Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2013. január 1-jén hatályba léptek az új Munka Törvénykönyvének azok a rendelkezései is, amelyeket átmenetileg 2012-ben még nem kellett alkalmazni. Az Adó szaklap 2013/1-2. számában megjelent cikk elsősorban a szabadság, a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás és a távolléti díj új szabályait tekinti át. Összefoglalónkban az átlagkerset helyett alkalmazandó távolléti díj számításával kapcsolatos változásokat emeljük ki.
A távolléti díj számításakor figyelembe veendő díjazási jogcímek
A korábbi Mt. (1992. évi XXII. tv.) 151/A. § (1) bekezdése alapján, ha a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni, részére a távollét idején (időszakában) érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótléka(i), valamint a – a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. Rendszeres bérpótlék alatt a munkaviszonyra vonatkozó szabályban (pl. Mt. vagy kollektív szerződés), illetőleg a munkaszerződésben rögzített azon bérpótlékok értendők, amelyek a munkavállalót munkavégzés esetén folyamatosan megilletik.
A 2013-tól életbe lépő új Mt. (2012. évi I. tv.) 148. §-a szerint a távolléti díjat a jogosultság esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani. A bérpótlékok beszámításakor összevetve a két törvény szövegét, szemben a korábbi szabályozás részben foglalkoztatási statisztikákon alapuló átváltási megoldásával (pl. a műszakpótlék esetén a műszakok számától és az éjszakai műszakok arányától függ, hogy az alapbér hány százaléka számít még be – a személyi alapbér összege mellett – a távolléti díjba), az újévtől életbe lépő szabályozás a tételes elszámolást alkalmazza, az irányadó időszakra kifizetett bérpótlékokkal kell számolni. Az új Mt. megállapítja továbbá: a távolléti díj kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni azt a munkabért, amelyre a munkavállaló a távollét tartamára munkavégzés hiányában is jogosult (pl. a szabadság időtartamára kifizetett távolléti díjat).
Az új Mt. ezen túlmenően még megállapítja: a távolléti díj kiszámításakor, ha az irányadó időszakban munkabér-kifizetés nem történt (pl. a munkavállaló fizetés nélküli szabadságon volt), az alapbért kell figyelembe venni. Az irányadó időszaknál, hat naptári hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni, teljes naptári hónap hiányában az alapbért vagy a havi átalányt kell figyelembe venni (152. §).
A bérpótlékok eltérő beszámítása
A 2012 végéig hatályos szabályozás egyes pótlékok esetében nem a tételes beszámítást alkalmazza. Az egyik érintett díjazási jogcím a műszakpótlék. A korábbi Mt. 151/A. § (3) bekezdése szerint – 2012. december 31-éig – a távolléti díj számításánál műszakpótlékként a munkavállaló
kell figyelembe venni, ha a távolléti díj számítása még ez évben esedékessé válna. A szabály alkalmazása során problémát jelenthet, hogy – mivel a korábbi törvény munkaidőre vonatkozó szabályai július 1-jétől hatályukat vesztették – nincs törvényi definíció a két- és három műszakra, valamint az éjszakai műszakra. Az új Mt. ez utóbbi fogalomtól eltérő éjszakai munka fogalmát határozza meg.
A rendkívüli munkaidőért járó bérpótlék beszámítása helyett a korábbi Mt. külön, erre a célra szabályozta a kiegészítő pótlékot. A 151/A. § (4) bekezdése szerint, ha a munkavállaló a tárgyévet megelőző évben több mint ötven óra – a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzést teljesített, távolléti díja megállapításánál rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlékot kell figyelembe venni. A kiegészítő pótlék mértéke, ha az irányadó időszakban
A rendkívüli munkavégzés időtartamának megállapításakor a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett rendkívüli munkavégzés mértékét figyelmen kívül kell hagyni. Ha a munkaviszony a tárgyévet megelőző évben létesült, az óraszámhatárokat arányosan kell figyelembe venni.
Az újévtől az Mt. a bérpótlékkal kapcsolatos különös beszámítási szabályt csak arra az esetre állapít meg, ha a munkavállaló munkaideje a munkavégzés alóli mentesülés tartamára nem volt beosztva. E különös rendelkezés a műszakpótlékot, az éjszakai munkavégzésért járó bérpótlékot (Mt. 141–142. §) és a készenlétért és az ügyeletért járó bérpótlékot [Mt. 144. § (1) bekezdés] érinti. Az említett esetben a távolléti díj kiszámításánál
Ha a munkáltató – a munkaszerződés rendelkezése alapján – a munkavállaló számára a műszakpótlék, az éjszakai munkavégzésért járó bérpótlék, a készenlétért és az ügyeletért járó bérpótlék tételes elszámolása helyett átalányt állapít meg, a kifizetett havi átalány összegét osztani kell az irányadó időszakban rendes munkaidőben teljesített órák számával (Mt. 151. §).
| RODIN szakmai rendezvények januárban |
|---|
Az előadásokon való részvétel a könyvvizsgálói kamarai tagoknak kreditpontokat ér. |
A teljesítménybér a távolléti díjban
Teljesítménybér alkalmazásánál 2012 végéig esedékessé váló távolléti díj számításkor a munkavállaló távolléte idején (időszakában) érvényes személyi alapbéreként az ekkor érvényes személyi alapbérének – ha ez kisebb, mint a tárgyév január 1-jei személyi alapbér, akkor ez utóbbinak – a munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjével szorzott összegét kell figyelembe venni. E rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a teljesítménytényező egy vagy annál kisebb.
A tárgyévi teljesítménytényező a munkavállaló megelőző évben elért egy órára jutó teljesítménybérének – ideértve az időbér és a teljesítménybér összekapcsolásán alapuló bér időbér részét, továbbá a garantált bért is – és a tárgyév január 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa. Annak a munkavállalónak a tárgyévi teljesítménytényezője, akinek a munkaviszonya a munkáltatónál a tárgyévben kezdődött (a munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb), a távolléti díj számításakor a nála számításba vehető naptári negyedévekre, negyedév hiányában az utolsó naptári hónapokra kifizetett munkabért kell figyelembe venni. Ekkor a tárgyévi teljesítménytényező a tárgyévi irányadó időszak egy órára jutó teljesítménybérének és az első távolléti díj fizetésének esedékességekor érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa [Mt. 151/A. § (8)–(12) bekezdés]. E rendelkezés alkalmazását az indokolta, hogy a teljesítménybérrel alkalmazottaknál a távolléti díj számításakor személyi alapbérként nemcsak a távollét idején irányadó személyi alapbért kell figyelembe venni (mert ez éppen a teljesítménybérezési forma miatt lehet, hogy túl alacsony összeg lenne), hanem azt szorozni kell a munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjével.
2013-tól a távolléti díj meghatározásakor a 137. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kifizetett teljesítménybért kell számításba venni. A hivatkozott törvényhely szerint a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában meghatározni csak a munkaszerződésbe foglalt megállapodás esetén lehet. Ez megfelelően irányadó az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított díjazás esetén is, ha az időbér nem éri el az alapbér összegét. A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében a távolléti díj számításánál az alapbért figyelmen kívül kell hagyni. A teljesítménybért – a kifizetés időpontjától függetlenül – az irányadó időszakra jutó arányos részben kell figyelembe venni.
Január 1-jétől a teljesítménybért az egy órára járó távolléti díj kiszámításakor úgy kell figyelembe venni, hogy az irányadó időszaki rendes munkaidőre járó teljesítménybér összegét osztani kell az irányadó időszakban rendes munkaidőben teljesített és teljesítménybérrel díjazott órák számával (osztószám) (Mt. 150. §).
A távolléti díj számítása napra és órára
A még 2012-ben alkalmazandó korábbi Mt. 151/A. (5)–(6) bekezdése szerint havi időbér esetén
Nem kell alkalmazni a fent említett számítási módszert, ha a távolléti díj megegyezik azzal az összeggel, amelyben a munkavállaló munkavégzése esetén részesülne.
Az új Mt. 149. § szerint havi bér esetén
A havi távolléti díj megegyezik az alapbérrel. Az előbbiekben hivatkozott 136. § (3) bekezdés szerint, havi alapbér esetén az egy órára járó alapbér meghatározása során a havi alapbér összegét osztani kell
A napi- vagy a havi távolléti díj meghatározásakor az egy órára járó távolléti díjat
Az órabérrel kapcsolatban a „régi” Mt. 151/A. § (7) bekezdése annyit állapít meg, hogy az egy napra fizetendő távolléti díj: az egy órára megállapított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata. Az újévtől hatályos rendelkezés szerint órabér esetén
Az új Mt. az egy órára járó távolléti díj kiszámításakor külön rendelkezik a bérpótlékok figyelembevételéről. Ekkor a bérpótlékot úgy kell figyelembe venni, hogy az irányadó időszakra (hat hónapra) kifizetett bérpótlék összegét osztani kell az irányadó időszakban, rendes munkaidőben teljesített órák számával (osztószám). Amennyiben a bérpótlékot nem tételes elszámolás, hanem az Mt. 145. § szerint kiszámított átalány alapján biztosítják, a kifizetett havi átalány összegét kell osztani az irányadó időszakban rendes munkaidőben teljesített órák számával (osztószám). [Mt. 151. § (4)–(5) bekezdés].
dr. Horváth István cikke részletesen foglalkozik a szabadság 2013. január 1-től hatályos új szabályaival és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás új lehetőségeivel is. Az Adó szaklap 2013/1-2. száma – amelyben az írás teljes terjedelemben olvasható – a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.
