A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XXVII. rész)


Az EUB azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy Közösségen belüli termékbeszerzésnél hogy kell eljárni, ha a fizetendő áfa megállapításának időszakában nem áll rendelkezésre az ügyletről kiállított számla.

A levonási jog gyakorlására vonatkozó alaki feltételek (folyt.)

A levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele (folyt.)

Közösségen belüli termékbeszerzés

Míg a héairányelv a 178. § f) pontja fordított adózás esetén nem követeli meg a héairányelv formai követelményeinek megfelelően kiállított számla rendelkezésre állását ahhoz, hogy az adóalany adólevonási jogát gyakorolhassa, a 178. § c) pontja értelmében Közösségen belüli termékbeszerzés esetén az adóalanynak adólevonási joga gyakorlásához rendelkeznie kell a XI. cím 3. fejezete 3-5. szakaszának megfelelően kiállított számlával. (A 181-182. cikk eltérést enged ettől a feltételtől a tagállamok számára, azzal, hogy a számla hiányában történő adólevonás részletes szabályait a tagállamok állapítják meg.)

A C‑895/19. sz. A. ügyben az okozott problémát A. társaság számára, hogy a lengyel jog a levonási jog gyakorlásához előírta egyrészről, hogy az adóalany rendelkezzen olyan számlával, amely igazolja a Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősülő termékértékesítést a beszerzett termékekre vonatkozó adófizetési kötelezettség keletkezésének hónapját követő három hónapon belül, másrészről pedig hogy a Közösségen belüli termékbeszerzés után fizetendő adó összegét belefoglalja abba az adóbevallásba, amelyben ezen adót legkésőbb a beszerzett termékekre vonatkozó adókötelezettség keletkezésének hónapját követő három hónapon belül el kell számolnia.

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben az adóalany nem tudja betartani ezt a három hónapos határidőt, különösen a számla késedelmes vagy szabálytalan kiállítása, illetve a postai szolgáltatóknak betudható szabálytalanságok esetén. A lengyel jog viszont nem tett különbséget aszerint, hogy az adóalany jóhiszeműe, vagy sem.

Az EUB ítéletében előzetesen emlékeztetett arra, hogy a Közösségen belüli beszerzések esetében a fordított adózási eljárás alapján nem kerül sor héafizetésre a termék beszerzője és értékesítője között, mivel a beszerző az általa teljesített Közösségen belüli beszerzések után köteles az előzetesen felszámított héa megfizetésére, egyúttal főszabály szerint levonhatja ugyanezt az adót oly módon, hogy semmiféle fizetési kötelezettsége nem keletkezik az adóhatóság felé. Hangsúlyozta továbbá, hogy az adólevonások rendszerének az a célja, hogy a vállalkozót teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól.

Az EUB kifejtette: a héairányelv 167. cikke értelmében az adólevonási jog abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik. Az irányelv 69. cikke szerint pedig a Közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében a héafizetési kötelezettség a számla kibocsátásakor, vagy – amennyiben addig az időpontig nem bocsátottak ki számlát – az említett irányelv 222. cikkének első bekezdésében említett határidő lejártakor (az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hónap tizenötödik napján) áll be.

A Közösségen belüli termékbeszerzés után fizetendő héa levonásához való jog keletkezésének érdemi feltételeit a héairányelv 168. cikkének c) pontja sorolja fel. E feltételek megkövetelik, hogy e beszerzéseket valamely adóalany teljesítse, az említett beszerzések utáni héa megfizetésére is kötelezett legyen, és hogy a szóban forgó termékeket adóköteles tevékenységéhez használja fel.

A héalevonási joghoz kapcsolódó alaki követelmények, mint a nyilvántartás vezetésére, a számlázásra és a bevallásra vonatkozó kötelezettségek, ezzel szemben e jog gyakorlásának módjait és ellenőrzését, továbbá a héarendszer megfelelő működését szabályozzák.

Az EUB szerint, amennyiben úgy tűnik, hogy a nemzeti szabályozás a számla kézhezvételére és a bevallásra vonatkozó feltételtől teszi függővé magának a levonási jognak a keletkezését, meg kell állapítani, hogy a levonási jog keletkezését kizárólag a héairányelvben előírt anyagi jogi feltételekhez lehet kötni, amelyeket a Közösségen belüli termékbeszerzés esetében a héairányelv 168. cikkének c) pontja felsorol. Ezzel szemben e jog keletkezése nem feltétlenül függ sem a számla kézhezvételétől, sem pedig az ilyen beszerzés után fizetendő héa konkrét határidőn belüli bevallásától és elszámolásától.

A lengyelhez hasonló nemzeti szabályozás azzal a következménnyel járhat, hogy az ugyanazon, Közösségen belüli beszerzéshez kapcsolódó, fizetendő héaösszeg és az azzal megegyező levonható héaösszeg elszámolására nem ugyanazon adómegállapítási időszakban kerül sor, függetlenül az ügy körülményeitől, az adóalany jóhiszeműségétől és az ilyen beszerzés címén fizetendő héa késedelmes bevallásának okaitól. E szabályozás alkalmazása pusztán egy alaki követelmény megsértése miatt késlelteti a Közösségen belüli beszerzések után fizetendő héa levonásához való jog gyakorlását. E szabályozás tehát átmenetileg az adóalanyra hárítja a héa terhét.

Márpedig egyrészt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a fordított adózási eljárás keretében a héasemlegesség alapelve megköveteli, hogy az előzetesen felszámított adó levonása lehetséges legyen, amennyiben az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még ha az adóalany egyes alaki követelményeknek nem tesz is eleget.

Másrészt az EUB ítélkezési gyakorlata szerinti követelmény, amely szerint a levonási jogot főszabály szerint azon időszak alatt kell gyakorolni, amelynek során az adó megfizetési kötelezettsége keletkezett, alkalmas az adósemlegesség biztosítására. Ez a követelmény lehetővé teszi ugyanis annak biztosítását, hogy a héa megfizetésére és levonására ugyanazon időszakban kerüljön sor oly módon, hogy az adóalany teljes mértékben mentesüljön az összes gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól.

E logikával ellentétes lenne, ha átmenetileg az adóalanyra hárítanák a Közösségen belüli termékbeszerzés után fizetendő héa terhét, annál is inkább, mivel az ilyen beszerzés címén az adóhatóságnak semmilyen összeg nem jár.

Ebből következően a nemzeti szabályozás alkalmazása nem akadályozhatja meg automatikusan, valamely alaki követelmény megsértése miatt a Közösségen belüli beszerzés után azon időszak alatt fizetendő héa levonásához való jog gyakorlását, amelynek során e héaösszeget elszámolták, anélkül hogy figyelembe vennék az összes releváns körülményt, így különösen az adóalany jóhiszeműségét.

Az ítéletből megállapítható, hogy habár jogtechnikailag a hatályos uniós szabályozás nem klasszikus fordított adózás alá eső tényállásként kezeli a Közösségen belüli termékügyleteket, hanem külön tényállást alkalmaz a termékértékesítés illetve a Közösségen belüli termékbeszerzés mozzanatára, az EUB szerint a Közösségen belüli beszerzések esetében is a fordított adózási eljárás alapján nem kerül sor héafizetésre a termék beszerzője és értékesítője között. Az adólevonások rendszerének céljával ellentétes lenne, ha átmenetileg az adóalanyra hárítanák a Közösségen belüli termékbeszerzés után fizetendő héa terhét, annál is inkább, mivel az ilyen beszerzés címén az adóhatóságnak főszabály szerint semmilyen összeg nem jár.

Önmagában valamely alaki követelmény megsértése, például a beszerzést igazoló számla rendelkezésre állásának hiánya, ezért nem vezethet automatikusan ahhoz, hogy a fizetendő adó megállapításának időszakában ne legyen lehetőség a levonási jog gyakorlására.


Kapcsolódó cikkek

2023. május 3.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XXIII. rész)

Az EUB több ítéletében is kiemelte, hogy az adóhatóság nem tagadhatja meg a héalevonás jogát kizárólag azon okból, hogy valamely számla nem teljesíti a héairányelvben előírt feltételeket, ha rendelkezésére áll minden, annak ellenőrzéséhez szükséges adat, hogy az e jogra vonatkozó anyagi jogi feltételek teljesülnek‑e.
2023. március 1.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XV. rész)

Cikksorozatunk mostani részében először azt mutatjuk be, hogy az EUB szerint milyen feltételek teljesülése esetén kell termékértékesítésnek tekinteni a felek által bérletként (azaz szolgáltatásként) kezelt lízingszerződést, majd pedig a levonási jog alaki feltételeivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról lesz szó.
2023. február 22.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XIV. rész)

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában visszatérően megjelenik az a gondolat, hogy az adott ügyletre vonatkozó tagállami polgári jogi szabályok nem határozhatják  meg az ügylet áfarendszerbeli megítélését. Adott esetben ez azt eredményezheti, hogy az áfalevonás jogszerűsége is megkérdőjeleződik.
2022. november 17.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (I. rész)

Az általános forgalmi adó rendszerének kulcsfontosságú eleme az adólevonási jog. Bizonyos esetekben ugyanakkor az adóalanyok e jogát az adóhatóság elvitathatja. E cikksorozat azt elemzi, milyen feltételek mellett ítélte jogszerűnek az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a levonási jog megtagadását. Az EUB ítéleteinek egy része magyar vonatkozású ügyben született, némelyik a Kúria jogértelmezési gyakorlatára is hatással volt.