Szabadság: a dolgozó csak 7 napról dönthet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkavállaló szempontjából igencsak szigorú szabadságolási szabályokra hívja fel a figyelmet közleményében a Mazars.

A dolgozó mindössze évi 7 nap kivételéről dönthet és megmaradt szabadságát is csak kivételes esetben viheti át a következő évre – írja az Adó Online-hoz eljuttatott közleményében a Mazars tanácsadó cég.

A Mazars tanácsadói úgy fogalmaztak: nem elég, hogy hazánkban kevés munkaszüneti nap van (habár nagypéntekkel éppen most bővült a sor), de a dolgozó maga szabadságának csak egy részéről rendelkezhet, és még arról is csak bizonyos feltételek esetén.

„A kódex gyorsan tisztázza az erőviszonyokat – idézi a közlemény Szmicsek Sándort, a Mazars Kft. adópartnerét. A szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki. Ez persze azt is jelenti, hogy a szabadság jogszabályszerű kiadása a munkaadó felelőssége. Neki kell nyilvántartania a szabadság kiadásával kapcsolatos adatokat is, hiszen ezeket bármikor számon kérhetik egy munkaügyi ellenőrzés során.” 

Bérmozaik 2017
Jöjjön el előadásunkra és felkészült előadóink segítségével megismerheti az szja, a járulékfizetés, a tb ellátások, és a munkaügyi szabályok változásait. Időpont:  2017.04.20. Részvételi díj: 9.990 Ft + áfa További részletek >>

A szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg, előtte azonban meg kell hallgatnia a munkavállalót is, akit a szabadság kiadásának időpontjáról legalább 15 nappal korábban tájékoztatni kell. A munkavállalónak is vannak azért jogai: 7 nap szabadsággal ő rendelkezik, ennek kiadását 15 napos előzetes bejelentés mellett kérheti. 

Ezt a főnök a dolgozó kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben köteles kiadni.

A szabadságot főszabály szerint úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól. A 14 napba nemcsak a szabadság napjai, hanem a heti pihenőnap, a munkaszüneti nap és a szabadnap is beleszámít. A felek egyébként külön megállapodással ettől eltérhetnek: ismerve a főnök-beosztott közötti tipikus erőviszonyokat, kérdéses lehet, hogy a dolgozók valóban szabad akaratukból mondanak le a kéthetes pihenésről.

A hatályos kódex alapszabálya, hogy a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. A törvény csupán néhány esetben engedi, hogy a következő évre lehessen átvinni a szabadságot:

• Amennyiben a munkaviszony október 1. után kezdődött, a szabadságot a következő év március 31-ig lehet kiadni.
• A munkavállaló részéről felmerülő rendkívüli helyzet (pl.: szülési szabadság) miatt, ilyenkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni.
• Az évvégi ünnepek során a tárgyévben kivett szabadság legfeljebb 5 munkanappal átnyúlhat az új évbe.
• Az életkor szerinti pótszabadság a felek megállapodása alapján a következő évben is kiadható.
• Kollektív szerződés rendelkezése alapján.

A dolgozók azonban csak akkor lehetnek biztosak a nyaralásukat illetően, ha már túl vannak rajta. A Munka Törvénykönyve rendelkezései alapján ugyanis a munkáltató „kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén” a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja.

Szmicsek Sándor hozzáfűzte: „A törvény szerint ezzel a lehetőséggel csak kivételes esetben élhet a munkaadó és akkor is meg kell térítenie dolgozójának az időpont módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit. A már megkezdett szabadság megszakítása esetén a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.”

A szabadságot pénzben nem lehet megváltani. Az egyetlen kivétel, ha a munkaviszony megszűnésekor a még időarányosan járó szabadságot a munkaadó kifizeti. 

---