Az időbeli elhatárolások bizonytalan esetei (x)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Érdekes, releváns számviteli eseteket dolgoz fel a 2 férfi 57 eset című könyv, és bizonyítja: a számvitel sem nem unalmas, sem nem száraz. Most az időbeli elhatárolások bizonytalan esetei című alfejezetből idézünk; a könyv itt rendelhető meg.

Az időbeli elhatárolások elszámolása a számviteli törvény alapelvei és a tételes előírások mentén egyértelműnek tűnik, azonban vannak kivételes, értelmezést igénylő esetek is ezen a területen. Érdemes ezek közül a tárgyévben lezáródó, nem átnyúló teljesítmények időbeli elhatárolásának (kitérve a mikrogazdálkodói eltérő kezelésre is), illetve a működési támogatásokhoz kapcsolódó költségek, ráfordítások elhatárolási lehetőségeinek kérdéseit külön is megvizsgálni.

A számviteli törvény a számviteli alapelvekkel, illetve a beszámolóra vonatkozó részletes szabályokkal arra törekszik, hogy az üzleti év végi beszámoló megbízható, valós összképet mutasson. Az üzleti év zárásakor ennek érdekében számos feladatot el kell végezni, amelyeket összefoglalóan zárlati munkálatoknak nevez a szakirodalom.

A zárlati munkálatok egyik részfeladata az időbeli elhatárolások elszámolása. Az időbeli elhatárolások képzésének szükségessége abból ered, hogy a gazdasági események, a gazdasági folyamatok nem a vállalkozás üzleti éveinek ciklusához igazodnak, így vannak olyan események, melyek hatásai több üzleti évet is érintenek, azaz egyik üzleti évről a másikra átnyúlnak. A beszámolóban ezeknek az átnyúló gazdasági eseményeknek a költségekre, ráfordításokra, bevételekre gyakorolt hatását időarányosan, az egyes üzleti évekre felosztjuk, hogy az üzleti évek eredménye csak az arra az évre jutó eredmény-összetevőket tartalmazza.

A számviteli törvény már a számviteli alapelvek szintjén is meghatározza az időbeli elhatárolás szükségességét. A Számv. tv. 16. § (2) bekezdése az időbeli elhatárolás elvét a következőképpen határozza meg: az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. Az időbeli elhatárolás elve az üzemgazdasági (azaz teljesítmény-) szemléletű számvitel egyik fontos alapelve.

Időbeli elhatárolás alá tehát olyan költségeket, ráfordításokat, bevételeket kell vonni, amelyeket az üzleti év fordulónapja valamilyen arányban megoszt, tehát például a december 1. és március 31. közötti szolgáltatásról márciusban, a mérlegkészítés időpontja előtt kiállított számlában elszámolt teljesítmény egy negyede az épp lezárandó üzleti év költsége lesz, passzív időbeli elhatárolás alkalmazásával. Ugyanígy járunk el a különböző szolgáltatási bevételek vagy a kamatok elhatárolásánál is.

Tárgyévben lezáródó teljesítmény elhatárolása

Mi a teendő akkor, ha a számlában, egyéb számviteli bizonylatban elszámolt teljesítmény nem oszlik meg két vagy több üzleti év között, viszont a teljesítmény és a számla kiállításának üzleti éve eltér? Például a december hónap telefonszolgáltatásáról következő év január 8-án kibocsátott számlában szereplő költség is időbeli elhatárolás alá vonható-e?

Az előzőekben kifejtettek alapján könnyen mondhatjuk, hogy nem lehet időbeli, mivel a számlában elszámolt teljesítmény nem oszlik meg két üzleti év között, az teljes egészében a lezárandó üzleti év költsége (és a szolgáltatás nyújtójánál ugyanazon időszak bevétele) lesz. A kérdés az, hogy kötelezettségként (illetve követelésként) kimutatható-e a számlaérték a lezárandó üzleti év mérlegében? A teljesítményszemléletű számvitel válasza erre az, hogy igen, hiszen a teljesítmény már az időszakban lezárult, és annak ellenértéke követelésként, illetve kötelezettségként a róla szóló elszámolás (bizonylat) későbbi kibocsátása esetében is kimutatható. Ezt a logikát az úgynevezett „nem számlázott szállítások” számviteli gyakorlata is továbbviszi, miszerint, amennyiben a mérlegkészítés időpontjáig a beszerzésről a számla, a számviteli bizonylat nem érkezik meg, akkor annak értékét az egyéb, rendelkezésre álló bizonylatok alapján kell meghatározni (esetenként becsülni). Az így meghatározott értéket „nem számlázott szállításként” a szállítói tartozások között szükséges kimutatni a tárgyév mérlegében.

A kérdés másik oldalról úgy is vizsgálható, hogy a teljesítmény lezárásának pillanatában a beszerzés, a szolgáltatás ellenértéke követelhető-e, vagy az csak az arról szóló értesítés (számla) kiállításával válik jogszerűvé? Szakmai véleményem szerint – mivel a beszerzés, a szolgáltatásnyújtás megtörtént, azt a vevőmegkapta – jogszerűen követelhető annak ellenértéke. Az egységes értelmezést nem segíti a passzív időbeli elhatárolásokat szabályozó Számv. tv. 44. § (1) bekezdés b) pontja, miszerint passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban merül fel, kerül számlázásra. A jogszabályi szöveg utóbbi, számlázásra utaló kitétele félreértésre ad okot, hiszen ezen jogszabályi hely alkalmazására – az időbeli elhatárolás alapelvéből kiindulva – már csak a kettő vagy több üzleti évet érintő teljesítmények elszámolása során kerülhet sor, a példában szereplő, decemberben lezárult, januárban számlázott teljesítmény nem tartozik ide, így ezt a szakaszt erre nem lehet alkalmazni. A számviteli szakemberek a fenti kérdésben alkalmazott gyakorlata vegyes, valaki követelésként, valaki időbeli elhatárolásként tekint a felmerült tételre. A mérleg szerkezetét tekintve nagy hibát nem jelent ezen tételek időbeli elhatároláskénti felvétele sem, mivel ezek követelés-, illetve kötelezettségjellegű időbeli elhatárolások, a követelésekre, illetve a kötelezettségekre irányadó szabályokkal.

Mikrogazdálkodók eltérő szabályozása

Ezt a kérdést a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készítőknek részben máshogyan kell kezelniük. A mikrogazdálkodóknak – a számviteli törvény előírásaitól eltérően – csak a kettőnél több üzleti évet érintő tételeket kell időbeli elhatárolás alá vonniuk. A két üzleti évet érintő tételeket időbeli elhatárolás nélkül abban az üzleti évben kell kimutatniuk költségként, ráfordításként, bevételként, amely üzleti évben arról a számviteli bizonylatot (számlát) kiállították.

Ha a teljesítmény – az előbbiekben kifejtettek szerint – csak egy üzleti évet érint, és csak a számlakibocsátás történik a következő üzleti évben, akkor ahhoz a teljesítményhez tartozó költséget, ráfordítást, bevételt a mikrogazdálkodónál is időbeli elhatárolás nélkül, a teljesítmény üzleti évének eredményét befolyásoló tényezőjeként kell teljes egészében tárgyévi tételként elszámolni, a követelésekkel vagy a kötelezettségekkel szemben (függetlenül attól, hogy a számlakibocsátás a következő évben történt). Ebből a szempontból tehát nincs különbség a mikrogazdálkodó és a többi vállalkozó eljárása között.

A 2 férfi 57 eset című könyv itt rendelhető meg.

---