Vállalkozói jogviszony és a nyugdíj

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vállalkozói jogviszony és a nyugdíjmegállapítás viszonyával kapcsolatban sok kérdés merül fel, főleg a biztosítási jogviszonyok sokfélesége miatt. Ezen kérdésekre válaszolunk cikkünkben.

Ma már köztudomású dolog, hogy az öregségi nyugdíj megállapítása érdekében az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése, és a szükséges mértékű szolgálati idő (öregségi teljes nyugdíjhoz legalább húsz év, öregségi résznyugdíjhoz legalább tizenöt év) megléte mellett a biztosítási jogviszony megszüntetése is megkívánt jogosultsági feltétel a nyugdíj megállapításához.

Ez a feltétel a nők negyven év jogosultsági idővel történő kedvezményes nyugellátásánál és az öregségi résznyugdíjnál is ugyanígy előírás. Ez utóbbi szabállyal kapcsolatban sok kérdés merül fel főleg a biztosítási jogviszonyok sokfélesége miatt.

A kérdések egy része az alkalmazásban állók jogviszonyaival kapcsolatos, másik részük a vállalkozói jogviszonnyal (egyéni vállalkozó, társas vállalkozási jogviszonyban állók) összefüggő.

Alkalmazottak

Az 1997. évi LXXX. törvény 5. §-a a biztosítottak körét határozza meg. E rendelkezés szerint biztosított a munkaviszonyban álló személy tekintet nélkül arra, hogy teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatják.

Munkaviszony, mint gyűjtőfogalom alatt a jogszabályhely tételesen felsorolja az egyes foglalkoztatási formákat így többek között a közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati szolgálati jogviszonyban állókat, ügyészségi, bírósági, igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban állókat, valamint a közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személyeket.

Ez a gyűjtőfogalom magában foglalja a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjait, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagjait, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonákat, és az országgyűlési képviselőket, nemzetiségi szószólókat is.

Biztosított a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási jogviszony, megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködő tagja, kivéve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját és a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tagját.

 

Vállalkozók

Mint ismeretes, a vállalkozói tevékenységet társadalombiztosítási szempontból lehet „főállású” és kiegészítő tevékenységű formában folytatni.

A „főállású”, azaz kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minsőülő egyéni vállalkozó biztosítottnak minősül, biztosítási jogviszonyban áll. Ugyancsak „főállású”, azaz biztosítottnak minősül vagyis biztosítási jogviszonyban áll a kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő társas vállalkozó is.

Az egyéni és társas vállalkozó jogviszonya a nyugdíj megállapításától kiegészítő tevékenységű jogviszonnyá válik, megszüntetést nem igényel.

Jó tudni, hogy ez a szabályozás máshogy alakul a korhatár előtti ellátás igénybevételénél, ahol az egyéni vállalkozói, vagy társas vállalkozói jogviszonyt meg kell szüntetni, illetve az egyéni vállalkozói jogviszonyt szüneteltetni kell, a társas vállalkozói jogviszonyban pedig a társas vállalkozás tevékenységében történő személyes közreműködést kell megszüntetni.

További esetek

Biztosított a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy, ha e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetve naptári napokra ennek harmincad részét.

A biztosítási jogviszony sem Magyarországon, sem EU/EGT államban, illetve Svájcban, sem szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezményes országban nem állhat fenn.

A választott tisztségviselő jogviszonya a nyugdíjmegállapítás érdekében nem igényel megszüntetést, mert az ugyan biztosítási jogviszony, de nem szerepel az öregségi nyugdíj megállapítását kizáró biztosítási jogviszonyok között.

Ma már köztudomású dolog, hogy az öregségi nyugdíj megállapítása érdekében az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése, és a szükséges mértékű szolgálati idő (öregségi teljes nyugdíjhoz legalább húsz év, öregségi résznyugdíjhoz legalább tizenöt év) megléte mellett a biztosítási jogviszony megszüntetése is megkívánt jogosultsági feltétel a nyugdíj megállapításához.

Ez a feltétel a nők negyven év jogosultsági idővel történő kedvezményes nyugellátásánál és az öregségi résznyugdíjnál is ugyanígy előírás. Ez utóbbi szabállyal kapcsolatban sok kérdés merül fel főleg a biztosítási jogviszonyok sokfélesége miatt.

A kérdések egy része az alkalmazásban állók jogviszonyaival kapcsolatos, másik részük a vállalkozói jogviszonnyal (egyéni vállalkozó, társas vállalkozási jogviszonyban állók) összefüggő.

Alkalmazottak

Az 1997. évi LXXX. törvény 5. §-a a biztosítottak körét határozza meg. E rendelkezés szerint biztosított a munkaviszonyban álló személy tekintet nélkül arra, hogy teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatják.

Munkaviszony, mint gyűjtőfogalom alatt a jogszabályhely tételesen felsorolja az egyes foglalkoztatási formákat így többek között a közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati szolgálati jogviszonyban állókat, ügyészségi, bírósági, igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban állókat, valamint a közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személyeket.

Ez a gyűjtőfogalom magában foglalja a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjait, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagjait, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonákat, és az országgyűlési képviselőket, nemzetiségi szószólókat is.

Biztosított a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási jogviszony, megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködő tagja, kivéve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját és a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tagját.

 

Vállalkozók

Mint ismeretes, a vállalkozói tevékenységet társadalombiztosítási szempontból lehet „főállású” és kiegészítő tevékenységű formában folytatni.

A „főállású”, azaz kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minsőülő egyéni vállalkozó biztosítottnak minősül, biztosítási jogviszonyban áll. Ugyancsak „főállású”, azaz biztosítottnak minősül vagyis biztosítási jogviszonyban áll a kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő társas vállalkozó is.

Az egyéni és társas vállalkozó jogviszonya a nyugdíj megállapításától kiegészítő tevékenységű jogviszonnyá válik, megszüntetést nem igényel.

Jó tudni, hogy ez a szabályozás máshogy alakul a korhatár előtti ellátás igénybevételénél, ahol az egyéni vállalkozói, vagy társas vállalkozói jogviszonyt meg kell szüntetni, illetve az egyéni vállalkozói jogviszonyt szüneteltetni kell, a társas vállalkozói jogviszonyban pedig a társas vállalkozás tevékenységében történő személyes közreműködést kell megszüntetni.

További esetek

Biztosított a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy, ha e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetve naptári napokra ennek harmincad részét.

A biztosítási jogviszony sem Magyarországon, sem EU/EGT államban, illetve Svájcban, sem szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezményes országban nem állhat fenn.

A választott tisztségviselő jogviszonya a nyugdíjmegállapítás érdekében nem igényel megszüntetést, mert az ugyan biztosítási jogviszony, de nem szerepel az öregségi nyugdíj megállapítását kizáró biztosítási jogviszonyok között.

---