A leltározás és a selejtezés számvitele

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A leltározás és a selejtezés, bár egymással összefüggő számviteli kategóriák, céljaikat tekintve nagyon is eltérőek. A 2000. évi C. törvény a számvitelről viszonylag szűkszavúan rendelkezik a leltárról, a leltározásról, a leltárkészítési kötelezettségről, a selejtezésről pedig alig-alig ír. A törvény szűkszavúsága miatt mindezeket a vállalkozónak kell részletesen szabályoznia – ebben segít az Adó szaklap cikke.

A leltározás egy meghatározott módon, meghatározott időpontra elvégzett tevékenység, amelynek célja a vállalkozó vagyonának számbavétele. A selejtezés is egy meghatározott módon elvégzett tevékenység, melynek célja, hogy a vállalkozó szempontjából feleslegessé, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált, illetve használhatatlan vagyontárgyak végső sorsáról döntsön. A selejtezés tehát célszerű, ha megelőzi a leltározást, hiszen ekkor a leltárban már csak a vállalkozó tevékenységéhez valóban szükséges vagyontárgyak szerepelnek, növelve a számviteli beszámolók megbízhatóságát.

Kapcsolódó szakmai rendezvényünk 2013. november 7-én a könyvvizsgálói kamara tagjainak 2 kreditpontot ér!

I. A leltározás számvitele

1. A leltározás általános tudnivalói

A 2000. évi C. törvény a számvitelről (a továbbiakban: Számviteli törvény) magát a leltár fogalmát nem tartalmazza az értelmező rendelkezések, fogalmak között, talán azért nem, mert a szakirodalomban és a gyakorlatban is ez a fogalom általánosan elfogadott tartalommal bír.

A leltár fogalma a számviteli szakirodalom, illetve gyakorlat alapján: olyan részletes kimutatás, amely a vállalkozó eszközeit és az eszközök forrásait tételesen egy adott időpontra vonatkozóan, mennyiségben és értékben tartalmazza. A leltár a mérleg alapdokumentuma, egy olyan okmány (dokumentum), amely a leltározás (leltárfelvétel), valamint a leltárértékelés végeredményeként alakul ki. A mérlegnek és a leltárnak vannak egyező és eltérő ismérvei.

A mérleg és a leltár egyező ismérvei:

  • mindkét számviteli dokumentum adott időpontra vonatkozik,
  • mindkét számviteli dokumentum teljeskörűségre törekszik,
  • mindkét számviteli dokumentum valódiságát a vállalkozás felelős vezetőjének aláírásával kell igazolni.

A mérleg és a leltár eltérő ismérvei:

  • a mérleg csak értékbeli adatokat tartalmaz, a leltár mennyiségi és értékadatokat is,
  • a mérleg tagolását Számviteli törvény írja elő, a leltárban szereplő tételek sorrendjére nincs előírás.

A Számviteli törvény nem is magáról a leltárról, hanem a leltárkészítési kötelezettségről rendelkezik a következők szerint: a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani, és a Számviteli törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.

2. A főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetés

A leltárkészítési kötelezettség teljesítése keretében a Számviteli törvény 2012-től egyértelműen rögzíti a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetési kötelezettséget.

A leltárkészítési kötelezettség teljesítése keretében a vállalkozónak a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetést az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan el kell végeznie.

3. A leltárkészítés módjai

A leltárkészítés olyan tevékenység, amelynek elvégzésével a vállalkozó eleget tesz a Számviteli törvényben rögzített leltárkészítési kötelezettségének, és amely tevékenység eredménye a leltár. A leltárkészítés módszerei annak meghatározását jelentik, hogy azt hogyan, milyen módon hajtja végre a vállalkozó. A leltár elkészítését a Számviteli törvény alapján alapvetően kétféle módon lehet elvégezni:

  • mennyiségi felvétellel,
  • egyeztetéssel (nyilvántartások alapján).

A mennyiségi felvétel az eszközök és a források tényleges megmérését, megszámlálását, míg az egyeztetés a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal vagy a könyvelés helyességét igazoló egyéb okmányokkal (bankkivonatok, folyószámla-kivonatok, egyeztető levelek, analitikus nyilvántartások, számítások stb.) való egybevetését, összehasonlítását jelenti.

A leltárkészítés módjainak alkalmazása az adott vállalkozónál alapvetően attól függ, hogy a vállalkozó az eszközeiről, illetve azok forrásairól év közben milyen nyilvántartást vezet, melynek módjai lehetnek:

  • a vállalkozó év közben nem vezet sem mennyiségi, sem értékbeni nyilvántartást, vagy e nyilvántartásokat nem folyamatosan vezeti,
  • a vállalkozó év közben folyamatosan vezet értéknyilvántartást, de mennyiségi nyilvántartást nem, vagy azt nem folyamatosan vezeti,
  • a vállalkozó év közben folyamatosan vezet mennyiségi nyilvántartást, de értéknyilvántartást nem, vagy azt nem folyamatosan vezeti,
  • a vállalkozó év közben folyamatosan vezet mennyiségi és értéknyilvántartást is.

Leltározás, ha a vállalkozó év közben folyamatosan vezet mennyiségi nyilvántartást
Minden üzleti év fordulónapjára egyeztetéssel készítheti a leltárt:

  • a csak értékben kimutatott (mert természetes mértékegységük nem értelmezhető) eszközöknél (pl. követelések) és kötelezettségeknél,
  • az idegen helyen tárolt eszközöknél,
  • a letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó eszközöknél,
  • a dematerializált értékpapíroknál.

Az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel kell elkészíteni a leltárt a nem csak értékben kimutatott (természetes mértékegységben is értelmezhető) eszközöknél.

A mennyiségi felvétellel nem érintett mérlegfordulónap(ok)ra a leltározás egyeztetéssel történhet a nemcsak értékben kimutatott eszközöknél is.
Leltározás, ha a vállalkozás év közben nem vezet folyamatos mennyiségi nyilvántartást

2013. december 5: Adónap

ART, SZJA, ÁFA, JÁRULÉKOK, TAO - Mindent megtudhat a 2014-től hatályos adó- és járulékváltozásokról!

Időpont: 2013. december 5.

Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90.

Program:
  • 09.00-10.00     Az adózás rendjéről szóló törvény változásai      
  • 10.15-11.45     Személyi jövedelemadó változásai          
  • 13.00-14.00     Járulékok változásai                  
  • 14.00-15.30     Általános forgalmi adó változásai          
  • 15.45-16.45     Társasági adó változásai  

Előadók:

  • Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs ügyvéd, adószakértő, c. egyetemi tanár ELTE jogi kar
  • Dr. Németh Nóra tanácsos, NAV
  • Dr. Kovács Ferenc adószakértő
  • Sike Olga főosztályvezető-helyettes, NAV
  • Széll Zoltánné szakmai főtanácsadó, NAV

További információk és jelentkezés itt

Minden üzleti év fordulónapjára egyeztetéssel készítheti a leltárt:

  • a csak értékben kimutatott (mert természetes mértékegységük nem értelmezhető) eszközöknél (pl. követelések) és kötelezettségeknél,
  • az idegen helyen tárolt eszközöknél,
  • a letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó eszközöknél,
  • a dematerializált értékpapíroknál.

Minden üzleti év fordulónapjára mennyiségi felvétellel kell elkészíteni a leltárt a nem csak értékben kimutatott eszközöknél. E vállalkozónál tehát a nem csak értékben kimutatott eszközöknél nem lehetséges egyeztetéssel elkészíteni a leltárt a folyamatos mennyiségi nyilvántartás hiánya miatt.

4. A leltárkészítés szabályozása

A Számviteli törvény csak a leltárkészítési kötelezettséget és a leltárkészítés módjait írja le, de nem szól a leltárkészítés részletes szabályairól. A leltárkészítés részletes szabályait a vállalkozónak kell meghatároznia. Ezt a szabályozást a vállalkozónak a számviteli politikájába illeszkedően kell elkészíteni, hiszen a
Számviteli törvény előírja, hogy a számviteli politika keretében el kell készíteni az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát.

A számviteli politikában a leltárral, leltárkészítéssel kapcsolatban (alapvetően) a következő döntéseket kell meghozni:

  • döntés az eszközök nyilvántartási módjáról: folyamatosan nem vezet (mennyiségi és érték) nyilvántartást, folyamatosan vezet mennyiségi (analitikus) nyilvántartást, folyamatosan vezet mennyiségi és értéknyilvántartást,
  • döntés a leltárkészítés módjáról (a nyilvántartási módokhoz igazodóan): mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel,
  • döntés a leltárkészítés időpontjáról, gyakorlatáról: mennyiségi felvétel esetén fordulónapi leltár, egyeztetések alapján készülő leltár esetén a vállalkozó döntése szerinti időpont,
  • döntés a leltárkészítés felelőseiről, a leltárkészítéssel, a leltáreltérésekkel kapcsolatos felelősségérvényesítés szabályairól.

A számviteli politika keretében el kell készíteni az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát, amely összhangban kell, hogy legyen más, a számviteli politika keretében elkészítendő szabályzattal, így: az eszközök és források értékelési szabályzatával, az önköltségszámítási szabályzattal, a selejtezési szabályzattal, a számlarenddel és a bizonylati renddel.

5. A leltározás ellenőrzése

A leltározás előkészítésének ellenőrzése röviden: meggyőződni mindazon feladatok pontos, határidőben történő elvégzéséről, amelyeket a leltározás előkészítése során el kell végezni. Különösen fontosnak tartjuk a leltárkészítési és leltározási szabályzat meglétének, aktualizáltságának, a leltározási ütemterv elkészítésének, a leltárutasítás meglétének, a leltárértekezlet megtartásának ellenőrzését.

A leltározás előkészítésének ellenőrzése döntően helyszíni ellenőrzést igénylő feladat, és az egész leltározás eredményességét alapvetően befolyásoló mozzanat.

5.1. A leltározás végrehajtásának ellenőrzése

A leltározás végrehajtásának ellenőrzése helyszíni ellenőrzési feladat, amelynek keretében tételesen vagy szúrópróba-szerűen ellenőrizni kell különösen, hogy

  • a leltározást a leltározási ütemtervben foglaltak szerint végzik-e,
  • a leltározott eszközök megmérhető, megszámlálható, azaz leltározható állapotban vannak-e,
  • a leltárbizonylatok kiállítása, kezelése szabályszerű-e,
  • a leltárbizonylatok aláírása megtörtént-e az aláírásra kötelezettek részéről (az ellenőrzött tételek esetében a leltárbizonylatokat a leltárellenőrnek is alá kell írnia),
  • a leltárfelvétel helyesen, szabályszerűen történik-e?

A leltárellenőrnek az ellenőrzés megtörténtét az ellenőrzött leltári tételek leltárbizonylatain aláírásával kell igazolnia, jelentős eltérés vagy hibás felvétel esetén javasolhatja a leltárfelvétel megismétlését.

5.2. A leltárfeldolgozás ellenőrzése

A leltárfeldolgozás ellenőrzése keretében vizsgálni kell különösen:

  • a leltárbizonylatok szabályszerűségét, teljes körűségét (a leltárösszesítőket elkészítették-e, a leltározás bizonylatait összegyűjtötték-e),
  • a leltáreltérések megállapításának helyességét, a kompenzálások szabályszerűségét,
  • a végleges hiányok-többletek megállapításának helyességét,
  • a végleges hiányok-többletek könyvviteli elszámolásának elvégzését, az elszámolások helyességét,
  • a hiányok, a többletek okainak megfelelő kivizsgálását, a leltáreltérésekért felelősök felelősségre vonása érdekében tett intézkedések meglétét, jogszerűségét.

5.3. A leltárértékelés ellenőrzése

A leltár tételeinek értékelése a Számviteli törvény eszközök és források értékelésére vonatkozó előírásainak figyelembevételével történik. A mérleg és így a leltár tételeinek értékelése egy nagyon fontos terület, minden egyes mérlegtétel esetében megköveteli az adott mérlegtétel értékelésére vonatkozó általános és speciális értékelési szabályok ismeretét. A leltárak értékelésének ellenőrzése a leltárellenőrzéssel megbízottaknak igen sokrétű, alapos szakmai felkészültséget igénylő feladatot jelent. Az eszközök és források értékelésének ellenőrzését a Számviteli törvény előírásainak figyelembevételével a vállalkozó által a számviteli politikája keretében kidolgozott az Eszközök és források értékelési szabályzata alapján kell elvégezni.

Mérlegképes Kreditkártya

Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide!

Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények - további részletek itt.

A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai

6. A leltár megőrzése

A Számviteli törvény szerint olvasható formában 8 évig kell megőrizni a beszámolót alátámasztó leltárakat, értékeléseket. Bár a Számviteli törvény tételesen nem említi, de ugyancsak 8 évig kell megőrizni az adott leltár elkészítését megalapozó bizonylatokat (pl. leltárfelvételi íveket) is.

A megőrzési időn belüli szervezeti változás (jogutódlással történő átalakulás, jogutód nélküli megszűnés) esetén is gondoskodni kell a bizonylatok megőrzéséről.

Jogutódlással történő átalakulás esetén célszerű, ha a jogutódot terheli a bizonylatmegőrzési kötelezettség. Jogutód nélküli megszűnés esetén már több megoldás jöhet szóba, például megőrizheti a bizonylatokat valamelyik volt tulajdonos, vagy kijelölhetnek más, külső megbízottat is. A lényeg az, hogy úgy kell rendelkezni a bizonylatok megőrzéséről, hogy a hatóságok, valamint az érdekeltek azokhoz bármikor hozzáférhessenek. A bizonylatok megőrzésének a helyét az állami adóhatósághoz be kell jelenteni.

7. Az árukészletek leltározásának sajátos szabálya

Az árukészletek leltározásakor speciális szabályként érvényesül, hogy az üzleti év mérlegfordulónapját megelőző negyedévben vagy az azt követő negyedévben is végre lehet hajtani a mennyiségi felvételt és a mennyiségi felvétel alapján szükségessé váló módosításokat az üzleti mérlegfordulónapjára vonatkozóan kell elszámolni. Ezt a speciális szabályt a vállalkozó akkor alkalmazhatja, ha az árukészleteiről a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségi és értéknyilvántartást vezet.

8. Ajánlások az immateriális javak leltárfelvételéhez

Az immateriális javakról – miután nem anyagi eszközök – csak értékbeni nyilvántartást kell vezetni analitikusan és szintetikusan.

A leltár készítésekor az immateriális javakat az analitikus nyilvántartásokból kell a leltárba felvenni, mégpedig a mérlegfordulónapi értéken. Az immateriális javak leltározása az analitikus nyilvántartásokban lévő adatok azonosítását és egyeztetését, a dokumentációkkal való alátámasztottság ellenőrzését jelenti.

Figyelemmel kell lenni arra, hogy a szellemi termékek között csak azokat a szellemi termékeket szabad kimutatni, amelyek a vállalkozó birtokában, tulajdonában korlátozás nélkül vannak. Azokat a szellemi termékekre vonatkozó korlátozott felhasználási jogokat, amelyeket a vállalkozó – közvetve, vagy közvetlenül – az eredeti tulajdonostól szerzett, nem a szellemi termékek, hanem a vagyoni értékű jogok között kell kimutatni.

A szoftverek leltározásánál a leltárfelvevőnek meg kell győződnie arról, hogy a szoftverhordozó (flopi vagy CD) mellett megvan-e a szoftvert leíró dokumentáció is, továbbá jeleznie szükséges a használaton kívüli szoftvereket, ilyenek a gyors elévülés miatt bizony lehetnek.

9. Ajánlások a tárgyi eszközök leltárfelvételéhez

Ha a vállalkozó a tárgyi eszközökről a számviteli alapelveknek megfelelő egyedi nyilvántartást vezet mennyiségben is és értékben is, továbbá ha ezen a nyilvántartáson rögzíti a terv szerinti értékcsökkenési leírás, a terven felüli értékcsökkenés, illetve annak visszaírásának adatait, akkor a leltár készítésekor a tárgyi eszközök az analitikus nyilvántartásokból felvehetők a leltárba a mérlegforduló­napi értéken (nettó érték).

A megfelelő nyilvántartások folyamatos vezetése esetén tehát nincs a tárgyi eszközöknél évenkénti mennyiségi felvétellel történő leltározási kötelezettség. A leltározás gyakoriságának szabályait a vállalkozó maga határozza meg, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel kell elkészíteni a tárgyi eszközök leltárát.
A tárgyi eszközök leltárfelvételénél tehát megkülönböztetetten fontos szerepe van a helyesen vezetett analitikus nyilvántartásoknak. Például az épületek analitikus nyilvántartásának tartalmaznia kell az épület helyét, címét, helyrajzi számát, telekkönyvi betétszámát, alapterületét (m2), beépített hasznos területét (m2, m3), tartozékainak pontos, teljes körű felsorolását, használatbavételi időpontját, bruttó értékét, az elszámolt terv szerinti értékcsökkenési leírás összegét, az esetlegesen elszámolt terven felüli értékcsökkenés összegét, nettó értékét.

Az ingatlanok leltározásánál az aktuális tulajdoni lapok adatait célszerű áttekinteni, helyességükről meggyőződni, és azokat egyeztetni kell a főkönyvi és az analitikus nyilvántartás adataival.

A gépek, berendezések, járművek sokfélék, esetenként nagyon nagy értékűek lehetnek, leltározásuk különös gondosságot igényel. Különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy minden eszköz felvételre kerüljön, pl. a tartozékok: számítógépeknél a monitorok, klaviaturák, egerek, járműveknél a beépített rádiótelefonok, riasztóberendezések, magnós, CD-s rádiók stb., és arra, hogy pontosan azonosíthatóak legyenek, amit az eszköz gyártási számának, leltári számának precíz feltüntetésével érhetünk el.

10. Ajánlások a befektetett pénzügyi eszközök, illetve az értékpapírok leltárfelvételéhez

A befektetett pénzügyi eszközöket, illetve a forgóeszközök között kimutatott értékpapírokat a nyilvántartással való egyeztetéssel kell a leltárba felvenni, ha a vállalkozó megfelelő mennyiségi nyilvántartást vezet.

A nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell a befektetett pénzügyi eszközök, illetve az értékpapírok azonosításához szükséges adatokat, a befektetéskori, illetve a vásárláskori értékadatokat, az esetleges értékvesztés és annak visszaírása adatait, a törlesztés, az esetleges lejárat, az osztalék, valamint a kamat feltételeit.
A részesedések leltárfelvételénél el kell végezni a társasági szerződések, az értékpapírok adatainak egyeztetését az analitikus, illetve a főkönyvi könyvelés adataival.

A kötvények esetében meg kell győződni, hogy azok ténylegesen megvannak-e, hol és ki őrzi azokat. A kötvényeknél előfordulhat devizáért vásárolt kötvény, amelynél a leltárban a forintérték mellett szerepeltetni kell a devizáét is, valamint az átszámítási árfolyamot.

Az adott kölcsönöknél meg kell győződni a kölcsönszerződés meglétéről, továbbá ellenőrizni kell, hogy az adósok adataiban, körülményeiben nem történt-e változás (pl. megszűnt, elhunyt adós).

 

 

11. Ajánlások a készletek leltárfelvételéhez

A leltárkészítés szempontjából a készletek a legösszetettebb, legsokszínűbb eszközféleségek. A nyilvántartásuk a már korábban felvázolt változatok bármelyikével elképzelhető, így a leltárkészítési módjuk is különböző lehet.

Az általános előírás itt is az, hogy a készletekre vonatkozóan olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozó készleteit mennyiségben és értékben. A leltárban a készleteket készletféleségenként kell csoportosítani, és a leltárban a mérlegfordulónapon meglévő készleteket kell szerepeltetni. Ha a vállalkozó év közben a készleteinél, vagy a készletei meghatározott részeinél folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, akkor a leltárfelvétel elvégezhető egyeztetéssel, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel kell elkészíteni a leltárt.

Ha a vállalkozó év közben a készleteinél vagy a készletei meghatározott részénél folyamatos mennyiségi nyilvántartást nem vezet, akkor a leltárfelvétel csak mennyiségi felvétellel végezhető el.

Év végén indokolt leltározni az összes saját termelésű készletet (befejezetlen termelés, félkész-, késztermékek), a bérmunkára átadott és átvett készleteket, a más vállalkozó tulajdonában, de a vállalkozó birtokában lévő készleteket, az úton lévő készleteket, a közvetített szolgáltatások még tovább nem számlázott értékét.

Ha a vállalkozó az árukészleteit (jellemzően bolti árukészletek) csak értékben tartja nyilván, akkor a leltárt mennyiségi felvétellel kell elvégezni, és e tételes leltározás időpontja lehet a mérleg fordulónapját megelőzően, a beszámolási időszak negyedik negyedévében vagy a mérleg fordulónapját követően, a következő beszámolási időszak első negyedévében a vállalkozó által meghatározott időpont. Ez esetben a mérleg fordulónapja és a leltározás időpontja közötti árukészlet-változásokat nyilvántartási áron lehet figyelembe venni, helyesbítve a tételes leltárral megállapított árréssel.

12. Ajánlások a követelések és a kötelezettségek leltárfelvételéhez

A követeléseket és a kötelezettségeket általánosan az analitikus nyilvántartásban szereplő értékadatok alapján kell felvenni úgy, hogy a leltári nyilvántartásba felvett adatok valódiságát folyószámla-egyeztetéssel kell igazolni, amelynek módszere egy, a felek közötti egyeztető levél. A ki nem egyenlített követeléseket és tartozásokat is teljeskörűen fel kell mérni.

A váltóköveteléseket és váltókötelezettségeket egyedileg indokolt leltározni, csak a ténylegesen meglévő váltókat szabad felvenni a leltárba, figyelembe véve a megfelelően vezetett analitikus nyilvántartások adatait. A váltókövetelések analitikus nyilvántartásának tartalmaznia kell a váltóadós nevét, címét, a váltó kiállításának időpontját, a váltó lejáratát, a váltó névértékét, a váltóval kiváltott eredeti tartozás értékét, a váltó névértékében megtestesült kamat mértékét, a váltó állapotát (avalizált). A váltókövetelésnél a váltó névértékében lévő kamatot a nyilvántartásban ki kell mutatni, de a főkönyvi könyvelésben könyvelni nem szabad.

Devizaváltó esetén a nyilvántartásnak tartalmaznia kell a deviza értékét és a forintra történő átszámítási árfolyamot is.

A devizára szóló követelések és kötelezettségek leltározását ugyancsak egyeztetéssel kell elvégezni. Az analitikus nyilvántartásuk keretében biztosítani kell, hogy forintértékük mellett az adatok devizában is megállapíthatóak legyenek.

13. Ajánlások a pénzeszközök leltárfelvételéhez

A pénzeszközök közül a készpénzállomány leltárba vételének lényege, hogy a mérlegfordulónapi készpénzállományt minden esetben mennyiségi felvétellel, megszámlálás alapján kell a leltárba felvenni. A valutapénztárban lévő külföldi fizetési eszközöket valutanemenkénti bontásban külön-külön kell a leltárban kimutatni.

A csekkekről könyvviteli számlához kapcsolódóan analitikus nyilvántartást kell vezetni, ebben a csekkeket fajtánként, devizanemenként csoportosítva tételesen kell kimutatni. A leltározás során az analitikus nyilvántartás adatait a főkönyvi könyveléssel egyeztetni kell. A leltározás szempontjából csekknek kell tekinteni a csekk-kártyát, a hitellevelet, az utazási csekket, a kereskedelmi hitellevelet.

A bankszámlákat hitelintézetenként kell megnyitni és vezetni. A bankszámlák leltározása egyeztetéssel történhet. A forintban elhelyezett bankbetétek értékét a mérleg fordulónapján a hitelintézetnél elhelyezett betétek bankkivonattal egyező értéken kell a leltárba felvenni. A devizaszámlán elhelyezett devizabetétek forintértékét a Számviteli törvény szerint meghatározott, ellenőrzött könyv szerinti értéken kell a leltárba beállítani.

Umenhoffer Ferenc az Adó szaklap 2013/14-es számában megjelent cikkében a leltározás számvitelének további rejtelmein túl a selejtezés számvitelének összes részletkérdését is tisztázza. Az Adó szaklap 2013/14-es száma a Wolters Kluwer webáruházában is megvásárolható.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • üzletember futóverseny

    Hazánkban a harmadik legmagasabb a bérek adóterhelése (48,2%) az OECD államok között, és ez egyértelműen rontja a gazdaságunk versenyképességét. Így üdvözölni kell még a legkisebb lépést is, ami a probléma megoldása irányába mutat. Ugyanakkor Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke szerint kétséges, hogy a most bejelentett – a tervezetthez képest 0,5%-kal nagyobb – szociális hozzájárulási adó csökkentés, valóban hatékonyan járul-e hozzá a cél eléréséhez.

  • pénz

    Mégsem emelkedik 2018-tól a reklámszatyrok és a reklámhordozó papírok termékdíja - döntött kedden a parlament a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosításakor. Az előterjesztésből az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának javaslatára kerültek ki a díjemelésre vonatkozó rendelkezések.

  • erdő

    Százmilliós károkat okozó fakereskedő bűnözőkre csaptak le egyszerre két helyen is a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) észak-alföldi pénzügyi nyomozói. Négy embert előzetes letartóztatásba helyezett a bíróság - közölte a NAV térségi sajtóreferense kedden az MTI-vel.

  • teherfuvarozás

    A cég romániai leánya az adóhátralék kisebb részét kifizeti, a maradékot közigazgatási, vagy bírósági úton támadja meg. 

  • cégvezető

    A gyorsított járulékcsökkentés több szempontból is előnyt jelent a foglalkoztatóknak; a bérjárulékok szintje befolyásolja a versenyképességet, másrészt a szociális hozzájárulási adó csökkentésével együtt a százalékos egészségügyi hozzájárulás, továbbá a kifizetők által fizetendő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) is azonos módon mérséklődik majd - hívta fel a figyelmet a Mazars adótanácsadó.