Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Írásunk első részében áttekintettük a szabadságharc bukásával kapcsolatos közigazgatási változásokat, a provizórium bevezetésének körülményeit. Most rátérünk a közteherviselésben megjelenő következményekre, kitérve az úgynevezett Olmützi (oktrojált) alkotmány néhány szabályára, mivel ezek a Kiegyezésig meghatározóak voltak az adózásra is. Fontossága miatt teljes terjedelmében bemutatjuk az 1849. október 20-i császári nyílt parancsot.
Az Olmützi (oktrojált) alkotmány közteherviseléssel kapcsolatos elvei
A birodalmi alkotmányt 1849. március 4-én hirdették ki. Az alkotmány kijelentette, hogy a szabad, önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan ausztriai örökös monarchiának mely területek a részei, ezek között nevesítette Magyar Királyságot is. Ez tulajdonképpen Magyarország függetlenségének, önállóságának a teljes megvonását jelentette. (Logikus válasz volt erre a debreceni Függetlenségi Nyilatkozat!)
Kossuth bankók égetése Pesten,1849 október
Az alkotmány tartalmazta a császár sérthetetlenségét is, ami azt jelentette, hogy tetteiért nem vonható felelősségre, rá nem vonatkoznak a birodalmi jogszabályok, ő törvények felettinek minősül. Ez a felelőtlenségi klauzula nagyon messze állt például Anglia, Franciaország vagy az Egyesült Államok akkori jogrendjétől. Az istentől eredeztetett hatalom képével Angliában már a XVII. század közepén leszámoltak (1649-ben I. Károly királyt hazaárulással vádolták meg, majd lefejezték), de Franciaországban is bekövetkezett ez XVI. Lajos király kivégzésével (1793).
A birodalmi alkotmány számos intézkedést tartalmazott a közteherviselésre vonatkozóan. Ezekről viszont ki lehet jelenteni, hogy a kor követelményeinek megfelelő, felvilágosult intézkedések voltak. Csak felsorolásszerűen jelezzük a legfontosabbakat:
Jól látható, hogy az intézkedések egy része „egybecseng” az 1848. évi áprilisi törvényekkel, egyes pontjaiban még túl is lép azokon (például: vagyon és tulajdon, költségvetési kötelezettség). Az alkotmány számos rendelkezése mai értelemben is elfogadható, sőt jó. Ami viszont elfogadhatatlan volt Magyarország számára, az az ország betagozása a birodalomba, a magyar államiság teljes mértékű megszüntetése.
Vidéky János rézmetszete a Pesti Divatlapban súlyos adóterheket, botozást, kivégzéseket és Szibériát helyez kilátásba az új ‘rendben’.
Az 1849. október 20-i császári pátens
A provizórium idejének legfontosabb közteherviseléssel kapcsolatos dokumentuma az a császári nyílt parancs volt, amelyet Ferenc József 1849 október 20-án adatott ki. Az ebben diktált szabályok meghatározták az abszolutizmus időszakának adózását is, sőt vannak olyan következményei, amelyek mind a mai napig hatnak.
A császári pátenst teljes terjedelmében közreadjuk cikkünk mellékleteként, mivel az irodalomjegyzékben is feltüntetett forráson kívül nincs más magyar nyelvű elérhetősége (a közzétevő Tuza Csilla szíves hozzájárulásával).
Magyarország térképe egy 1851-ben New Yorkban megjelent kiadványból (in Plihál Katalin Magyarország legszebb térképei, Kossuth Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2009, Budapest)
A pátens már a preambulumában (bevezetőjében) hivatkozik a birodalmi alkotmány 24. §-ára, amely az általános közteherviselést fogalmazza meg, elrendelve ezzel Magyarországon is a közteherviselést. Az országot egyébként a birodalom tartományaként nevesíti, azaz rögzíti az önálló státusz megszüntetését.
A pátensben elrendeltek egyik indokaként a birodalmon belüli vámhatárok megszüntetésének szükségességét jelöli meg, mivel csak ezáltal biztosítható, hogy ezek a terhek Magyarországon is megszűnjenek. A belső vámhatárok eltörlése 1850-ben ténylegesen is megtörtént.
Fő adónemekként a ház- és földadó bevezetését tűzi ki célul (hasonlóan a birodalom más tartományaihoz), viszont ennek érdekében földadókatasztert kell bevezetni, illetve végrehajtani. Ez tartalmilag ugyanazt célozta meg, mint a debreceni országgyűlés földkatasztere, azaz fel kell mérni a földterületeket és termőképességük, jövedelmezőségük alapján kell azokat besorolni.
Ennek végrehajtása hosszabb időt, megfelelő szakembereket és jelentős pénzforrásokat igényel, ezért a felmérés megtörténtéig ideiglenesen rendelkezni kell az adózásról. A császári nyílt parancs erre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy az 1847. évi hadiadó és háziadó kötelezettségeket kell fenntartani, és ezt már 1849. november 1-jétől alkalmazni is kell.
Külön rendeletet „ígér be” azoknak, akik 1848-ig személyes vagy tárgyi adómentességet élveztek. Ez főleg a nemesség, az egyházi személyek és egyházak felé jelentett várható kötelezettséget.
A pátens a katonai hatóságok (politikai vezetés) felügyelete alá helyezte az adóbeszedést, egyszersmind feladatként írta elő az adóztatás kisegítő személyzetének biztosítását, ez valószínűleg az erélyes hatósági fellépést is jelentette.
Az alkotmány és a pátens végrehajtása
A részletes kataszteri felmérés csak 1856-ban kezdődött el, akkor is az osztrák mintát vették alapul. A magyar lakosság a felmérést igyekezett akadályozni, hátráltatni. A kataszteri térképeket településenként rajzolták meg. A felmért területeknél mértékegységként a bécsi ölt (1,896 m, 1 bécsi hüvelyk = 40 bécsi öl)használták. A térképek méretaránya a 19. században 1:2880 volt, ha azonban a részletsűrűség úgy kívánta, egyes területrészeket kétszeres nagyságban, 1:1440 méretarányban térképeztek. A térképeken természetes és mesterséges tereptárgyakat, valamint országok, települések, földrészletek határait tüntették fel.
|
Példák az áfatörvény alkalmazásához |
|---|
|
Jelen kiadványunk olyan gyakorlati példatár, amely az általános forgalmi adózás területén leggyakrabban felmerülő jogeseteket és azok megoldását tartalmazza. |
A kataszteri térképek elsődleges célja a termőföld adóztatási alapjának a megteremtése volt, de fontos következménye volt a tulajdonjogi viszonyok rögzítése és nyilvántartásba vétele is. Rögzítették a birtokhatárokat, telekhatárokat, nagy részletességgel ábrázolták a vízrajzot, az utcahálózatot, a közlekedési adottságokat, épületek alaprajzait, és nagy számban tartalmaztak földrajzi neveket is.
A felmérés alapját szolgáltatta a Kiegyezést követően a magyar kataszteri törvény végrehajtásának, és máig tartó következménye egy jól működő ingatlan-nyilvántartási rendszer, illetve a termőföldek jövedelemtermelő képességének (értsd alatta az aranykorona rendszert) a felmérése. Az aranykorona rendszer mind a mai napig a bérbeadási szerződések fontos eleme, de még jogszabályokban is megjelent két évtizededdel ezelőtt (az ún. kárpótlási törvényekben).
Az osztrák adórendszer adaptálásaként 1850 márciusában bevezették a földadót, a házadót, áprilisban a jövedelemadót (iparvállalatokra, állandó fizetésű személyekre, kamat és egyéb tőkejövedelmek után). Szintén bevezették a kereseti adót, amely személyi jellegű adóként funkcionált, és be lehetett számítani a jövedelemadóba.
Az intézkedéseket Magyarországon kívül életbe léptették Horvátországban, Erdélyben és a Bánátban is, deklarálva ezzel azt is, hogy e területek nem részei a Magyar Királyságnak.
Részben adóztatási célokat is szolgált az ipari és kereskedelmi kamarák felállítása (más célok voltak például a nyilvántartás, az érdekképviselet és érdekegyeztetés).
Irodalom:
Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865 (Franklin Társulat, 1822, Budapest)
Miről mesél egy 155 éves adótérkép? (http://falusiporta.reblog.hu/mirol-mesel-egy-155-eves-adoterkep)
Olmützi (oktrojált) alkotmány (1849. március 4.) (http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/olmutzialkotmany.htm)
Tuza Csilla: Az 1849. évi császári pátens a földadókataszter bevezetéséről (Magyar Nemzeti Levéltár, Catastrum, 1. évfolyam (2014), 4. szám, 2–4.p.)
|
Császári pátens, 1849. október 20. A magyarországi földadókataszter bevezetéséről, és az állandó kataszter kidolgozásáig bevezetendő ideiglenes földadórendszer megállapításáról. Mi, I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára stb. stb. stb. Mivel az 1849. március 4-én kiadott birodalmi alkotmány2 4. §-a minden állampolgárra tekintettel kimondja a közteherviselést, és megfontolván, hogy úgy az igazságosság, mint a közelmúlt eseményei következtében megemelkedett állami kiadások fedezésére tett erőfeszítések megkívánják, hogy ennek a rendeletnekmindenhol, ahol még nem hajtották végre, érvénytszerezzünk; különös tekintettel a Magyar Királyságunkban uralkodó adózási állapotokra eme fennállóhelyzetet gondosan megvizsgáltuk, rendeleteket foganatosítottunk,mivel említett tartományunkban [eme rendelet végrehajtását] nem halogathatjuk tovább, hogy minden állampolgár számára a törvény előtti egyenlőséget a közteherviselés tekintetében biztosíthassuk. E célból azt akarjuk, hogy Magyarországotolyan gyorsan, amennyire az ország nagysága és ennek a fontos munkának a nehézségei megengedik, egy rendezett földadókataszter áldásaiban részeltessük, és amennyire csak lehetséges, már most minden eszközzel az adók eddiginél igazságosabb és egyenlőbb elosztásárakell törekedni, hogy ezáltal teljesülhessenek a legfontosabb feltételek ahhoz, hogy Magyarország ése gyéb tartományaink között, miként azt a birodalmialkotmány 7. §-a is rendeli, megszűnjenek a belső vámhatárokozta akadályok és kellemetlenségek. Ezen megfontolásoktól vezetve Minisztertanácsunk meghallgatása után a következőket rendeljük. 1. §. Azért, hogy a földek és az épületek Magyarországon egyenlő adóztatás alá essenek, az általános földadókataszter lehető leggyorsabb bevezetését olyanelvek alapján kell végrehajtani, melyek egyéb tartományainkban és a külföldi államokban a közjó emelésének érdekében a tapasztalatok alapján a legcélszerűbbnek mutatkoztak. Ezt illetően a közelebbi utasításokat majd külön rendeletben fogjuk közétenni. 2. §. Mivel azonban a feladat kielégítő végrehajtásáhozkiterjedt előkészületek, valamint jelentős mennyiségűidő és pénz szükségeltetik, ezért elrendeljük, hogy a földbirtokok nagy részén már eddig elkészült felmérésekalapján a jogszerű és egyenlő közteherviselés feltételeinekmegfelelő ideiglenes földadóelosztást vezessenekbe addig,amíg az állandó kataszter bevezetésre kerül. 3. §. Míg egy ilyen provizórium létrejöhet, azt a hozzájárulást,melyet az 1847. adóévre hadiadó és háziadócímén megállapítottak, minden föld- és háztulajdonostólés állampolgártól, akik az 1848. évben adókötelesekvoltak, az 1849. november 1-jével kezdődő kormányzatiévre általános adó címén szedjék be és azt az adópénztárbafizessék be. 4. §. Ezt az adóhozzájárulást az egyes városokra, kerületekreés megyékre, és határaikon belül minden telek-és háztulajdonosra, valamint minden lakóra, akik1848-ig adókötelesek voltak, ugyanolyan mérték szerintvessék ki, amely 1847-ben is zsinórmértékül szolgált. 5. §. Arról, hogy amíg a földadó-provizóriumot felállítják,az 1848-ig adómentességet élvező birtokok és lakosokaz 1850. évben hogyan fognak adózni, majd különrendeletet fogunk kiadni. 6. §. Ugyanolyan mértékben kell meghatározni és szétosztania föld- és házbirtok utáni egyéb terheket is, mintahogyan az 1., 2., 3., 4. és 5. §-ok az adókivetést meghatározzák,anélkül hogy bárki is kivonhatná magát ezalól. 7. §. Az adókivetés átmenetileg a politikai hatóságokhatáskörébe tartozik, amelyek felelősek az adók pontosbeszedéséért. Elsősorban az a kötelességük, hogygondoskodjanak a folyó évi adók, valamint a hátralékokbehajtásának azonnali megkezdéséről és a fizetésekmegfelelő részletekben való beszedéséről. 8. §. Az adók beszedése a városokban kiküldött adóbeszedőkútján történik, a községekben az elöljáró vagyaz arra kijelölt személyek járnak el, akik minden alkalommalfelelősséggel tartoznak a beszedett adónak azilletékes pénztárba történő befizetéséről. A beszedéshezszükséges kisegítő személyzetről szintén a politikaiközigazgatás érintett szerveinek kell gondoskodniuk. Jelen rendelet végrehajtásáért a belügyminiszter és a pénzügyminiszter felelős. Kelt császári székvárosunkban, Bécsben, 1849. október20-án, uralkodásunk első évében. Ferenc József Schwarzenberg. Krauß. Bach. Schmerling. Gyulai. Bruck. Thinnfeld. Thun. Kulmer. |
