Így számolható el a munkába járás

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A munkába járással kapcsolatos költségek megtérítésével szinte minden munkáltató találkozik. Írásunk célja a legfontosabb szabályok bemutatása, így többek között a munkába járás és a hivatali üzleti utak elhatárolása.

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) foglalt előírás szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak azt a költségét, amely a munkaviszony teljesítésével összefüggésben indokoltan merült fel [Mt. 51. § (2) bekezdés].

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) 25. §-ában foglaltakra figyelemmel a magánszemély a munkáltatótól a munkába járásról szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) szerinti munkába járás esetén kap.

A kormányrendelet hatálya kiterjed:

–   az Mt. és

–   a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény;

hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra.

Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában e rendeletet megfelelően alkalmazni kell

–   a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény;

–   a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény;

–   a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény;

–   az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény; valamint

–   a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény

hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra.

Számvitel és adózás a gyakorlatban 2014 - Két időpontban

1. nap: Számvitel a gyakorlatban 2014

Megtudhatja, hogyan kell elszámolni a behajtási költségátalányt, a pénztárgépek beszerzéséhez kapott állami támogatást vagy a transzferár-korrekciót. Értesülhet, hogyan módosultak a beszámolókészítés szabályai felszámolás és végelszámolás esetén.

2. nap: Adózás a gyakorlatban 2014

Fő adónemek szabályaiban bekövetkezett változások, KATA, KIVA, EVA, helyi adók, gépjárműadó változásai és a reklámadó, egyéb, az adóalanyokat érintő évközi változások.

A két napos képzés mérlegképes könyvelőknek vállalkozási szakon 16 kreditpontot ér!

További részletek és jelentkezés:

2014. szeptember 24-25. és 2014. november 11-12.

Az egyes napokra külön-külön is jelentkezhet!

Az Szja-tv. 25. § (2) bekezdése szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet – figyelemmel e paragrafus (3)–(4) bekezdésének rendelkezéseire is – a munkáltatótól a kormányrendelet szerinti munkába járás esetén:

a) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg); vagy

b) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is)

ba) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy

bb) hazautazásra a munkahely és a lakóhely között

közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély.
1. A munkavállaló fogalma

A kormányrendelet alkalmazásában munkavállalónak minősülnek az EGT-államok Magyarországon munkát végző polgárai is, azaz a feltételek fennállása esetén az ő napi munkába járásuk vagy esetenkénti hazautazásuk költségeinek meghatározott részét is térítenie kell a munkáltatónak. Az Szja-tv. 3. § 78. pontja határozza meg, hogy mely államokat kell EGT-államnak tekinteni. (Az EGT államai az Európai Unió tagországai, valamint Norvégia, Izland és Liechtenstein.)

Ez azt jelenti, hogy a munkáltató kormányrendelet szerinti térítési kötelezettsége csak e magánszemélyeknél áll fenn. Mivel azonban az Mt. előírásaiból következően az Mt. hatálya minden olyan munkaviszonyra kiterjed, amelynek alapján a munkavégzés Magyarország területén történik, a kormányrendelet pedig az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra vonatkozóan fogalmaz meg előírásokat, nem zárható ki, hogy a munkáltató más állampolgárságú munkavállalókkal létesített munkaviszony alapján is megtérítse a munkába járás költségeit.

Például így fordulhat elő az, hogy ha a munkavállaló a határon túlról (például Szlovákiából) naponta jár át dolgozni Magyarországra, ekkor esetében a munkáltató a munkába járás költségét megtérítheti a kormányrendeletben foglaltak szerint.

Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőséggel rendelkező magánszemély olyan államban illetőséggel bíró munkáltatóval kötött munkaszerződést, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerülését szolgáló egyezménye, és a munkáltató időszakonként biztosítja a munkavállaló Magyarországra történő haza- és visszautazásának költségét, akkor e költség megtérítése nem tekinthető a példabeli esetben bevételnek nem minősülő összegnek az éves bevallás kitöltésekor.

A példabeli esetben a munkaszerződésre valószínűsíthetően a külföldi jog rendelkezései az irányadók, ezáltal pedig a külföldi jogviszonyra, illetve a külföldi foglalkoztató által a munkavállaló haza- és visszautazására kifizetett összeg utáni adókötelezettségekre nem lehet alkalmazni sem az Mt., sem a kormányrendelet rendelkezéseit. (Az Mt. rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni azzal, hogy a munkaviszonyra irányadó nemzetközi magánjogi szabályokat az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. július 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) határozza meg. E rendeletet akkor is alkalmazni kell, ha nem uniós tagállamok jogalanyai közötti jogviszonyról van szó. A Róma I. egyezmény 8. cikkében foglaltak szerint munkaszerződések esetén a felek által választott jog az irányadó, jogválasztás hiányában pedig elsődlegesen azon ország jogát kell alkalmazni, ahol vagy ahonnan a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi. Végső soron pedig a szerződésre azon telephely szerinti ország joga az irányadó, ahol a munkavállalót alkalmazták.

Az Szja-tv. 2. § (4) bekezdésében foglaltak értelmében a belföldi illetőségű magánszemélyt teljes körű adókötelezettség terheli, ezért amennyiben egy magyar illetőségű magánszemély olyan államból részesül jövedelemben, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, akkor a jövedelem adóztatására mindkét állam jogosult. Az Szja-tv. 2. § (6) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a nem egyezményes államban illetőséggel rendelkező külföldi foglalkoztató által a magyar illetőségű munkavállaló számára kifizetett összeg a felek között fennálló munkaviszonyra tekintettel nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. Az Szja-tv. 46. § (2) bekezdés e) pontja alapján azonban nem terheli adóelőleg a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származó jövedelmet, amellyel nincs Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, ezért e jövedelem adóját a magánszemélynek kell az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített adóbevallásában megállapítania, és az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig megfizetnie [Szja-tv. 13. § (1) bekezdés].

A kétszeres adóztatás elkerülése érdekében pedig az Szja-tv. 32. §-a úgy rendelkezik, hogy amennyiben a nem egyezményes államban található forrásból származó, összevont adóalapba tartozó jövedelemből a külföldi államban is vonnak személyi jövedelemadót (és ez a magánszemély részére nem jár vissza), akkor a Magyarországon fizetendő személyi jövedelemadó összegét csökkenti a külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével (16 százalék) megállapított adó.

2. A munkába járás fogalma
 

A kormányrendelet alkalmazásában munkába járásnak minősül

–   a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás; továbbá

–   közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

Napi munkába járásnak a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazást kell tekinteni.

Hazautazásnak a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás minősül.

A költségtérítésre való jogosultság független attól, hogy a munkavállaló tartózkodási helyéről vagy lakóhelyéről utazik a munkahelyére. A költségtérítés szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a munkavállalónak milyen típusú munkaszerződése van, például határozott vagy határozatlan idejű munkaviszonyban áll-e. Annak sincs jelentősége, hogy az ideiglenes lakóhelyet a munkáltató finanszírozza vagy maga a munkavállaló, illetve esetleg egy harmadik személy.

A munkába járással kapcsolatos költségek elszámolása megvalósulhat közösségi közlekedés igénybevételére tekintettel vagy személygépkocsi-használat címén.

2.1. Munkába járás változó munkarend esetén
 

A személyi jövedelemadó szempontjából nem kifogásolható, ha a munkáltató a változó munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében az utazási jegy ellenértékét téríti meg azokra a napokra, amikor a munkavállaló közösségi közlekedéssel jár munkába, a többi munkában töltött napra pedig a 9 Ft/km-es mértékkel meghatározott összeget fizeti ki.

A törvény vagylagos rendelkezéséből az is következik, hogy ugyanazokra a napokra nem adható adómentesen a kétféle térítés még akkor sem, ha a körülmények egyébként ezt indokolttá tennék.

Példa
Ha a délutáni műszak végén már elment az utolsó busz vagy vonat, és emiatt a munkavállaló személygépkocsival oldja meg a munkába járást, akkor nincs akadálya annak, hogy például a délutános hétre a személygépkocsi-használatra tekintettel kilométerenként 9 forintot fizessen a munkáltató, míg más napokra a jegy ellenértékét is kifizetheti. Az a lényeg, hogy egy napra csak egyféle módon lehet adni munkába járás címén költségtérítést.

Az Szja-tv. nem tartalmaz előírást arról, hogy melyik térítési mód élvez elsőbbséget a másikkal szemben. Így, ha a munkáltató ugyanarra a munkanapra vonatkozóan kétféle térítést fizet (például, ha a munkahelyre történő utazást jegy ellenében, a hazautazást pedig a 9 Ft/km-es szabállyal téríti meg), akkor célszerű megállapodnia a munkavállalóval arról, hogy melyik térítést tekinti adókötelesnek.

2.2. Munkába járás változó munkavégzési helyre

Az Mt. előírja a feleknek, hogy a munkaszerződésben kössék ki (határozzák meg) a munkavállaló munkahelyét, ami nem a munkavégzési hely meghatározására vonatkozik. A munkahely elsősorban jogi kategória, a gyakorlatban többnyire egybeesik azzal, ahol a munkavállalónak a munkáját is végeznie kell, de a kettő el is térhet egymástól. Nincs tehát akadálya annak, ha a felek – földrajzilag vagy más, de mindenképp egyértelmű beazonosításra alkalmas módon – rögzítik a munkaszerződésben a munkavállaló munkahelyét, de megállapodhatnak abban is, hogy a munkáltató a munkavállalót jogosult ettől eltérő, hasonlóképpen földrajzilag vagy más módon körülírt helyen munkavégzésre utasítani. Ezzel lényegében a munkavállaló azt vállalja, hogy nem kizárólag a szerződésben kikötött munkahelyen, hanem ettől eltérő munkavégzési helyeken, akár hosszabb, akár rövidebb ideig is foglalkoztathatja őt a munkáltató.

Vannak olyan munkakörök is, amelyekben a munkavállaló az adott munkakör jellegénél fogva nem a szerződésben kikötött munkahelyen dolgozik. Tipikusan ilyenek például a gépkocsivezetők, utazó ügynökök, az ügyfelekhez kijáró szervizmunkatársak stb. Ezekben az esetekben annak körülírása lehetséges, hogy a munkavégzés az egész ország (Európa, világ) területén lehetséges-e vagy ennél korlátozottabb körben, például csak Pest megyében.

Előfordulhat, hogy a magánszemély munkahelye Budapesten van, Budapestről kapja az utasítást, de Békéscsabán él, és a munkavégzésének a helye Békés megye. Budapestre egyáltalán nem kell feljárnia.

Kérdésként merül fel, hogy ha kilép a kapun, és egy nap több ügyfelet keres fel napközben, miként kell a munkába járásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni. A megye területén megtett utakat hivatali üzleti útnak kell tekinteni, mivel a munkáltató üzleti partnereit keresi fel a dolgozó a példabeli esetben.

Amennyiben van egy országos központ, és annak vannak megyei igazgatóságai, ahová csak esetenként járnak be a munkavállalók, de innen kapják az utasítást, és a megyei igazgatóság munkavállalói a kirendeltségeken vagy a falvakban tartanak ügyfélfogadást, továbbá egyéb helyszínelést is végeznek a határban (például falugazdászok), akkor munkába járásnak az minősül, amikor a munkahelyükre, vagyis a megyei igazgatóságra utaznak be, a többi út hivatali, üzleti útnak minősül.

Lepsényi Máriának, az Adó Szaklap 2014/12-13. számában megjelent írásából tájékozódhat arról is, hogy melyek az elszámolási szabályok, ha a munkába járás közösségi közlekedés igénybevételével, vagy ha saját gépkocsi használatával történik, s mindent megtudhat a hazautazás költségének megtérítésének szabályairól, illetve arról is, hogy mi az adójogi helyzet akkor, ha a munkavállalók munkavégzés helyére történő szállításáról maga a munkáltató gondoskodik.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Hozzászólások

Hozzászóláshoz lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, vagy regisztráljon!

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • Seres Mária

    A 90-es évek adódemonstrációi után e heti cikkünket egyetlen témának, a 2008-2009-es népszavazási kezdeményezésnek szenteljük. A civil kezdeményezők azt szerették volna elérni, hogy az országgyűlési képviselők e jogcímen kapott juttatásaikkal, különösen a költségtérítésükkel, számoljanak el.

  • GVH, Gazdasági Versenyhivatal

    Először figyelmeztetett eljárás alá vont kis- és középvállalkozásokat (kkv) a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), a versenytörvény módosítása értelmében a hatóság ezt az eszközt is alkalmazhatja.

  • pénz_forint

    A magyar cégek szeptember 30-ig nyújthatják be a külföldi áfa visszaigénylésére kérelmeiket a NAV-nak – írja közleményében a Mazars.

  • szakképzés

    A kormány erősítette a szakképzéshez való hozzáférést és hatékony intézményeket hozott létre – mondta a területért felelős helyettes államtitkár.

  • Adó lap

    A vezető tisztségviselők biztosítási jogviszonyának szabályozását mutatja be példákkal illusztrálva friss számában az Adó szaklap. A lap legfrissebb, 2016/11-es számát itt rendelheti meg.