Adott egy német illetőségű magánszemély, aki az egyetlen élő rokonának, a magyar illetőségű unokaöccsének 30 ezer euró értékű pénzösszeget kíván ajándékozni. Az ajándékot a német magánszemély a megajándékozott magyar illetőségű magánszemély bankszámlájára fogja átutalni. A megajándékozott rendelkezik németországi bankban, illetve magyar bankban vezetett bankszámlával is. A felek még nem egyeztek meg abban, hogy melyik pénzintézetnél vezetett bankszámlára kerül átutalásra az ajándék összege. Kérdésként merült fel, hogy az ajándék után kell-e illetéket fizetnie a megajándékozottnak. Be kell-e jelenteni az ajándékozást az állami adóhatóságnak? Érinti-e az illetékkötelezettség fennállását az a tény, ha az ajándékot a megajándékozott németországi bankszámlájára utalja át az ajándékozó?
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 11. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ingó ajándékozása az ajándékozási illeték tárgyát képezi. Az Itv. 11. § (2) bekezdése szerint ingó ajándékozása csak akkor esik ajándékozási illeték alá, ha arról okiratot állítottak ki, vagy okirat kiállítása ugyan nem történt, de az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 ezer forintot meghaladja. Az Itv. 91. § (2) bekezdése alapján a vagyonszerzési illeték tárgyát képező, de ingatlan-nyilvántartási eljárást nem igénylő jogügyletet közvetlenül az állami adóhatóságnak kell bejelenteni. A bejelentést az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül, a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának vagy az irat hiteles elektronikus másolati példányának benyújtásával kell teljesíteni.
Az Itv. 2. § (2) bekezdése szerint az ajándékozási illetékre vonatkozó rendelkezéseket az ingó tekintetében akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik. Az Itv. 2. § (3) bekezdése rögzíti, hogy ingó jogügyleten alapuló szerzése esetében az Itv.-t akkor kell alkalmazni, ha az ingó átadása belföldön történt. Az Itv. 102. § (1) bekezdés c) pontja alapján az Itv. alkalmazásában ingónak minősül a fizetőeszköz is.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:44. § (1) bekezdése értelmében, ha a pénztartozást a kötelezett nem készpénzfizetéssel teljesíti, a pénztartozás teljesítésének helye a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti fizetési számláját vezető bank telephelye, ennek hiányában székhelye. Amennyiben a kötelem keletkezésének időpontjában a jogosultnak több fizetési számlája van, a kötelezettet a teljesítési hely tekintetében választási jog illeti meg. A Ptk. rendelkezése értelmében a pénztartozás, készpénzfizetés esetén a pénz átvételének időpontjában, egyéb esetben abban az időpontban válik teljesítetté, amikor a pénzt a jogosult fizetési számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá kellett volna írnia.
Amennyiben tehát olyan bankszámlára történik utalás, amely számlát vezető bank székhelye vagy érintett telephelye külföldön van, vagy ha a készpénz átadása külföldön történik, akkor az ügylet nem tárgya az ajándékozási illetéknek, ennélfogva a vagyonszerzést az állami adóhatóságnak sem kell bejelenteni.
Ezzel szemben külföldről belföldi bankszámlára történő átutalás esetén a teljesítés helye Magyarország lenne, így az ügyletre kiterjedne az Itv. hatálya, az érintett ügylet ajándékozási illeték tárgyát képezné. Ebből következően a vagyonszerzést be kellene jelenteni az állami adóhatóságnak, és a megajándékozottnak az Itv. 12. § (1) bekezdésében meghatározott 18 százalékos mértékű ajándékozási illetéket kellene fizetnie az ajándék tiszta értéke után. (2024. július 6.)
Hivatkozott jogszabályhelyek:
– Itv. 2. § (2)–(3) bekezdés
– Itv. 11. § (1)–(2) bekezdés
– Itv. 12. § (1) bekezdés
– Itv. 91. § (2) bekezdés
– Itv. 102. § (1) bekezdés c) pont
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 20224/10-es számában jelent meg.
