Kisokos a pótszabadságokról


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben a pótszabadságokról és olyan különleges szabdságokról lesz szó, mint a betegszabadság, a szülési szabadság, vagy az alanyi jogon járó fizetés nélküli szabadság.


A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben megilleti a szabadság, amely olyan időtartamnak minősül, mikor a munkavállalót tényleges teljesítmény nélkül illeti meg a juttatás. Sok más munkavégzésre irányuló jogviszonyban ez a lehetőség nincs meg (pl. munkavégzésre irányuló egyéb polgári jogi jogviszonyok, mint a vállalkozási vagy a megbízási jogviszony).

A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Ezt tekinthetjük rendes szabadságnak, amelytől meg kell különböztetni az egyes különleges vagy rendkívüli szabadságokat, mint a betegszabadság, a szülési szabadság, a fizetés nélküli szabadság, valamint a munkaidő-kedvezmény.  Gyakorta előfordul, hogy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés egyes eseteit a rendkívüli szabadság kategóriájába sorolják a munkáltatók vagy a munkavállalók, amely megítélésem szerint helytelen, mivel ennek a két kategóriának nem sok köze van egymáshoz. A mentesülés ezen eseteit jogalapjuk szempontjából igen heterogén kategóriát képeznek, rendszertani szempontból nehezen besorolhatóak, ugyanakkor nem kizárólag elméleti problémát jelent mindez, hanem rengeteg gyakorlati kérdést vet fel, melyekkel részletesen a cikksorozat másik részében foglalkozom.

Pótszabadságok

Az Mt. bizonyos esetekben kötelező jelleggel biztosít pótszabadságot olyan munkavállalóknak, akiknek személye, vagy személyében rejlő okok ezt indokolttá teszik, egészségügyi vagy más megfontolás alapján, másfelől kollektív szerződés vagy munkaszerződés is előírhat egyéb pótszabadságot. Ugyanakkor szükséges megjegyezni, hogy ettől kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára lehet eltérni. Az Mt.-ben meghatározott pótszabadságok az életkor, a gyermeknevelés, a munkavállaló fogyatékossága, illetve egészségi ártalom címén járnak.

Az életkor után járó pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben a meghatározott életkort betölti, amely először a munkavállaló huszonötödik életévétől illeti meg, és két, illetve három évente növekszik egy nappal, egészen a munkavállaló negyvenöt éves koráig, mikor már tíz munkanap pótszabadság illeti meg.

A másik leggyakoribb kategória a gyermek nevelése érdekében járó pótszabadság, amely a munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb gyermek(ei) után jár. Egy gyermeke után kettő, két gyermek után négy, míg kettőnél több gyermek után már hét munkanap pótszabadság jár.

Amennyiben a gyermek fogyatékos a pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő. Csupán technikai tartalmú az a szabály, mely szerint pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

A pótszabadság egyidejűleg mindkét szülőt megilleti. A pótszabadság szempontjából érdemes megemlíteni, hogy az Mt. rögzítette a gyermek fogalmát, mely szerint a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek tekinthető gyermeknek. Ennek megfelelően, ha gyermeket nevelőszülő saját háztartásában neveli vagy gondozza, akkor a gyermek vér szerinti szüleje már nem jogosult igénybe venni a pótszabadságot, mely szabálynak például elvált szülők esetén van jelentősége.

Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár (apaszabadság), amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

A következő kategóriája a pótszabadságoknak a fiatal munkavállalókat megillető pótszabadság. Ez évenként öt munkanap pótszabadságot jelent a fiatal munkavállalónak, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti. A gyakorlatban felvetődött az a kérdés, hogy jár-e az említett életkor betöltése után fiatalkor címén még igényelhető pótszabadság a jogosultnak abban az esetben is, ha munkaviszonya csak a tizennyolcadik életévének a betöltése után keletkezett. A jogalkotót a szóban levő pótszabadság megállapításában a munkavállaló életkorával összefüggő pihenési követelmények biztosítása vezette.

Mindez pedig arra tekintet nélkül áll fenn, hogy a munkavállaló munkaviszonya mikor keletkezett. Ennek megfelelően, a fiatalkorúnak járó pótszabadság a tizennyolcadik életévének betöltése után a naptári évből hátralevő, munkaviszonyban töltött időre – arányosan – azt a munkavállalót is megilleti, akinek munkaviszonya az említett életkorának eltérése után jött létre.

Munkajogi kiskönyvtár csomag

A Munkajogi kiskönyvtár sorozat 2014-ben megjelent kötetei csomagban 20% kedvezménnyel kaphatók. A csomag A munka díjazása; A munka és a pihenőidő szabályai; A munkaviszony megszűnése és megszüntetése című kiadványainkat tartalmazza.

 

Bővebb információk és megrendelés itt.

Egészségkárosodás esetén a munkavállalót szintén megilleti pótszabadság. Erre tekintettel, ha a munkavállalónak a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását állapította meg, vagy fogyatékossági támogatásra jogosult, esetleg vakok személyi járadékára jogosult, akkor évenként öt munkanap pótszabadság jár neki.

Szintén jogosult lehet a munkavállaló pótszabadságra a munkaköre alapján, amennyiben föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát kell dolgoznia. Ebben az esetben munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

Ami a szabadság arányosítását illeti, amennyiben a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, részére a szabadság arányos része jár. Ha a szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő töredék egész munkanapnak számít.

A pótszabadságra jogosultságnak nem előfeltétele, hogy a munkavállaló a teljes évet munkaviszonyban, illetve munkában töltse. Ehhez képest a pótszabadságra jogosultság azt a munkavállalót is teljes egészében megilleti, aki például év közben szült, vagy a gyermekgondozási szabadságról év közben tér vissza, illetve év közben kerül a munkáltatóhoz. A pótszabadság arányosításának tehát abban az évben, amikor a kiskorú született, vagy amikor a tizenhatodik életévét betöltötte, e címen nincs helye. A pótszabadság kiadására viszont csupán az adott évben munkában töltött, illetőleg egyébként szabadságra jogosító idő arányában kerülhet sor. Ez alól kivétel az apaszabadságként emlegetett pótszabadság, mely az apának gyermeke születése esetén jár.

Egyes különleges szabadságok (rendkívüli szabadságok): A betegszabadság

A betegszabadság sokkal inkább egy társadalombiztosítási kategória sajátos megjelenése a munkajogon belül, mintsem a szabadság kategóriájába tartozó jogintézmény. Valójában csak áthárítja a munkavállaló betegségével kapcsolatos anyagi terhek egy részét a társadalombiztosítási rendszerről a munkáltatóra. Ennek megfelelően a rendeltetése a társadalombiztosítás állami kiadásainak mérséklése.

A munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki. Ugyanakkor nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamára. Vagyis a betegszabadság valójában díjazási és nem mentesülési szabály, hiszen a keresőképtelenség mentesíti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. A munkavállaló keresőképtelenségét – a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően – a kezelőorvos igazolja.

A betegszabadság kiadásánál a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezések az irányadóak. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

Ezen szabály alkalmazásakor, ha a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni.

Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött, részére a betegszabadság arányos része jár. Ha a betegszabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő töredék egész munkanapnak számít. A betegszabadság nem vihető át a következő évre, azaz a naptári évben igénybe nem vett része később nem igényelhető. A betegszabadság tartamára a munkavállaló a távolléti díjának a 70 %-ára jogosult.

A szülési szabadság és a fizetés nélküli szabadság

Az Mt. rendszere ugyan nem kezeli külön kategóriaként a rendkívüli szabadságokat, de a szülési szabadság és a fizetés nélküli szabadság kétség kívül ide sorolható. A munkáltatót és a munkavállalót megilleti az a jog, hogy szabadon megegyezzenek abban, hogy valamilyen alkalmakkor, vagy időszakra a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Valójában a munkáltató méltányosság alapján dönt az ilyen kérelmek engedélyezéséről. Bizonyos esetekben azonban nem mérlegelhet, mert a jogalkotó úgy döntött, hogy egyes élethelyzetekben – a munkavállaló kérelmére – kötelező a fizetés nélküli szabadság biztosítása.

A szülési szabadság

A szülési szabadság rendeltetése az anya és a gyermek egészségének védelme, ezért az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult, azzal hogy ebből legalább két hetet köteles igénybe venni.
A szülési szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen. A szülési szabadság igénybe nem vett részét, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülést követő egy év elteltéig a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

A szülési szabadság tartamát a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni.

A munkavállalónak – amennyiben rendelkezik a jogosultsági feltételekkel – erre az időre terhességi-gyermekágyi segély jár, mivel az egészségbiztosítás a gyermek születése esetén a jogosultsági feltételekkel rendelkező munkavállalót terhességi-gyermekágyi segélyben részesíti, amely az elnevezése ellenére biztosítási jogviszonyhoz kötött egészségbiztosítási pénzbeli ellátás. A terhességi-gyermekágyi segély a 168 napos (huszonnégy hét) szülési szabadság időtartamára jár, mértéke az igénylő napi átlagkeresetének 70%-a.

A szülési szabadságra az a nő is jogosult, aki a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, vagyis nem csak a vér szerinti szülőket illeti meg. Csecsemő örökbefogadása esetén, a szülő nőkre vonatkozó kedvezmények az örökbefogadó nőt illetik meg az örökbe fogadás napját követően (szoptatási idő, szülési, illetőleg fizetés nélküli szabadság, felmondási tilalom stb.). Mivel az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult és a szülési szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen, ezért az örökbefogadó anyának járó szabadság kiszámításánál ezt a négy heti – tehát huszonnyolc napi – szabadságot a szülés előtt kiadottnak kell tekinteni. Erre az időre az örökbefogadó anyának terhességi-gyermekágyi segély nem jár.

A törvény tételesen jelöli meg azokat az okokat, melyek fennállása esetén a szülési szabadság megszűnik. Ennek megfelelően, a gyermek halva születése esetén, valamint ha a gyermek meghal, a halálát követő tizenötödik napon, továbbá ha a gyermeket a külön jogszabályban foglaltak szerint ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, mindezeken túl, ha harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon a szülési szabadság megszűnik. Ezekben a felsorolt esetekben a szülési szabadság tartama a szülést követő hat hétnél rövidebb nem lehet.

Alanyi jogon járó fizetés nélküli szabadságok

Gyermek gondozása céljából a munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg a gyermek harmadik életévének betöltéséig, melyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ezen fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő, akár egyidejűleg is igénybe veheti (szülői szabadság).

A fizetés nélküli szabadság ezen esete megszűnik, ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon, ha a gyermeket – a külön jogszabályban foglaltak szerint – ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.

Az előzőek foglaltakon túl a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén gyermek gondozása céljából a munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a munkavállaló a gyermeket személyesen gondozza.

A családok támogatásáról szóló törvény azt is meghatározza, hogy mikor kell a gyermeket tartósan betegnek, illetve súlyosan fogyatékosnak tekinteni. Ennek megfelelően, tartósan beteg, illetve fogyatékos az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul.

Az Mt. a 294. § (1) bekezdése emellett meghatározza, hogy kit lehet a törvény alkalmazása szempontjából gyermeknek, illetve szülőnek tekinteni. Ennek megfelelően, a gyermek a családok támogatására vonatkozó szabályok szerint saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek. Fogyatékos gyermek az a gyermek, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerinti magasabb összegű családi pótlék került megállapításra. Az Mt. alkalmazásában szülőnek minősül a vér szerinti és az örökbe fogadott szülő, továbbá az együtt élő házastárs, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van, a gyám, a nevelőszülő és a helyettes szülő.

Ehelyütt szükséges megemlíteni, hogy a beteg gyermekét gondozó és ápoló szülő keresőképtelennek minősül, így a Mt.-nek a keresőképtelenségre vonatkozó általános szabályait kell ezen esetben alkalmazni a munkavállalóra.

A munkavállalónak hozzátartozója tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó – személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadságra jogosult. A tartós ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja. Az Mt. alkalmazásában hozzátartozónak számít a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa.

A fentieken túl munkavállalónak fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára is.

Az Mt. szabályain kívül, külön törvények is biztosíthatnak további alanyi jogon járó fizetés nélküli szabadságokat, mint például a polgármestert kérésére – foglalkoztatási jogviszonyának időtartamára – a megválasztásakor fennálló munkaviszonya, közalkalmazotti jogviszonya szerinti munkáltatója köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni.

A munkavállaló a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban írásban köteles bejelenteni. A fizetés nélküli szabadság a munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg. Mivel a törvény által biztosított fizetés nélküli szabadságok nem igénylik a munkáltató engedélyét, ezért elegendő azokat a munkavállaló által bejelenteni, ami némi korlátot jelent e tekintetben. Mindennek azért van jelenősége, mivel a törvény a fizetés nélküli szabadság felső határát szabályozza, így ezen belül a munkavállaló jogosult eldönteni, hogy tényleges mennyi időre van szüksége. Sőt jogosult annak igénybe vételét megszakítani és később folytatni (amennyiben ennek feltételei még fennállnak).A bejelentés, illetve megszüntetés határidejére vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmaznia a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálat miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság esetén.

A munkaidő-kedvezmények

A jelenleg hatályos Mt. átrendezte az ismert munkaidő-kedvezmények rendszerét, így a korábban munkaidő-kedvezményként nyilvántartott jogintézményekből, csupán néhányat lehet ide sorolni, melyek általában az érdekképviselettel összefüggő munkaidő-kedvezmények (az érdekképviseleti tevékenység folytatásának elősegítésére), mint a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény, vagy éppen az üzemi tanács elnökét és tagját megillető munkaidő-kedvezmény, valamint a munkavédelmi képviselő munkaidő-kedvezménye.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Búcsúpénzek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésekor

A munkaviszony többféle módon megszüntethető. Ezek közül a közös megegyezés által nyílik leginkább lehetőség arra, hogy a felek figyelembe vegyék a másik érdekeit, és közben a saját igényeiket is érvényesíteni tudják. Ehhez persze szükség van arra, hogy a felek egymás között megállapodásra jussanak. Az alábbiakban az anyagi szempontokra fókuszálva ismertetjük a közös megegyezést érintő legfontosabb tudnivalókat.