A nyelvezet szakszerű, de a fele sem érthető

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Rovatunkban igyekszünk olvasóinknak betekintést nyújtani abba, hogy milyen gondolatok, problémák foglalkoztatják a számviteli és adózási területen dolgozókat és a vállalkozókat. Eddig Kovácsné Álmosdy Judittal együtt faggattuk az interjúalanyokat, most őt kérdeztük, mint adótanácsadót, könyvvizsgálót, szakírót és nem mellesleg szerkesztőségünk tagját.

AM: Sok területen, sokféle módon dolgozol. Hogy bírod energiával?

Igen, ez tudatos. Egyrészt így érzem változatosnak a munkát, másrészt
pedig a gyakorlat-orientáltságomból adódóan szívesen foglalkozom
minden fórumon azokkal, akik kérdeznek, vagy továbbképzik
magukat a számvitel és az adózás területén. Szeretem ezt a
munkát. Talán még az is rám süthető, hogy munkamániás vagyok.

AM: Hogyan indult a pályád?

Közgazdasági érettségivel. Az volt az elképzelésem, hogy a
Vendéglátóipari Főiskolán tanulok tovább. A leggyorsabb módja
ennek az volt, ha elvégzem a vendéglátóipari szakközépiskola és a
közgazdasági közötti különbözetit, amelyhez gyakorlati munka is
kapcsolódott. Ez utóbbi (felszolgálás) során nagyon gyorsan kiderült,
hogy fi zikailag ez nekem nagyon sok. Orvosi tanácsra abbahagytam,
és elmentem a közgazdaságtudományi egyetem előkészítő
tanfolyamára. Majd felvételiztem a Marx Károly Közgazdaságtudományi
Egyetemre, és felvettek. Szóval körülbelül így
kezdtem, de nem hiszem azt, hogy ennek ma már nagy jelentősége
lenne, annak ellenére sem, hogy volt néhány olyan professzorom
– mint például Berend T. Iván –, akiktől alapvető dolgokat tanultam.
A gondolkodásra nevelésben van ennek szerepe. Mint
ahogy a középiskolai magyartanárom, Kaefer Istvánné érdeme,
hogy egy percre sem hagytam abba az olvasást. És a fi ammal ellentétben
– aki egy sokkal nevesebb középiskolában végzett nálam
– én rengeteg francia, német, amerikai, spanyol író regényét is
elolvastam sok más mellett. Úgy érzem a főnökeimtől is tanultam
sok mindent.
Különböző cégeknél, különböző ágazatokban, különböző gazdasági
munkakörökben és beosztásokban dolgoztam a 90-es évek elejéig.
Közben elvégeztem az adótanácsadói képzést, ami akkor még
különbözött a jelenlegitől, hiszen nem volt hazai tapasztalat. Amikor
már 10–12 éves volt a gyerekem, körülnéztem, hogyan képezhetem
magam még tovább. Megbeszéltük a férjemmel, és elmentem
a könyvvizsgálói képzésre. 1993 óta bejegyzett (mai szóhasználattal
hites) könyvvizsgáló vagyok. Alapvető tevékenységem a
tanácsadás. 1998-óta írok szaklapokba. Közben öt évig tanítottam
is számvitelt, ellenőrzést, elemzést, gazdasági ismereteket. Amikor
önálló lettem, én is a könyveléssel kezdtem a tevékenységemet,mint sokan mások. Sokat tanultam különböző ágazatokról, és magáról
a vállalkozásról. Hosszú-hosszú ideig dolgozom egy-egy
ügyféllel.

AM: A mai napig vállalsz könyvelést?

Ma már csak keveset könyvelek. Kizárólag azért nem hagyom
abba, mert így szembetalálom magam ugyanazokkal a problémákkal,
mint a többiek.
Mondok egy példát: Van az APEH honlapján jobb oldalon egy
„adóalanyok adatbázisai” ikon. Erre kattintva megnézhetjük üzleti
partnerünket, hogy szerepel-e az áfaalanyok között. A lekérdezésre
kattintva két ablakot látunk. Az egyik az adózó törzsszáma (adószám
első nyolc számjegye), a másik a „név” rovat. Ha mindkettőt
kitöltjük, akkor megjelenik, hogy „találat nulla”, vagyis az illető
nem adóalany.
Találunk egy tájékoztatót is, melyben elmagyarázzák az adószámok
felépítését is, különös tekintettel az adóhatóságok területi
kódjára, melyre itt semmi szükség nincs. Ugyanakkor nem írják
oda, hogy ne töltsd ki a törzsszám és a név rovatot is egyszerre,
hanem csak az egyiket, mert így működik a lekérdezés. Jobb megoldás,
ha csak a keresett adóalany adószámának első nyolc számjegyét
írjuk be. Ez általában működik. Név alapján gyakran „nincs
találat”. Ennek lehet az oka az, hogy sokaknak nincs rövidített nevük,
de mégis használnak ilyet. De ezzel kapcsolatban csak találgathatok.
Az ilyen esetekkel kifejezetten nehezítik a könyvelők
életét és rabolják az idejét – órákig próbálkozunk –, pedig az ellenőrzések
miatt szükség lenne erre a szolgáltatásra. Sokan még a
számítógépet is megutálják az ilyen, és hasonló gondjaink miatt.
Az elektronikus bevallás-beküldés bevezetése óta garmadával
vannak ilyen problémáink.

AM: Mit jelent a te esetedben az, hogy tanácsadó?

Teljesen mást jelent, mint például egy nagy könyvvizsgáló cégnél.
Ők általában adónemenként szakosodnak, és elsősorban a nagyvállalatok
problémáira. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy
egy kisebb cég ne kérhetné a segítségüket, hiszen tapasztalt szakemberek
dolgoznak náluk.
Nekem nincs lehetőségem szakosodni, és nem is szeretnék.
A számvitel és a különböző adónemek tekintetében telefonon, írásban, vagy személyesen válaszolok a kisvállalkozók, könyvelők
kérdéseire. Állandó szerződés esetén az általam vállalt adónemeket
írásban meghatározzuk.
Nagyon szeretem ezt a munkát, és hidd el, én is tanulok belőle.
Gyakran kell ismerni az ágazati hátteret, vagy egy ügylet külföldi
megnevezését.
Például mi az a cash pool? Amikor egy könyvelő először kérdezett
tőlem az elszámolásról, nekem is utána kellett néznem, mi a lényege.
A cash pool egy vállalatcsoport bankszámláinak összevont
kezelését jelenti annak érdekében, hogy optimalizálják a cégek
pénzügyi pozícióját, jobb betétesi pozíciót érjenek el vagy belső
fi nanszírozással csökkentsék a külső hitelállományt. Lényege,
hogy az egyébként önálló vállalatok számláinak záróegyenlegét
minden nap egy kijelölt számlán összevonják, a bank erre a magasabb
összegre fi zet betéti kamatot, vagy szükség esetén lehetővé
teszi a tagok közötti keresztfi nanszírozást. Mintegy egymás
helyett fi zetnek a szállítóknak, hogy ne kelljen hitelt felvenni.
Amikor a másik cégnek megjön a bevétele, visszaadja a többiek
pénzét egy kis kamattal. A kamatelszámolás és a pénzeszközök
mozgása az, ami ilyenkor komoly nyilvántartást és pontosságot
igényel.

AM: Tíz éve írsz szakmai cikkeket. Mi az, ami ebben a munkában érdekes?

Az érthetőség. Ez egyre jobban érdekel. Hol van a határa annak,
hogy egy – egyébként bonyolult – szabályt leegyszerűsítve fogalmazzunk
meg, vagy esetleg humorosan. Szükségesek-e a jogszabályi
hivatkozások? Mindez attól függ, hogy kinek – milyen szakmával
rendelkező olvasónak – írjuk a cikket.

AM: És mindig tudod, hogy kinek miről kell írni vagy mit kell mondani?

Nagyon fontosat kérdeztél. Először ugyanis mindig azt szeretném
tudni, hogy kinek írok, vagy kiknek tartok előadást. Nem is gondolunk
arra, mennyire nem egyszerű kérdés ez. Megkapom az előadás
szervezőjétől a neveket, meg egy cégnevet. Pedig én arra
szeretnék készülni egy előadás előtt, hogy milyen szakmából jöttek
a résztvevők. Könyvelők, gazdasági vezetők, vállalkozók, ügyvezetők,
adótanácsadók stb. Ennek megfelelően állítanám össze
az előadáson elmondott példáimat. Jelenleg nincs erre lehetőségem.
Egy gazdasági vezető általában nem kíváncsi arra, hogy mit
hogyan kell lekönyvelni, erre ugyanis van embere. Egy ügyvezetőt
nem érdeklik a paragrafusok vagy a könyvelés. A dolog lényegének
megértésére van szüksége. Egy könyvelőt viszont érdekli a
könyvelés módja és a jogszabályhely is, mert utóbbiról gyakran
megkérdezi a főnöke. Az egyéni vállalkozó nem kíváncsi a szakkifejezésekre,
őt az érdekli, hogy a konkrét ügyeiben hogyan és mit lehet
csinálni.
Hasonlóképpen vagyok az újságokkal is. Nem is tudom, hogy kinek
írok, csupán gondolom. Most már annak is tanúja vagyok,
hogy egy újság pont azokhoz nem jut el, akiket célközönségként
terveztünk.

AM: Beszéltél az érthetőségről. Lehet úgy írni a szakmáról, hogy a
nem szakmabeliek is megértsék?

Nagyon nehéz dolog egyszerűen fogalmazni. Szerintem sokan
nem is gondolnak erre. Törvényeket, rendeleteket magyarázunk,
amelyek jogi nyelvezetet használnak, és még egy vesszőnek is jelentősége
van a hosszú, bonyolult mondatokban. Sokszor fél az
ember attól, hogy ha leegyszerűsíti, akkor félreértésre adhat okot,
vagy nem lesz pontos. Ugyanakkor az APEH állásfoglalásai is olyan jogász nyelven íródnak, hogy a fele sem érthető. Azt mondják ettől
szakszerű. Mégis le kellene fordítani! Rengeteg könyvelő panaszkodik
erre. Nem vagyunk jogászok. Más szavakkal gondolkodunk.
Húsz évvel ezelőtt még azt hittük, hogy két teljesen külön
szakma lesz a könyvelő és az adótanácsadó. Mára teljesen összemosódott,
hiszen a vállalkozások 90%-a néhány főből álló
mikrovállalkozás, akik nem tudnak két embert megfi zetni csak
azért, hogy a nyilvántartásaik rendben legyenek és szabályszerűen
adózzanak. Egyébként is felesleges nyűgként élik meg a különböző
nyilvántartásokat, bevallásokat. Nem is értik, és sokakat sajnos
nem is érdekel.
A szakirodalom nyelvezete pedig nehézkes. Olvasása sok időt igényel,
s a könyvelőnek ebből van a legkevesebb. Nem biztos, hogy
azok írnak, akik segíteni tudnak nekik. A gyakorlati élet nem egy
tudományos munka, és nem a váltó könyvelése a legfontosabb.
De még a saját elméletek fejtegetésére sincs szükség. Segíteni kell
abban, hogy a ténylegesen előforduló gazdasági ügyletek elszámolása
szabályszerű lehessen. Példákat kellene feldolgozni, beépítve
az elméletet is. Gyakran tapasztalható, hogy egy kérdésre
adott válaszban sajnos nem a kérdésre válaszolnak. Igaz, hogy kérdezni
is tudni kell, és a kérdésfeltevő további faggatása a körülményekről
időigényes.

AM: Azt mondtad, hogy a vállalkozók általában nem értik, hogy
miért és milyen nyilvántartásokat kell vezetniük, amit ezért szakemberre
bíznak. Hogyan tudnak akkor meggyőződni arról, hogy pontos
munkát kaptak-e a pénzükért?

Sehogy, de egy idő múlva úgyis kiderül. Gondolj egy ellenőrzésre
vagy egy könyvelőváltásra vagy átalakulásra, esetleg cégvásárlásra
vagy megszűnésre, egyik tulajdonos kilépésére stb. Rengeteg
olyan alkalom van, amikor ez kiderülhet.
Én ennél még fontosabbnak tartom, hogy a vállalkozók általános
gazdasági ismereteit fejlesszük. Gyakorlati tapasztalatból mondom,
hogy nem tudják megmondani mennyi az árrése a vállalkozásuknak,
év közben nem tudják mennyi a nyereség, nem ismerik
az állandó költségeik nagyságát stb. A kisvállalkozókról beszélek,
de ők adják a működő vállalkozások 90%-át.
Többször felmerült már, hogy a kezdő egyéni vállalkozókat köteleznék
egy vállalkozói továbbképzés elvégzésére, de talán ennél
hatékonyabban térülne meg, ha saját megfontolásból mennének
workshop jellegű rendezvényekre, ahol köznapi nyelven néhány
alapvető gazdasági témát kisebb csoportokban megtárgyalhatnának.
Ez foglalkoztat mostanában.

AM: Köszönjük a beszélgetést!

NÉVJEGY

Családi állapot: özvegy, egy felnőtt fia van

Végzettsége: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, adótanácsadói
szakvizsga, könyvvizsgálói szakvizsga

Kedvencei:

könyv: Aldous Huxley, W.E.B. Griffi n, Emile Zola, Popper Péter, Lee Child

film: Philadelphia (a zenéjével együtt)

zene: Michael Bolton dalai

hobbi: színház, városlátogatások (kedvenc Párizs), olvasás

---