A bizalmi vagyonkezelés az áfa rendszerében

Szerző: Molnár Péter
Dátum: 2019. április 4.
Címkék:
Rovat:
A bizalmi vagyonkezelés az új Ptk-val meghonosított jogintézmény, amelynek áfa vonatkozásait is meg fogjuk vizsgálni, de mielőtt ebbe belevágnánk röviden összefoglaljuk a jogintézmény lényegét.

A Ptk. 6:310 §-a bizalmi vagyonkezelést (a továbbiakban: bvk.) mint egy új típusú szerződést szabályozza a következők szerint: Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles. A kivastagított részek a bvk. jogviszony tartópilléreit alkotják:

• szerződéssel jön létre (ellentétben pl. az angolszász trustokkal amelyek létrejöttéhez nem feltétlenül szükséges a szerződés),
• szükségszerűen tulajdonjog átruházással jár együtt,
• a vagyonkezelő a tulajdonátruházás eredményeként a dolgot a sajátjaként kezeli (azaz nem másét pl. megbízásból),
• azzal azonban, hogy a tulajdonjog gyakorlásának a törvény rögtön korlátot állít, amennyiben a vagyonkezelő ezt a tulajdonjogát csak a kedvezményezett javára gyakorolhatja (ezt a korlátozást kell tartalommal kitölteni a bvk. szerződésben).

Úgy is mondhatjuk, hogy a bvk. szerződés az adásvétel, a csere és az ajándékozás mellett egy újabb tulajdonjogot keletkeztető jogcímet teremt. A Ptk. azonban a bvk.-t mégsem a „Tulajdonátruházó szerződések”, hanem a „Megbízási típusú szerződések” között szabályozza, ezzel is kihangsúlyozva az új jogintézmény duális jellegét: megbízási típusú elemekkel erősen átszőtt tulajdonátruházó szerződés. A bvk. szerződés definíciója egyben megadja a bvk. jogviszony lényegi szereplőinek a leltárját is: vagyonrendelő, vagyonkezelő, kedvezményezett.

A vagyonrendelő személyét a Ptk. nem részletezi és semmiféle korlátozást nem tartalmaz a tekintetben, hogy ki lehet vagyonrendelő. Ebből következően a vagyonrendelő lehet természetes vagy jogi személy, de lehet akár az állam vagy bármelyik önkormányzat is. A vagyonrendelőt több szempontból is a bvk. urának kell tekinteni. Az ő akarata az, amely beindítja mozgást. Döntése nem csak a jogviszonyt létrehozó aktust (ti. a bvk. céljára történő vagyonrendelést) eredményezi, de a vagyonkezelő személyében is változást idézhet elő azáltal, hogy a vagyonkezelőt másik vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett bármikor visszahívhatja, sőt megfelelő szerződéses kikötés esetén a jogviszony megszüntetéséről is dönthet felmondás formájában.

Ha a vagyonrendelőt „az ügy ura”, akkor a vagyonkezelőt „az ügy motorja” jelzővel illethetjük. Ő a bizalmi vagyonkezelés (bvk.) központi alakja, aki, kötött pályán ugyan, de folyamatosan mozgatja a szálakat: jön-megy, intézkedik; értesít, nyilatkoztat, be- és elszámol, be- és elszámoltat; hasznosít, gyarapít vagy csak konzervál; befektet, portfóliót kezel; számláz, bevételeket és hasznot kollektál, kifizet, kiad; adót levon, bevall és befizet; pénzügyi beszámolókat és mérlegeket készít; összehangolja az érintett szakemberek (ügyvédek, könyvelők, adószakértők, pénzügyi tanácsadók, ingatlanszakemberek, értékbecslők stb.) munkáját, röviden: vagyont kezel. Mint látható, feladata meglehetősen komplex, s noha szakmai alapkövetelmény, hogy a fentiek közül legalább egy-két dologban maga is profi legyen, tevékenységét jelentős részben a koordináció teszi ki. A magyar jog kétféle vagyonkezelést és ennek eredményeként kétféle vagyonkezelőt különböztet meg: üzletszerűt (ti. „bizalmi vagyonkezelő vállakozás”) és nem üzletszerűt (ti. „bizalmi vagyonkezelési jogviszony”).

Ha a vagyonrendelő „az ügy ura”, a vagyonkezelő „az ügy motorja”, akkor a kedvezményezett „az ügy értelme”. A bizalmi vagyonkezelés (bvk.) során minden róla szól, őmiatta, az ő érdekében és az ő javára történik, noha ő maga nem is szerződő fél, sőt lehet, hogy még csak nem is tud a saját kedvezményezetti pozíciójáról. Hovatovább még az is lehetséges, hogy személye a bvk. szerződés megkötésekor konkrétan még csak nem is ismert. Ugyanakkor a kedvezményezett megjelölése egyike a kevés kötelező szerződéses tartalmi elemnek, azaz kedvezményezett nélküli bizalmi vagyonkezelésről nem beszélhetünk. A kedvezményezett – aki egyébként a természetes személytől kezdve az államig bezárólag bármilyen jogalany lehet – a bvk. szerződésben többes szerződéses pozíciót is elfoglalhat. Így a vagyonrendelő akár saját magát is megjelölheti adott esetben kizárólagos kedvezményezettnek, de kedvezményezett még maga a vagyonkezelő is lehet. Utóbbi esetben a Ptk. csak annyi korlátot állít fel, hogy „a vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezettként való megjelölése semmis”. A kedvezményezett legfőbb jogosítványa a vagyonkiadásra és a vagyonkezelő elszámoltatására való jog.

Ha a vagyonrendelő „az ügy ura” (lsd. 4. sz. bejegyzés), a vagyonkezelő „az ügy motorja” (lsd. 5. sz. bejegyzés), a kedvezményezett „az ügy értelme” (lsd. 6. sz. bejegyzés), akkor a protektor „az ügy felügyelője”. A protektor, a kedvezményezetthez hasonlóan, nem alanya (részese) a bizalmi vagyonkezelési (bvk.) szerződésnek. Ő egyértelműen és kizárólag a vagyonrendelő „embere”, az ő megbízásából eljárva azt ellenőrzi, hogy a vagyonkezelő betartja-e a bvk. szerződésben rögzítetteket, és ezzel a kedvezményezett érdekeit védelmezi (innen a „protektor” elnevezés). Ennek megfelelően nem szükségszerű, de különösen nagyobb volumenű kezelt vagyon, vagy a vagyonkezelés komplexebb jellege esetén egyre gyakoribb szereplője a bvk-nek.

Az áfatörvény bizalmi vagyonkezeléshez kapcsolódó szakaszait a törvény 17-18. §-iban olvashatjuk. Ezek szerint nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján, amikor a

• kezelt vagyont bizalmi vagyonkezelő részére átadják, valamint
• a kezelt vagyon vagy annak haszna egészét vagy annak egy részét vagyonrendelővel megegyező kedvezményezett részére kiadásra kerül.

Ez azonban nem automatikus, hanem a törvény 18. § (1) és (2) bekezdésében leírtak szerint kell megtörténnie. A 18. § (1) bekezdés szerint a bizalmi vagyonkezelés útján szerzett vagyon és vagyoni értékű jog tekintetében a szerzőnek a következő feltételeket kell teljesíteni egyidejűleg:

• a szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie;
• kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez és a szerzett vagyonhoz fűződő jogok és kötelezettségek a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik meg;
• sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, az áfatörvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne az előző pontban említett kötelezettségek teljesítésével.

Amennyiben ezek nem teljesülnek közül bármelyik nem teljesül, azonnal beáll a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás.

Végül – az apporthoz hasonlóan – elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli a 17.§ (5) bekezdés a) pontja esetén a vagyonrendelőt, b) pontja alapján a bizalmi vagyonkezelőt az Áfa tv-ben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek a vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó


Kapcsolódó cikkek:


Vigyázó szemetek a finnekre vessétek!
2019. április 23.

Április 14-án parlamenti választások voltak Finnországban. A győztes párt kampányának adótörténeti jelentőségű ígérete is volt.

Kata adózás lényege – 4. rész
2019. április 18.

Kata adózás lényege – 4. rész

Mikor állhat fenn egy kisadózó vállalkozás esetében a munkaviszonnyá történő minősítés veszélye? Melyek azok a körülmények, amelyek fennállása megdönti a munkaviszony vélelmét? Cikksorozatunk aktuális részében ezeket a témákat járjuk körül.

Milliárdos költségvetési csalást leplezett le a NAV
2019. április 18.

Több száz munkaerő-közvetítéssel foglalkozó céget számolt fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). A cégek a gyanú szerint milliárdos kárt okoztak a költségvetésnek azzal, hogy nem fizették a munkavállalók utáni járulékokat.

EuB: nem kell vámigazolás a termékexport adómentességéhez
2019. április 17.

Az Európai Unió Bírósága ítéletében megerősítette, hogy exportértékesítés esetén az adómentességnek nem feltétele a kiviteli vámeljárás lefolytatása – hívta fel a figyelmet a BDO Legal Jókay Ügyvédi Iroda.