A járműfoglalás gyakorlati kérdései az adóhatóság előtti végrehajtási eljárásokban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adásvételre és nyilvántartásra vonatkozó eltérő szabályozás miatt az ingatlannal szemben a járművek foglalása mind az adóhatóság, mind a civil élet szereplői számára sokkal több buktatót hordoz magában. Az adóhatóság részéről a legnagyobb kockázatot a nyilvántartás alapján foglalt jármű felkutatása, ennek eredményessége esetén a jármű állapota jelenti, mégis a leginkább forgalomképes, így az egyik leggyakrabban foglalt ingóságnak számít. A járművásárlók számára pedig egy esetlegesen lefoglalt jármű vásárlása hordoz kockázatot. Mindezek tükrében az adóhatósági járműfoglalás legfontosabb szabályait, gyakorlati tapasztalatait mutatjuk be az Adó szaklap írása.

1. A járműfoglalás általános szabályai

Az adóhatóság előtt folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat elsődlegesen az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) szabályozza. Az Avt. által nem szabályozott kérdésekben az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.), az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, illetőleg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Mielőtt elmélyednénk a témában, érdemes tisztázni, hogy mit értünk jármű, illetve gépjármű alatt. Az Avt. értelmező rendelkezései alapján jármű a közúti szállító vagy vontató eszköz, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is (Avt. 7. § 11. pont), a gépjármű pedig minden olyan jármű, amelyet beépített erőgép hajt (Avt. 7. § 9. pont).

Az Avt. 47. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság a járművet a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a jármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve, illetve ennek hiányában is, ha a jármű a házastársi közös vagyonba tartozik.

Vagyis az adóhatóság a végrehajtási eljárás során nemcsak helyszíni eljárás, hanem a járműnyilvántartás alapján, azaz „asztal mellől” is lefoglalhatja az adós tulajdonában álló, illetve a (vélelmezhetően) házastársi közös vagyonba tartozó járműveket, a pótkocsit, a motorkerékpárt éppúgy ideértve, mint a személy- és tehergépjárműveket.

A foglalás hatálya a foglalási jegyzőkönyvben történő összeírással áll be, amely nemcsak nap, hanem óra, perc pontossággal rögzíti a foglalás időpontját, ahogy a gépjármű adásvételi szerződése is tartalmazza a tulajdonjog átruházásának (birtokbaadásnak) napja mellett az órát és percet is. Jóllehet, hogy ez elsősorban a felelősségi kérdések (az átadás utáni elkövetéshez kapcsoló bírságok és egyéb ügyek már ne az eladót terheljék) miatt lett kötelező eleme az adásvételi szerződésnek, de egy esetleges végrehajtáshoz kapcsolódó jogvita esetén is döntő fontosságú lehet. Éppen ezért a közlekedési igazgatási hatóságnak is a foglalási jegyzőkönyv keltének napját kell bejegyeznie a járműnyilvántartásba az elidegenítési és terhelési tilalom hatályának kezdeteként, függetlenül attól, hogy az ügyintéző mikor „veszi kézbe” az adóhatóság erre irányuló megkeresését.

Kiemelendő, hogy a foglalás nem jelenti automatikusan a jármű forgalomból történő kivonását, az iránt az adóhatóság legkésőbb az árverési hirdetmény kitűzésével egyidejűleg intézkedik. A lefoglalt ingóság, így a jármű értékesítésére a foglalást, illetve a zálogjogi nyilvántartás adatainak beszerzését követő 30 nap után kerülhet sor [Avt. 58. § (1) bekezdés]. A vállalkozási tevékenységet végző adós üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges járműve tekintetében a 6 hónapos moratóriumot követően intézkedik az adóhatóság az értékesítés iránt [Avt. 47. § (2) bekezdés]. Vagyis ezen időszak alatt tevékenységének folytatásához az adós használhatja a járművét, megkapva ezzel a lehetőséget a fizetőképesség helyreállítására, a tartozás megfizetéséhez szükséges összeg előteremtésére.

Tehát az értékesítési folyamat első lépéseként az adóhatóság ellenőrzi, hogy a jármű szerepel-e a hitelbiztosítéki és a zálogjogi nyilvántartásban. Amennyiben a járműre zálogjogot alapítottak, vagy ez egyéb információk alapján valószínűsíthető, az adóhatóság értesíti a zálogjog jogosultját, hogy a zálogjogból fakadó igényét – ha az alapügyben nem végrehajtást kérő – végrehajtási eljárás során érvényesítheti. A zálogjogosultnak az úgynevezett bekapcsolódás iránti kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül kell előterjesztenie a végrehajtást foganatosító igazgatóságnál, aki továbbítja azt az illetékes bíróságnak [Vht. 114. § (1)–(2) bekezdés]. A bíróság a soron kívül meghozott végzésével megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát, és (ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége – önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerűség – nem vitatott) engedélyezi, hogy a zálogjogosult a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék [Vht. 114/A. § (1) bekezdés]. A bíróság végzésének tartalmaznia kell a Magyar Országos Közjegyző Kamaránál (MOKK) vezetett nyilvántartásba történő bejegyzés időpontját [Vht. 114/A. § (3) bekezdés f) pont], tehát zálogjogi igényünk érvényesíthetősége függ a zálogszerződés nyilvántartásba vételétől.

Fontos megjegyezni, hogy a kielégítési jog megnyíltánál a bíróság csupán azt vizsgálja, hogy a zálogtárgyat végrehajtási eljárás során lefoglalták [Vht. 114/A. § (2) bekezdés], vagyis a jelzálogjog alapjául szolgáló tartozás összegét, jogalapját nem vizsgálja.

Amennyiben a gépjárműre nem alapítottak zálogjogot, és egyéb akadálya sincs az értékesítésnek, akkor következő lépésként az adóhatóság felhívhatja az adóst a gépjármű beszállítására. Ha az adós nem tesz eleget a felhívásnak és a megadott határidőig nem adja át a lefoglalt járművet, valamint lakóhelyén (tartózkodási helyén) vagy székhelyén, telephelyén, fióktelepén az nem fellelhető, az adóhatóság az ismeretlen helyen lévő jármű feltalálási helyének megállapítása érdekében végzéssel tárgykörözést rendelhet el. Annak érdekében, hogy a végzés elleni esetleges jogorvoslat ne akadályozza a végrehajtás eredményességét, a tárgykörözést elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [Avt. 47. § (3)–(4) bekezdés].

Tárgykörözés elrendelése nélkül is megeshet azonban, hogy fellelik a járművet. Például, ha közúti vagy közterületi ellenőrzés, egyéb hatósági eljárás során az eljáró hatóság a járműnyilvántartás adatai alapján megállapítja, hogy az eljárásban érintett jármű foglalás hatálya alatt áll, úgy haladéktalanul, akár telefonon jelzi az adóhatóság végrehajtóinak a jármű fellelési helyét.

2. Tények és tévhitek a járműfoglalások kapcsán

Fontos hangsúlyozni, hogy a lefoglalt jármű végrehajtás alól történő elvonása, ideérte a megrongálását, megsemmisítését, de az értékesítését is, zártörésnek minősül, ami a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 287. § (2) bekezdése szerint bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A mentességek kapcsán a Vht. 103. § (6) bekezdése kimondja, hogy a bírósági végrehajtás során a természetes személy adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű mentes a foglalás alól, ha a becsértéke az adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalás alóli mentességéről szóló 13/2001. (X. 10.) IM rendelet 1. §-ában meghatározottak szerint nem éri el

a) motorkerékpár esetén a 150 ezer forintot,

b) személygépkocsi esetén az 1,2 millió forintot,

c) autóbusz esetén a 3,5 millió forintot,

d) tehergépkocsi esetén a 3,5 millió forintot,

e) nyerges vontató esetén (szerelvénnyel együtt) az 5 millió forintot.

Ha azonban a gépjármű értéke meghaladja a fenti összeghatárokat, akkor is lefoglalható és értékesíthető, de a gépjármű értékesítéséből befolyt vételárnak a végrehajtási költségek kielégítése után fennmaradó részéből a fenti összeg az adóst illeti meg, csupán a fennmaradó összeg fordítható a követelések kielégítésére [Vht. 170/A. § (1) bekezdés].

Kiemelendő, hogy a foglalásnak nem akadálya, ha az üzembentartó és a tulajdonos személye eltér. Ha a jármű tulajdonosa végrehajtható adótartozással rendelkezik, az adóhatóság intézkedhet a jármű lefoglalása iránt.

A gyakorlatban szintén előfordulhat, hogy a gépjármű lízingszerződés alapján kapcsolódik az adóshoz. Ebben az esetben a gépjármű tulajdonosa a lízingcég, ebből adódóan foglalásnak nincs helye, de az adóhatóság megkeresheti a lízingcéget a lízingszerződés tartalmának megismerése érdekében. Amennyiben a szerződés tartalma alapján megállapítható, hogy az adósnak követelése van/lesz a lízingcéggel szemben, az adóhatóságnak lehetősége van követelésfoglalás foganatosítására a Vht. 110. § (1) bekezdése alapján.

3. A NAV által foganatosított járműfoglalások és a kapcsolódó cselekmények

Mint azt a bevezetőben már említettük, az adóhatósági végrehajtási eljárások során meglehetősen gyakoriak a járműfoglalások. Az elmúlt két év átlagában csaknem 11 ezer járműfoglalást foganatosított évente a NAV. Ebből mintegy 500 esetben történt helyszíni eljárás keretében a foglalás, vagyis kijelenthetjük, hogy a járműfoglalások majdnem teljes egészében nyilvántartás alapján történnek.

Területi megoszlás alapján érdekes tény, hogy számosságát tekintve a 2021. évi időarányos adatok alapján az ország keleti felében hozzávetőlegesen háromszor annyi járműfoglalás történt, mint a nyugati országrészben, azonban a Közép-magyarországi Régióban, vagyis Budapesten és Pest megyében koncentrálódott a foglalások körülbelül egynegyede.

A tárgykörözés adóhatóság általi alkalmazhatósága óta több mint 2500 esetben rendelte el a NAV a lefoglalt jármű tárgykörözését. E tekintetben viszont éppen ellentétesen alakul a kelet–nyugat relációban történő megoszlás: nyugaton közel másfélszer annyi esetben rendeltek el tárgykörözést, mint keleten. Ebből viszont azt is következik, hogy az ország nyugati felében az összes foglaláshoz viszonyítva is nagyobb arányban vannak azok az adósok, akiknek a gépjárművét körözik.

4. A végrehajtási kifogás és a jármű foglalás alóli feloldása iránti kérelem

A végrehajtási eljárás során a végrehajtási kifogás mint jogorvoslat teremti meg a lehetőségét az adózók érdekeinek érvényesítésére.

Ha az adós, a behajtást kérő, valamint akinek az adóhatóság törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása, a cikk témája alapján konkrétan pl. a jármű lefoglalása jogát vagy jogos érdekét sérti (a továbbiakban: egyéb érdekelt fél), a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő, a sérelmezett intézkedés vagy az intézkedés elmaradásának a tudomásra jutásától számított 15 napon belül. Azonban, ha a biztosított határidő megtartásában az egyéb érdekelt fél akadályoztatva volt, és ezt a tényt a végrehajtási kifogással egyidejűleg benyújtott igazolási kérelmében igazolja, akkor a kifogás a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásától számított 6 hónapig nyújtható be [Avt. 24. § (1) bekezdés].

A határidő számításánál lényeges kérdés a tudomásra jutás meghatározása. Mindez az adós esetében könnyebben megállapítható, hiszen ez az időpont a jegyzőkönyv átvételének napja. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a jegyzőkönyv csupán a kézbesítési vélelem alapján minősül kézbesítettnek. Ez esetben az adós nem rendelkezik információval arról, hogy lefoglalták a gépjárművét, a vélelmet a törvény rendelkezése teremti meg. Ez a gyakorlatban azért jelent(het) problémát, mert az adós ez esetben akár értékesítheti is a lefoglalt – ezáltal elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt – gépjárművet, anélkül, hogy tudna a tilalomról.

Harmadik fél esetében ennél is összetettebb kérdés a tudomásra jutás definiálása. Többnyire a kormányhivatalban mint közlekedési igazgatási hatóságnál történő, a gépjármű tulajdonjogában történt változás bejegyzését célzó ügyintézés napját szokták megjelölni az adózók mint a tudomásra jutás napját, azonban nehézkes annak bizonyítása, hogy valóban akkor szerzett tudomást a foglalásról. Legtöbbször annak sincsenek tudatában, hogy ennek a napnak jelentősége van.

A jármű foglalás alóli feloldása iránti kérelem előterjesztésére a kérelem benyújtására vonatkozó általános szabályok szerint az Air. 44. §-a ad jogszabályi lehetőséget. Ez alapján a kérelem az adózó olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében [Air. 44. § (1) bekezdés]. A kérelem az eljárás megindítására irányuló kérelmen kívül a már folyamatban lévő eljárások valamennyi résztvevőjének az eljárással összefüggő kérelmeit is jelenti [Air. 44. § (4) bekezdés]. A végrehajtási eljárások során az adózók kérelmei zömében méltányossági elemeket tartalmaznak, amelyeknek mérlegelésére a végrehajtási eljárásban nincs hatásköre az adóhatóságnak.

Tehát az eljárás jogszabálysértő volta miatt a végrehajtási kifogás nyújt jogorvoslati lehetőséget, minden egyéb esetben a foglalás feloldása iránti kérelem benyújtásának van helye.

Fontos kiemelni, hogy az adóhatóság eljárása során csak a foglalás szabályszerűségét vizsgálhatja, a tulajdonjog megállapítására nem rendelkezik hatáskörrel, annak tisztázására bizonyítási eljárást nem folytathat le. Tehát a tulajdonjog vitatására az adóhatóság előtti eljárásban nincs lehetőség, a tulajdoni viszonyok megállapítására kizárólag az illetékes bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ennek megfelelően a Pp. 538. § (1) bekezdése értelmében keresettel kérheti a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldását az, aki a lefoglalt vagyontárgyra a tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely akadálya a bírósági, közigazgatási vagy adóvégrehajtás során történő értékesítésnek.

A keresetnek többek között az alábbi adatokat kell mindenképpen tartalmaznia:

– a végrehajtást kérőt (jelen esetben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az eljáró igazgatóság megnevezése nélkül),

– a foglalás helyét (ami meghatározza a bíróság illetékességét),

– a foglalás idejét,

– a foglalási jegyzőkönyv számát és

– a végrehajtási ügyszámot.

A végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejére vonatkozó szabályozással szemben a kérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt nem korlátozza a jogalkotó, azonban az eljárás meghatározott szakaszát követően, így például a sikeres árverezést követően a feloldás iránti kérelem érdemben már nem bírálható el, hiszen az árveréssel megszűnik a gépjárműfoglalás hatálya, annak feloldása iránt az adóhatóságnak már nem áll módjában intézkedni. Ebben az esetben az adós jogalap nélküli gazdagodása okán, az egyéb érdekelt polgári peres úton érvényesítheti igényét.

A végrehajtási kifogás és a kérelem előterjesztésére vonatkozó határidőkön kívül a másik lényeges különbség a két jogintézmény között a fizetendő illeték. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29. § (5) bekezdése alapján a végrehajtási kifogás illetékköteles, amelynek mértéke 5 ezer forint.

dr. Gyurcsik Petronella cikkében, amely az Adó szaklap 2022/1-es számában jelent meg, számos érdekes jogesetről is olvashat, és mindent megtudhat a fedezetcsere jogintézményéről, és a szerző néhány megfontolandó gondolatot is javasol járművásárlás előtt.

---