Táppénz helyett szabadság


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Napjainkban a munkáltatók egyre gyakrabban találkoznak azzal, hogy a keresőképtelen munkavállaló – egzisztenciális okok miatt – inkább választja a szabadságot, mint a betegszabadságot, illetve táppénzt. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy a munkáltató kiadhatja-e szabadságot a közszolgálati tisztviselő (kormánytisztviselő, kormányzati ügykezelő, köztisztviselő, közszolgálati ügykezelő) kérésére keresőképtelenség idején, illetve hogyan kezelhető az így kialakult – sokszor emberileg teljesen érthető – helyzet.


Betegszabadság, táppénz

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 109. §-a szabályozza a betegszabadságot. E rendelkezések értelmében a munkáltató aközszolgálati tisztviselő számára a betegség miatti keresőképtelenség időtartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki. Év közben kezdődő kormányzati szolgálati jogviszony esetén a közszolgálati tisztviselőa betegszabadság arányos részére jogosult.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) értelmében keresőképtelen, aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni. Táppénz a keresőképtelenség tartamára, minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is.Nem jár táppénz – többek között – a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn, illetve a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja[Ebtv. 44. § a) pont 46. § (1) bekezdés, 47. § (1), (2) bekezdések].

Mindebből következően jól látható, hogy a közszolgálati tisztviselőtáppénzre legkorábban a betegszabadság lejártát követő naptól, a keresőképtelensége esetén jogosult. Nem jár táppénz például a keresőképtelenségnek azon időtartamára, amelyre a teljes keresetét megkapja, azaz a fizetett rendes szabadsága időtartamára, továbbá a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt munkavégzési kötelezettség hiányában nincs keresetvesztése, azaz például a fizetés nélküli szabadság időtartamára.

Kommentár a munka törvénykönyvéhez

A Kommentár új kiadása elsősorban az új Ptk. hatálybalépéséhez, illetve az Mt. ehhez igazodó módosításához kapcsolódó változásokat dolgozza fel. Elméleti és gyakorlati szempontból részletesen áttekinti a Ptk. munkajogban is alkalmazandó rendelkezéseit, figyelemmel azok sajátos munkajogi tartalmára.

Bővebb információk és megrendelés itt.

Szabadság

A közszolgálati tisztviselőnek a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. E jogosultsága közszolgálati tisztviselőkeresőképtelenségének idejére is megilleti, tehát függetlenül a ténylegesen munkavégzésétől[Kttv. 100. § (1) bekezdés].

A szabadság kiadásának időpontját a szabadságolási terv alapján, a közszolgálati tisztviselőelőzetes meghallgatását követően, a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg [Kttv. 103. § (2) bekezdés].Ez alól a főszabály alól kivételt fogalmaz meg az a rendelkezés, mely szerint a közszolgálati tisztviselő kérelmére az alapszabadság kettőötödét a szabadságolási tervtől eltérően a közszolgálati tisztviselőáltal kért időpontban adja ki a munkáltató [Kttv. 103. § (4) bekezdés]. A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni [Kttv. 104. § (1) bekezdés].

Mindezekből következően jól látható, hogy a keresőképtelenséget okozó betegség is ideje alatt megilleti a közszolgálati tisztviselőt szabadság. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy a betegszabadság, illetőleg a táppénzes betegállomány ideje alatt a szabadság kötelezően kiadható, hanem azt, hogy a munkaviszony e címen történő szünetelése időtartamát a szabadság mértékének megállapításakor figyelembe kell venni(BH1997. 87.).

A hivatkozott ítélet tényállása szerint a munkáltató kiadta a munkavállaló 15 munkanapnyi szabadását, melynek tartama alatt táppénzes betegállományba került, ami egyébként a szabadsága lejártát követő időpontig tartott. A betegállományba kerüléséről a munkavállaló a munkáltatót értesítette. A munkavállalónak keresőképtelensége ellenére a kiadott és megkezdett szabadságát teljes tartamban elszámolták, ezért a munkavállaló keresetében az ily módon „elvesztett” szabadságának kiadására kérte kötelezni a munkáltatót. A bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Indokolása szerint, ha a munkavállaló a szabadsága alatt táppénzes betegállományba kerül, az igénybe nem vett szabadságnapokat a munkáltatónak külön kell kiadnia. Az indoklás kitért továbbá arra is, hogy figyelemmel a szabadság rendeltetésére, illetve az [1992-es] Munka Törvénykönyvében szabályozott, a rendeltetésnek megfelelő joggyakorlás kötelezettségére, a munkavállalót – konkrét szabályozás hiányában is – megilleti a már megkezdett szabadságnak a táppénzes betegállomány miatt történő megszakítása és az így fennmaradt szabadságnapok utólagos igénybevétele.

Továbbra is nyitott marad a kérdés, hogy a munkáltató kiadhatja-e a keresőképtelen közszolgálati tisztviselőkérésére a szabadságot. A fentiekben kifejtett ítélkezési gyakorlat, valamint a szabadság jogintézményének célja azonban megadja a választ.

Munkajogi kiskönyvtár sorozat

A munka díjazása – 2. átdolgozott kiadás – dr. Kártyás Gábor

Külföldiek magyarországi foglalkoztatása – dr. Ács Vera Judit

Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – dr. Hanyu Henrietta

A szabadság célja és rendeltetése – a Kttv.-hez fűzött miniszteri indokolás szerint – a munkavégzéssel kapcsolatos regeneráció elősegítése. Arendeltetésszerű joggyakorlás követelménye pedigminden jogviszonyban, így a foglalkoztatási-, valamint a társadalombiztosítási jogviszonyokban is irányadó alapvető jogelv.

A „fizetett” szabadság időtartama alatt tehát a közszolgálati tisztviselőtényleges munkavégzés nélkül kap illetményt, elősegítve ezzel pihenését, regenerációját. Abban az esetben tehát, ha a munkáltató a közszolgálati tisztviselőkeresőképtelensége időtartama alatt – azaz azon időtartam alatt, amikor a közszolgálati tisztviselőbetegsége miatt nem képes ellátni a munkáját – kiadja a rendes szabadságot, akkor a szabadság jogintézményének célja és rendeltetésenem valósulhat meg, ami akár a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásának is minősülhet.

Összegezve a fentieket,rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlásnak minősülhet, ha a munkáltató a közszolgálati tisztviselő keresőképtelensége időtartama alatt – akár a kormánytisztviselő kérésére – kiadja az évi rendes „fizetett” szabadságot.

Betegszabadság, táppénz

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 109. §-a szabályozza a betegszabadságot. E rendelkezések értelmében a munkáltató aközszolgálati tisztviselő számára a betegség miatti keresőképtelenség időtartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki. Év közben kezdődő kormányzati szolgálati jogviszony esetén a közszolgálati tisztviselőa betegszabadság arányos részére jogosult.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) értelmében keresőképtelen, aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni. Táppénz a keresőképtelenség tartamára, minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is.Nem jár táppénz – többek között – a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn, illetve a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja[Ebtv. 44. § a) pont 46. § (1) bekezdés, 47. § (1), (2) bekezdések].

Mindebből következően jól látható, hogy a közszolgálati tisztviselőtáppénzre legkorábban a betegszabadság lejártát követő naptól, a keresőképtelensége esetén jogosult. Nem jár táppénz például a keresőképtelenségnek azon időtartamára, amelyre a teljes keresetét megkapja, azaz a fizetett rendes szabadsága időtartamára, továbbá a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt munkavégzési kötelezettség hiányában nincs keresetvesztése, azaz például a fizetés nélküli szabadság időtartamára.

Kommentár a munka törvénykönyvéhez

A Kommentár új kiadása elsősorban az új Ptk. hatálybalépéséhez, illetve az Mt. ehhez igazodó módosításához kapcsolódó változásokat dolgozza fel. Elméleti és gyakorlati szempontból részletesen áttekinti a Ptk. munkajogban is alkalmazandó rendelkezéseit, figyelemmel azok sajátos munkajogi tartalmára.

Bővebb információk és megrendelés itt.

Szabadság

A közszolgálati tisztviselőnek a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. E jogosultsága közszolgálati tisztviselőkeresőképtelenségének idejére is megilleti, tehát függetlenül a ténylegesen munkavégzésétől[Kttv. 100. § (1) bekezdés].

A szabadság kiadásának időpontját a szabadságolási terv alapján, a közszolgálati tisztviselőelőzetes meghallgatását követően, a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg [Kttv. 103. § (2) bekezdés].Ez alól a főszabály alól kivételt fogalmaz meg az a rendelkezés, mely szerint a közszolgálati tisztviselő kérelmére az alapszabadság kettőötödét a szabadságolási tervtől eltérően a közszolgálati tisztviselőáltal kért időpontban adja ki a munkáltató [Kttv. 103. § (4) bekezdés]. A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni [Kttv. 104. § (1) bekezdés].

Mindezekből következően jól látható, hogy a keresőképtelenséget okozó betegség is ideje alatt megilleti a közszolgálati tisztviselőt szabadság. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy a betegszabadság, illetőleg a táppénzes betegállomány ideje alatt a szabadság kötelezően kiadható, hanem azt, hogy a munkaviszony e címen történő szünetelése időtartamát a szabadság mértékének megállapításakor figyelembe kell venni(BH1997. 87.).

A hivatkozott ítélet tényállása szerint a munkáltató kiadta a munkavállaló 15 munkanapnyi szabadását, melynek tartama alatt táppénzes betegállományba került, ami egyébként a szabadsága lejártát követő időpontig tartott. A betegállományba kerüléséről a munkavállaló a munkáltatót értesítette. A munkavállalónak keresőképtelensége ellenére a kiadott és megkezdett szabadságát teljes tartamban elszámolták, ezért a munkavállaló keresetében az ily módon „elvesztett” szabadságának kiadására kérte kötelezni a munkáltatót. A bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Indokolása szerint, ha a munkavállaló a szabadsága alatt táppénzes betegállományba kerül, az igénybe nem vett szabadságnapokat a munkáltatónak külön kell kiadnia. Az indoklás kitért továbbá arra is, hogy figyelemmel a szabadság rendeltetésére, illetve az [1992-es] Munka Törvénykönyvében szabályozott, a rendeltetésnek megfelelő joggyakorlás kötelezettségére, a munkavállalót – konkrét szabályozás hiányában is – megilleti a már megkezdett szabadságnak a táppénzes betegállomány miatt történő megszakítása és az így fennmaradt szabadságnapok utólagos igénybevétele.

Továbbra is nyitott marad a kérdés, hogy a munkáltató kiadhatja-e a keresőképtelen közszolgálati tisztviselőkérésére a szabadságot. A fentiekben kifejtett ítélkezési gyakorlat, valamint a szabadság jogintézményének célja azonban megadja a választ.

Munkajogi kiskönyvtár sorozat

A munka díjazása – 2. átdolgozott kiadás – dr. Kártyás Gábor

Külföldiek magyarországi foglalkoztatása – dr. Ács Vera Judit

Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – dr. Hanyu Henrietta

A szabadság célja és rendeltetése – a Kttv.-hez fűzött miniszteri indokolás szerint – a munkavégzéssel kapcsolatos regeneráció elősegítése. Arendeltetésszerű joggyakorlás követelménye pedigminden jogviszonyban, így a foglalkoztatási-, valamint a társadalombiztosítási jogviszonyokban is irányadó alapvető jogelv.

A „fizetett” szabadság időtartama alatt tehát a közszolgálati tisztviselőtényleges munkavégzés nélkül kap illetményt, elősegítve ezzel pihenését, regenerációját. Abban az esetben tehát, ha a munkáltató a közszolgálati tisztviselőkeresőképtelensége időtartama alatt – azaz azon időtartam alatt, amikor a közszolgálati tisztviselőbetegsége miatt nem képes ellátni a munkáját – kiadja a rendes szabadságot, akkor a szabadság jogintézményének célja és rendeltetésenem valósulhat meg, ami akár a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásának is minősülhet.

Összegezve a fentieket,rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlásnak minősülhet, ha a munkáltató a közszolgálati tisztviselő keresőképtelensége időtartama alatt – akár a kormánytisztviselő kérésére – kiadja az évi rendes „fizetett” szabadságot.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 17.

Április 18-án rendezik meg a Logisztika Napját

A hazai ellátási lánc szakma egyik legnagyobb, országos eseménysorozata a Logisztika Napja, mely idén 2024. április 18-án rendezik meg. Az ingyenesen látogatható programok célja a logisztikai terület népszerűsítésén túl, a szektor aktuális trendjeinek, kihívásainak és lehetőségeinek bemutatása az érdeklődők számára – olvasható az Adó Online-nak eljuttatott közleményben.

2024. április 17.

Czomba Sándor: a vendégmunkások aránya alacsony

Magyarország a magyaroké, hazánkban csak a magyar állam által meghatározott célból, jogcímen, és feltételek teljesülése, valamint az állam ilyen döntése esetén lehet átmenetileg tartózkodni és munkát vállalni. Az új idegenrendészeti törvény és rendeletei is a lehető legszigorúbban szabályozzák a Magyarországon történő tartózkodást a külföldiek számára – emelte ki szerdai közleményében Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára.