Függetlenség a könyvvizsgálatban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A függetlenség elengedhetetlen a könyvvizsgálat megfelelő végrehajtásához. Jelen cikkben a függetlenséget veszélyeztető tényezők közül a könyvvizsgálói szolgáltatáson kívül nyújtott egyéb szolgáltatások és a könyvvizsgálati díj könyvvizsgálatra gyakorolt hatását veszem górcső alá. Bemutatásra kerül a jelenleg az erre a területre vonatkozó szabályozás is.


1. Bevezetés

A klasszikus és neoklasszikus közgazdászok tökéletesen informált piaci szereplőket feltételeztek. Ez a feltevés a mai piaci viszonyok között olyan egyszerűsítést jelentene, ami sok esetben használhatatlanná tenné a közgazdasági modellek eredményeit. Az aszimmetrikus információk problémájával az intézményi közgazdaságtan képviselői kezdtek el foglalkozni a XX. század második felében. A könyvvizsgálat közgazdasági szempontból az aszimmetrikus információk okozta károk kiküszöbölésére, enyhítésére alkalmas eszköznek is tekinthető. A szakirodalom két alapesetet nevesít, az ügynök – megbízó problémát és a kontraszelekciót. Azon cégeknél, ahol a tulajdonosi és vezetői feladatok elválnak egymástól, egy tipikus ügynök – megbízó kapcsolat is létrejön. A problémát az jelenti, hogy a tulajdonos (megbízó) nem képes teljes mértékben kontrolálni a menedzsmentet (ügynök), így annak az árát is meg kell fizetnie, hogy az ügynök esetleg a saját érdekeit tartja szem előtt a tulajdonos érdekei helyett, ezt nevezik erkölcsi kockázatnak vagy ügynöki költségnek. Az erkölcsi kockázat megfelelő ösztönző rendszerrel csökkenthető. Az ösztönző rendszer akkor működik hatékonyan, ha megfelel a részvételi, a profitmaximalizálási és az érdekeltségi feltételeknek egyaránt. (Farkasné és Molnár, 2013)

A könyvvizsgálói jelentés implicit vagy akár explicit módon is megjelenhet az ösztönző rendszer érdekeltségi feltételei között. A kontraszelekció problémájának feloldására az úgynevezett jelzések használhatók. Egy minősítés nélküli könyvvizsgálói vélemény tekinthető jelzésnek a tulajdonos felé is, miszerint a közzétett beszámoló megbízható és valós összképet nyújt a gazdálkodó vagyonáról, pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményéről.

2. A függetlenség szabályozottsága

A cikk során könyvvizsgáló alatt a kamarai tag könyvvizsgálót és a könyvvizsgáló céget, könyvvizsgálat alatt pedig a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálatot kell érteni. A magyarországi könyvvizsgálati munkát meghatározó szabályozás számos eleme foglalkozik a könyvvizsgáló függetlenségével, annak megteremtéséhez és fenntartásához átfogóan ismerni kell a vonatkozó előírásokat. A Magyar Könyvvizsgálói Kamarának a könyvvizsgálói hivatás magatartási (etikai) szabályairól és a fegyelmi eljárásról szóló szabályzata (a továbbiakban: etikai szabályzat) 1. pontja ismerteti, hogy melyek azok a tényezők, melyek a könyvvizsgálók munkáját meghatározzák. A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Kkt.) egyértelműen megköveteli a függetlenséget, kimondja, hogy a könyvvizsgáló köteles a könyvvizsgálói tevékenysége során a függetlenségét megőrizni, és objektív, pártatlan véleményt formálni. Megbízója döntéseinek meghozatalában nem vehet részt. E követelmények minden személyre vonatkoznak, aki a könyvvizsgálat eredményét közvetlenül vagy közvetve befolyásolni képes és a vizsgált beszámoló üzleti évének első napjától a könyvvizsgálói feladatok teljesítéséig kell teljesülniük. [Kkt. 61. § (1)–(4) bek.] Azonban e függetlenséget számos olyan tényező befolyásolhatja, melyek hatása nem egyértelmű, ebből kifolyólag szabályozásuk is nehezebb, az több vitára, kétségekre adhat okot. A függetlenség szabályozottságának teljes körű bemutatása helyett, két ilyen vitatott hatású körülmény függetlenségre, könyvvizsgálat minőségére gyakorolt hatását és hazai szabályozását fogom bemutatni.

A két kiválasztott terület:

a) a könyvvizsgálói szolgáltatáson kívül nyújtott egyéb szolgáltatások,

b) a könyvvizsgálat díja.

E két terület bemutatása előtt szükségesnek tartom, hogy megismerjük a függetlenség fogalmi keretelvű megközelítését. Ha függetlenségről beszélünk, akkor ez alatt érthetjük azt a tudatállapotot, amely lehetővé teszi egy következtetésnek a szakmai megítélést veszélyeztető befolyások hatása nélküli megfogalmazását, lehetővé téve ezáltal az egyén számára, hogy tisztességesen járjon el, és objektivitást, szakmai szkepticizmust gyakoroljon, ezt nevezzük tudati függetlenségnek. A függetlenség látszata olyan tények és körülmények elkerülése, amelyek annyira jelentősek, hogy egy racionális és tájékozott harmadik fél valamennyi konkrét tény és körülmény mérlegelésével valószínűleg arra a következtetésre jutna, hogy a társaságnak vagy a könyvvizsgálati munkacsoport egyik tagjának a tisztességessége, objektivitása vagy szakmai szkepticizmusa sérült. (IESBA Kódex, 290.6) A keretelvű megközelítésre azért van szükség, hogy a könyvvizsgálók képesek legyenek beazonosítani a függetlenséget veszélyeztető tényezőket, végre tudják hajtani azok értékelését és meg tudják hozni a megfelelő lépéseket a veszélyek kiküszöbölése vagy megfelelő szintre csökkentése érdekében. (IESBA Kódex 290.7)

3. A könyvvizsgálói szolgáltatáson kívül nyújtott egyéb szolgáltatások

Jelenleg nincs konszenzus azzal kapcsolatban, hogy árt-e a könyvvizsgálat minőségének, ha a könyvvizsgáló a könyvvizsgálaton kívül egyéb szakmai szolgáltatásokat nyújt az ügyfelei számára. Egyrészt növelheti a könyvvizsgálat hatékonyságát, mivel a könyvvizsgáló cég a tanácsadói szolgáltatások nyújtása során jobban megismeri a gazdálkodót, nagyobb valószínűséggel képes feltárni a lényeges hibás állításokat. Másrészt a tanácsadói szolgáltatásokért járó díjazás jelentős bevételi forrása lehet a könyvvizsgáló cégnek, ami csorbíthatja a könyvvizsgáló függetlenségét. A tanácsadói szolgáltatások növelhetik is az ügyfél könyvvizsgáló iránti elköteleződését, csökkentve ezzel a váltás valószínűségét, növelve a könyvvizsgáló függetlenségét. (Lennox, 1999) Nem egyértelmű, melyik hatás az erősebb, ebből kifolyólag számos külföldi kutatás foglalkozik a témával. A legelterjedtebb módszer az elhatárolások vizsgálatán keresztül próbálja megragadni és mérni a számviteli beszámolók minőségét. Az elhatárolások alatt ebben az esetben nem a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 32–33. § alatt található aktív, illetve az Sztv. 44–45. § alatt található passzív időbeli elhatárolásokat kell érteni, hanem az elhatárolás alapú és a pénzforgalmi számvitel közötti differenciát. Ezen értékek nem közvetlenül kiolvashatók a beszámolókból, számításuk becslő függvények segítségével történik. A számított elhatárolások értéke felosztható indokolt és diszkrecionális részre, például a Jones (1991) modell segítségével. Azon beszámolók, melyek kevésbé érintettek önkényes elhatárolásokkal, magasabb minőségűnek tekinthetők. Lennox (1999), Martinez & Moraes (2017), DeFond, Ashbaugh, LaFond & Mayhew (2003) beszámolók adatainak vizsgálatát követően egyaránt arra a következtetésre jutottak, hogy nincs negatív hatással a tanácsadói szolgáltatások nyújtása a könyvvizsgálat minőségére. Ezzel szemben kérdőíves felmérésen alapuló kutatás eredményei szerint a számviteli információk felhasználói általánosságban azon a véleményen vannak, hogy az egyéb szolgáltatások nyújtása fenyegeti a könyvvizsgáló cégek függetlenségét. A könyvvizsgáló cégek nem fogják megkérdőjelezni a tanácsadási szolgáltatást végző részlegük szakmai véleményeit, ezáltal csökkentve saját, jövedelmező üzleti szolgáltatásaik megítélését. (Lennox, 1999) Ellentmondás van a ténylegesen kimutatható hatás és a feltételezett kapcsolat között. A függetlenség látszatának veszélyeztetése már önmagában indokolttá teszi a megfelelő szabályozás kidolgozását és betartását. Az egyéb szolgáltatások nyújtása esetén is vizsgálni kell az önellenőrzés, érdekeltség, érdekképviselet, bizalmi viszony vagy megfélemlítés, illetve az ügyfelek közötti érdekellentét veszélyét. (Etikai szabályzat 46. pont) Az IESBA Kódexben (100.12-es pont) meghatározott veszélyek közül az egyéb szolgáltatások nyújtása az önérdek, önellenőrzés, elfogultság és a magánjellegű kapcsolat veszélyét egyaránt magában hordozza. E veszélyek feloldására vagy megfelelő szintre csökkentésére a biztosítékok vagy egyéb intézkedések alkalmazandók. Ezek a biztosítékok lehetnek a szakma, jogalkotás vagy szabályozás által létrehozott biztosítékok, és biztosítékok a munkakörnyezetben. (IESBA Kódex, 100.13) A Kkt. 53. §-a foglalkozik a könyvvizsgálói feladatkörrel (hivatással) összeegyeztethetetlen tevékenységekkel. A könyvvizsgálói szolgáltatáson kívül nyújtott egyéb szolgáltatások Magyarországon sem jelentik automatikusan a könyvvizsgáló függetlenségének sérülését. Összeegyeztethetetlen azonban bármely szakmai szolgáltatás nyújtása, vagy egyéb tevékenység ellátása, ha ennek következtében a könyvvizsgáló nem képes a könyvvizsgálói tevékenységét megfelelően ellátni. A részletszabályokat a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (a továbbiakban: kamara) alapszabálya, valamint etikai szabályzata tartalmazza. [Kkt. 53. § (1)–(4) bek.]

A kamara alapszabálya szerint olyan tevékenység végezhető:

a) amely nem sérti a könyvvizsgáló függetlenségét;

b) annak végzése során nem létesül munkaviszony, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony, szolgálati viszony, munkaviszony jellegű jogviszony;

c) illetve gazdálkodó szervezetben (szervezetben) személyes közreműködésre tagként, vezető tisztségviselőként kötelezettséget nem kell vállalnia.

A b) és c) pontban meghatározott esetekben végezhető a tevékenység, amennyiben a jogviszonyból adódó jogok és kötelezettségek érvényesítése nem akadályozza a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenység megfelelő ellátását.

Azt, hogy a tevékenység a könyvvizsgálat végrehajtásával összeegyeztethető-e, minden esetben egyedileg meg kell vizsgálni a kapcsolódó jogszabályok, az alapszabály, az etikai szabályzat és az IFAC Könyvvizsgálói Etikai Kódex alapján. (Alapszabály 132. pont.)

Egyéb szolgáltatásokkal kapcsolatos szabály továbbá, hogy az átalakulás, egyesülés, szétválás esete miatt készült vagyonmérleg-tervezet, a vagyonleltár-tervezet, illetve a végleges átalakulási vagyonmérleg, a vagyonleltár hitelesítését elvégző könyvvizsgáló, könyvvizsgáló cég nem lehet a jogutód jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet ellátó könyvvizsgálója az átalakulás nyilvántartásba vételétől számított 3 üzleti évig. (Etikai szabályzat 49. pont.)

Összességében elmondható, hogy vannak esetek, melyek egyértelműen károsak és tiltottak, de a kérdéskör kezelése teljeskörűen nem lehetséges uniformizált szabályok lefektetésével. Az egyes szolgáltatások nyújtása során minden esetben meg kell vizsgálni az összes körülményt és azok alapján kell eldönteni, hogy fenyegeti-e a szolgáltatás nyújtása a könyvvizsgáló függetlenségét vagy sem.

Tóth Gábor a Számviteli tanácsadó 2018/5. számában megjelent cikkében a fentieken túl olvashat még a könyvvizsgálók megfelelő díjazásáról is. A szaklap 2018/5. számát itt rendelheti meg.


Kapcsolódó cikkek