Értékcsökkenési leírás, de hogyan?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A terv szerinti értékcsökkenés elszámolásakor a terv szerinti értékcsökkenés megtervezésére vonatkozó szabályok helyett alkalmazhatják a társasági adó megállapításánál figyelembe vett értékcsökkenési leírási kulcsokat. A számviteli törvény és a társasági adóról szóló törvény útvesztőiben kalauzoljuk olvasóinkat.

Mindannyian tudjuk, hogy a társasági adó alapjának megállapítása során a számviteli törvény szerint meghatározott amortizáció összege növeli az adóalapot, és ugyanakkor a társasági adóról szóló törvény alapján számított értékcsökkenési leírás összegével csökkenthető az adóalap. Vannak olyan esetek, amikor a két összeg megegyezik, de az eljárás akkor is azonos a kettős könyvvitel rendszerében. Például a sajátos egyszerűsített éves beszámolót készítők a számviteli törvény 98/A.§-a (3) bekezdésének „c” pontja szerint a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásakor a terv szerinti értékcsökkenés megtervezésére vonatkozó szabályok helyett, alkalmazhatják a társasági adó megállapításánál figyelembe vett értékcsökkenési leírási kulcsokat.

Ettől a sajátos szabálytól eltekintve az esetek döntő hányadában nem indokolt, hogy a két értékcsökkenési leírás azonos legyen. Főleg azért nem, mert a számvitelben a fő szempont a várható használati időnek megfelelő leírás és a ciklus végén történő értékesítés piaci értékének figyelembe vétele. A számvitelben a leírási módszerek sokasága áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az eszköz pótlásának fedezetét, az elavulását, a jövedelemtermelő képességét, és a gazdálkodás körülményeit figyelembe vehessük.

A társasági adónál viszont mindig lineáris leírással dolgozunk, és az amortizáció összegének korlátozása a költségvetési bevételek biztosítását szolgálja. Ettől függetlenül egyes esetekben a társasági adóról szóló törvény szerint is érvényesíthető a számvitelben használt értékcsökkenési leírás. Ezek a következők:

1. a számvitelről szóló törvény 80.§-a szerint megállapított egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírás;
2. az immateriális javaknál és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknál;
3. a koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszközöknél;
4. az ipari park közműnek minősülő – út, víz- és csatornaellátás, energiaellátás, távközlés célját szolgáló – tárgyi eszközeinél;
5. a bányászatban a kizárólag egy bánya célját szolgáló épületek, építmények, speciális gépek, berendezések, felszerelések, a föld alatti bányatérségek és építmények, valamint az ezekhez tartozó speciális gépek és az igénybe vett földterület esetében, valamint a villamosenergia-iparban az atomerőművi technológiai épületek, építmények;
6. a legfeljebb 200.000 forint bekerülési értékű, valamint a Tao tv. 2. számú melléklet IV. fejezetének a) pontja szerinti 33 százalékos kulcs alá sorolt tárgyi eszközök esetében;
7. tenyészállatok esetében,
8. a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz esetében;
9. a közúti személyszállításhoz használt járműveknél.

Ez így felsorolva viszonylag széles spektrumot jelez, de a kisvállalkozások számára csupán az 1., 2., és 6. pontokban foglaltak jelentenek alkalmazási lehetőséget. Ez nagyjából leszűkíti a 200 000 forintig beszerzett eszközökre az értékcsökkenési leírás különböző módszereinek alkalmazását. A társasági adó 33%-os csoportjából elsősorban a számítógépek és tartozékainak beszerzése érinti a kisvállalkozásokat. Ezt pedig korántsem vásároljuk minden évben, sőt egyre ritkábban, mert nincs pénz.

Tárgyi eszközök esetében, a társasági adó szempontjából a leggyakrabban alkalmazott leírási kulcs 14,5%, ami közel 7 éves használatot feltételez. Ez nagyon hosszú idő, és a gyakorlatban szinte nem létezik a kisvállalkozásoknál. Bár van egy engedő szabály a Tao tv. 1. sz. mellékletének 9. pontjában, amely 50%-os leírást tesz lehetővé a társasági adóalapnál, de ez meg sok. (Gondoljunk a nyereségminimumra!)

A társasági adó rendszerében általános előírás, hogy ha az értékcsökkenési leírásra vonatkozó mellékletek ugyanazon eszközre több szabályt, leírási kulcsot is tartalmaznak, akkor az adózót választási lehetőség illeti meg. Ez azt jelenti, hogy az adózó a gazdálkodási lehetőségeit és a társasági adó szabályait átgondolva határozhatja meg azt, mennyivel kívánja módosítani az adóalapját a tárgyévben.

2012. január 1-től lépett hatályba a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 1. számú mellékletének 5a) pontja, mely szerint az adózó választhat a mellékletben meghatározott értékcsökkenési leírási kulcsoknál alacsonyabb leírási kulcsokat, azonban az így érvényesített értékcsökkenés nem lehet kevesebb, mint a számvitelről szóló törvény szerint elszámolt terv szerinti értékcsökkenés. (Átmeneti rendelkezés nincs.)

Ez lényegét tekintve azt jelenti, hogy a társasági adózásban választhatok alacsonyabb lineáris leírási kulcsot az 1-2. számú mellékletben leírtaknál. De arra vigyáznom kell, hogy a társasági adónál választott (a mellékletekben nem szereplő) leírás összege nem lehet kevesebb annál, mint amennyit a számvitelben elszámolok. Fordítva azonban lehetséges az elszámolás, vagyis a társasági adórendszerben történő leírás lehet magasabb összegű a számviteli amortizációnál. (Gondoljanak a maradványértékkel rendelkező tárgyi eszközökre!)

Az új szabály tehát alkalmazható bármely olyan esetben, amikor a Tao. tv. 1. és/vagy 2. számú mellékletében leírási mérték található, s nincs olyan kikötés sem, amely a 2012. előtt üzembe helyezett, használatba vett immateriális javak, tárgyi eszközök esetében – a már megkezdett értékcsökkenési leírás tekintetében – kizárná az érvényesítést.

Ez megint egy új lehetőség, amelyet használni kell. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy mostanra sikerült annyira túlbonyolítani a rendszert, hogy egyszerűbb lenne elfogadni a számvitel szerinti értékcsökkenést az adózásban is.

Szakmailag hátrányosnak érzem, hogy kizárólag a lineáris módszerrel meghatározott amortizációban gondolkodnak, pedig vannak ennél jobb módszerek (pl.: teljesítményarányos, fix összegű degresszív, naptári évek módszere, stb.) is, amelyek a mai gazdasági környezethez jobban illeszkednének. A mérlegképes könyvelők és a könyvvizsgálók a képesítő vizsgára megtanulják az értékcsökkenési leírás kiszámításának módszereit, de ezt követően szinte nincs lehetőségük az alkalmazására.

A témában ajánljuk továbbá:

Az értékcsökkenés megragadásának elméleti és gyakorlati vizsgálata
Számviteli tanácsadó | 2012/2

Értékcsökkenési leírás a társasági adóban
Adó lap | 2012/4–5

---