Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szerzők felhasználási szerződés keretében adhatnak egyedi engedélyt művük használatára. Milyen típusú és mértékű adók terhelik a felhasználót és magát a szerzőt? Ezekre a kérdéseke ad választ az MKVKOK írása.
1. A szerzői jogdíjas ügyletek
Bármely gazdálkodó esetében előfordulhat, hogy magánszemélyektől olyan produktumokat (könyv, újságcikk, vagy promócióhoz szánt színdarab, illetve zenemű, avagy a tevékenység gyakorlást segítő szoftver készítése stb.) rendelnek meg, amelyeket szerzői jog véd. A szerzői jog jellemzője, hogy az oltalom hatósági aktus nélkül, a mű létrejöttével keletkezik. A jogszabályi védelmet alapvetően a szerződi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) és a 2013. évi V. törvény, azaz a Polgári Törvénykönyv biztosítja. A szerzői engedélyezési jogosultságok gyakorlása, azaz a szerző műve felhasználásának más részére történő engedélyezése sok esetben egyéni engedélyezés útján valósul meg, mely során a jogosult felhasználási szerződés keretében ad engedélyt műve használatára. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon hogyan, mi módon adóztatandók az ilyen ügyletek. Milyen típusú és mértékű adók terhelik a kifizetőt és a tevékenységet végzőt?
A felhasználási szerződések megbízottjai lehetnek magánszemélyek, továbbá egyéni és társas vállalkozások. Ez azért fontos, mert a különböző szerződések alapján fizetett szerzői díjakra eltérő adózási és járulékfizetési szabályok vonatkoznak.
2. A kifizető (megrendelő) által viselendő közterhek
2.1.A vállalkozóval kötött jogdíjas szerződések
A szerzői jogdíj – többek között – a szerzői jogi törvény által védett szerzői mű és a szerzői joghoz kapcsolódó jog által védett teljesítmény felhasználási engedélye, valamint az ezekhez fűződő vagyoni jogok átruházása fejében a jogosult által kapott ellenérték.
Felhasználói szerződés egyéni vállalkozóval és társas vállalkozással is köthető. Ebben az esetben a kifizetőnek nem kell szociális hozzájárulási adót, szakképzési hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást, személyi jövedelemadót és egyéni járulékokat megállapítania. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény szabályaira azonban ügyelni kell. Értve ez alatt a fizetendő áfa megállapításának, továbbá az áfa levonhatóságának szabályait. Az áfa megjelenésének és levonásának időpontja szempontjából rendkívüli jelentősége van a teljesítés napjának, ezért fontos, hogy a felek egyszeri teljesítés, részteljesítés vagy időszaki elszámolásban állapodnak meg.
2.2. Az adószámos magánszemélyekkel kötött szerződések
A szellemi, művészeti (szerzői jogvédelem alá tartozó) tevékenységet folytatók eseti megbízásokon alapuló jövedelemszerzési tevékenysége azonban úgynevezett „adószámos” magánszemélyként is végezhető. Sokan élnek azzal a tévhittel, hogy egy adószám birtoklása esetében a számla értékéből adót, járulékot nem kell levonni. ez azonban nem így van. Az adószámos magánszemélynek (nem vállalkozónak) az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint keletkezik adókötelezettsége akkor is, ha a bevételeit számlák alapján kapja. Az adószámos magánszemélyek közterhei ugyanúgy állapítandók meg, mintha nem állítottak volna ki számlát.
2.3. Az adószámmal nem rendelkező magánszemélyekkel kötött szerződések
A felhasználói szerződések esetében a kifizetőt annak függvényében terheli szociális hozzájárulási adó (és szakképzési hozzájárulás), vagy egészségügyi hozzájárulás, hogy a megbízó vagyoni értékű jogot vásárol meg, vagy új mű létrehozása esetében az elvégzett munkát is honorálja.
A díjazás – a kivételektől eltekintve – két részre bontható:
személyes közreműködés díja,
felhasználói jog (vagyoni értékű jog)
A személyes munkavégzés járulékalapja után a kifizetőt 27 % szociális hozzájárulási adó és 1,5% szakképzési hozzájárulás terheli. Ez a járulékalap (szocho alap) azonban a magánszemély költségnyilatkozata függvényében – ugyanazon szerzői díjak esetében is – változhat. A Szocho tv. 455. § (4) f) pontja szabályozásában a kifizetőt terhelő adónak nem alapja a felhasználási szerződés alapján a vagyoni jog elhasználásának ellenértékeként kifizetett díj. A szerzői és az előadói díjak miatt azonban 27 % eho-t kell fizetni minden olyan, belföldi illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem után, amelyet szja előleg megállapításánál is figyelembe kell venni, és amely nem tartozik a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulék alapjához (és a szocho alapjához sem).
3. A magánszemély által fizetendő adó és járulékok
A magánszemély esetében is célkeresztbe kerül az a jövedelem, amely a megbízási díjból a költségek figyelembevételével számítódik. A bevétellel szemben a személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. számú mellékletében, továbbá művészeti tevékenység esetén a 39/1997. (XII. 29.) MKM-PM együttes rendeletben foglaltak szerint számolható el bizonylatok alapján költség. Amennyiben az adóalany költségelszámolással nem kíván élni, választhatja azt is, hogy az Szja tv. 47.§ (2)aa) pontja értelmében kifizető 10 százalékos költséghányad figyelembevételével állapítsa meg a személyi jövedelemadó alapját.
A jövedelem megállapítása után az adóköteles jövedelmet két részre kell bontani a felhasználói jog arányában. Bár az ellenérték két részének személyi jövedelemadóztatásában nincs eltérés, azonban a járulékfizetés szempontjából a szabályozás nem azonos. Az egyéni járulékok megállapításának szabályait a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) szabályozza.
A magánszemély által felhasználói szerződés alapján megszerzett adóköteles jövedelem teljes összegéből – nagyságától függetlenül –a kifizetőnek 15% személyi jövedelemadót kell levonni.
A vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kapott díjból a Tbj.) 21. § d) pontja értelmében járulékokat nem kell levonni, mert a Tbj. alapján nem képezi a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját a szerzői jogi védelem alatt álló mű, alkotás hasznosítására irányuló felhasználási szerződés alapján a vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.
A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. Nem ilyen egyszerű azonban a helyzet, ugyanis minden esetben figyelni kell arra, hogy a személyes közreműködés ellenértéke mekkora összegű. A munkavégzés díjazásával kapcsolatban két eset különíthető el:
a díjazás összege biztosítási jogviszonyt keletkeztet,
a díjazás értéke nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt.
A Tbj. 4.§ k) pontja értelmében járulékalapot képező jövedelemnek minősül a Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem. A járulékalap után 10% nyugdíjjárulékot és 7% egészségbiztosítási járulékot kell fizetni.
A szerzői művek elkészítésére, előadás megtartására irányuló szerződések alapján kifizetett díjak után azonban csak akkor kell járulékot fizetni, ha a tevékenységből származó (napi) jövedelem eléri a havi minimálbér) harmincad részének a 30 százalékát (2016-ban 1110 Ft).
4.Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás
A szerzői jogdíjas ügyletek esetében a magánszemélyek (egyéni vállalkozó is) nyilatkozhatnak úgy is, hogy adófizetési kötelezettségüket az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (továbbiakban Ekho tv.) szabályainak alkalmazásával teljesítik. Ebben az esetben a kifizető 20% ekho fizetésére kötelezett. A magánszemély bevételéből 15% ekho-t, nyugdíjas magánszemély esetében 11,1% ekho-t kell levonni.
A cikk szerzője Sándorné Új Éva okleveles adószakértő (GBA Consulting Kft.), a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ az Adó Online szakmai partnere.
