II. A civil szervezetek és köztestületek gazdálkodásának szabályai

  • Értesítő a rovat cikkeiről

.

1. A gazdálkodásra vonatkozó jogszabályi háttér

A civil szervezetek gazdálkodásának legfontosabb jellemzője, hogy a céljaik elérése érdekében tevékenységüket nem nyereség- és vagyonszerzés céljából szervezik, szemben például a gazdasági társaságokkal, amelyek alapvető célja, hogy rendszeres (üzletszerű) gazdasági tevékenyég folytatásával nyereséget érjenek el. A civil szervezetek bevételeinek elsődleges forrása – bár cél szerinti és kiegészítő tevékenységből bevételük is lehet – a tagok, az alapítók hozzájárulásai, valamint a kapott adományok, támogatások. Vagyonukat általában csak kezelik, megőrzik, fenntartják, illetve felhasználják. Az általuk végzett tevékenységek (oktatás, közművelődés, kultúra stb.) egy része közhasznú, ennek köszönhetően állami támogatásban részesülnek.

A működésük során a végzett tevékenység konkrét jellegétől, körülményeitől függetlenül a civil szervezetek is sokszor ugyanazon jogszabályok hatálya alá tartozhatnak, mint a nyereségorientált vállalkozások. Abban az esetben például, ha alkalmazottjuk van, személyi jövedelemadót és társadalombiztosítási járulékot kell fizetniük és bevallaniuk, ha kiegészítő jelleggel vállalkozási tevékenységet is végeznek, felmerülhet a társaságiadó-fizetési kötelezettség, ha az általuk végzett tevékenység csak engedéllyel végezhető, akkor a civil szervezeteknek is engedélyt kell kérniük. A végzett tevékenység társadalmi elismertségétől, támogatottságától függően azonban az egyes jogszabályok külön kedvezményeket biztosíthatnak a civil szervezetek számára a cél szerinti tevékenységük tekintetében.

Az alkalmazandó normarendszer függ attól is, hogy a működés a cél megvalósítása érdekében milyen szervezeti forma keretében történik. A civil szervezetek működését, gazdálkodását, a közhasznú szervezetek gazdálkodására vonatkozó különös szabályokat, a beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségét érintő fontosabb jogszabályok az alábbiak:

–   az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény;

–   a civil szervezetek gazdálkodása, az adománygyűjtés, és a közhasznúság egyes kérdéseiről szóló 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 350/2011. Korm. rendelet);

–   a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.);

–   a számviteli törvény szerinti egyéb szervezetek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 479/2016. Korm. rendelet) [2017. január 1-jétől hatályos, előtte a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet];

A civil szervezetek sajátos típusa a sportegyesület, a sportszövetség, melyek tevékenységét külön törvény, azaz a sportról szóló 2004. évi I. törvény a Civil tv. rendelkezéseitől eltérően állapíthatja meg.

A köztestületek működésének, gazdálkodásának sajátosságait az egyes köztestületeket alapító külön törvények előírásai határozzák meg. A számviteli törvény az egyéb szervezetek közé sorolja a köztestületet, így vonatkozik rá a 2017. január 1-jétől hatályos 479/2016. Korm. rendelet. Bár a köztudatban úgy él, hogy a köztestületre – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az egyesületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, az Áhtmód. tv. 8/A. § (5) bekezdése alapján ez a megállapítás pontosításra szorul, mivel az csak a Ptk.-nak az egyesületekre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni, a más jogszabályokban foglaltakat nem.

A civil szervezetek és a köztestületek gazdálkodását érintő fontosabb adó- és egyéb jogszabályok:

–   a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény;

–   a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény;

–   az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.);

–   az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.);

–   a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.);

–   a szociális hozzájárulási adóról szóló 2011. évi CLVI. törvény;

–   az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény;

–   a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény;

–   a szakképzési hozzájárulásról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Szht.);

–   a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény;

–   a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.);

–   az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény;

–   a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szftv.);

–   a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény;

–   a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény.

2. A civil szervezetek gazdálkodásának általános jellemzői

A civil szervezetek gazdálkodásának általános szabályait a Civil tv. V. fejezet 8. pontja, valamint a 350/2011. Korm. rendelet 2. pontja tartalmazza.

2.1. Az alapcél szerinti és a gazdasági-vállalkozási tevékenység elkülönítése

A civil szervezetek gazdálkodása szempontjából a legfontosabb alapelv, hogy elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatására nem alapítható, létrehozásának célja nem lehet a haszonelv, a minél nagyobb nyereség elérése.

A Civil tv. értelmezésében a gazdálkodó tevékenység azon tevékenységek összességét jelenti, amelyek a civil szervezet vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményeket eredményeznek (Civil tv. 2. § 10. pont). A gazdálkodás során a civil szervezetek bevételekre tesznek szert, ezeket a bevételeket felhasználják, kiadásokat teljesítenek, kötelezettségeket vállalnak, az alapítvány céljai megvalósítására az alapító vagyont rendel, a szervezetek tulajdonába, használatába különféle eszközök kerülnek, amelyeket hasznosítanak, működtetnek.

A civil szervezet a vagyonával a létesítő okiratában meghatározott cél megvalósítása érdekében önállóan gazdálkodik, tartozásaiért saját vagyonával felel. A gazdálkodó tevékenységet végző szervezeteknek az általuk kezelt vagyonról, a gazdálkodás eredményének a vagyoni, jövedelmi helyzetre gyakorolt hatásáról nyilvántartási, beszámolási rendszert kell működtetniük.

A civil szervezet alapítója, tagja – a vagyoni hozzájárulás megfizetésén túl – a szervezet tartozásaiért a saját vagyonával nem felel.

A gazdasági-vállalkozási tevékenység fogalma a Civil tv. meghatározásában (Civil tv. 2. § 11. pont): a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező, üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység, kivéve

a) az adomány (ajándék) elfogadását;

b) a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti tevékenységet (ideértve a közhasznú tevékenységet is);

c) a pénzeszközök betétbe, értékpapírba, társasági részesedésbe történő elhelyezését;

d) az ingatlan megszerzését, használatának átengedését és átruházását;

A gazdasági-vállalkozási tevékenység fogalmából a c) és d) pontban szereplő tevékenységek 2015. november 28-ától kerültek be a kivételek felsorolásába, és váltak ezzel az alapcél szerinti tevékenység részévé. Ezzel a korábbi gyakorlat szerint a vállalkozási tevékenységek körébe sorolt ingatlanokkal kapcsolatos hasznosítási tevékenységek mint a bérbeadás, az elidegenítés, valamint a befektetési tevékenység bevételei, az árfolyamnyereség, a kamat, az osztalék az alapcél szerinti tevékenység részévé váltak, függetlenül attól, hogy a létesítő okiratban cél szerinti tevékenységként nevesítve lettek-e vagy sem. Figyelni kell azonban arra, hogy a Tao tv. változatlanul vállalkozási tevékenységnek tekinti az ingatlanhasznosítást, és az ebből származó eredmény a társasági adó alapját növeli. A Civil tv. fogalma szerint adománynak minősül a civil szervezetnek – a létesítő okiratban rögzített céljaira – ellenszolgáltatás nélkül juttatott eszköz, illetve nyújtott szolgáltatás. Az ellenszolgáltatás nélkül juttatott eszköz bármilyen vagyoni eszköz lehet: pénz, ruhaneműk, ingó, ingatlan, követelés stb. Az olyan adomány, amelyet a civil szervezet nem a létesítő okiratban rögzített céljára kapott, a gazdasági-vállalkozási tevékenység bevételének minősül. A kapott adomány esetleges átminősítésének elkerülése érdekében fontos, hogy a civil szervezet minden esetben megfelelő tájékoztatást adjon az adománygyűjtés céljáról, az adomány felhasználásáról, és az adománygyűjtés körülményeit megfelelően dokumentálja, hogy utólag is alá tudja támasztani, hogy az adományt milyen céllal kapta. Az adománygyűjtési tevékenységet a 350/2011. Korm. rendelet szabályozza.

A civil szervezet a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti tevékenységet – ideértve a közhasznú tevékenységet is – folytathat és célja megvalósítása gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet, amennyiben ez az alapcél szerinti tevékenységét nem veszélyezteti [Civil tv. 17. § (3) bekezdés].

A civil szervezet a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti tevékenységet – ideértve a közhasznú tevékenységet is – ellenérték fejében is végezhet, abból rendszeres jövedelme, akár eredménye is keletkezhet. A cél szerinti tevékenységként történő minősítésnek nem feltétele tehát, hogy az ennek keretében nyújtott szolgáltatást ingyenesen adják.

A törvény meghatározza a civil szervezet gazdasági-vállalkozási tevékenysége arányának maximális mértékét, és elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezetnek minősíti azt a civil szervezetet, amelynek éves összes bevétele 60 százalékát eléri vagy meghaladja a gazdasági-vállalkozási tevékenységből származó éves összes bevételét (Civil tv. 2. § 7. pont). Ha valamely évre vonatkozóan megállapítható, hogy a civil szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezetnek minősült, az adóhatóság a civil szervezettel szemben törvényességi ellenőrzési eljárást kezdeményez (Civil tv. 23. §). A befektetési és az ingatlannal kapcsolatos tevékenységből származó bevételek cél szerinti tevékenység körébe történő átsorolásának ezért abban van a jelentősége, hogy az „elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű” szervezetté történő átminősítésnél az ebből származó bevételek a 60 százalékos arányszámba nem számítanak bele, az alaptevékenység bevételeként kerülnek kimutatásra.

A civil szervezet tevékenysége céljától függően két részre oszlik:

–   alapcél szerinti tevékenységre, melynek része a közhasznú tevékenység, valamint

–   gazdasági-vállalkozási tevékenységre.

A két fő tevékenység minősítése a társadalmi hasznosság elismerése alapján lehet

–   közcélú, melynek minősített fokozata a közhasznú, valamint

–   nyereségorientált.

A civil szervezetek gazdálkodásának eredménye is lehet, amely az alapcél szerinti és a vállalkozási tevékenység eredményéből egyaránt származhat; ez az alapja a vagyon növekedésének.

A civil szervezet vagyonát a gazdasági-vállalkozási tevékenység eredménye is gyarapítja. A civil szervezet a gazdálkodása során elért eredményét azonban nem oszthatja fel, azt a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti (közcélú) tevékenysége ellátására kell fordítania.

A civil szervezetek társadalmilag hasznos és közösségteremtő tevékenységük elismerése, közérdekű, illetve közhasznú tevékenységük támogatása érdekében több szempontból kedvezőbb adózási feltételek mellett működhetnek, mint a kizárólag nyereségorientált gazdálkodást folytató szervezetek. Ezért az alapcél szerinti és a vállalkozási tevékenységek, valamint az ezekből származó bevételek helyes besorolása és elkülönítése elengedhetetlen feltétele a számviteli nyilvántartások megfelelő kialakításának, az adózás szempontjából fontos, azt alátámasztó analitikák vezetésének.

Néhány gondolat arról, hogy a működés során mi tudja megkönnyíteni az alapcél szerinti és a vállalkozási tevékenység megkülönböztetését. A legfontosabb a jól megfogalmazott alapító okirat, melynek elkészítése során kellő mélységben átgondolásra kerülnek a szervezet céljai, a célokkal elérni kívánt célcsoportok, a szervezet hatóköre, működési területe, amelyben a cél érdekében végzett tevékenységeket folytatni tervezik. Az alapító okiratnak választ kell adnia a következő kérdésekre:

Melyek a szervezet céljai, tevékenységével milyen célcsoportot szándékozik elérni?

A célokat minél tágabb, általánosabb kontextusban érdemes megfogalmazni. A célok meghatározásakor át kell gondolni, hogy a szervezet a tevékenységét a tagjain túl milyen tágabb személyi kör, szakmai, fogyasztói vagy egyéb csoport érdekében végzi, tevékenységével mit kíván támogatni, elérni. Ha például a sportegyesület alapszabályában a „versenyek szervezése gyermekkorú sportolók számára” egyesületi célt jelöli meg, akkor mondjuk a felnőtt sportolók számára szervezett verseny vállalkozási tevékenységnek minősülhet.

A szervezet működésének mekkora a területi hatóköre?

A helyben lakókra, annál tágabb körzetre, országos szintre vonatkozik, esetleg kilép a nemzetközi színtérre. Ez utóbbi esetben meg kell jelölni, hogy a működési terület bel- és külföld.

A célokat hogyan, milyen eszközökkel, tevékenységekkel kívánják megvalósítani?

A célok megvalósítása érdekében tervezett tevékenységeket a lehető legrészletesebben kell átgondolni és rögzíteni, mivel minden egyes tevékenységhez, amelyet végeznek, és amelyből bevétel származik, konkrét TEÁOR-számot is hozzá kell tudni rendelni. A végzett tevékenységek minél részletesebb meghatározása és a hozzájuk kapcsolódó költségek megtervezése a működés során felmerülő költségek besorolásához is nagy segítséget jelent. Dönteni kell arról is, hogy a civil szervezet tervez-e kiegészítő vállalkozási tevékenységet folytatni az alaptevékenysége támogatására, de a konkrét vállalkozási tevékenységeket nem szükséges meghatározni. Amennyiben a civil szervezet a működése során olyan tevékenységeket is folytat, amelyek konkrétan nem szerepelnek a létesítő okiratban, de összefüggésbe hozhatók a szervezet céljaival, értelmezési vita lehet belőle, hogy helyesen sorolták-e be az adott tevékenységet a cél szerinti tevékenység körébe. Ha az eredetileg meghatározott célok és a megvalósításuk érdekében végzett tevékenységek változnak, új formákkal egészülnek ki, vagy a működés során értelmezési problémák merülnek fel a tevékenységek besorolásával kapcsolatban, indokolt lehet a létesítő okirat módosítása.

2.2. A bevételek és költségek, ráfordítások megbontása

A civil szervezetnek a bevételeit a nyilvántartásokban meg kell bontania az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenységből és a gazdasági-vállalkozási tevékenységből származó bevételekre és a két tevékenységből származó eredményt külön kell kimutatnia.

A civil szervezet alapcél szerinti bevételének minősülnek:

–   egyesület esetében a tagdíj;

–   alapítvány esetében az alapítótól nem vagyoni hozzájárulásként kapott adomány;

–   a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerint kiutalt összege (szja 1%);

–   az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenység költségei, ráfordításai ellentételezésére visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, ideértve az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenység keretében megvalósuló, fejlesztés céljára kapott támogatást is;

–   az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenységéhez kapott adomány;

–   az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenység keretében nyújtott szolgáltatás, teljesített termékértékesítés bevétele, ideértve különösen

=   a kizárólag az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenységet szolgáló dolog, jog átruházásának, illetve átengedésének ellenértékét, valamint

=   a részben az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenységet szolgáló dolog, jog átruházásának, illetve átengedésének ellenértékéből a dolog, illetve a jog korábbi alapcél szerinti (közhasznú) használatával arányos részt;

–   a fent felsoroltak hatálya alá nem tartozó, gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenység révén megszerzett bevétel, így különösen

=   az ingatlan megszerzése, használatának átengedése és átruházása révén megszerzett bevétel;

=   a pénzeszköz betétbe, értékpapírba, társasági részesedésbe történő elhelyezése révén megszerzett (elért) kamat, osztalék, árfolyamnyereség és más bevétel, amelyeket már nem kell megosztani a cél szerinti és a vállalkozási tevékenység között.

A civil szervezet költségeit, ráfordításait az alábbi kategóriákra kell megbontani:

–   alapcél szerinti (közhasznú) tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó költségek;

–   a gazdasági-vállalkozási tevékenységhez (szolgáltatás nyújtásához) közvetlenül kapcsolódó költségek;

–   egyéb, az előbbi két fő tevékenységhez közvetetten kapcsolódó költségek.

Az egyéb, közvetett költségek, ráfordítások körébe azok a kiadások tartoznak, amelyek nem rendelhetők közvetlenül sem az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenységhez, sem a gazdasági-vállalkozási tevékenységhez; és akkor is felmerülnek, ha csak az alap- vagy csak a vállalkozási tevékenységet végezné a civil szervezet. Ide sorolhatók különösen:

–   a civil szervezet vezető tisztségviselőjét megillető tiszteletdíj, annak közterhe és más juttatás, kivéve, ha a vezető tisztségviselők közti munkamegosztás alapján egyértelműen elkülöníthető, hogy ezek a költségek mely tevékenységhez kapcsolódnak;

–   a székhely fenntartásával kapcsolatos költségek (irodai, igazgatási költségek);

–   az alap- és a vállalkozási tevékenységhez egyaránt használt immateriális javak, tárgyi eszközök értékcsökkenése;

–   a pénzforgalmi számla vezetésével kapcsolatos költség, ha nem kizárólag meghatározott tevékenységhez tartják fenn (például pályázati támogatás fogadására).

A civil szervezetnek az egyes tevékenységekhez közvetetten kapcsolódó költségeit, ráfordításait az alapcél szerinti és a vállalkozási tevékenység között a bevételek (ide nem értve a költséget, ráfordítást ellentételező bevételt) arányában kell megosztania [Civil tv. 21. § (1) bekezdés].

2.3. Az észszerű gazdálkodás követelménye

Kérdésként merülhet fel, hogy mikor állhat fenn az a helyzet, hogy a vállalkozási tevékenység veszélyezteti az alapcél szerinti tevékenység végzését. Ezt egzakt módon nem lehet meghatározni, de több tényező együttes hatása vezethet oda, hogy egy civil szervezet ilyen helyzetbe kerüljön. A legfontosabbak a túlzott kockázatvállalás, az észszerűtlen gazdálkodás. A folyamatos működőképesség fenntartása érdekében a civil szervezetek gazdálkodására további előírásokat rögzítettek.

A civil szervezet csak olyan módon vehet fel hitelt és vállalhat kötelezettséget, amely nem veszélyezteti az alapcél szerinti (közhasznú) tevékenységének ellátását és működésének fenntartását (Civil tv. 17. §).

Civil szervezetnek hitel, visszatérítendő támogatás csak úgy nyújtható, ha a visszatérítési kötelezettség nem haladja meg a civil szervezet rendelkezésre álló vagyonát. E rendelkezés alkalmazásában figyelembe kell venni a követelések és tartozások egyenlegét, valamint a támogatási döntésben meghatározott költségvetési támogatás értékét. A rendelkezésre álló vagyont csökkenti, ha a kötelezettségek meghaladják a követeléseket, illetve hitel, visszafizetendő támogatás nyújtható, ha annak igénylésére már megítélt költségvetési támogatás előfinanszírozása érdekében kerül sor.

A civil szervezet ügyvezető szervének a feladata a működőképesség fenntartása, és fenyegető fizetésképtelenség esetén a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával a szükséges intézkedések meghozatala, illetve kezdeményezése [Civil tv. 17. § (5) bekezdés].

A 350/2011. Korm. rendelet 3. §-a alapján a civil szervezeteknek a szolgáltatásaik fenntarthatóságának biztosítása érdekében az észszerű gazdálkodás elve szerint kell eljárniuk. A rendelet előírása alapján minden civil szervezetnek költségvetési tervet kell készítenie. Ennek keretében az éves költségvetést úgy kell megtervezni, hogy a kiadások és bevételek (adományok és felajánlások, költségvetési támogatások, gazdasági-vállalkozási tevékenységek bevétele, önkéntesek nem pénzbeli hozzájárulása, más bevételek) egyensúlyban legyenek. Az éves költségvetési tervet a 479/2016. Korm. rendelet alapján készített beszámoló tartalmi elemeinek megfelelően kell elkészíteni.

A Civil tv. hatálybalépése előtt a költségvetés készítése a működés elvéből következően az egyesületekre mindig is jellemző volt. Ezért az éves költségvetési terv kötelező elkészítése az alapítványok számára lehet új követelmény, amit a nagyobb alapítványok többnyire saját döntés alapján a gyakorlatban eddig is alkalmaztak, ám ma már a kisebb alapítványoknak is oda kell figyelniük, hogy ezt teljesítsék.

A költségvetés általános értelemben egy olyan pénzügyi terv, amely egy adott jövőbeli időszakra vonatkozóan tartalmazza a várható bevételeket és kiadásokat. A tervezett bevételek és kiadások szembeállításával lehet megállapítani, hogy várhatók-e a következő évi működés során finanszírozási feszültségek, és ennek alapján szükséges dönteni arról, hogy azokat hogyan lehet feloldani, kezelni. A költségvetési terv készítése során először az állandó működési költségeket, a meglévő kötelezettségvállalásokból származó kiadásokat kell számba venni. Ezt kell kiegészíteni a megvalósítani tervezett szakmai programokhoz, feladatokhoz kapcsolódó közvetlen és közvetett kiadásokkal. A tervezett kiadások finanszírozásához forrásokat kell tudni rendelni, ezért számba kell venni, hogy milyen bevételekre számíthat a civil szervezet, milyen bizonytalansági tényezők vannak, amelyek a bevételek tényleges teljesülését akadályozhatják. A költségvetés készítésénél figyelni kell a kiadások és a bevételek pénzügyi teljesítésének várható időbeli alakulására is. A kiadások rendszerint jól mérhetők és kiszámítható ütemezésben merülnek fel, míg a bevételek befolyásának üteme kevésbé tervezhető, gondoljunk csak a pályázati támogatásokra, az adományokra. Ezért az időszaki pénzügyi feszültségek felmerülésére és áthidalására is fel kell készülni, alternatív forrásokat kell keresni.

A költségvetési tervet nem elég elkészíteni, a bevételek és kiadások tényleges alakulását folyamatosan figyelemmel kell kísérni, az időarányos tényadatoknak a tervtől való eltéréseit elemezni kell, hogy a szükséges beavatkozásokat a működőképesség fenntartása érdekében az ügyvezetés időben megtehesse.

A költségvetési tervet a beszámoló eredménykimutatásának sémájában kell elkészíteni, de annak továbbtagolása megengedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kettős könyvvitelt vezető civil szervezetnek az éves költségvetését nem pénzforgalmi, hanem eredményszemléletben kell elkészítenie, ami egyrészt nehezebb feladat, másrészt nem nyújt elégséges információt a pénzügyi folyamatok tervezéséhez. Mindenki által ismert az a helyzet, amikor az eredménykimutatás pozitív eredményt mutat, miközben a szervezet napi likviditási gondokkal küzd, mert például beruházást végzett vagy a vevő követelései nem folytak be.

Az éves költségvetés elkészíthető egyidejűleg pénzforgalmi és eredményszemléletben is. A költségvetés eredetileg pénzforgalmi alapú tervet jelent, és amikor a feladatellátás biztosítása a cél, ez szolgálja a leghatékonyabban az észszerű gazdálkodás követelményének megalapozását. Megfelelő átgondolás és informatikai feltételek mellett a kettős könyvvitel zárt rendszeréből is kinyerhetők a pénzügyi tervvel való összeméréshez a szükséges pénzforgalmi adatok, megoldható a kétféle nyilvántartás egymásra épülése, összhangja.

3. Az egyesületek gazdálkodásának sajátosságai

Az egyesület tagsági jogviszonyon alapuló közösségi szerveződés, a gazdálkodására vonatkozó alapelveket a Ptk. 3:63. §-a tartalmazza. Ennek alapján az egyesület

–   a tagok közös, alapszabályban meghatározott céljának megvalósítására jön létre;

–   céljainak tartósnak kell lennie;

–   a meghatározott cél érdekében folyamatosan tevékenységet kell, hogy végezzen;

–   nyilvántartott tagsággal rendelkezik;

–   nem alapítható gazdasági tevékenység céljára;

–   az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult;

–   vagyonát céljának megfelelően használhatja, azt nem oszthatja fel tagjai között, és a tagok részére nem juttathat nyereséget.

Az egyesület létét és működését a tagság jeleníti meg, a tagok közös akaratából jön létre, a működés során a tagok tevékenységén keresztül fejti ki a tevékenységét. A működésnek rendszeresnek kell lennie, „alvó egyesület” nem értelmezhető. A tagok az alapításkor vagyoni hozzájárulást nem teljesítenek, az egyesület vagyonában részesedést nem szereznek. Az egyesület vagyona a létesítő okiratban meghatározott mindenkori céljához van kötve, a célok megvalósítására szolgál. A tagok az egyesület működésében személyesen részt vesznek, jogosultak az egyesület legfőbb döntéshozó szervének ülésén, a közgyűlésen szavazati jogot gyakorolni, véleményt nyilvánítani. A közgyűlés dönt az éves költségvetés elfogadásáról és az éves beszámoló – ezen belül az ügyvezető szervnek az egyesület vagyoni helyzetéről szóló jelentésének – elfogadásáról.

Az egyesület sajátos bevételi forrása a tagdíj. Célja, hogy a tagok hozzájárulása stabil, tervezhető vagyoni forrást biztosítson az egyesület működéséhez. A tagdíj mértékéről, fizetésének módjáról, fizetési határidejéről, részletfizetésről vagy kedvezményről, a nem fizetés esetén követendő eljárásról az alapszabálynak kell rendelkeznie.

A Ptk. 2016. december 31-éig hatályos szabályozása szerint tagdíj előírása nélkül egyesületet nem lehetett létrehozni, az egyesület tagjának kötelezettsége volt az alapszabályban meghatározott tagi kötelezettség teljesítése. 2017. január 1-jétől a Ptk. 3:65. §-ának módosítása alapján az egyesület tagja nem köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni, az egyesület tartozásaiért saját vagyonával továbbra sem felel, de jogosult az egyesület tevékenységében részt venni.

Az egyesületek hatóköre, működésének földrajzi kiterjedése eltérő lehet. Vannak helyi, regionális, országos, nemzetközi hatókörű szervezetek. A területileg széles hatókörű egyesületeknél a tagok fizikailag nagy távolságra vannak egymástól, ami az egyesület tevékenységében való személyes részvételt megnehezíti, a közvetlen kapcsolattartást költségessé teszi. Az ilyen helyzetek kezelésére szolgál az a szervezeti struktúra, amelyben az egyesületi tagok például területi szervezetekbe tömörülnek és az egyesület céljai érdekében kifejtett tevékenységüket – a működési keretek adta önállósággal – az adott területi szervezet keretében folytatják. Sportegyesületekre jellemző, hogy a szervezeten belüli egységek nem területi, hanem sportági alapon szerveződnek.

A szervezeti egységekkel rendelkező egyesületek gazdálkodásának sajátossága, hogy a szervezeti egységek működéséhez, gazdálkodásához több-kevesebb önállóságot biztosítanak, rendszerint saját költségvetés alapján gazdálkodnak. Az egyesület tevékenységének koordinálására központi munkaszervezetet működtetnek, amely az egész egyesület szintjén szervezi és irányítja a gazdasági tevékenységet, vezeti a nyilvántartásokat.

Azt, hogy a szervezeti egység gazdasági önállósága, hatásköre mire terjed ki, az egyesület alapszabályában kell meghatározni. Az egyesület alapszabálya az egyesület valamely szervezeti egységét jogi személlyé is nyilváníthatja. A jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egység önálló gazdálkodó egységnek minősül, elkülönült adóalannyá válik, saját számviteli beszámolókészítési kötelezettsége lesz.

Mivel a központi szervezeti egység fenntartásának költsége van, a tagok által fizetendő tagdíjat rendszerint valamilyen elv szerint megosztják a szervezeti egységek és a központ között. A tagdíjat a szervezeti egység vagy a központ szedi, majd az alapszabály szerinti felosztási elvek alapján elszámolnak egymással.

4. A sportegyesületek, szövetségek gazdálkodásának sajátosságai

A sportegyesületek, szövetségek működésére vonatkozó sajátosságokat a sporttörvény szabályozza. A sportegyesületek működésére – a sporttörvény által megállapított eltérésekkel – az egyesületekre vonatkozó általános szabályok vonatkoznak. A sportegyesületek alaptevékenysége sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése, melybe beletartozik a sportlétesítmények használata, illetve működtetése is.

A sportegyesületek szerepe abban van, hogy biztosítsák a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzéshez a sportág jellege szerinti biztonságos sporttevékenység folytatásához szükséges feltételeket. A versenyszerűen sportolók közül az amatőr sportolók sportegyesület keretében tagként vagy sportszerződés alapján sportolhatnak, a hivatásos sportolók ezzel szemben csak sportvállalkozásban munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján fejthetik ki sporttevékenységüket, mivel a hivatásos sportolás jövedelemszerzési céllal, foglalkozásszerűen folytatott tevékenységnek minősül.

A sportegyesületnek az amatőr sportolóval írásban kötött szerződésben kell megállapodnia sporttevékenységgel kapcsolatos együttműködésük feltételeiről; a szerződés csak határozott időre, de legfeljebb 1 évre köthető. A tagsági viszony, a sportszerződés létrejöttével az amatőr sportoló játékjogának használatát a sportszervezet ingyenesen megszerzi a jogviszony időtartamára. Az amatőr sportoló más sportszervezethez történő átigazolásakor a sportegyesület az adott sportszövetség szabályzata szerinti költségtérítésre (működési költségtérítés, képzési kártalanítás) tarthat igényt. Ez a költségtérítés az amatőr sportoló kinevelésének ellenértéke, amelyet az alapcél szerinti tevékenység árbevételeként kell elszámolni, és az adózás szempontjából szolgáltatásnyújtásnak minősül.

Az amatőr sportoló sporttevékenységéért attól a sportszervezettől, amellyel tagsági vagy szerződéses jogviszonyban áll, díjazásban nem részesülhet. Ha a sportszövetség szabályzata másként nem rendelkezik, nem minősül ilyen díjazásnak

–   az amatőr sportoló felkészüléssel és versenyzéssel összefüggő indokolt és igazolt költségeinek megtérítése, az ezzel kapcsolatos természetbeni juttatás;

–   a Gerevich Aladár sportösztöndíj-rendszer keretében kapott támogatás;

–   a kiemelkedő sportteljesítményért nyújtott eredményességi elismerés (pénzbeli elismerés, érem, ajándéktárgy stb.).

Sportegyesület közvetlenül is részesíthető állami támogatásban. A sportegyesület a sporttal össze nem függő tevékenységet, valamint sporttevékenységével összefüggő kereskedelmi tevékenységet (ideértve a sportegyesület vagyoni értékű jogainak hasznosítását is) csak kiegészítő tevékenységként folytathat; ezek a tevékenységek ennek alapján gazdasági-vállalkozási tevékenységnek minősülnek.

A közgyűlés feladata megtárgyalni a sportegyesület éves pénzügyi tervét, illetve az előző éves pénzügyi terv teljesítéséről szóló, a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint készített beszámolót.

A sportegyesület a szakosztályát, illetve más szervezeti egységét alapszabályában foglalt felhatalmazás alapján közgyűlési határozattal jogi személlyé nyilváníthatja, amely a bírósági nyilvántartásba történő bejegyzéssel lép hatályba. A jogi személy szakosztály kötelezettségeiért a sportegyesület kezesi felelősséggel tartozik.

Az országos sportági szakszövetség és a sportági szövetség tagjai sportszervezetek lehetnek.

A sportszövetségek alaptevékenysége meghatározott sportágban, sporttevékenységi körben

–   sportversenyek szervezése;

–   a tagok érdekvédelme és részükre szolgáltatás nyújtása;

–   a nemzetközi kapcsolatok lebonyolítása.

A szakszövetségekre a Civil tv. egyesületekre vonatkozó szabályai érvényesek. A szakszövetség közvetlenül is részesíthető állami támogatásban, amit továbbadhat. A szakszövetség a Civil tv. szabályai alapján közhasznú szervezetnek minősíthető.

A Civil tv. 8. §-a alapján minden egyesület saját maga rendelkezik nevével, címerével, logójával és minden, a nevéhez kapcsolódó joggal, különös tekintettel a hirdetési, reklám- és a tevékenység televíziós, rádiós, valamint egyéb elektronikus technikákkal történő közvetítésével kapcsolatos jogokra. A hirdetési, reklám-, illetve közvetítési jogokkal kapcsolatosan szerződést egy évnél hosszabb időre csak a döntéshozó szerv külön felhatalmazása alapján lehet kötni. Az országos sportági szakszövetség esetében ezt a jogkört a szakszövetség ügyintéző-képviselő szerve jogosult gyakorolni. A határozatlan vagy egy évnél hosszabb időre kötött szerződés megkötésétől számítva évente a döntéshozó szerv – országos sportági szakszövetség esetén a szakszövetség ügyintéző-képviselő szerve – újabb felhatalmazása hiányában hatályát veszti.

5. Az alapítványok gazdálkodásának sajátosságai, illetve az intézményfenntartó alapítványok

Az alapítvány gazdálkodásával kapcsolatos sajátos szabályokat a Ptk. 3:378–3:387 §-ai tartalmazzák. A gazdálkodás szempontjából az alapítvány legfontosabb jellemzője, hogy az alapító vagyont rendel egy meghatározott tartós célra, annak folyamatos megvalósítására és ehhez kapcsolódóan meghatározza a vagyon felhasználásának módját, az alapítvány szervezetét. Az alapítvány csak az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult.

A kiválasztott cél nem szolgálhatja az alapító, a csatlakozó, az alapítványi tisztségviselők, az alapítványi szervek tagjai, valamint ezek hozzátartozói érdekét, kivéve az alapítvány tisztségviselőinek szerződés szerint járó díjazását.

Az alapító által az alapítvány céljára rendelt vagyon kezelésének alapvető szabályait az alapító okiratban kell meghatározni. Ebben rendelkezhetnek úgy, hogy a vagyonnak csak egy része vagy csak a hozama használható fel a cél megvalósítására. A célt közvetlenül kell megvalósítani, a vagyon nem adható tovább más szervezetnek, hogy az hajtsa végre a cél szerinti felhasználást. Más alapítvány részére csak akkor lehetséges vagyon juttatása, ha a cél megvalósítása és cél szerinti felhasználása ezzel közvetlenül igazolható. Ez a szabályozás alapjaiban tér el számos fejlett ország normájától, ahol az alapítványt egy előre letett vagy folyamatosan gyűjtött vagyonnak tekintve nyitva hagyja, hogy saját programjainak megvalósításával vagy pénzügyi támogatás nyújtásával kívánja céljait elérni (például Franciaország, Németország, Lengyelország), avagy kimondottan preferálja, hogy az alapítvány pénzügyi támogatást nyújtson (például USA, UK, Csehország és Szlovákia). Ténylegesen az alapítványok egy részét kifejezetten azért hozzák létre, hogy forrást gyűjtsenek egy célra, ilyenek tipikusan az oktatási, egészségügyi intézmények mellé szervezett alapítványok.

Amennyiben az alapító okirat úgy rendelkezik, az alapítványhoz vagyonjuttatással utólag is lehet csatlakozni. Ez lehetőséget adhat az alapítványnak arra, hogy vagyonát külső tőke bevonásával kiegészítse.

Az alapítványi vagyon terhére vagyoni szolgáltatás annak a személyi körnek juttatható, akit az alapító okirat rendelkezése, vagy az alapító okiratra alapozottan az erre jogosult alapítványi szerv kedvezményezettként megjelöl. A személyi jövedelemadóban az alapítványi juttatásokra vonatkozó adómentesség alkalmazhatóságánál elsőként mindig azt kell megvizsgálni, hogy a juttatásban részesülő ebbe a kedvezményezett körbe tartozik-e vagy sem.

Az egészségügyi, a szociális és az oktatási törvények előírhatják, hogy egy adott szakmai tevékenységet csak az alapítótól jogilag elkülönült intézmény keretében lehet folytatni. Ilyen intézmény fenntartója civil szervezet is lehet, ha a feladatellátásra való jogosultságot megszerzi és az intézmény működéséhez szükséges feltételekről gondoskodik. A fenntartó szervezetet jellemzően alapítványi formában, az intézményt pedig nem az alapítvány szervezeti egységeként hozzák létre. Ilyenek tipikusan az iskolákat, óvodákat működtető alapítványok.

A köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 20. § (1) bekezdése alapján a köznevelési intézmény jogi személy, alapítványi fenntartójától elkülönült, önálló költségvetéssel, adószámmal és pénzforgalmi számlával rendelkezik. Szociális intézmények esetében az elkülönült adószám nem törvényi előírás, csak lehetőség. A köznevelési és szociális intézmények engedélyezési eljárásának lefolytatását és az engedélyes szolgáltatói nyilvántartásba vételét az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatalok végzik.

A fenntartónak az intézmény alapító okiratában kell rögzítenie az alaptevékenységet, és az alapfeladat mellett ellátott kiegészítő tevékenységet. Az intézmény gazdálkodási önállósága meglehetősen korlátozott, a fenntartó határozza meg az irányított intézmények költségvetését, a kérhető térítési díjak megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit. Ellenőrizheti az intézmény gazdálkodását, működésének törvényességét, az intézmény vezetője felett gyakorolja a munkáltatói jogokat (megbízás, kinevezés, megbízás visszavonása, jogviszony megszüntetése).

A központi költségvetés a nem állami szerv által fenntartott intézmények köznevelési és szociális feladatainak ellátásához külön törvényben meghatározott módon normatív költségvetési hozzájárulást biztosít. A hozzájárulás biztosításának feltétele, hogy az intézmény a tevékenységét a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően végezze, amit az illetékes kormányhivatal legalább kétévente ellenőriz. Az intézmény működésének megfelelő támogatást a fenntartó igényli és annak felhasználásáról évente elszámolást készít. A fenntartó a befolyt támogatást annak jóváírását követő 15 napon belül az intézmény részére köteles továbbutalni.

6. A köztestületek gazdálkodásának sajátosságai

A köztestület szabályozását a Ptk. már nem tartalmazza: mint közjogi intézmény, átkerült az államháztartásról szóló jogszabályokba. Megemlítjük, hogy vannak olyan köztestületek, amelyeket az államháztartási törvény az államháztartás központi alrendszerébe tartozónak tekint, ezért ezekre a köztestületekre az államháztartás szervezeteire vonatkozó gazdálkodási szabályok vonatkoznak, ami jelen kiadványnak nem tárgya.

Az Áhtmód. tv. 8/A. §-a írja körül azokat a köztestületeket, amelyeket az Szt. fogalma szerint az egyéb szervezetek körébe sorolunk.

A köztestületek gazdálkodása nagyon sok hasonlóságot mutat az egyesületek gazdálkodásával. A köztestület is egy tagsági jogviszonyon alapuló szerveződés, azzal a különbséggel, hogy az egyesületnél a tagság önkéntes alapon szerveződik, míg a köztestületeknél ez a törvény erejénél fogva többnyire kötelező. Az egyesület létrehozását, célját és feladatát a tagok határozzák el, míg a köztestület létrehozását törvény rendeli el közérdekből, a tagság szervezésére a tagság által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladat ellátására.

A köztestületek céljára, szervezetére, működésére és gazdálkodására vonatkozó legfontosabb keretszabályokat a létrehozásukat elrendelő külön törvény határozza meg, melynek felhatalmazása alapján az alapszabályukban kell a törvénnyel összhangban meghatározni a működésre és a gazdálkodásra vonatkozó részletes szabályokat. A köztestületek működését meghatározó törvényben a konkrét szabályozásban használt fogalmak, a gazdálkodásra előírt keretek – a tevékenység sajátosságaitól függetlenül – nagyon különbözőek lehetnek az alapítás körülményei, időpontja, vagy az éppen hatályos jogszabályi környezettől függően.

A köztestületek közfeladataik ellátásával, működésükkel járó költségeiket a következő bevételekből fedezik:

–   tagdíj, egyéb hozzájárulás;

–   a köztestület szolgáltatásaiért fizetett díjak;

–   a köztestületek által alapított társaságok tevékenységéből származó bevételek;

–   egyéb bevételek, önkéntes hozzájárulások;

–   a költségvetési törvényben megállapított támogatás.

A köztestületek egyik legfontosabb bevételi forrása a tagdíj, melynek fizetése a tagság számára rendszerint kötelező, de lehetnek olyan köztestületek is, amelyeknél a tagok egyáltalán nem fizetnek tagdíjat, vagy ahol a tagság önkéntes. A tagdíj mértékére, számításának és megfizetésének módjára vonatkozó szabályokat a köztestület alapszabályában kell meghatározni. A köztestületetek gazdasági tevékenységet is igénylő közfeladataik ellátása érdekében gazdasági társaságot is alapíthatnak a törvényben meghatározott feltételek mellett; az elért eredményt kizárólag a közfeladat ellátására lehet fordítani.

A köztestületek működését szabályozó külön törvény kizárhatja, hogy a köztestület üzletszerűen, nyereség és vagyonszerzés céljából tevékenységet folytasson, gazdasági társaságban részesedést szerezzen. Amennyiben ilyen kizáró feltétel nincs, vállalkozási tevékenységnek minősülhetnek azok a köztestület által végzett kiegészítő tevékenységek, amelyek kívül esnek a törvényben meghatározott közfeladatok körén. A köztestületeknek is el kell különíteniük az alaptevékenységből és a vállalkozási tevékenységből származó bevételeiket és ráfordításaikat. A civil törvénynek a civil szervezetekre vonatkozó rendelkezései, így az egyes tevékenységekhez kapcsolódó bevételek és költségek, ráfordítások megosztását szabályozó előírások a köztestületekre nem vonatkoznak. Az elkülönítéshez az adott köztestület működését szabályozó külön törvény, valamint az egyéb szervezetekre vonatkozó számviteli kormányrendelet szabályai irányadók. A törvény által, közhasznúsági nyilvántartásba vétel nélkül közhasznú szervezetnek minősített köztestületre a Civil tv. közhasznú jogállású szervezetekre vonatkozó szabályait értelemszerűen alkalmazni kell.

A köztestületek éves költségvetés alapján gazdálkodnak; az éves költségvetés és a beszámoló (mérleg) elfogadásának rendjét az alapszabálynak kell tartalmaznia, és azt a legfőbb szervnek kell megtárgyalnia, elfogadnia. A köztestületek gazdálkodását is az észszerűség követelménye, a szabályosság, a kockázatkerülés kell, hogy áthassa.

A köztestületek mindennapi életét megnehezíti, hogy a működésüket szabályozó külön törvények más jogszabályokkal való harmonizációja sok esetben elmaradt, így sokszor olyan jogszabályi hivatkozásokat tartalmaznak, amelyek már nem hatályosak, illetve ugyanarra a követelményre gyakran eltérő fogalmakat használnak. Az egyes törvényekben például éves költségvetés/éves pénzügyi terv, illetve éves költségvetési beszámoló/éves pénzügyi beszámoló elfogadása egyaránt szerepelhet; az újabb jogszabályok már kiegészültek azzal, hogy a költségvetési/pénzügyi beszámoló részeként a számviteli szabályok szerinti beszámolót is el kell fogadni.

Az éves költségvetés készítéséhez nincsenek előírt követelmények, azt a szervezet magának készíti. Az éves költségvetést olyan formában és részletezésben célszerű elkészíteni, amely elégséges és a tagság számára is érthető információt szolgáltat a várható bevételekről és azok felhasználásáról tevékenységenként részletezve, és nem csak üzemgazdasági, hanem likviditási szempontból is.

7. A közhasznú szervezetekre vonatkozó sajátos szabályok

A közhasznú minősítést minden olyan civil szervezet megszerezheti, amelyik eleget tesz a törvényben előírt, a közhasznúság megszerzésére vonatkozó követelményeknek, és kérelmezi a minősítés megállapítását. Ebből következően közhasznú tevékenységet végezhet úgy is a civil szervezet, hogy nem rendelkezik közhasznú minősítéssel, mert saját döntése alapján nem kéri a vonatkozó bírósági eljárást. A döntésnél mérlegelni kell, hogy a közhasznú minősítés megszerzésével a civil szervezet különféle adókedvezményekre válik jogosulttá, de ezért cserébe többletkötelezettségeket kell vállalnia. Ilyen kedvezmények lehetnek:

–   az adományt nyújtó gazdálkodó szervezetek tao- és áfakedvezményei;

–   a vállalkozási, ingatlanhasznosítási tevékenység kedvezőbb adózása (tao, hipa);

–   a cél szerinti juttatások kedvezménye az Szja tv. alapján;

–   közszolgáltatási szerződés csak közhasznú szervezettel köthető;

–   pályázatoknál, ha a közhasznúság feltétel.

A civil törvény meghatározásában közhasznú tevékenységnek minősül minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt közfeladat (állami vagy önkormányzati feladat) teljesítését közvetlenül vagy közvetve szolgálja, és az bárki számára hozzáférhető. A kapcsolódó jogszabályhelyet, amely az adott közfeladatot előírja, mindig hozzá kell rendelni a közhasznú tevékenységhez.

A civil szervezet cél szerinti alaptevékenysége és közhasznú tevékenysége nem feltétlen kell, hogy teljes mértékben lefedjék egymást, a szervezet végezhet olyan alapcél szerinti tevékenységet is, amely nem minősül közhasznúnak, mert nem rendelhető közfeladathoz. Ilyen esetben a civil szervezet nyilvántartásait a cél szerinti alaptevékenységen belül meg kell bontani közhasznú és nem közhasznú alaptevékenységre, és a közhasznú tevékenységhez kapcsolódó bevételeket és kiadásokat a nyilvántartásokban el kell különíteni.

A közhasznú jogállású szervezet számviteli nyilvántartását kizárólag a kettős könyvvitel rendszerében vezetheti.

A közhasznú minősítésű szervezetek gazdálkodására a Civil tv. 42–46 §-ai további korlátozásokat tartalmaznak, melyek a következők:

–   A közhasznú szervezet a gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott közhasznú tevékenységére kell fordítania. Ez azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a közhasznú szervezet valamennyi tevékenységéből származó eredményének – beleértve az alapcél szerinti és a vállalkozási tevékenységet is – a közhasznú tevékenységet kell szolgálnia.

–   A közhasznú szervezet a vezető tisztségviselőt, a támogatót, az önkéntest, valamint e személyek közeli hozzátartozóját – a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető szolgáltatások, illetve az egyesület által tagjának a tagsági jogviszony alapján nyújtott, létesítő okiratnak megfelelő juttatások kivételével – cél szerinti juttatásban nem részesítheti.

–   A közhasznú szervezet bármely cél szerinti juttatását – a létesítő okiratban meghatározott szabályok szerint – pályázathoz kötheti. A pályázati felhívás nem tartalmazhat olyan feltételeket, amelyekből – az eset összes körülményeinek mérlegelésével – megállapítható, hogy a pályázatnak előre meghatározott nyertese van (színlelt pályázat); az így nyújtott cél szerinti juttatás jogszerűtlen.

–   A közhasznú szervezet váltót, illetve más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt nem bocsáthat ki.

–   A közhasznú szervezet gazdasági-vállalkozási tevékenységének fejlesztéséhez közhasznú tevékenységét veszélyeztető mértékű hitelt nem vehet fel.

–   A befektetési tevékenységet végző közhasznú szervezetnek befektetési szabályzatot kell készítenie. A Civil tv. definíciója szerint a befektetési tevékenység alatt értjük a szervezet eszközeiből történő értékpapír, társasági tagsági jogviszonyból eredő vagyoni értékű jog, ingatlan és más éven túli befektetést szolgáló vagyontárgy szerzésére irányuló tevékenységet. A szabályzat elkészítésével és elfogadásával kapcsolatos fontosabb tudnivalókat a Civil tv. 8. fejezete tartalmazza.

–   A közhasznú szervezet, valamint közhasznú szervezet jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége köteles a beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági mellékletet készíteni, amelyet a beszámolóval azonos módon köteles jóváhagyni, letétbe helyezni és közzétenni. A közhasznú szervezet beszámolójába, közhasznúsági mellékletébe bárki betekinthet, és abból saját költségére másolatot készíthet.

8. A működéshez kapcsolódó szabályzatok

A szervezetek gazdálkodásának egyes folyamataihoz, a folytatott tevékenység jellegéhez kapcsolódóan jogszabályok kötelezően előírhatják belső szabályzatok kialakítását, de a szervezetek átlátható és szervezett működésük érdekében is készíthetnek belső gazdálkodási szabályzatokat. A szervezeti-működési szabályzat vagy ügyrend kialakítása nem kötelező, de nagyobb szervezeteknél fontos dokumentuma a szervezet felépítésének, működési rendjének, a feladat- és hatáskörök szétválasztásának. A szervezeti és működési szabályzat kötelezően előírt tartalmáról a Ptk. nem rendelkezik, a jogi személy szervezetét és a működés szabályait a tagok, az alapítók maguk állapíthatják meg.

A gazdálkodási folyamatok esetében fontos, hogy az egyes feladatokkal kapcsolatban az engedélyezési, végrehajtási, rögzítési, pénzügyi teljesítési, illetve ellenőrzési folyamatok szabályozottak legyenek, a feladat- és hatásköröket rögzítsék. Így többek között szabályozzák a kötelezettségvállalás, a pénzügyi teljesítés engedélyezését, az aláírási jogosultságokat, a helyettesítés rendjét, az összeférhetetlenséget, a nyilvánosságot, az adatvédelmet.

Az adománygyűjtő civil szervezeteknél indokolt az adománygyűjtés eljárásrendjét szabályzatban rögzíteni.

Engedélyköteles tevékenységekhez kapcsolódhatnak olyan speciális szakmai-ágazati szabályozások, amelyek az adott tevékenységet végzőkre sajátos szabályzatkészítési kötelezettséget írhatnak elő (például a közoktatási tevékenység), szociális ellátás esetén az intézményeknek rendelkezniük kell a tevékenységüknek megfelelő programmal, házirenddel. Ezen kívül célszerű a fenntartó és az intézmények közötti, a gazdálkodáshoz kapcsolódó elszámolási kérdéseket és a kapcsolattartást formálisan is külön fenntartói utasításban, szabályzatban rögzíteni.

A kötelezően előírt szabályzatok meglétét a törvényességi felügyeletet ellátó szerv, az állami adóhatóság ellenőrizheti: a szabályzatok hiánya, be nem tartása mulasztási bírság kiszabásával járhat.

8.1. Számviteli politika

A számviteli törvény előírásainak megfelelően a törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján kell kialakítani a civil szervezet, a köztestület adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő, a törvény előírásainak végrehajtásához szükséges módszereket és eszközöket tartalmazó számviteli politikát. Az ezzel kapcsolatos előírásokat az Szt. 14. §-a tartalmazza. A számviteli politika keretében el kell készíteni:

a) az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát;

b) az eszközök és a források értékelési szabályzatát;

c) az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot;

d) a pénzkezelési szabályzatot.

Az önköltségszámítási szabályzat elkészítése alól mentesül az egyszerűsített beszámolót és az egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdálkodó.

A kettős könyvvitelt vezetőknek a számlakeret figyelembevételével összeállított számlarend elkészítése is kötelező, melynek része a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rend (Szt. 161. §).

Újonnan alakuló civil szervezetnek a számviteli politikát és a többi előírt szabályzatot a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül kell elkészíteniük. Törvénymódosítás esetén a változásokat a hatálybalépést követő 90 napon belül kell a meglévő szabályzaton átvezetni. A számviteli törvény 2016. január 1-jétől hatályos változásai miatt – melyek a számvitelt több területen is alapjaiban érintették – már minden korábban létrejött civil szervezetnek is módosítania kellett a számviteli politikáját.

Az aktualizálást saját döntés alapján is célszerű megtenni, ha a szervezet méretének, struktúrájának változását nem követte a szabályozás, vagy olyan új tevékenységbe kezdtek, amelyre a korábbi szabályozás nem alkalmazható. A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.

A számviteli politika keretében rögzítendő szabályzatokat el lehet készíteni egységes szerkezetben is, amennyiben a törvény által előírt részek mind megtalálhatók benne, de rendelkezésre állhatnak külön-külön, egyedi szabályzatként is.

A szabályzatokat úgy érdemes elkészíteni, hogy azok hasznosak legyenek a civil szervezet számára és összhangban legyenek a folytatott tevékenységgel, a célokkal. Ha mintaszabályzatot vesznek alapul a saját szabályzat elkészítéséhez, akkor azt minden esetben testre kell szabni. Végül a legfontosabb, hogy a gyakorlatban is a szabályzatban megfogalmazottak szerint járjanak el, mert egy külső ellenőrzés a szabályozás be nem tartását hibának fogja tekinteni.

A számviteli politikát és kiegészítő szabályzatait annak a szervnek kell elfogadnia, amelyiknek a feladatkörébe tartozik a civil szervezet, a köztestület alapszabálya, illetve alapító okirata szerint. Külön szabályozás hiányában egyesületnél az ügyvezetés, alapítvány esetében a kuratórium hagyja jóvá a szabályzatokat.

A számviteli politika keretébena teljesség igénye nélkül – be kell mutatni az alábbi választásokat:

–   a könyvvezetés módját, a beszámoló formáját;

–   a mérlegkészítés időpontját;

–   az értékcsökkenés elszámolásának alkalmazott módszereit;

–   a választott devizaárfolyamot;

–   a követelések minősítésének módszereit;

–   élnek-e az értékhelyesbítés alkalmazásával, az alapítás-átszervezés aktiválásával;

–   mit tekintenek a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek stb.

Az általánosan előírtakon túl a civil szervezeteknek és köztestületeknek a számviteli politika keretében célszerű kitérniük arra is, hogy milyen elvek mentén, milyen módszerekkel, milyen nyilvántartások vezetésével kívánják biztosítani a sajátos beszámolási kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges információkat, így különösen:

–   a cél szerinti (közhasznú) és a vállalkozási tevékenység bevételei elkülönítésének módját;

–   a cél szerinti (közhasznú) és a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó költségek, ráfordítások megosztásának módszerét;

–   a közhasznú beszámoló, a közhasznúsági melléklet összeállításához szükséges információk biztosításának módját;

–   a támogatásokhoz kapcsolódó költségek elkülönítését, a pályázati elszámolások kezelését;

–   a költségvetési terv/pénzügyi terv és a beszámoló alátámasztására vezetett nyilvántartások kapcsolatát, összefüggéseit;

–   az adómegállapítás alátámasztására szolgáló analitikák vezetésének módját.

8.2. Pénzkezelési szabályzat

A számviteli törvény tételesen meghatározza, hogy a pénzkezelési szabályzatnak mit kell kötelezően tartalmaznia [Szt. 14. § (8) bekezdés], ezek a következők:

–   rendelkezés a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendjéről;

–   a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, felelősségi szabályokról;

–   a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról, a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről;

–   a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről;

–   a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról;

–   a pénzszállítás feltételeiről;

–   a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.

8.3. Leltárkészítési és leltározási szabályzat, értékelési szabályzat

A számviteli törvény előírása szerint az év végi záráshoz olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a gazdálkodó szervezetnek a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. A leltár a mérleg alátámasztására szolgál, ezért a szabályzatban nemcsak a tárgyi eszközökre és a készletekre, hanem minden mérlegtételre meg kell határozni a főkönyv és az analitikus nyilvántartások egyeztetésének módszerét. A szabályzatban kell rögzíteni a szervezet eszközeinek fizikai leltárfelvételére, a leltárkiértékelésre vonatkozó eljárásrendet, a résztvevők feladatait, a leltározás során használt bizonylatokat, valamint a feleslegessé vált vagy elhasználódott eszközök selejtezésére vonatkozó előírásokat. A tárgyi eszközöket legalább 3 évente fizikai leltárfelvétellel kell egyeztetni.

Az eszközök és források értékelési szabályzatában a számviteli politikával összhangban kell meghatározni a civil szervezet eszközeihez és forrásaihoz kapcsolódó részletes értékelési eljárásokat, módszereket, azok végrehajtásához és ellenőrzéséhez kapcsolódó teendőket, a kapcsolódó dokumentációt.

8.4. Befektetési szabályzat

A befektetési tevékenységet végző közhasznú szervezetnek kötelező befektetési szabályzattal rendelkeznie. Nem közhasznú szervezet számára is előírhatja azonban az alapszabály, illetve az alapító okirat. Ajánlott továbbá ezt elkészíteniük mindazon szervezeteknek, amelyeknek értékpapírjai, részesedései, ingatlanjai vagy egyéb éven túli befektetései vannak.

Az értékpapírok körébe tartoznak többek között az állampapírok, a kötvények, a befektetési jegyek, a részvények. Értékpapírok vásárlása minden esetben a befektetési tevékenység körébe tartozik, függetlenül annak lejáratától. Az átmenetileg rendelkezésre álló pénzeszközök bankszámlán, megtakarítási számlán történő lekötése, kamatoztatása nem minősül befektetési tevékenységnek.

A szabályzat tartalmazza az adott szervezet befektetési stratégiáját, a befektetési tevékenységgel kapcsolatos előírásokat, a döntési jogköröket, a nyilvántartás szabályait, az egyes vagyonelemekkel való gazdálkodás kereteit.

A befektetési szabályzatot a civil szervezet döntéshozó szervének, egyesület esetében a közgyűlésnek, alapítvány esetében a kuratóriumnak kell elfogadnia. Amennyiben a civil szervezetnél felügyelő szerv működik, csak e szerv előzetes véleményének kikérését követően történhet meg a szabályzat elfogadása.

8.5. Adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzat

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info tv.) rendelkezései kiterjednek a Magyarország területén történő, a természetes személyek adatainak kezelésére, így különösen, a gyűjtés, rendszerezés, tárolás eseteire.

A köztestületek a tevékenységüket meghatározó törvény rendelkezéseinek felhatalmazása alapján, kötelezően kezelik a tagság személyes adatait (Info tv. 5. § 1. b) pont), ezért kötelesek gondoskodni a személyes adatok biztonságáról, az adatkezelés technikai és szervezési intézkedéseinek megtételéről, a vonatkozó eljárási szabályok megalkotásáról. Az adatkezelés megkezdése előtt az érintetteket tájékoztatni kell, kötelező adatkezelés esetén ennek módja a jogszabályi hivatkozás nyilvánosságra hozatala. A jogszabály az országos hatósági adatállományt kezelő belső adatvédelmi felelős kinevezését, valamint adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzat megalkotását írja elő.

A civil szervezeteknek is fontos azonban tisztában lenniük azzal, hogy személyes adatot csak törvényi felhatalmazás vagy az érintett hozzájárulása alapján kezelhetnek.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Hozzászólások

Hozzászóláshoz lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, vagy regisztráljon!

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • reklámadó

    A május 31-ig határidős, 2016-os évre vonatkozó reklámadó bevallásokat minden érintett cégnek el kell készíteni.

  • gyár, munkás, nő

    A február-áprilisi időszakban a foglalkoztatottak átlagos létszáma 4 millió 378 ezer volt, 84 ezerrel, 2,0 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A 15-64 évesek foglalkoztatási rátája 1,7 százalékponttal, 67,3 százalékra emelkedett - jelentette pénteken a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

  • teherfuvarozás

    A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) tiltakozik a Németországban hatályba lépett intézkedés ellen, amely szerint május 25-től bírsággal sújtják a gépjárművezetőt és az őt alkalmazó céget, ha a heti 45 órás pihenőidőt nem kereskedelmi szálláshelyen tölti - közölte az MKFE. 

  • Fotó: shutterstock

    Egyes londoni elemzők igyekeznek olyan magyar jellegzességeket is figyelembe venni,  mint hogy szerintük Magyarországon "politikai fontossággal" bír az alacsony alapkamat fenntartása, vagy a "pro-ciklikus az alapállás", így aligha meglepő, hogy sokan sokfélére jutnak.

  • AFA-kalauz5_borito

    A kedvezményes éttermi áfakulcs sokakat érintő jogalkalmazási kérdéseit tisztázza legfrissebb számában az Áfa-kalauz. A szaklap 2017/5-ös számát itt rendelheti meg.