Hogyan mérjük a mérhetetlent?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A modern szemléletben már egyre kevésbé jelentkezik a materiális és az immateriális világ közötti ellentét emlegetése. Sokkal inkább teret nyer a kétféle eszköz egészen új harmóniájának és arányaik megváltozásának a hangsúlyozása.


Mindig is izgalmas dolog volt és lesz az érték meghatározhatósága. A gazdasági életben az érték mindig az adott (globális vagy éppen helyi) piac körülményei között manifesztálódik. Az immateriális javak értékének meghatározására az alábbi módszerek használhatók:

1. Költség alapú módszer

A költségmódszer keretében értelmezhető időhorizont egyértelmű, az elmúlt időszaktól a jelen időpontig terjedő időszak. A módszer elve az, hogy a ráfordításokat veszi figyelembe. Két lehetőség adódik:

  • reprodukálás szerinti ráfordítások,
  • helyettesítés szerinti ráfordítások.

2. Piaci összehasonlításon alapuló módszer

A piaci módszer alapvetően hasonló időszakot tud figyelni, de fő vizsgálati területe a jelen időszak. A piaci módszer a vizsgált (legtöbbször pénzügyi) teljesítmény összehasonlításából áll a vizsgált vállalkozás és a piacon működő szereplők teljesítményei között. A módszer lényege nagyon egyszerű: maga az összehasonlítás. Az egyszerűséget a gyakorlatban azonban sok esetben – számos körülmény miatt – az igen összetett vizsgálat esete váltotta fel. Néhány példa arra, amikor az összehasonlítandó adatoknál eltérések fordulhatnak elő:

  • szezonális ingadozás,
  • féléves adatok keverednek az éves adatokkal,
  • a céginformációkban, publikációkban féléves késés van,
  • az adatok egy része tényadat, más csoportja pedig csak előzetes adat vagy becslés,
  • az adatok belső szerkezete eltér egymástól (egyik adózás előtti, míg a másik része adózás utáni állapotot tükröz).

Költségvetési szakemberek I. Pénzügyi, gazdasági, számviteli konferenciája

2015. március 26-27.

A konferencián két napon át a résztvevők betekintést kaphatnának kizárólag a költségvetési szerveket érintő gazdálkodási, adózási, számviteli, munkajogi változásokba.

Előadók:

dr. Aradi Zsolt, Kézdi Árpád, Osgyányi Judit, Sándorné Új Éva, Szamkó Józsefné

További részletek >>

3. Jövedelem alapú módszer

A Diszkontált Cash-Flow időhorizontja a legnagyobb, hiszen ez az egyetlen módszer, amely a múlt és a jövő eseményeit is értelmezni tudja. A gyakorlatban a jelen, azaz a vizsgálat aktuális időpontja a döntő. A vizsgálat időpontjától „visszafelé az időben” megtörtént pénzügyi események jelenre gyakorolt hatását értékelhetjük. Viszont a módszer fő alkalmazását a jövőbeni gazdasági események jelen időpontra gyakorolt hatásának elemzése jelenti. Ez az egyetlen módszer, amellyel a jövő eseményei mérhetők (a nettó jelenérték – NPV – számításával). Éves DCF modell esetén a cash-flow táblázatot felállítva megkapjuk az éves egyenleget, majd ezt évenként az adott diszkontrátával összeszorozva megkapható az adott év cash-flow egyenlegének értéke a DCF modell kiinduló, kezdeti évére vonatkozóan.

A végleges becsült érték meghatározása

A végleges érték meghatározása az értékelés egyik legnehezebb szakasza. Ekkor kell az egyes módszerek eredményeit a végső érték meghatározásához egymással összevetni. Ez az a fázis, ahol az értékelés során az első komoly belső ellenőrzést elvégezhetjük. Itt lehet eldönteni, hogy az egyes módszerek eredményei egymásnak megfeleltethetők-e, továbbá, hogy az egyik vagy másik módszer alkalmazása az előzetes várakozások ellenére mégsem volt indokolt. Kiegyensúlyozott piaci körülmények között az egyes módszerek közötti 30%-os eltérés teljesen normálisnak mondható. 30%-nál nagyobb eltérés is lehetséges, de ekkor már illik további segédeszközök igénybevételével megbizonyosodni arról, hogy az egyes módszerek megfelelő módon lettek-e adaptálva, és az eredményeik továbbra is helyesnek tekinthetők-e. 40–50%-os eltérések esetén az alábbi főbb okok lehetségesek:

  • a piac valamely megközelítés szerinti értékítéletet nem preferálja,
  • valamelyik vagy mindegyik módszerhez felhasznált input adatok nem megfelelőek,
  • valamelyik vagy mindegyik módszert rosszul alkalmazták,
  • az értékelés tárgyát képező immateriális javak belső szerkezetének hiányosságai,
  • az értékelés tárgyát képező immateriális javak gazdasági haszna kétséges.

A materiális és az immateriális javak kapcsolatáról és azok értékelési kérdéseiről Márkus László ír a Számviteli Tanácsadó 2014/10. számában megjelent cikkében.


Kapcsolódó cikkek