A jövedelem-minimum szerinti adózásról vállalkozóknak

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2007. július 1-től kell alkalmazni a társasági adóról szóló törvénynek azt az előírását, mely szerint, ha a gazdasági társaság nyeresége rendkívül alacsony, vagy nincs, vagy a cég veszteséges, akkor a társasági adó megállapítása előtt számítást kell végezni az előírt nyereség-minimumra vonatkozóan, és ennek alapján kell döntést hozni a befizetendő társasági adó mértékéről. A cikk az Adóparadicsom Magazin 2009/4. számában olvasható.

A szabályozás lényege azt jelenti, hogy a vállalkozásnak vagy a nyeresége, vagy a társasági adóalapja érje el az összes korrigált bevételének 2%-át, amennyiben pedig nem éri el ezt a szintet, akkor két lehetőség közül választhat:

– vagy mégis fizet az összes korrigált bevétel 2%-a (nyereségminimum), mint adóalap után társasági adót, tekintet nélkül a tényleges adataira,

– vagy pedig nem fizet, illetve alig fizet társasági adót a tényleges adatai alapján, és kitölt egy nyilatkozatot, vállalva az adóellenőrzésre történő kiválasztás kockázatát.

A 2007. évi társasági adóbevallások elemzéséből kitűnik (lásd az Adóvilág 2008. decemberi számában), hogy az adózók 31%-a a nyereségminimum után adózott, nem egészen 1%-a vállalta a nyilatkozattételt, és csak 53%-nak volt annyi nyeresége, hogy nem kellett foglalkoznia a félévtől bevezetett új szabállyal. (A differenciát jelentő 54.000 adózót most ne keressék, mert azok olyan szervezetek – például MRP, – melyeknek nem kell alkalmazniuk a nyereségminimumra vonatkozó előírást). Ennek az évnek az adatai részben már az új szabály miatt alakultak így. A veszteséges adózók száma az ezt megelőző évben több volt.
Feltételezhető, hogy a minimális adófizetést sem vállaló nyilatkozatot tevők (1%) vesztesége bizonyíthatóan a gazdasági körülményeikből ered, de nem elemi kár érte őket, mert akkor mentesülnének a nyereségminimum alkalmazásának kötelezettsége alól.

Mekkora a nyereségminimum?

Nyereségminimumnak nevezzük a korrigált összes bevétel 2%-át. Korrigált összes bevétel az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott értékesítés nettó árbevétele, az egyéb bevételek, a pénzügyi műveletek bevételei, és rendkívüli bevételek együttes összege, módosítva néhány tétellel. Ezek az adatok az éves eredménykimutatásból láthatók, csak össze kell őket adni.

A módosító tételek egy része különleges gazdasági eseményekből (például: kedvezményezett átalakulás, kedvezményezett részesedéscsere, stb.) adódik, ezért az adózók zömét nem érinti. Annak kell utána érdeklődnie, aki már ismeri ezeket a fogalmakat.

A bevételt módosító tételek közül azonban kettő olyan, amely szinte mindenkit érint. Az előbbiek szerint összeadott bevételekből le kell vonni az adott év során eladott áruk beszerzési értékét, valamint az általunk másoktól megvett és továbbértékesített közvetített szolgáltatások értékét. Ha belegondolunk, ezek idegen teljesítmények, melyeket mások állítottak elő, mi pedig megvettük és továbbadtuk másoknak. Ezért vonjuk le a bevételünkből.

Az így megkapott korrigált bevételünk 2%-a (0,02-szerese) az a nyereségminimum, amelyet a társasági adó (10 és 16%) alapjaként elvárnak tőlünk. Ez egy fiktív adóalap, viszonyítási alap a tényleges adatainkhoz.

Hogyan kell eljárnunk?

Az eredménykimutatásunk adatai alapján megállapítjuk az éves nyereségünk összegét. Ezt általában a könyvelési program is megteszi. Ezt hívják adózás előtti eredménynek. Ezt az összeget kell módosítani a társasági adóról szóló törvény rendelkezései alapján ahhoz, hogy megállapítsuk a társasági adó alapját. A módosító tényezők meghatározása a törvény ismeretét feltételezi, ezért bízzuk a könyvelőre! Az így kapott társasági adóalapot, illetve az adózás előtti eredményünket kell összehasonlítani az előbbiekben megismert nyereségminimummal. Ennek a viszonyításnak az alapján kell eldöntenünk, hogyan fizetjük a társasági adót

a./ ha az adózás előtti eredményünk, vagy a társasági adóalapunk közül a nagyobb érték nem éri el a jövedelem-(nyereség-)minimumot, akkor választhatunk, hogy

aa./ nyilatkozatot teszünk, és a tényleges adataink szerint fizetünk, vagy nem fizetünk társasági adót,

ab./ vagy pedig az ún. nyereségminimum után fizetjük be a társasági adót.

b./ ha viszont mindkettő magasabb a nyereségminimumnál, akkor a törvény általános szabályai szerint megállapított társasági adót fizetjük.

Tehát mielőtt a nyereség-minimum alapján történő adózásról döntünk, végig kell gondolnunk, hogy mikor nem kell azt alkalmaznunk:

• ha az adózás előtti eredmény, vagy az általános szabályok szerinti társasági adóalap magasabb a nyereségminimumnál,
• ha előtársasági adóévről van szó, illetve az azt követőről, (pontos szabályokat lásd a Tao. tv. 6. §. 6. bekezdésében)
• az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta cégünket,
• ha a speciális szervezeti formánk, gazdálkodásunk kizárja az alkalmazást, (Tao. tv. 6. § 4. és 6. bekezdés)
• ha inkább kitöltjük a nyilatkozatot.

A hivatkozott elemzés a nyereségminimum szerinti adózás bevezetésével kapcsolatban az adóbevétel pozitív elmozdulásáról beszél, amelyet egy fél év után még nem tudtak igazán felmérni. Kérdés, hogy a jelenleg még tényleges adót fizető 50%-os adózói kört, ez az elvárt társasági adószint – a gazdaság lassulásával egyidejűleg – milyen irányban mozdítja majd el.

Kovácsné Álmosdy Judit

---