Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sokszor nem könnyű a munkaidő elszámolása, ha a munkavállaló nem egész nap az irodában ül. Beleszámít-e a munkaidőbe, amikor az ügyfélhez utazik, vagy amikor a munkája végeztével már csak a teljesítésigazolás aláírására vár? Az alábbi példából kiderül.
Induljuk ki a következő tényállásból! A munkavállaló szoftverfejlesztő munkakörben dolgozik. Az adott napra szóló beosztása szerint munkaideje 8-tól 16.30-ig tart. Munkaszerződése szerint munkanapjain 30 perc ebédszünet illeti meg, amelyet 12 és 13 óra között vehet igénybe. A munkavállaló a szóban forgó napon reggel 8-kor a cégcsoport egy másik tagjának székhelyén kezdi a munkanapot. Itt angol tanfolyamon vesz részt, amelyet a cégcsoport minden informatikai területen dolgozó kollégának kötelezővé tesz. A tanfolyam végeztével 10 órakor busszal átutazik a munkáltatója székházába, amely egy másik kerületben van. Itt 10.30-kor veszi fel a munkát. 12 órakor elindul a munkáltató egyik ügyfeléhez, ahol telepítenie kell az egyik terméküket. Út közben megáll egy jó hírű kifőzdénél és ott tölt 30 percet ebédeléssel. 13.20-kor érkezik meg az ügyfélhez. A telepítési munkálatok 16.25-kor érnek véget. Ezt követően a munkavállaló még a helyszínen marad, és újraindítja a telepítéssel érintett programokat, majd megvárja, amíg az elvégzett munkáról szóló teljesítés igazolást és az elégedettségi kérdőívet az ügyfél munkatársai kitöltik és aláírják. Végül 16.45 után hagyja el az ügyfél épületét és indul haza.
A leírtak szerinti munkanap változatos időtartamokat foglal magába, mégsem tekinthető rendkívüli esetnek. Lássuk tételesen, mindebből mit kell munkaidőként elszámolni!
Az első kérdés az utazással töltött idő megítélése. A Munka Törvénykönyve szerint nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama. Amint látható a szövegből, nem csak a munkavállaló munkaszerződése szerinti munkahelyre való eljutás ideje nem minősül munkaidőnek, hanem általában a munkavégzés helyére való utazás ideje sem az. A jelen példánkban tehát a reggeli utazás ideje nem munkaidő, függetlenül attól, hogy a munkavállaló nem a szerződése szerinti munkahelyén, hanem egy külső helyszínen kezdett. Ugyanezt a logikát kell alapul venni a nap végi hazautazás megítélésénél. Igaz ugyan, hogy a példa szerint a munkavállaló ismét egy külső helyszínen fejezte be az aznapi munkavégzést, ám ennek nincs jelentősége, a hazautazás ideje nem munkaidő.
A kérdéses példában még két utazással töltött időszak van: amíg a munkavállaló tanfolyam után bemegy az irodába, majd a munkáltató székhelyéről elmegy az ügyfélhez. Mivel itt nem a lakó- vagy tartózkodási hely és a munkavégzés helye, hanem két munkavégzési hely között utazik a munkavállaló, mindkettőt munkaidőként kell elszámolni.
XIII. Magyar Munkajogi Konferencia |
|---|
|
Előjelentkezési akció! Ha október, akkor Visegrád! Megkezdődött az előjelentkezés a XIII. Magyar Munkajogi Konferenciára. December 31-ig még a 2015-ös áron jelentkezhet a jövő évi rendezvényre.
|
Az utóbbi utazást a munkavállaló megszakítja az ebédszünet idejére. Ezt jogosan teszi, mivel a munkaközi szünet – a készenléti jellegű munkakört kivéve – nem része a munkaidőnek, így ez alatt munkavégzési, rendelkezésre állási kötelezettség sincs. Megjegyzendő, hogy a munkaközi szünet törvényben meghatározott mértékét a felek csak közös megegyezéssel léphetik túl, és így sem lehet hosszabb egy óránál. A jelen példában ezzel nincs is probléma, hiszen a kötelező húsz percet meghaladó szünet a munkaszerződésben szerepel, abban a felek megegyeztek.
Hangsúlyozni kell, hogy a munkaidő minősítése körében annak nincs jelentősége, hogy pontosan milyen tevékenységet végez a munkavállaló a munkáltatója részére. Így a munkáltató által előírt kötelező tanfolyamon részvétel ideje ugyanúgy munkaidőként számolandó el, mintha a munkavállaló a munkakörébe tartozó feladaton dolgozott volna.
További fontos szabály, hogy a munkaidőbe a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama is beletartozik. Ez alatt olyan feladatok ellátását kell érteni, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni. A jelen példában ilyen befejező cselekménynek minősül, amíg a munkavállaló csak várakozik, hogy az ügyfél elvégezze a munka igazolásával kapcsolatos papírmunkát. Ezt is munkaidőként kell tehát elszámolni. Ez a jelen esetben azt is jelenti, hogy a munkavállaló a beosztásához képest csak később végzett, ami ezért munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzésnek minősül. Annak nincs jelentősége, hogy a beosztáson túl „csak” a befejező cselekmények nyúltak.
A munkaidő-nyilvántartásakor a fenti sokszínű tevékenységeket nem kell külön kezelni. A törvény szerint csak a rendes és rendkívüli munkaidőt kell elkülöníteni, az viszont már közömbös, hogy a munkaidőn belül a munkavállaló mikor utazott, tanult, illetve min és hol dolgozott. Fontos viszont a rendes és rendkívüli munkaidő pontos kezdő és befejező időpontjának rögzítése. Ez – a példához hasonló – telephelyen kívüli munkakezdés és -befejezés esetén is megoldható, például egy online elérhető alkalmazás, vagy akár egy „be- és kijelentkező” sms segítségével.
