Bánjunk óvatosan a házipénztárral!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az újabb és újabb szabályozási lépések ellenére Magyarországon még mindig bevett szokás az, hogy a tulajdonosok saját pénzüknek tekintik a vállalkozásukban lévő összegeket. Ezt a gyakorlatot a hatóságok sokféle módon büntetik – áll az RSM DTM blogbejegyzésében.

Készpénz- és pénztárkezelés, szigorú számadású bizonylatolás – nemcsak a fogalmak, hanem a mögöttük húzódó jogszabályok és azok logikája is idegenül cseng a magyar társas vállalkozók egy részének fülében. Magyarországon még mindig bevett szokás, hogy a tulajdonosok saját pénzüknek tekintik a vállalkozásukban lévő összegeket – az ennek visszaszorítására irányuló folyamatos jogalkotói erőfeszítések ellenére is.

A mindennapi működéshez szükséges készpénzmennyiséget a gazdálkodók rendelkezésére kell bocsátani, ez nem vitás. Magyarországon azonban évtizedek óta gyakori jelenség, hogy a vállalkozás tevékenységéhez képest sokszoros pénzeszköz-állományt tartanak hosszú időn át a cégben: az adóellenőrzések tapasztalatai szerint ilyenkor jó eséllyel a vállalkozás vagyonának személyes célokra történő felhasználása áll a háttérben. Az egyszemélyes és mikrovállalkozások tulajdonosai ráadásul sokszor még mindig abban a hiszemben vannak, hogy a vállalkozásban felhalmozott összegek tulajdonképpen az ő pénzük.

Holott a jogszabályok világossá teszik: ezek a pénzeszközök – akárcsak bármilyen más eszköz – a cég vagyonát képezik, és személyes célokra csak a felmerülő adókötelezettség teljesítése után használhatók. Az adókötelezettség természetesen akkor is fennáll, ha a kérdéses összeget a vállalkozás tulajdonosa már korábban felhasználta személyes költekezése során.

Amikor az ellenőrzések során a revizorok gyanút fognak, az adózók egy része sebtében tető alá hozott, sokszor visszadátumozott szerződésekkel igyekszik igazolni a gazdasági szervezet pénztárából hiányzó összegek hollétét. Az ilyen szerződések hitelessége azonban könnyen megdől, és bebizonyosodik az adózatlan pénz kivonása a vállalkozási tevékenység alól. Ilyen esetekben az adókülönbözet és a szankciók megfizetésén túl a társaság képviselőjének a számviteli rend megsértése, adócsalás, idén év eleje óta pedig költségvetési csalás – legalább háromszereplős ügylet esetén sikkasztás – vétsége miatt is felelnie kell.

A jogalkotók immár évek óta próbálnak eszközöket találni a vállalkozás és a vállalkozó vagyonának sajátos magyar „összefolyása” ellen. A 2006-os házipénztáradó Alkotmánybíróság általi megsemmisítése után 2009-ben került sor a készpénzállomány korlátozására. A számviteli törvény a házipénztárak összesített állományának havonta vett napi átlagos egyenlegét az előző évi beszámoló összes bevételéhez köti. A maximum szint 2009 elején a bevétel 1,2 százaléka volt, ám ezt 2009 márciusától 2 százalékra emelték. Idén január elseje óta a házipénztárban található maximális pénzkészlet százalékos határa 10 százalékra nőtt, vagyis jóval enyhébbé vált a szabályozás. Mindemellett 2009 óta érvényes az a rendelkezés is, hogy amennyiben a házipénztárban tartott maximum összeg nem érné el az 500 000 forintot, akkor 500 000 forint lehet a maximális egyenleg.

Emellett 2007 óta minden társas vállalkozó köteles a számviteli politikája keretében elkészítenie saját vállalkozása arculatára szabott pénzkezelési szabályzatát, melynek kötelező minimális tartalmát szintén rögzíti a törvény. A pénzkezelési szabályzat megszegését, vagy a fent említett limit túllépését az adóhatóság 500 000 forintig terjedő mulasztási bírsággal honorálhatja. Mulasztási bírságot állapít meg az adóhivatal akkor is, ha az adózó pénzkezelési szabályzata hiányos vagy ellentmond a számviteli törvény előírásainak.

Adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék kiszabására számíthatnak azok a vállalkozások, amelyek valós pénzügyi helyzete eltér a cég könyvelésében kimutatott pénzkészlettől. Komoly bírságok keletkeznek abból is, hogy a társaságok nem dokumentálják a tagi kölcsönöket, negatív pénztáregyenleget szerepeltetnek a könyveikben, vagy a vállalkozás házipénztárában valótlanul kimutatott összegeket az ellenőrzés során bemutatni nem tudják. Akadt olyan vállalkozás, amelynek házipénztárából 10 millió forintot meghaladó összegű készpénz hiányzott.

MEGJELENT – dr. Szakács Imre: Számvitel A-tól Z-ig – 10. bővített, átdolgozott kiadás A Számvitel A-tól Z-ig tizedik kiadását az olvasók visszajelzései alapján dolgozta át a Complex Kiadó A kiadvány a számviteli törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok alapján mutatja be a számvitel lényegét, összefüggéseit és alapvető tudnivalóit – részletes magyarázatokkal és példákkal. A Kiadvány a Complex Kiadó webshpojában megvásárolható. Számviteli konferenciák: Szeptember 27: Áfa törvény és a számlázás szabályai Október 9: A számlázás és az elektronikus számlázás szabályai Október 20.: Aktuális gazdasági események számvitele Október 21.: Házipénztár kezelése a gyakorlatban

A vállalkozások nagy része nem tesz eleget azon törvényi rendelkezés előírásainak sem, amely szerint a készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybe vevőjének be kell jelentenie a 2 millió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást (2011 decemberéig a bejelentési határ 5 millió forint volt). A kapcsolt vállalkozások között a bejelentési határ egymillió forint. A rendelkezés súlyát növeli, hogy a bejelentés elmulasztása esetén az adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

Összességében tehát minden vállalkozásban tudomásul kell venni: a cég és a tulajdonos magánszemély vagyona két különböző halmaz. Akkor is, ha egyszemélyes vállalkozásról van szó. A szemléletváltás nemcsak a gazdaság fehéredését segítheti elő, hanem a cégeket is megkíméli a rendszeres bírságolásoktól.

A bejegyzés szerzője Héhn Miklós, az RSM DTM Hungary Zrt. számviteli üzletágának vezetője. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.

---