800 éves a Magna Charta (2. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2015. június 19.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Magna Charta néhány hónap alatt csúfosan megbukott. Nem békéltette össze a királyt a bárókkal, polgárháború tört ki, idegen hadak tiporták Anglia földjét, és az aláírását követő évben meghalt János király is. Hogyan lett mégis a királyi szabadságlevél a történelem egyik legfontosabb dokumentuma? Milyen hasonlóságok vannak az Aranybullával? Milyen, akár napjaink Magyarországán is érvényes tanulságai vannak az okiratnak? – Folytatjuk előző heti írásunkat.


Cikksorozatunk első részét itt olvashatja.

A Magna Chartát, az okiratot pecsétjével ellátó Földnélküli János király sem szándékozott betartani, mivel annak elfogadását a bárók – a canterburyi érsek vezetésével – csak ráerőszakolták. Már röviddel a királyi pecséttel való megerősítést követően János király kérte III. Ince pápától annak hatálytalanítását. A pápa ezt a „szívességet” az általa kinevezett canterburyi érsek, Stephen Langton elfogadása, a hűbéresi eskü, az adófizetés és kártérítés vállalása fejében megtette. A pápai döntés oka az volt, hogy a bárók erőszakkal fogadtatták el a királlyal a dokumentumot, de a háttérben természetesen ott volt annak a ténye is, hogy ilyen módon János már nem tudta garantálni a pápának tett hűbéresi eskü követelményeit. A király meghátrálásának lett a következménye a polgárháború, egy évvel később János király halála, és a trónörökös ifjú kora miatt a hatalmi válság elhúzódása.

 

A Magna Charta aláírását kikényszerítő Stephen Langton érsek a canterburyi katedrális üvegablakán

A Magna Charta utóélete

A Chartát első alkalommal János király halálát követő hónapban (1216 novemberében) dolgozták át – és 42 cikkelyesre csökkentették –, tulajdonképpen a bárók felé tett gesztusként. Egy évvel később ismét átdolgozták az okiratot, arra fölesküdött a király, ezzel zárták le a bárók és az uralkodó közötti viszálykodást, ettől kezdve neveztek Magna Charta Libertatumnak, azaz Nagy Szabadságlevélnek.

Jelentősebb átalakításra került sor 1225-ben, amikor újabb franciaországi területek elvesztése és a háború finanszírozása okán III. Henrik királynak adóbevételekre volt szüksége. Az átdolgozás 37 cikkelybe sűrítette össze a korábbi 63 cikkelyt, a két leglényegesebb változás a korábbi 39. cikkelynek (a jogszerű eljárásoknak) a nem szabadokra való kiterjesztése és a korábbi 61. cikkelynek (az ellenállási záradéknak) az elhagyása volt. A következő évszázadokban ezt az 1225-ös változatot tekintették a Magna Charta eredeti változatának. Csak a XVIII. században, William Blackstone munkássága eredményeként tisztázták az 1215-ös eredeti változat tartalmát és jelentőségét.

Földnélküli János fia és utódja, III. Henrik uralkodói teljesítménye semmivel nem volt jobb, mint apjáé. Gyenge kezű uralkodó volt, csak még súlyosbította a helyzetet, hogy apja mindössze tizenhét éves uralkodásával szemben Henrik ötvenhat éven át volt Anglia királya. Az előzőeken túl ismételten felesküdött a Magna Chartára 1234-ben, 1237-ben az 1250-es évek elején is, mindez persze alapvetően azt jelentette, hogy az egyezményt folyamatosan megszegte.

A bárók az 1230-as évektől kezdve több alkalommal összeültek tanácskozásra, ezeket a gyűléseket nevezték francia eredetű szóval parlamentnek (megbeszélésnek). A parlamentet az 1250-es évektől már a király távollétében is megtartották.

Az 1250-es évek vége felé komoly hatalmi válság alakult ki amiatt, hogy Henrik a fiát, Edmundot szerette volna Szicília trónjára ültetni. Csakhogy Szicíliában a szaracénok uralkodtak, tehát hadjáratot kellett indítani. Ehhez pedig pénz kellett! Pápai jóváhagyással óriási adókat vetett ki Henrik, csakhogy a bárók és az egyháziak nem voltak hajlandók fizetni, hivatkozási alapnak pedig ott voltak a Magna Charta adóztatásra vonatkozó rendelkezései. Végül megegyezés született, amelynek eredményeként a király kapott egy tizenkét főből álló tanácsadó testületet, amely valójában ellenőrzési, felügyeleti tevékenységet látott el e király felett!

Mindez persze elfogadhatatlan volt a királynak, a megegyezést 1264-ben felrúgta, mire kitört a polgárháború. A bárói csoportot Simon de Montfort vezette, aki egyáltalán nem mellékesen 1238 óta a sógora is volt a királynak. (Motfort apja az ugyancsak Simon de Montfortnak nevezett francia hadvezér volt, aki jelentős szerepet játszott az egyetlen európai keresztes hadjáratban –, de ez már egy másik, nem kevésbé érdekes történet!).

A belháborúban 1264. május 14-én a sussexi Lewesban vívott csata után Henrik és trónörökös fia, Edward is fogságba esett, a hatalmat ezt követően már Montfort gyakorolta. Montfort 1265-ben összehívta a parlamentet, amelyben küldöttekként részt vettek a grófságok és a városok képviselői is. Tulajdonképpen ezt az eseményt tekintjük az első „valódi” parlamentnek.

Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex

A csomag tartalma:

– Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban

– Különös adózási módok az áfa rendszerében és a

– Vacsora-kódex

Rendelje meg most >>

A fogságból Edvárdnak sikerült megszöknie, sereget szervezett a Montfort tevékenységével elégedetlen bárók segítségével, és 1265. augusztus 4-én megütközve Montforttal, legyőzte azt. A csatában meghalt Montfort is, testét a csata után megcsonkították, megbecstelenítették.

Ezt követően ugyan még III. Henrik maradt a király, de a tényleges uralkodói teendőket helyette és nevében Edvárd látta el, aki apja 1272-ben bekövetkezett halála után I. Edvárd néven lett Anglia királya (ragadványneve szerint Nyakigláb Edvárd 1307-ig uralkodott). Több gyenge király (Oroszlánszívű Richárd, Földnélküli János és III. Henrik) után végre egy erős és jó uralkodót kapott Anglia. Persze ezt a „jóságot” megkérdőjelezik a walesiek (ld. Arany János A walesi bárdok című balladáját) és a skótok is (Edvárd győzte le és végeztette ki a skót felkelők vezetőjét, Williem Wallace-t, a Rettenthetetlent).

I. Edvárd a kontinensen is folytatta a háborúskodást, így a királyi kincstár folyamatosan megkövetelte az újabb adók kivetését. Az adók elfogadása érdekében tett bizalmi lépésként 1297-ben újra kibocsátották a Magna Chartát, ez volt az első alkalom, amikor a Charta cikkelyei bekerültek a törvénykönyvekbe.

 

Bélyegblokk a 800. évfordulóra

A következő évszázadokban is sokszor volt hivatkozási alap a Magna Charta, az uralkodók hatalmuk megerősítésének zálogát látták abban, hogy felesküdtek a királyi hitlevélre, illetve gyakran az adók kivetését és beszedését kívánták ezzel megkönnyíteni.

A XIV. és XV. században a Magna Charta a világi és egyházi törvények ütközőpontjává vált, ennek tulajdonképpen VIII. Henrik vetett véget azzal, hogy elszakadt Rómától, és megalakította az anglikán egyházat.

Újabb változást hozott a XVII. században az angol polgárháború időszaka, amikor a Chartára hivatkozva kérdőjelezték meg az uralkodó abszolút hatalmát. Ez végül 1649-ben I. Károly angol király lefejezéséhez vezetett.

A XVIII. században ismét jelentős hivatkozási alap lett a Magna Charta. Az amerikai angol gyarmatok függetlenségi törekvéseiben a szavazati jogot és az adófizetést összekapcsolták, ez vezetett az adófizetés megtagadásához, majd a függetlenségi háborúhoz. Az eredmény jól ismert: megalakult az Egyesült Államok. Amerika államaiban a Magna Charta tézisei közül többet is átvettek a Függetlenségi Nyilatkozatba, így a jogbiztonságra vonatkozó szövegrészt is. Sőt volt olyan kezdeményezés is, hogy a teljes Magna Chartát az Egyesült Államok szövetségi törvényei közé kell emelni (ez nem kapott többséget).

Ettől függetlenül több állam is beemelte a Charta teljes szövegét, mint aktuális törvényt saját jogrendszerébe, elsőként Dél-Karolina 1836-ban, tizenhetedikként (ez idő szerint utolsóként) Észak-Dakota 1943-ban, további huszonöt államban az említett szabadságjogi cikkelyt emelték át szó szerint saját jogrendszerükbe.

A következő „átvétel” már nem angol, hanem francia területen valósult meg. A jogszerűségi klauzula 1789-ben bekerült francia forradalom során megfogalmazott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatába is, sőt az ENSZ 1948-as Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata is tartalmazza ezt a rendelkezést (persze itt már kicsit átírva).

9. cikk Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.

10. cikk Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől.

11. cikk

(1) Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják.

(2) Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Ugyancsak nem szabad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a büntetendő cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható.

Számos egyéb eseményt, hivatkozást lehetne még ismertetni a XIX. és XX. század nagy történelmi eseményeivel kapcsolatban, ezekre már nem térek ki, az érdeklődő olvasó a feltüntetett irodalomban bőségesen talál további adalékokat.

A Magna Chartának négy eredeti, 1215-ös példánya maradt fenn, mindegyik Angliában található. A II. világháború alatt egyik példányát az USA-ban őrizték, és Churchillnek komolyan megfordult a fejében, hogy ezt az Egyesült Államoknak kellene ajándékozni (az USA II. világháború alatt végzett tevékenységéért). A későbbi változatokból – így az 1225-ben kiadottból is – több példányt őriznek az angol gyarmatbirodalom utódállamaiban (Kanada, Ausztrália, Új Zéland stb.).

Mára „divattá” vált a Magna Charta, és ennek sajátos aktualitást ad a 800. évforduló. Különösen angol nyelvterületeken a biznisz részévé vált magnachartás kegytárgyak előállítása és értékesítése, így a „hiteles” oklevélmásolatok, a függőpecsét másolatai mellett megjelentek a magnachartás díszítésű tollak, határidőnaplók, bögrék, esernyők, de még kispárnán és cumin is találtam ábrázolásokat. Számos könyvet adtak ki a Magna Chartáról, az egyik honlapon huszonhármat számoltam össze ezekből.

 

Magnachartás kegytárgyak

A Magna Charta és az Aranybulla

A Magna Charta időben és tartalomban is közel áll a magyar Aranybullához, amelyet hét évvel később, 1222­ben adott ki II. András király. A két törvényt sokan és sokszor összehasonlították, ilyen párhuzamosságok például a következők:

  • Mindkét dokumentum a rendi fejlődés meghatározott fokán, a XIII. század elején keletkezett.
  • Az Aranybulla és a Magna Charta bevezetése is a régi királyok által adományozott „szabadságok” megerősítéséről szól.
  • Leszámoltak az uralkodói hatalom isteni eredetével, az uralkodókat kényszerítették a világi törvények elfogadására, azaz arra, hogy az uralkodókra is vonatkoznak a világi törvények.
  • Az uralkodók törvényalkotási jogát korlátozták, különösen a hadviselés és az adóztatás területén, ezekhez a nemesség hozzájárulása is kellett.
  • Az uralkodók (és más hatalomgyakorlók) a rendelkezéseket gyakran megszegték, így kénytelenek voltak azokat újból deklarálni, esetenként a hatalom-megerősítés, az adók kivetésének és beszedésének biztosítékaként használták fel az okleveleket. A későbbiekben gyakorlattá vált, hogy az uralkodók koronázásakor felesküdtek a királyi hitlevelekre.
  • Az oklevelek alapvetően a király, a nemesség és az egyház viszonyaival foglalkoztak, a polgársággal és a lakosság nagyobb részét kitevő köznéppel nem, vagy alig foglalkoztak.
  • A dokumentumok tartalmaztak ellenállási záradékot arra az esetre, ha az uralkodó megszegi az egyezményben leírtakat. Az ellenállási záradék a későbbiekben gyakran vált ütközőponttá. Az uralkodók igyekeztek azt elhagyni, semmisség tenni, a nemesség részére viszont követeléssé vált, és hivatkozási alappá az uralkodóval szembeni ellenállásra.

Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az Aranybulla az angol anyag átvétele, egyfajta lefordítása a magyar viszonyokra. A mai vélemények szerint a két szöveg hasonlósága inkább a társadalmi viszonyok és mozgások hasonlóságából ered, azaz a kor határozta meg a tartalmukat.

Számunkra, magyarok számára mindenképpen figyelmeztetők lehetnek Széchenyi István szavai, amelyeket naplójában jegyzett le 1832. október 15­én:

Magna Carta és Aranybulla a kereszteshadjáratok következményeképpen úgyszólván egyazon agyból születtek. Anglia fokozatos kifejlődése révén tökéletes… Hogyan áll Magyarország, ahol annyi mindenben hátramaradt. Meg kell vizsgálni és össze kell hasonlítani a kettő mechanikáját és fokozatos kifejlődését – hogy Angliából a jót mindjárt befogadhassuk – nem pedig véres válság árán…

Sajnos e szavak ma is aktuálisak lehetnek!

Összefoglalva

A Magna Chartára ma úgy tekintünk, mint a demokrácia, a parlamentarizmus egyfajta bizonyítékára, megalapozójára. Holott a keletkezésének körülményei és az eltelt 800 év is pontosan azt bizonyítják, hogy a hatalmat gyakorlók gyakran megszegik a törvényeket, ha elegendő hatalmuk volt/van hozzá gyakran igazítják azokat saját igényeikhez, és ehhez demokratikus játékszerként akár a megválasztott parlamenteket is felhasználják.

Mégis fontos a figyelemfelhívás a Magna Chartában (és az Aranybullában) lefektetett jogelvekre, illetve természetesen ezek XXI. századi átirataira, mert kell hogy legyen korlátja a mindenkori hatalom tevékenységének. És nem csak az úgynevezett politikai felelősség!

Irodalom:


Kapcsolódó cikkek:


Hamis karórákra csapott le a NAV
2020. augusztus 5.

Az ügyben iparjogvédelmi jogok megsértésének gyanúja miatt indult eljárás. Becslés alapján a hamisítványokkal 164 millió forint kárt okoztak.