Munkaidő-szabályok: trükkök a számokkal


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Aki a munkaidő szabályokat szeretné a gyakorlatban alkalmazni, szerezzen be egy számológépet! Nem biztos azonban, hogy amit matematikailag a törvény megenged, az meg is felel a munkaidővel kapcsolatos szabályok céljának. Az alábbiakban három olyan esetet nézünk meg, ahol a lényeg elveszni látszik a számok mögött.


Napjainkban a munkaidő törvényi szabályai egyre inkább a rugalmas munkaszervezés, a munkáltató hatékony működésének szempontjából kapnak figyelmet. Történetileg azonban e rendelkezések a munkavállaló egészségének védelmére alakultak ki, abból a felismerésből, hogy a munkavégző képesség tartósan csak mértéktartó terhelés és rendszeres pihenés mellett őrizhető meg. Ez tükröződik abban a törvényi alapelvben, hogy a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel kell beosztani. Az alábbi eseteket éppen ennek az alapelvnek a szempontjából kifogásolhatjuk.

A heti pihenőnapok beosztására vonatkozó garancia, hogy a munkavállaló számára hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani. Ez a megkötés azonban nem vonatkozik a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóra. Például, egy erőműben dolgozó technikusnak olyan heti beosztás is előírható, amelyre hét munkanap esik.

Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás

Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül.
A kérdezési lehetőség mellett hozzáférést biztosítunk adatbázisunkhoz is, ahol több száz munkajogi kérdés-válasz közül böngészhet.
A szolgáltatást a munkajog.hu portál felületén keresztül éri el, ahol többféle csomagajánlat közül is választhat.

Részletes információ >>

Ugyanakkor a munkavállalónak ekkor is be kell osztani legalább havonta egy pihenőnapot vasárnapra. Nézzünk egy szélsőséges példát! A nyári mezőgazdasági munkákra felvett idénymunkás munkavállaló 2014. június 1-jén, vasárnap pihenőnapot kap, majd legközelebb július 27-én, szintén vasárnap pihen. A két hónapban be nem osztott, összesen 14 pihenőnapját ugyan megkapja majd augusztusban, amit felhasználhat egy hosszabb nyaralásra, ám így a nyár első felében 55 napot dolgozik megszakítás nélkül.

Papíron ez ugyan lehetséges, de bizonyosan aggályos a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatosan. Képzeljük el az általános fizikai állapotát a nyári melegben mezei munkát végző idénymunkásnak a 30. munkanap körül! Másfelől, a munkavégzés hatékonysága alapján biztosan nem kifizetődő a pihenőnapok nélküli munkaidő-beosztás, hiszen a fáradsággal együtt romlik a munkavállaló pontossága, koncentráló képessége.

A következő példa is az egyenlőtlen munkaidő-beosztással kapcsolatos. Képzeljünk el egy üzemet, ahol a napi 8 órás teljes munkaidőre szerződött munkavállalók három műszakban dolgoznak, hétfőtől péntekig. Naponta nyolc órát töltenek el a gyárban, ám ebben a napi 20 perc munkaközi szünet is benne van. Ezt a munkáltató nem tekinti a munkaidő részének, tehát a munkavállalók naponta 7 óra 40 perc munkaidőt teljesítenek. A kieső 20 perceket a munkáltató háromhetes periódusokban „összegyűjti”, és minden harmadik szombatra beoszt 300 perc (5 óra) munkaidőt. Megfelelő időzítéssel és heti pihenőidő alkalmazásával ez a pihenőidők beosztására vonatkozó szabályokat sem sérti.

Az eljárás teljesen szabályos, hiszen három hét alatt a munkavállaló pontosan annyit dolgozik, amennyire szerződött. A dilemma ismét a számok mögött van: kompenzál-e a háromhetenkénti egynapos hétvégéért, hogy 15 munkanapon 20 perccel kevesebbet kellett dolgozni? Meglátásom szerint a munkavállaló regenerálódása szempontjából ez két teljesen különböző értékű megoldás. A munkáltató mégis választhat, melyiket alkalmazza. Elképzelhető azonban olyan, fizikailag különösen igénybe vevő, vagy nagy koncentrációt igénylő munkakör, ahol ez a megoldás már nem egyeztethető össze a biztonságos munkavégzés követelményével.

HR & Munkajog

Havonta megjelenő jogi szaklap, amely munkajoggal foglalkozók, munkaügyi és HR szakemberek számára nyújt segítséget.
A lap nem csak nyomon követi a gyakran változó munkajogi, foglalkoztatáspolitikai, adójogi, valamint társadalombiztosítási jogszabályok változásait, de értelmezi is azokat.

Lapozzon bele májusi számunkba>>

Bővebb információk és megrendelés

Végül, az új Munka Törvénykönyvével kapcsolatos egyik leggyakrabban felmerülő aggály a szabadság órában történő elszámolása. Erre a munkáltatónak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén van lehetősége. Eszerint egy nap szabadság nem egy naptári nap távollétet jelent, hanem annyi órát, amelyre a munkavállaló szerződött. A szabadság napjára beosztott munkaidőt pedig ezzel kell arányosítani. Például, a napi 8 órás teljes munkaidő esetén a 12 órás munkanapon 12 órányi, azaz 1,5 nap szabadságot kell kiadni. Probléma akkor jelentkezhet, ha a munkavállaló mindig olyan napján van szabadságon, amikor a napi munkaidejénél többre van beosztva, ezáltal „hamarabb” elfogy a szabadsága. Például, a napi 8 órás munkaidőhöz képest a 12 órás beosztással a 20 nap alapszabadság csak 13 napra elegendő távollétet biztosít.

Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás logikájából eredően persze a 12 órás munkanapokat valamikor a munkaidőkeret alatt arányosan rövidebb napok egyenlítik ki, vagy a munkavállaló pótlékra tarthat igényt a rendkívüli munkavégzés miatt. Meglátásom szerint azonban nem ugyanazt a pihenést biztosítja 13 nap szabadság és 13 négy órás munkanap, mint 20 nap szabadság és 13 nyolc órás munkanap.

Mindez nem azt jelenti, hogy a törvényi szabályozás rossz. Bármilyen kereteket is ad meg a szabályozás számokkal, mindig lehetnek olyan esetek, amikor az „igazságtalan” eredményre vezet. Éppen ezért fontos az az általános elv, hogy – függetlenül a matematikai megfeleléstől – jogellenes az a beosztás, amely a munkavállaló egészségét, vagy a biztonságos munkavégzést veszélyezteti.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A bruttó átlagkereset 605 100 forint volt januárban, 14,6 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban

Januárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 605 100, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 416 600 forint volt. A bruttó átlagkereset 14,6, a nettó átlagkereset 14,5, a reálkereset pedig 10,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest a fogyasztói árak  3,8 százalékos növekedése mellett – jelentette csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

2024. március 26.

Búcsúpénzek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésekor

A munkaviszony többféle módon megszüntethető. Ezek közül a közös megegyezés által nyílik leginkább lehetőség arra, hogy a felek figyelembe vegyék a másik érdekeit, és közben a saját igényeiket is érvényesíteni tudják. Ehhez persze szükség van arra, hogy a felek egymás között megállapodásra jussanak. Az alábbiakban az anyagi szempontokra fókuszálva ismertetjük a közös megegyezést érintő legfontosabb tudnivalókat.