Behajtási költségátalány: sok a dilemma


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bár a legtöbb hazai vállalatnál már folyik az éves zárás, a cégvezetők és a könyvvizsgálók továbbra is bizonytalanok hogyan kell számviteli szempontból kezelni a régi Polgári Törvénykönyv 2013-as módosításával bevezetett behajtási költségátalányt, melyet az új Ptk. is átvett – derül ki a Mazars legfrissebb összefoglalójából. A vezető nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat szerint a fizetési nehézségekkel küzdő vagy sok beszállítóval dolgozó cégeknél a – sokszor tízmilliókra rúgó – behajtási költségátalány könyvekben való megjelenése egyenlegegyeztetéssel és precíz lemondó nyilatkozatokkal elkerülhető.


A 2013. július 1-jével hatályba lépő módosítás érintette a fizetési határidőt, a késedelmi kamat mértékét és felszámításának szabályait, egyben rendelkezett a behajtási költségátalány bevezetéséről is. A bevezetést egy európai uniós jogi aktus, a „kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések fellépéséről szóló” irányelvnek való megfelelés tette a tagállamok számára kötelezővé – írja a MAZARS összefoglalója. 

A MAZARS rámutat: egy évvel később, 2014 áprilisában jelent meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium átfogó tájékoztatása a behajtási költségátalányról, amely – az NGM véleményét is integrálva – a kapcsolódó számviteli és adójogi eljárásra vonatkozó szabályozói álláspontot közreadta. Ez utóbbit a NAV honlapján közzétett „A behajtási költségátalány polgári jogi és adójogi (illetve számviteli) megítélése” tájékoztatóban foglaltak is megerősítettek.

„A számviteli szakemberek továbbra is szigorúnak tartják az állásfoglalásokat, különösen, hogy azok életszerűsége vitatható. Emellett azok – főleg a kötelezett oldaláról – olyan szigorú értelmezést írnak elő, amelynek alkalmazása egyrészt nagy mennyiségű többletmunkát terhel a cégekre, másrészt olyan kötelezettség bemutatását írják elő a könyvekben, amelyről a piaci szereplők közötti üzleti kapcsolat alapján nagy biztonsággal lehet valószínűsíteni, hogy a partnerek (jogosultak) nem fogják követelni. – mutatott rá Bohus Gabriella, a MAZARS auditpartnere. Ezért merül fel a kérdés: könyveljem, vagy ne könyveljem?

A tájékoztató „betűje”

A számviteli elszámolás szempontjából a hivatalos álláspontok szerint a behajtási költségátalány tartozásnak minősül a kötelezett oldalán, ezért azt tartozásként kell kimutatni a könyvekben, de nem csak abban az esetben, ha a jogosult azt ténylegesen követelte az adóstól, hanem akkor is, ha nem, hiszen a fizetési kötelezettség a Ptk. 6:155. §-a (2) bekezdésének előírása alapján a késedelembeesés tényével beáll. Ez a gyakorlatban minden egyes befogadott számla fizetési határidejének és a tényleges fizetés napjának tételes összevetését igényli .

A jogosult (hitelező) oldalán a behajtási költségátalányt viszont csak akkor kell az egyéb bevételek között rögzíteni, ha azt a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték.

Költségvetési szakemberek I. Pénzügyi, gazdasági, számviteli konferenciája

2015. március 26-27.

A konferencián két napon át a résztvevők betekintést kaphatnának kizárólag a költségvetési szerveket érintő gazdálkodási, adózási, számviteli, munkajogi változásokba.

Előadók:

dr. Aradi Zsolt, Kézdi Árpád, Osgyányi Judit, Sándorné Új Éva, Szamkó Józsefné

További részletek >>

Bohus Gabriella szerint bár az év végi zárások már javában folynak, arra nézve sincs biztos „recept” a tanácsadók és a könyvvizsgálók tarsolyában, hogy hogyan járjanak el helyesen a behajtási költségátalány számviteli kezelésekor.

„Megválaszolatlan kérdés például, hogyan lehet megindokolni a késedelmi kamattól eltérő számviteli és adójogi gyakorlatot. Ugyancsak problémás a számviteli elvekkel összhangba hozni azt, hogy a behajtási költségátalányt akkor is ki kell mutatni az egyéb ráfordítások között a kötelezettségekkel szemben, ha az eddigi, több mint 1 éves tapasztalatok alapján a költségátalányt ténylegesen kiterhelő vállalkozások száma elenyésző. Mivel nyilvánvaló, hogy ennek a töredéke sem fog ténylegesen felmerülni, így a könyvekben nem valós ráfordítások jelennek meg” – mutatott rá néhány problémára a szakértő.  

Ön tudja, mennyi?

A MAZARS összefoglalójából kiderül, hogy a nemzetközi adótanácsadó és könyvvizsgáló vállalat már jóval az év végi zárás előtt felhívta ügyfelei figyelmét a Ptk. vonatkozó szabályaira és a könyvvizsgálatok során is kérte az ügyfeleinket, hogy számolják ki a fizetési késedelem miatt keletkezett behajtási költségátalány összegét függetlenül attól, hogy a jogosult érvényesíteni kívánja-e vagy sem. Bohus Gabriella szerint meglepő eredmények születtek, elsősorban azoknál a vállalkozásoknál, amelyek nagyszámú beszállítóval dolgoznak, a banki költségek optimalizálása miatt utalásaikat meghatározott időközönként (pl. hetente) végzik, vagy fizetési nehézségekkel küzdenek.

Hozzátette: azok a társaságok sem „védettek”, amelyek törekednek a fizetési határidők betartására, hiszen jelentős számlaforgalom mellett a rövid idejű csúszások miatt óhatatlanul nagy – akár tízmilliós összeg is – lehet a behajtási költségállomány összege.  A szakember felidézte, hogy egy közel 50 000 darabos számlaforgalmat bonyolító ügyfélnek, amely fizetési kötelezettségeinek igyekszik rendben eleget tenni – az informatikai rendszerből származó kimutatás alapján – mintegy 300 millió forintot kitevő késedelem miatti kötelezettsége keletkezett.

A lekért adatállományból nem szűrték ki azokat az összegeket, ahol hétvégére esett a fizetési határidő, ami természetesen további indokolatlan adminisztrációs terhet jelentett volna a vállalkozás számára” – magyarázta a szakember.

Vannak olyan társaságok is, akik „jó tanuló” módjára kiszámítják és lekönyvelik ráfordításként a behajtási költségátalány összegét, mivel ez – a jogosult lemondó nyilatkozatáig, vagy ennek hiányában az elévülési határidőig – ideiglenesen csökkenti az adóalapot. Ezt viszont általában a külföldi anyavállalatok nem támogatják és a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) szerint készített reporting csomagjaikban nem is mutatják ki könyveikben, mivel az nem felel meg a kötelezettség definíciójának.

KOMMENTÁR AKCIÓ! Kettőt fizet, hármat kap!

Rendeljen 2015. január 31-ig legnépszerűbb kommentárjaink közül hármat és a legolcsóbbat ingyen adjuk!

Kommentár a munka törvénykönyvéhez 2014

Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez

Nagykommentár a tőkepiaci törvényhez

Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz

Nagykommentár a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényhez

Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz

További információ és megrendelés >>

Ha a beszámoló szempontjából ez az összeg jelentős, és a jogosult eddigi gyakorlata alapján vélelmezhető, hogy nem tart rá igényt, akkor a NAV álláspontját követve nem valós kötelezettséget mutatnánk ki a könyveinkben, ami sértené a megbízható és valós kép kialakításának alapelvét.

Mégis hogyan?

A Ptk. szerint, a felek közötti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy 40 eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása nem alkalmazható, ezért az egyetlen megoldás az, ha a jogosult nyilatkozatban mond le róla, állítja a MAZARS.  

Ehhez jelenleg az tűnik a legcélravezetőbbnek, ha az érintett cégek – adott fordulónapra – teljes körű egyenlegegyeztetést végeznek, melynek során formalevélben nyilatkoztatják a partnerüket, hogy a meg nem fizetett költségátalány iránti igényünkről, illetve annak összegéről kifejezetten és visszavonhatatlanul, ellenérték nélkül lemondanak. A nyilatkozatnak ugyancsak tartalmaznia kell azt a kijelentést, hogy a vállalkozás által a fordulónapig teljesített fizetéseket a számlakövetelések tőke összegére számolták el.

Bohus Gabriella szerint ez utóbbi azért fontos, mert a Ptk. 6:46. paragrafusa szerint „ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni”.  Azaz, nyilatkozat híján azt vélelmezheti az adóhatóság, hogy a törvényben meghatározott sorrend szerint elsőként a behajtási költségátalányt fizette meg a cég.

Ha a jogosult nem akar lemondani a behajtási költségátalány összegéről, de úgy rendelkezik, hogy a kötelezettől befolyó összeget a főkövetelésre számolja el, annak hiánytalan teljesítésével pedig további követelése nincs az ügylettel kapcsolatban, akkor – az adóhatóság álláspontja szerint – sem a behajtási költségátalányt sem annak érvényesítéséről való lemondást nem kell könyvelni.

„ A teljes körű egyenlegközlés, azok nyomon követése és feldolgozása természetesen így is jelentős többletmunkát jelent a pénzügyi osztályoknak, de így a cégvezetők elmondhatják, hogy megfelelnek az európai irányelvet átültető Ptk.-nak és az azt értelmező szabályozó hatóságok komplex elvárásainak” – foglalta össze Bohus Gabriella.


Kapcsolódó cikkek