A munkavállalót megillető költségtérítések

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az Mt. általános szabályként rögzíti, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel [Mt. 51. § (2) bekezdés]. Itt természetesen nem munkabér fizetéséről rendelkezik a jogalkotó, hanem a munkavállaló által előlegezett, a munkáltató érdekében vállalt költség utólagos megtérítéséről (például saját telefon használata esetén a telefonköltség, saját személyautó használata esetén üzemanyagköltség).

A fenti generális szabályon túl a jogalkotó több esetben is nevesíti a munkáltató költségtérítés-fizetési kötelezettségét. Az alábbiakban a munkáltató által kötelezően fizetendő munkába járás és hazautazás költségtérítésének, valamint a képernyő előtti munkavégzés miatti éleslátást biztosító szemüveg juttatásának szabályai mellett a kiküldetés elszámolásának szabályait ismertetjük.

A munkavállaló – amennyiben magyar állampolgár vagy EGT-állam polgára – napi munkába járásának és hazautazásának költségeit a munkáltató a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet) alapján köteles megtéríteni.

Napi munkába járásnak minősül a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda és visszautazás – vagyis minden olyan alkalom, amikor a munkavállaló munkavégzés céljából munkahelyére utazik.

Hazautazásnak minősül a tartózkodási helyről – a munkavégzés rendjétől függően – legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás – vagyis, ha a munkavállaló nem állandó lakóhelyén lakik, akkor a heti egyszeri utazása az állandó lakóhelyére.

Lakóhely annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló él, illetve amelyben életvitelszerűen lakik (fő szabály szerint a lakcímkártyán feltüntetett lakóhely); tartózkodási hely pedig annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik (például a munkásszállás).

Amennyiben a munkavállaló lakóhelye/tartózkodási helye nem EGT-államban található, úgy számára – az adóhatóság által kiadott, nem kötelező érvényű állásfoglalás alapján – adómentesen a hazautazás/munkába járás költségtérítése nem biztosítható.

Ha a munkavállaló állandó lakóhelyéről jár dolgozni, akkor részére csak a napi munkába járás költségei fizethetők ki. A munkavállalónak a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

A jogszabály a közösségi közlekedéssel történő utazásra vonatkozóan írja elő a költségtérítést. Ennek értelmében a megtérítési kötelezettség a munkavállaló munkába járását szolgáló

  • teljes árú, valamint
  • az utazási kedvezménnyel megváltott, illetve
  • az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú, számlával és a szelvénnyel igazolt bérlet vagy menetjegy árának 86%-ra áll fenn, amennyiben a munkavállaló
  • belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, – helyközi (távolsági) autóbuszjáraton,
  • elővárosi buszon, HÉV-en,
  • menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (1)–(2) bekezdés].

A hazautazás költségtérítésének összege 2016-ban – hasonlóan 2015-höz – havi szinten legfeljebb 35 200 Ft lehet. A napi munkába járás összegére nincs megállapított felső határ. A munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő – a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. §-ában nem említett – térítés akkor jár, ha

  • a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;
  • a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;
  • ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja; 
  • a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 4. §].

A munkavállalót a fenti költségtérítés további intézkedés nélkül a feltételek teljesülése esetén megilleti. Természetesen, amennyiben a munkavállaló ilyen megtérítési igényét nem jelzi a munkáltató számára, úgy a munkáltatónak sem keletkezik fizetési kötelezettsége, azaz a munkáltató nem köteles „kutatni”, hogy a munkavállaló milyen költségekkel és közlekedési eszközzel utazik a munkahelyére.

[htmlbox Három_Navigátor]

 

Az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet hatálya kiterjed minden olyan munkavállalóra, aki napi munkaidejéből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ, kivéve a következő gépeket, illetőleg eszközöket működtető (használó) munkavállalókat

  • a járművek vagy munkagépek vezető-, illetve kezelőfülkéi,
  • a szállítóeszközökön lévő számítógépes rendszerek,
  • az elsősorban közhasználatra szánt számítógépes rendszerek,
  • hordozható rendszerek, amelyeket a munkahelyen nem tartósan használnak,
  • számológépek, pénztárgépek és olyan egyéb készülékek, amelyek – azok közvetlen használatát biztosító – kisméretű, adatokat vagy mérési eredményeket mutató képernyővel vannak ellátva, továbbá
  • az „ablakos írógépek” elnevezésű, hagyományos típusú elektromos, elektronikus írógépek [50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 1. § (2) bekezdés].

A rendelet értelmében valamennyi olyan munkakör, amelyben a munkavállaló napi munkaidejéből legalább 4 órán át számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készüléket használ (függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól), képernyős munkakörnek minősül. Ilyen munkakör tipikusan a számítógép használatával járó valamennyi munkakör, de a biztonsági kamerák képét figyelő biztonsági őr munkaköre is.

A munkáltató köteles a foglalkoztatás-egészségügyi orvosnál kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatát a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás előtt, illetve azt követően rendszeresen, kétévente, a munkavállaló pedig köteles a vizsgálaton részt venni. Amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy a munkavállalónak éleslátást biztosító szemüvegre van szüksége, a rendelet melléklete szerinti beutalóval a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be. Amennyiben a szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a jogalkotó előírja, hogy a munkáltatónak kell a munkavállalót ellátni a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel [50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 6. §].

A fenti szabályok nem határozzák meg a szemüveg biztosításához szükséges költségek kereteit, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak korlátozás nélkül el kellene fogadnia a munkavállaló igényét. Azaz, nem köteles a munkáltató megtéríteni egy márkás szemüvegkeret és lencsepár akár 100 000 Ft-ot meghaladó költségét. A jogszabályi kötelezettségeknek ugyanis már önmagában azzal eleget tesz, ha a legolcsóbb, a szakvizsgálaton előírt lencsét és annak rendeltetésszerű használatához szükséges keretet biztosítja [50/1999. (XI. 3.)
EüM rendelet 2. § d) pont].

A gyakorlatban számos munkáltató alkalmazza azt a módszert, hogy minden munkavállaló önállóan választhatja ki az általa használni kívánt – szakvizsgálat eredményének megfelelő – szemüveget, a munkáltató pedig annak ellenértékét egy fix összeg erejéig téríti meg. Ez a megoldás egészen addig jogszerű lehet, amíg a munkáltató által vállalt megtérítési összeg valóban elegendő a minimális feltételeket teljesítő lencse és keret megvásárlásához. Ekkor ugyanis a munkavállaló maga dönthet úgy, hogy a minimális feltételeket teljesítőnél drágább szemüveget választ és önként vállalja az ebből eredő többletköltségek viselését.

Természetesen egyik megoldás esetében sem kerülhető meg a szemészeti szakvizsgálat elvégzése, hiszen az állapítja meg, hogy a munkavállalónak milyen szemüvegre van pontosan szüksége.

Részlet dr. Kovács Szabolcs Bérszámfejtés a gyakorlatban c. könyvéből.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok