szakszervezeti szervezettség, mint Franciaországban! Joggal merül fel a kérdés, hogy ha nem a szervezettségi szint, akkor mi adja a francia szakszervezetek erejét?

A válasz az, hogy a szabályozás, a radikalizmus és a francia politikai kultúra elegye. A köz számára fontos szolgáltatások terén dolgozó szakszervezetek korábban alacsony szervezettségük ellenére tényleg különösen hatékonyak lehettek, mert a szabályozás sokáig lehetővé tette azt, hogy ténylegesen megbéníthassák az országot egy- egy „szociális mozgalmukkal”, ami a sztrájk és tiltakozás eufemisztikus neve a francia politika kultúrában. Minél nagyobb volt az okozott zavar, annál erőteljesebbnek tűnt a mozgalom. Sokszor eredményeket is képes volt elérni. És ha már politikai kultúra: a francia közéleti ethosz hagyományosan épít a tüntetésekre, a látványos tiltakozásra, az agitációra, vagyis alapvetően és nagyon helyesen önértékként kezeli az állampolgári részvétel minden legális formáját, így a szakszervezeti érdekvédelmet, tagságot, szervezkedést is. Ettől függetlenül még tény, hogy a szakszervezeti részvétel formáját ma már csak a francia munkavállalók alig 8-10%-os kisebbsége választja.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • laptop

    A kiskereskedelemben jól látható módon egyre inkább az automatizált, digitális folyamatok veszik át az élőmunka szerepét. A vállalatok közötti kereskedés azonban eddig úgy tűnhetett, kevésbé érintett ezen a téren. A New York-i TXF konferencián Christophe Spoerry, az Euler Hermes Digitális Ügynökségének társalapítója a nagykereskedelmi területek automatizálásáról, a mesterséges intelligencia térhódításáról beszélt, melynek vége akár a lényegében „önvezető” vállalatok kialakulása is lehet - olvasható a cég közleményében.

  • élelmiszeripar

    Az adóterhek egyszerűsítését és a támogatáspolitika újragondolását ígéri az elkészült élelmiszeripari stratégia - írja a Magyar Idők.

  • Adó kódex

    Jogászok, könyvelők és adótanácsadók számára teszi kölcsönösen átláthatóvá a szerződések adójogi minősítését az Adó kódex legfrissebb száma, amely adótippeket is tartalmaz. A Szerződések adójogi minősítése című lapszám itt rendelhető meg.

  • Fotó: shutterstock

    Transzferár – a szó hallatán a legtöbb cégvezető, pénzügyi szakember a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekhez kapcsolódó dokumentációkészítési kötelezettségre, ennek nehézségeire, valamint elmulasztása esetén kiszabható kiemelkedő mértékű bírságra gondol először. Pedig a probléma forrása sokszor ott kezdődik, hogy meghatározzuk, mi is minősül kapcsolt vállalkozásnak.

  • Fotó: shutterstock

    Az új transzferár jelentéstételi kötelezettség elmulasztása akár 20 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Cikksorozatunkban megvizsgáljuk, milyen esetekben érintheti ez a vállalatokat és milyen teendők merülnek fel első ízben 2017.12.31-ig.