A szabadságharc bukásának adókövetkezményei – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Írásunk első részében áttekintettük a szabadságharc bukásával kapcsolatos közigazgatási változásokat, a provizórium bevezetésének körülményeit. Most rátérünk a közteherviselésben megjelenő következményekre, kitérve az úgynevezett Olmützi (oktrojált) alkotmány néhány szabályára, mivel ezek a Kiegyezésig meghatározóak voltak az adózásra is. Fontossága miatt teljes terjedelmében bemutatjuk az 1849. október 20-i császári nyílt parancsot.

Az Olmützi (oktrojált) alkotmány közteherviseléssel kapcsolatos elvei

A birodalmi alkotmányt 1849. március 4-én hirdették ki. Az alkotmány kijelentette, hogy a szabad, önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan ausztriai örökös monarchiának mely területek a részei, ezek között nevesítette Magyar Királyságot is. Ez tulajdonképpen Magyarország függetlenségének, önállóságának a teljes megvonását jelentette. (Logikus válasz volt erre a debreceni Függetlenségi Nyilatkozat!)

Kossuth bankók égetése Pesten,1849 október

 

Az alkotmány tartalmazta a császár sérthetetlenségét is, ami azt jelentette, hogy tetteiért nem vonható felelősségre, rá nem vonatkoznak a birodalmi jogszabályok, ő törvények felettinek minősül. Ez a felelőtlenségi klauzula nagyon messze állt például Anglia, Franciaország vagy az Egyesült Államok akkori jogrendjétől. Az istentől eredeztetett hatalom képével Angliában már a XVII. század közepén leszámoltak (1649-ben I. Károly királyt hazaárulással vádolták meg, majd lefejezték), de Franciaországban is bekövetkezett ez XVI. Lajos király kivégzésével (1793).

A birodalmi alkotmány számos intézkedést tartalmazott a közteherviselésre vonatkozóan. Ezekről viszont ki lehet jelenteni, hogy a kor követelményeinek megfelelő, felvilágosult intézkedések voltak. Csak felsorolásszerűen jelezzük a legfontosabbakat:

• Az egész birodalom egy kereskedelmi- és vámterület, közbenső vámok nem alkalmazhatóak. (Ez tulajdonképpen a Mária Terézia által létrehozott kettős vámrendszer megszüntetését jelentette.)
• A birodalmon belül a közteherviselésben nem lehet különbséget tenni a tartományok között. Ez lényegében a közteherviselés alkotmányos kötelezettségét írta elő.
• Eltörölte a jobbágyság intézményét, amivel megszűntek a jobbágyi adóterhek is. A földet birtoklónak megváltást kellett fizetni a földtulajdonos felé, de a megváltásnak megfizethetőnek kell lenni.
• A rabszolgaságot is eltörölte, sőt, ha egy rabszolga a birodalom területére lép (beleértve a birodalmi hajók fedélzetét is), szabaddá válik.
• Bárki képességei alapján hivatali és állami szolgálatot vállalhat, betölthet.
• Szabad a vagyonszerzés, az alkotmány védi a tulajdonhoz való jogot.
• Birodalmi ügyekben csak a birodalmi gyűlés dönthet, és a birodalmi ügyek közé tartozik a birodalmi háztartás (értsd államháztartás) működését szolgáló adók és díjak rendszere.
• A birodalmi és tartományi célokat szolgáló adók és díjak rendszerét törvényben kell meghatározni.
• Évente birodalmi költségvetést kel készíteni.

Jól látható, hogy az intézkedések egy része „egybecseng” az 1848. évi áprilisi törvényekkel, egyes pontjaiban még túl is lép azokon (például: vagyon és tulajdon, költségvetési kötelezettség). Az alkotmány számos rendelkezése mai értelemben is elfogadható, sőt jó. Ami viszont elfogadhatatlan volt Magyarország számára, az az ország betagozása a birodalomba, a magyar államiság teljes mértékű megszüntetése.

Vidéky János rézmetszete a Pesti Divatlapban súlyos adóterheket, botozást, kivégzéseket és Szibériát helyez kilátásba az új ‘rendben’.

 

Az 1849. október 20-i császári pátens

A provizórium idejének legfontosabb közteherviseléssel kapcsolatos dokumentuma az a császári nyílt parancs volt, amelyet Ferenc József 1849 október 20-án adatott ki. Az ebben diktált szabályok meghatározták az abszolutizmus időszakának adózását is, sőt vannak olyan következményei, amelyek mind a mai napig hatnak.

A császári pátenst teljes terjedelmében közreadjuk cikkünk mellékleteként, mivel az irodalomjegyzékben is feltüntetett forráson kívül nincs más magyar nyelvű elérhetősége (a közzétevő Tuza Csilla szíves hozzájárulásával).

Magyarország térképe egy 1851-ben New Yorkban megjelent kiadványból (in Plihál Katalin Magyarország legszebb térképei, Kossuth Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2009, Budapest)

 

A pátens már a preambulumában (bevezetőjében) hivatkozik a birodalmi alkotmány 24. §-ára, amely az általános közteherviselést fogalmazza meg, elrendelve ezzel Magyarországon is a közteherviselést. Az országot egyébként a birodalom tartományaként nevesíti, azaz rögzíti az önálló státusz megszüntetését.

A pátensben elrendeltek egyik indokaként a birodalmon belüli vámhatárok megszüntetésének szükségességét jelöli meg, mivel csak ezáltal biztosítható, hogy ezek a terhek Magyarországon is megszűnjenek. A belső vámhatárok eltörlése 1850-ben ténylegesen is megtörtént.

Fő adónemekként a ház- és földadó bevezetését tűzi ki célul (hasonlóan a birodalom más tartományaihoz), viszont ennek érdekében földadókatasztert kell bevezetni, illetve végrehajtani. Ez tartalmilag ugyanazt célozta meg, mint a debreceni országgyűlés földkatasztere, azaz fel kell mérni a földterületeket és termőképességük, jövedelmezőségük alapján kell azokat besorolni.

Ennek végrehajtása hosszabb időt, megfelelő szakembereket és jelentős pénzforrásokat igényel, ezért a felmérés megtörténtéig ideiglenesen rendelkezni kell az adózásról. A császári nyílt parancs erre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy az 1847. évi hadiadó és háziadó kötelezettségeket kell fenntartani, és ezt már 1849. november 1-jétől alkalmazni is kell.

Külön rendeletet „ígér be” azoknak, akik 1848-ig személyes vagy tárgyi adómentességet élveztek. Ez főleg a nemesség, az egyházi személyek és egyházak felé jelentett várható kötelezettséget.

A pátens a katonai hatóságok (politikai vezetés) felügyelete alá helyezte az adóbeszedést, egyszersmind feladatként írta elő az adóztatás kisegítő személyzetének biztosítását, ez valószínűleg az erélyes hatósági fellépést is jelentette.

Az alkotmány és a pátens végrehajtása

A részletes kataszteri felmérés csak 1856-ban kezdődött el, akkor is az osztrák mintát vették alapul. A magyar lakosság a felmérést igyekezett akadályozni, hátráltatni. A kataszteri térképeket településenként rajzolták meg. A felmért területeknél mértékegységként a bécsi ölt (1,896 m, 1 bécsi hüvelyk = 40 bécsi öl)használták. A térképek méretaránya a 19. században 1:2880 volt, ha azonban a részletsűrűség úgy kívánta, egyes területrészeket kétszeres nagyságban, 1:1440 méretarányban térképeztek. A térképeken természetes és mesterséges tereptárgyakat, valamint országok, települések, földrészletek határait tüntették fel.

Példák az áfatörvény alkalmazásához
Jelen kiadványunk olyan gyakorlati példatár, amely az általános forgalmi adózás területén leggyakrabban felmerülő jogeseteket és azok megoldását tartalmazza. Megrendelés >>

A kataszteri térképek elsődleges célja a termőföld adóztatási alapjának a megteremtése volt, de fontos következménye volt a tulajdonjogi viszonyok rögzítése és nyilvántartásba vétele is. Rögzítették a birtokhatárokat, telekhatárokat, nagy részletességgel ábrázolták a vízrajzot, az utcahálózatot, a közlekedési adottságokat, épületek alaprajzait, és nagy számban tartalmaztak földrajzi neveket is.

A felmérés alapját szolgáltatta a Kiegyezést követően a magyar kataszteri törvény végrehajtásának, és máig tartó következménye egy jól működő ingatlan-nyilvántartási rendszer, illetve a termőföldek jövedelemtermelő képességének (értsd alatta az aranykorona rendszert) a felmérése. Az aranykorona rendszer mind a mai napig a bérbeadási szerződések fontos eleme, de még jogszabályokban is megjelent két évtizededdel ezelőtt (az ún. kárpótlási törvényekben).

Az osztrák adórendszer adaptálásaként 1850 márciusában bevezették a földadót, a házadót, áprilisban a jövedelemadót (iparvállalatokra, állandó fizetésű személyekre, kamat és egyéb tőkejövedelmek után). Szintén bevezették a kereseti adót, amely személyi jellegű adóként funkcionált, és be lehetett számítani a jövedelemadóba.

Az intézkedéseket Magyarországon kívül életbe léptették Horvátországban, Erdélyben és a Bánátban is, deklarálva ezzel azt is, hogy e területek nem részei a Magyar Királyságnak.

Részben adóztatási célokat is szolgált az ipari és kereskedelmi kamarák felállítása (más célok voltak például a nyilvántartás, az érdekképviselet és érdekegyeztetés).

Irodalom:

Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865 (Franklin Társulat, 1822, Budapest)

Miről mesél egy 155 éves adótérkép? (http://falusiporta.reblog.hu/mirol-mesel-egy-155-eves-adoterkep)

Olmützi (oktrojált) alkotmány (1849. március 4.) (http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/olmutzialkotmany.htm)

Tuza Csilla: Az 1849. évi császári pátens a földadókataszter bevezetéséről (Magyar Nemzeti Levéltár, Catastrum, 1. évfolyam (2014), 4. szám, 2–4.p.)

 

Császári pátens, 1849. október 20. A magyarországi földadókataszter bevezetéséről, és az állandó kataszter kidolgozásáig bevezetendő ideiglenes földadórendszer megállapításáról. Mi, I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára stb. stb. stb. Mivel az 1849. március 4-én kiadott birodalmi alkotmány2 4. §-a minden állampolgárra tekintettel kimondja a közteherviselést, és megfontolván, hogy úgy az igazságosság, mint a közelmúlt eseményei következtében megemelkedett állami kiadások fedezésére tett erőfeszítések megkívánják, hogy ennek a rendeletnekmindenhol, ahol még nem hajtották végre, érvénytszerezzünk; különös tekintettel a Magyar Királyságunkban uralkodó adózási állapotokra eme fennállóhelyzetet gondosan megvizsgáltuk, rendeleteket foganatosítottunk,mivel említett tartományunkban [eme rendelet végrehajtását] nem halogathatjuk tovább, hogy minden állampolgár számára a törvény előtti egyenlőséget a közteherviselés tekintetében biztosíthassuk. E célból azt akarjuk, hogy Magyarországotolyan gyorsan, amennyire az ország nagysága és ennek a fontos munkának a nehézségei megengedik, egy rendezett földadókataszter áldásaiban részeltessük, és amennyire csak lehetséges, már most minden eszközzel az adók eddiginél igazságosabb és egyenlőbb elosztásárakell törekedni, hogy ezáltal teljesülhessenek a legfontosabb feltételek ahhoz, hogy Magyarország ése gyéb tartományaink között, miként azt a birodalmialkotmány 7. §-a is rendeli, megszűnjenek a belső vámhatárokozta akadályok és kellemetlenségek. Ezen megfontolásoktól vezetve Minisztertanácsunk meghallgatása után a következőket rendeljük. 1. §. Azért, hogy a földek és az épületek Magyarországon egyenlő adóztatás alá essenek, az általános földadókataszter lehető leggyorsabb bevezetését olyanelvek alapján kell végrehajtani, melyek egyéb tartományainkban és a külföldi államokban a közjó emelésének érdekében a tapasztalatok alapján a legcélszerűbbnek mutatkoztak. Ezt illetően a közelebbi utasításokat majd külön rendeletben fogjuk közétenni. 2. §. Mivel azonban a feladat kielégítő végrehajtásáhozkiterjedt előkészületek, valamint jelentős mennyiségűidő és pénz szükségeltetik, ezért elrendeljük, hogy a földbirtokok nagy részén már eddig elkészült felmérésekalapján a jogszerű és egyenlő közteherviselés feltételeinekmegfelelő ideiglenes földadóelosztást vezessenekbe addig,amíg az állandó kataszter bevezetésre kerül. 3. §. Míg egy ilyen provizórium létrejöhet, azt a hozzájárulást,melyet az 1847. adóévre hadiadó és háziadócímén megállapítottak, minden föld- és háztulajdonostólés állampolgártól, akik az 1848. évben adókötelesekvoltak, az 1849. november 1-jével kezdődő kormányzatiévre általános adó címén szedjék be és azt az adópénztárbafizessék be. 4. §. Ezt az adóhozzájárulást az egyes városokra, kerületekreés megyékre, és határaikon belül minden telek-és háztulajdonosra, valamint minden lakóra, akik1848-ig adókötelesek voltak, ugyanolyan mérték szerintvessék ki, amely 1847-ben is zsinórmértékül szolgált. 5. §. Arról, hogy amíg a földadó-provizóriumot felállítják,az 1848-ig adómentességet élvező birtokok és lakosokaz 1850. évben hogyan fognak adózni, majd különrendeletet fogunk kiadni. 6. §. Ugyanolyan mértékben kell meghatározni és szétosztania föld- és házbirtok utáni egyéb terheket is, mintahogyan az 1., 2., 3., 4. és 5. §-ok az adókivetést meghatározzák,anélkül hogy bárki is kivonhatná magát ezalól. 7. §. Az adókivetés átmenetileg a politikai hatóságokhatáskörébe tartozik, amelyek felelősek az adók pontosbeszedéséért. Elsősorban az a kötelességük, hogygondoskodjanak a folyó évi adók, valamint a hátralékokbehajtásának azonnali megkezdéséről és a fizetésekmegfelelő részletekben való beszedéséről. 8. §. Az adók beszedése a városokban kiküldött adóbeszedőkútján történik, a községekben az elöljáró vagyaz arra kijelölt személyek járnak el, akik minden alkalommalfelelősséggel tartoznak a beszedett adónak azilletékes pénztárba történő befizetéséről. A beszedéshezszükséges kisegítő személyzetről szintén a politikaiközigazgatás érintett szerveinek kell gondoskodniuk. Jelen rendelet végrehajtásáért a belügyminiszter és a pénzügyminiszter felelős. Kelt császári székvárosunkban, Bécsben, 1849. október20-án, uralkodásunk első évében. Ferenc József Schwarzenberg. Krauß. Bach. Schmerling. Gyulai. Bruck. Thinnfeld. Thun. Kulmer.

 

---