A kiváról részletesen – a kiva számítása (3.)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az őszi adócsomag részeként jelentősen megemelték a KIVA belépési korlátai közül a bevételre és a mérlegfőösszegre vonatkozó határokat. Ezzel, valamint a már elfogadott adókulcs-csökkentéssel együtt sok cégnek érdemes átgondolnia a KIVA-ra történő áttérést 2021. január 1-jével. Négyrészes cikksorozatunkban bemutatjuk a KIVA előnyeit, a KIVA választásának feltételeit, illetve azt, hogy mire kell figyelni a belépéskor. Ezt követően a KIVA-alanyiság megszűnését és az ezzel kapcsolatos teendőket, végül azokat a kedvezményeket és technikai szabályokat szedjük össze, amiket a KIVA szerint adózóknak érdemes észben tartaniuk.

Az adó alapja

Kezdjük az egyszerűbb kérdéssel, azzal, hogy milyen adókat vált ki a KIVA: a KIVA-t választó cégeknek nem kell (i) társasági adót, (ii) szociális hozzájárulási adót és (iii) szakképzési hozzájárulást fizetni. A KIVA-alany tehát lényegében a nyereségadó és a munkáltatói járulékok megfizetése alól mentesül. A mentesülésért cserébe, részben azonos alapra vetítve kell a KIVA-t megfizetni. A KIVA adóalapja ugyanis az alábbi tételek összegéből tevődik össze azzal, hogy sosem lehet kevesebb a személyi jellegű ráfordítások összegénél:

• Személyi jellegű ráfordítások;
• A tagok részére kifizetett tőke, osztalék;
• A pénztár (tehát a készpénzállomány) növekménye, de legfeljebb a pénztár értékének az ún. mentesített értéket meghaladó része;
• Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek összege;
• A megfizetett bírság, pótlék;
• A nem magánszeméllyel vagy kapcsolt vállalkozással szemben fennálló behajthatatlannak nem minősülő követelés elengedett összege.

Az adóalapot csökkenti (i) tőkebevonás esetén a saját tőke növekedéseként elszámolt összeg, (ii) a kapott osztalék, (iii) a pénztár értékének csökkentése, valamint (iv) az elhatárolt veszteség.

Egyes, nem nyilvánvaló tételekkel részletesen is foglalkozunk.

Személyi jellegű ráfordítások

Személyi jellegű ráfordításnak a KIVA szempontjából a járuléalapot képező jövedelmek (elsősorban a munkabér), a béren kívüli és az egyes meghatározott juttatások minősülnek. A KIVA alá tartozó vállalkozások tagjai után a minimálbér 112,5%-át kell személyi jellegű kifizetésként figyelembe venni, ha nem keletkezik legalább ekkora összegű járulékalapot képező jövedelme a tagnak. A KIVA is ismeri tehát a társas vállalkozó után fizetendő minimumjárulék intézményét.

Azt, hogy a KIVA egyik célja a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás kiváltása, az is mutatja, hogy az utóbbi két adó tekintetében igénybe vehető kedvezmények – szakképzettséget nem igénylő munkavállalók, munkaerőpiacra lépők stb. után érvényesíthető adókedvezmények – a KIVA alapját is csökkentik. Ez technikailag úgy valósul meg, hogy a KIVA alapjának meghatározása során nem minősül személyi jellegű ráfordításnak a kedvezményezett foglalkoztatottak után a szocho alapját csökkentő kedvezmények éves összege. Tehát aki például a Szocho tv. 10. §-a alá eső, szakképzetséget nem igénylő munkakörben foglalkoztat munkavállalót, az az adott munkavállalóra tekintettel elszámolt személyi jellegű ráfordítást csökkentheti a munkavállaló bruttó munkabérének 50%-ával, de legfeljebb a minimálbér összegével.

Pénztárállomány

Különös jelentőséggel bír a KIVA-ban a pénztárállomány változása. A jogalkotó szándéka ezzel az volt, hogy megakadályozza azt a gyakorlatot, hogy a pénztárállomány növelésén keresztül a vállalkozás készpénzállománya nem ellenőrizhető módon adott esetben ne a vállalkozás érdekében kerüljön felhasználásra. Hiszen nyereségadó hiányában a pénztárban lévő pénzeszközök még adózatlan jövedelmek maradnak egészen addig, amíg azt osztalékként a cég ki nem fizeti.

Éppen ezért a pénztár – és itt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a készpénz-állományról van szó, nem a bankszámlaegyenlegről – növekedése adóalap-növelő, csökkenése adóalap-csökkentő tétel.

A helyzetet bonyolítja, hogy a KIVA bevezette a pénztár mentesített értéke fogalmat azért, hogy elismerje, egy vállalkozás életében természetes (is) lehet a pénztár növekedése, feltéve, hogy az arányban áll a forgalommal. A pénztár mentesített értéke éppen ezért a tárgyévi forgalom 5%-a, de legalább 1 millió forint. Mivel a pénztárállomány tárgyévi növekménye legfeljebb a pénztár mentesített értékét meghaladó összegben növeli az adóalapot, ezért mindaddig, amíg a pénztárban lévő összeg nem éri el a forgalom 5%-át, vagy forgalomtól függetlenül az 1 millió forintot, ezzel a módosító tétellel nem kell számolni.

A kettős adóztatás elkerülés érdekében természetesen a pénztár csökkenése csökkenti az adóalapot.

Elhatárolt veszteség

A KIVA esetében is van elhatárolt veszteség szabály, amely két elemből áll:

• Egyrészt a KIVA alanyiságot megelőzően, a társasági adóban még fel nem használt elhatárolt veszteség;
• Másrészt a KIVA alanyiság alatt, ha a személyi jellegű ráfordításokon kívüli adóalap-tételek összege negatív (megj.: ilyen esetben tehát a KIVA alapja a személyi jellegű ráfordítás lesz, hiszen annál nem lehet kevesebb az adóalap, de a negatív, le nem vont összeg görgethető).

Az elhatárolt veszteség korlátozás nélkül használható fel azzal, hogy főszabály szerint egyetlen évben sem lehet a KIVA alapja – még az elhatárolt veszteség levonása után sem – kevesebb, mint a személyi jellegű ráfordítások összege.

Fontos és észben tartandó kivétel ugyanakkor, hogy az elhatárolt veszteséggel a személyi jellegű ráfordítások összege alá csökkenthető a KIVA alap akkor, ha az adott évben tárgyi eszközzel (beruházással), szellemi termékkel, kísérleti fejlesztés aktivált értékével kapcsolatban merült fel a cégnek költsége. Ilyen esetben ezen költségek erejéig az elhatárolt veszteség a személyi jellegű ráfordítások csökkentésére is felhasználható azzal, hogy természetesen ez már további elhatárolt veszteséget nem keletkeztethet. Újabb példáját láthatjuk tehát annak, hogyan támogatja a KIVA adóhalasztással a beruházásokat.

Transzferár

A KIVA szerint adózóknak is figyelemmel kell lenni a transzferár-szabályokra. A törvény szerint „amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásával kötött szerződésében, megállapodásában olyan ellenértéket (ügyleti értéket) határoz meg, amely nem felel meg a szokásos piaci árnak, az adóalapot a szokásos piaci ár és az ügyleti érték különbségével úgy módosítja, hogy az olyan adóalapnak feleljen meg, mint ha független vállalkozással kötött volna szerződést, megállapodást”.

A KIVA logikájából adódóan a transzferár kérdések ritkán hatnak ki ténylegesen a fizetendő adóra, hiszen a KIVA alapját nem érinti sem az értékesítés nettó árbevétele, sem a személyi ráfordításokon kívüli költségek. A transzferárazás elsősorban az elhatárolt veszteség, illetve a kifizetett osztalék esetén lehet álláspontunk szerint ténylegesen releváns.

Összegzés

Az adóalap egyébként elsőre bonyolultnak tűnő szabályait úgy lehet tehát összefoglalni, KIVA alapját tehát elsősorban a személyi jellegű ráfordítások, valamint a kivont tőke és osztalék adja, csökkentve a szochoban is érvényesíthető kedvezményekkel és a kapott osztalékkal. Az adóalap meghatározásának egyéb tételei főleg a visszaélések megakadályozását célozzák (pl.: annak megakadályozásával, hogy a pénztár túlzottan növekszik anélkül, hogy osztalékot fizet a cég).

Az alábbi táblázatban még egyszer összeírtuk az adóalapot növelő és csökkentő tételeket. A táblázatban összekapcsoltuk az egymással szorosan összefüggő elemeket:

Ha a fenti adóalap kisebb, mint a személyi jellegű ráfordítások összege, akkor pedig az adó alapja a személyi jellegű ráfordítások összege (kivéve, ha a cég a tárgyévben beruházást végzett és ennek összegéig elhatárolt veszteséget számol el a KIVA alap személyi jellegű ráfordításnál alacsonyabb összegre csökkentésére).

A fenti szabályokat összevetve a KIVA következő belépési (és a következő részben bemutatandó kilépési) korlátaival kijelenthető, hogy a KIVA a növekedést és foglalkoztatást célzó – elsősorban hazai tulajdonú – mikro- és kisvállalkozások részére kínál egy kedvező adózási módot. A cikk következő részében a KIVA alanyiság megszűnését mutatjuk be.

A cikk szerzője, dr. Fischer Ádám a Niveus Legal Services partnere. A Niveus Consulting Group aaz Adó Online szakmai partnere.