100. adótörténeti írás az ado.hu-n


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az elmúlt jó két évben heti rendszerességgel jelentek meg az ado.hu-n adótörténeti írások. A múlt héten jelent meg a 100., amely egy XVIII. századi adótörténeti személyiséget – Robert Burns skót költőt – összekapcsolja egy néhány évvel ezelőtti magyar parlamenti eseménnyel. A kerek szám okot ad arra, hogy egy kicsit megálljunk, és röviden számot vessünk az eddigi írásokról.


Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.

(Széchenyi István)

Az adózás története az történelem bemutatása egy sajátos optikával. Az adó – modern meghatározással – a közkiadások fedezetének kényszerítő eszközökkel való elvonása a társadalmi, gazdasági szereplőktől.

Az, hogy mi minősül közkiadásnak a hatalmon lévők koronként különbözőképpen értelmezték (hatalom, kultúra, vallás, közigazgatás, védelem, közbiztonság, háborúk, oktatás, egészségügy, nyugdíj stb.), de abban megegyeznek ezek a tevékenységek, hogy az ellátásukhoz pénz kell, és piaci alapon nemigen tudnak működni.

A felsorolt közkiadások pénzügyi fedezetét piaci alapon nem lehet biztosítani, az önkéntesség soha nem vezetett eredményre, így nincs más lehetőség, mint kikényszeríteni ezeket. A kikényszerítés egyrészt a jog eszközeivel (törvények, rendeletek) történt, de gyakran egyéb eszközöket is bevetettek az adók előteremtése érdekében: katonai, rendőri, végrehajtói eszközök garmadáját alkalmazták a hatalmon lévők.

Mindezekről részleteiben is beszámoltak az adótörténeti írások. A cikkek megírásánál törekedtünk arra, hogy minden egyes írás önállóan is olvasható értelmezhető legyen, és ne kelljen adószakmai ismeretekkel rendelkezni a leírtak megértéséhez. Az írásokat számos, a témához igazodó illusztrációval is szemléltettük, sőt gyakran a magyar és a világirodalomból vett műveket (részleteiket) is idéztük.

Most a számvetés keretében egy tematikus összefoglalót állítottunk össze az áttekinthetőség érdekében. Ebben az írásban a korábbi összes cikk linkjét nem tartottuk célszerűnek elhelyezni, az ado.hu keresőjében neveket, kulcsfogalmakat megadva könnyen megtalálhatóak ezek.

Magyarország adótörténete

A száz írásnak pont a fele, ötven foglalkozik a magyar adózás történetével. Az írások szigorú időrendben követik egymást, kezdve a népvándorlás korával, az 50. írással zárult le a XIX. század adótörténete.

Kiemelkedő adótörténeti jelentősége volt Szent István törvénykezésének, az Aranybullának, Károly Róbert adóintézkedéseinek, az „igazságos” Mátyás sokszor nem is annyira igazságos, sokkal inkább kegyetlen adóztatási módszereinek, a XVII. század lázadásainak, összeesküvéseinek. Érdemi változások ezekben az évszázadokban nem következtek be: a társadalmi berendezkedés és az adózás is a feudális viszonyoknak megfelelő volt.Főpap és adózók az ún. Mátyás-Gradualéban (a kép jól bemutatja a tizedszedés tárgyait_gabona, méz, bor stb.) Főpap és adózók az ún. Mátyás-Gradualéban (a kép jól bemutatja a tizedszedés tárgyait_gabona, méz, bor stb.)

 

A török hódoltságot követően a társadalmi elégedetlenség fokozódott, egyenes út vezetett a Rákóczi felkelésig és szabadságharcig. Rákóczi mélyreható társadalmi-gazdasági változásokat is szeretet volna véghezvinni, ennek részeként – nyugati mintára – megpróbálkozott egy adóreformmal is, a forgalom és a vagyon mellett a jövedelmet helyezve az adókötelezettségek középpontjába. Rákóczi elképzelései bármennyire is haladóak, de idő előttiek voltak, így szükségszerű volt a bukás.

A XVIII. század adóintézkedéseit a régi rendszer fenntartása, de sok elemében enyhítése, igazságosabbá tétele jellemezte. Ki kell emelni ebből a Mária Terézia által létrehozott kettős vámrendszert, az úrbéri rendelkezéseket, II. József jobbágyrendeletét, illetve Mária Terézia másik fiának, II. Lipótnak az intézkedéseit. A II. Lipót uralkodása alatt elfogadott 1790/91. évi LXVII. törvényben elhatározták a társadalmi-gazdasági rendszer felülvizsgálatát. Ebben minden bizonnyal szerepe volt az 1789. évi francia eseményeknek is. Lipót korai halála (1792), fiának, I. Ferencnek reakciós gondolkodása, a napóleoni háborúk, a nemesség változások elleni fellépése évtizedekkel elhalasztották még a vizsgálódásokat is, nemhogy a valódi intézkedéseket. Szintén a XVIII. századdal kapcsolatban kell megemlíteni több lázadást is (Szegedinác Péró, Horea, Cloşca és Krişan, madéfalvi veszedelem stb.), amelyek kiváltó okai között meghatározóak voltak a súlyos adóterhek. Még önálló irodalmi műfaj is keletkezett ezzel kapcsolatban, az ún. porció-énekek.

A halogatott rendszervizsgálat 1825 után kapott lendületet (reformkor), különösen I. Ferenc 1835-ben bekövetkezett halála után. Olyan személyiségek voltak a változások motorjai, mint – például – Széchenyi, Deák, Kossuth, Batthyány. Az országgyűlés számos törvényt alkotott a változások érdekében, beindult az iparfejlődés, felvirágzott a kultúra, növekedett a nemzeti öntudat. Nem véletlen, hogy ezzel a korral, a kor személyiségeivel tízet meghaladó számú cikkben foglalkoztunk.

A változások mennyiségével és mélységével sokan nem voltak elégedettek, különösen a Kossuth vezette középnemesség sokkal radikálisabb változásokat akart. A párizsi és a bécsi forradalom hatására ezeket (amelyeket a ’48-as 12 pont fogalmazott meg) végül sikerült törvényekben is megjeleníteni (áprilisi törvények). A párizsi, bécsi (stb.) forradalom leverését követően a magyarok magukra maradtak, a forradalom átalakult a függetlenségi törekvéseket követelő szabadságharcba. Az 1848-49-es években, az áprilisi törvények szellemében megalkották és el is fogadták az adórendszer átalakítását, ezt szoktuk Kossuth-fele adóreformnak nevezni.

A szabadságharc vérbefojtását követően reformokról nem lehetett szó, igaz, hogy osztrák mintára modern adórendszert vezettek be a magyar területeken is, de az abszolutista elnyomás elleni egyik tiltakozási módszerré fejlődött az adóelkerülés, adóeltagadás.

Változást a kiegyezés hozott, amely visszaállította – a birodalmon belül – Magyarország függetlenségét, és (néhány birodalmi kérdést kivéve) az önrendelkezését is. Most már magyar adótörvények (1868, 1875) alapján kellett a közterheket viselni. Az adózási hajlandóság ennek ellenére csak nagyon lassan változott, különösen, hogy ezek a magyar törvények gyakran csak a korábbi osztrák adórendeletek fordításai voltak. Ha lassan is, de a század utolsó évtizedére már sikerült megteremteni az államháztartás egyensúlyát. Ebben kiemelkedő szerepe volt három pénzügyminiszter – Lónyay Menyhért, Széll Kálmán és Wekerle Sándor – munkásságának (mindhárman voltak miniszterelnökök is!).

Lónyai Menyhért a Pénzügyminisztérium alapításának 125. évfordulójára készített érmén

 

A század végére az adórendszer „kimerült”, szükségessé vált az érdemi átalakítása. Ez majd 1909-től a Wekerle Sándor nevével jelzett adóreform keretében fog megvalósulni, ez lesz a Magyarország adótörténetét bemutató sorozat következő írásának a tárgya.

Más országok adótörténete

Nem célunk más országok adótörténetének részletes ismertetése. Egy-egy történelmi esemény vagy személyiség ugyanakkor alkalmat ad arra, hogy más nemzetek adótörténeti érdekességeivel is megismerkedjünk.

Nézzünk ezek közül néhányat:

– Egyiptomban az ún. nilométerek ma már az ókori építészeti örökség részét képezik. Ezen építmények egyik funkciója bizony az adók nagyságának a becslésére is szolgált.

– Az ókori Görögországban az Athén vezette Déloszi Szövetség alapvetően a perzsák ellen jött létre, de a tagok súlyos adókat fizettek Athénnak, és ha nem fizettek, Athén akár erőszakot is alkalmazott.

– Rómában a kegyetlenségéről hírhedt Néró császár jelentős adóreformot hajtott végre, bukását követően ennek hasznát is élvezte Vespasianus császár, akinek adóintézkedéseit egy nem túl hízelgő történet és mondás is megőrizte: A pénznek nincs szaga!

– A mai Isztambul csodás látnivalója az Hagia Sophia székesegyház. Építését a másfél ezer évvel ezelőtti Nika-felkelésnek köszönhetjük, amely az ókor legnagyobb adólázadása volt.

– Anglia bővelkedik ismert adótörténeti érdekességekben. Ezek közül szó volt már a Hódító Vilmos által készíttetett Ítéletnapi Könyvről (Doomsday Book), amely tulajdonképpen egy adólajstrom, illetve a 800 éves Magna Chartáról, amely az uralkodó adóztatási jogát is korlátozta (hasonlóan a magyar Aranybullához).

Hódító Vilmos és az Ítéletnapi könyv

 

– Franciaországban volt a Napkirály XIV. Lajos főminisztere Colbert, aki nem csak zseniális pénzügyi szakember volt, de nevéhez – az adóreformján kívül – több tudományos, építészeti, kulturális, sőt kulináris dolog is kapcsolódik.

– A Török Birodalomban volt ismert a hadsereg részét képező janicsárság. A keresztény gyermekeket tizedként kellett beszolgáltatni a törököknek. Az irodalmi emlékeinkből ismert kegyetlen sztereotípiákon túl még számos érdekességet tartogat ennek a testületnek a létrejötte, működése és megszűnése.

Neves személyiségek

Sok olyan tudós, művész, illetve más ismert személyiség volt, akik – és ennek ismerete már sokszor hiányzik – jelentőséggel bírt az adózás történetében is.

A kultúrából ismert Lady Godiva alakja, aki önfeláldozásával meztelenül belovagolt Coventry városába. Meztelenségét azért vállalta, hogy elengedjék a szegények adóját.

A meztelen lovaglás (Lady Godiva – John Collier festménye – 1897)

 

Chaucer nevéhez kötődik a Valentin-nap „kitalálása”, ennél ismertebb viszont a Canterburyi mesék című, erotikával bőségesen fűszerezett műve. Nem mellékesen adószedőként kereste kenyerét.

Janus Pannonius, a Mátyás korában élt nagy humanista költőnk belekeveredett egy adólázadásba, amelyet nagybátyja, Vitéz János vezetett. A lázadást Mátyás király leverte, Janus Pannonius viszont menekülés közben megbetegedett és meghalt.

Az irodalmi nagyságok közül az idén 400 éve elhunyt Shakespeare és Cervantes (a Don Quijote írója) adószedőként is működött, de fennmaradtak dokumentumok Shakespeare adócsalásáról is.

Lavoisier nevét az anyagmegmaradás törvénye, több elem felfedezése, az égés elméletének bizonyítása miatt tanuljuk meg iskolai éveink alatt. Az már kevésbé tudott, hogy vegyésztevékenységét „hobbyból” űzte, főfoglalkozását tekintve Párizs főadószedője volt, amiért a forradalom kitörése után a guillotine lett a végzete.

Henri Rousseau nevét gyakran kiegészítik a „vámos” jelzővel, mivel nyugdíjba vonulásáig vámszedőként dolgozott, és csak ezt követően festette meg csodás képeit. Gyakran minősítik tevékenységét a „naiv” jelzővel, pedig nem is volt ő annyira naiv művész.

Minisorozatok

Több minisorozatot is indítottunk egy-egy témakörhöz kapcsolódóan.

Öt részben mutattuk be azt, hogy miért és hogyan adóztattak a történelem folyamán. Ezekben az írásokban is fokozottan figyeltünk arra, hogy közgazdasági ismeretek nélkül is értelmezni lehessen a leírtakat. Tulajdonképpen akár a középiskolai oktatásban is alkalmasak lennének ezek az írások az adózás lényegének megismertetésére.

Egy háromrészes sorozatot szenteltünk az állampolgárság és adózás témakörének. Sokan gondolják úgy, hogy mivel az állampolgárság jogokkal jár, ezért logikus lenne, ha a jogokért cserébe a kötelezettségek között az adózás is megjelenne. Ez viszont nem mindig van így, és ez is tartogat érdekességeket. A minisorozat alapvetően a hazai jogi szabályozás néhány elemén keresztül ismertet meg bennünket ezzel a problémakörrel.

Eddig 8 írásban szóltunk „furcsa és rettenetes adófajtákról”. Ezekben a cikkekben az élet és a halál, a evés-ivás, a bűn és bűnhődés, a szépség iránti igény, de még a különböző állatok is megjelennek az adózás tárgyaként. A témakör messze nincs kimerítve, számos írás várható még a „furcsa és rettenetes” jelzővel.

A halál révésze is adóztat (John Roddam Spencer Stanhope ‘Charon és Psyche’ – 1883)

 

Egyéb érdekességek

Sok írást nem tematizálhatunk az előzőek alapján. Ezek közül is felhívjuk néhányra a figyelmet:

– Az ismert tény, hogy egészen a legújabb korokig a fűszerek jelentős értéket képviseltek. Ez persze okot adott arra, hogy meg is adóztassák ezek kereskedelmét, sőt magát az adót is sokszor fűszerekben fizették meg.

– Az adózás megköveteli a számolási készséget. Ez a követelmény viszont hatással volt a matematika, sőt a számítástechnika fejlődésére is. Ebben fontos szerepet játszott a nagy francia tudós, Pascal is.

A pascaline megkönnyítette az adószámításokat

 

– Az adózás mindig is a gyűlölt tevékenységek közé tartozott. Nem ritkán érték atrocitások azokat az épületeket és személyeket, ahol, illetve akik ezzel foglalkoztak. Az adózást szolgáló épületeket, adóiratokat sokszor felgyújtották, elégették. Az adószedőket sem kímélték, nem véletlen hogy a dobermann nevű kutyafajta a tenyésztője nevét viseli. A Beatles együttes is tiltakozott az adózás ellen: a Taxman (adószedő) című daluk az angliai magas adók bírálataként született. Tiltakozásukkal eredményt értek el, a hetvenes évek elejétől kezdve elkezdték csökkenteni az adókat Nagy Britanniában.

A jövő

Az előzőekben számos már megjelent adótörténeti cikkre utaltunk, természetesen a teljesség igénye nélkül. A második száz írás most kezdődik.

Folytatódik a Magyarország adótörténete sorozat, és talán még az idén be is fejeződik (az utolsó rész a 2010-es évekkel foglalkozik majd).

Jó néhány személy és esemény „van még a tarsolyban”, akikről érdemes írni, illetve más országok adótörténeti érdekességeivel is fogunk még foglalkozni.

Van olyan témakör, amivel eddig nem foglalkoztunk, és számos érdekességet tartogat, de ennek témáját majd csak a Magyarország adótörténete sorozat befejezését követően fedjük fel, addig legyen ez titok!


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).