A szocializmus építése (1948-56) – Nagy Imrétől Nagy Imréig – 3. rész

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2019. április 12.
Címkék: , , , , , ,
Rovat:
Sztálin halála fordulatot jelentett Moszkvában. Ezt a magyar vezetés nagyon nehezen vette tudomásul, de végül kénytelenek voltak visszavonulni, és Nagy Imrét elfogadni miniszterelnöknek. Egyelőre, mert alig két év múlva Nagy Imrét ismét háttérbe szorították, jött a revizionizmus. Ez 1956 elejéig tartott, majd Rákosi már az országot is kénytelen volt elhagyni, de fordulat ekkor sem következett be, egészen 1956 októberéig.

A dolgozó parasztság helyzetének gyökeres megváltoztatása érdekében követeljük a jobbágyrendszerű beszolgáltatás és adózás megváltoztatását, a dézsma eltörlését.

(A Hazafias Népfront Somogy megyei bizottsága elnöksége 16 pontjából a 8.)

Az 1953-56-os években az adózásra vonatkozó változások nem voltak túl markánsak, a megvalósuló gazdaságpolitikában kis, de azért nem lényegtelen szerepet játszottak. A gazdaságpolitikát viszont alapvetően meghatározták a moszkvai események és elvárások.

Sztálin 1953. március 5-én meghalt, Moszkvában hatalmi harc kezdődött az utódlásért. Néhány hét alatt Malenkov és Hruscsov szerezte meg a legfőbb vezetői pozíciókat, a többi aspiránst háttérbe szorították, volt, akinek ez az életébe is került, mert a sztálini időszakban elkövetett törvénytelenségekért felelősségre vonták őket, és a kivégzés lett a sorsuk. A legismertebb kivégzett személy a Sztálin utódlására jogot formáló Lavrentyij Berija volt (Berija 1938 és 1953 között a szovjet titkosszolgálat – NKVD, majd KGB – vezetője volt, Sztálin jobbkezeként közvetlen felelősség terhelte a sztálini terrorért).

A magyar pártvezetést már májusban Moszkvába hívták eligazításra. Rákosiék ezt formális gesztusnak tekintették, és semmilyen változásokat nem kezdeményeztek Magyarországon. Úgy gondolták, hogy a hatalmi harcokat követően Moszkva folytatja a sztálini utat.

A moszkvai vezetés elégedetlen volt a magyar helyzettel, ezért júniusban ismét magukhoz rendelték a magyar pártvezetőket. A hangnem ekkor már egészen durva volt, a magyar vezetők fejére olvasták a túlzott iparosítást, a hadsereg felduzzasztását, az erőszakos téeszesítéseket, az életszínvonal csökkenését, az ellátási zavarokat, a koncepciós pereket, az internálásokat és a párt felső vezetésének (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály) személyei körüli kultuszt. Megfogalmazták az elvárást, hogy Rákosi lépjen vissza, és Nagy Imre legyen az új miniszterelnök. Ez utóbbit a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Nagy Imrét támogató Malenkov terjesztette elő.

Egy korszak meghatározó szereplői – Rajk László, Gerő Ernő, Kossa István, Kovács István, Kádár János, Rákosi Mátyás, Révai József és Nagy Imre

Fordulat a szocializmus építésében – Nagy Imre első miniszterelnöksége

Rákosiék hazaérkezését követően a Magyar Dolgozók Pártja MDP) Központi Vezetősége (KV) megtárgyalta a helyzetet, és 1953. június 28-i dátummal határozatot hozott a változások szükségességéről, irányáról.

A rendkívül részletes és hosszú határozat négy fejezetet tartalmaz:

1. Hibák a párt és az ország irányításában.

2. A hibák okai, a felelősök megnevezése (Rákosi, Farkas, Gerő, Révai).

3. Az ország irányításában és a gazdaságpolitikában szükséges változtatások.

4. A pártvezetésben és az irányításban szükséges változások.

Amikor egy országgal ünnepeltették a ‘NAGY VEZÉR’ születésnapját

A határozat – utólag értékelve is – viszonylag jól feltárja a hibák, problémák okait, eredetét, illetve a szükséges változások irányát, eszközrendszerét.

Legfontosabb célkitűzésekként a túlzott iparosításhoz kapcsolódó beruházások csökkentését, az erőszakos téeszesítés megszüntetését, a mezőgazdaság fejlesztését, a lakosság életszínvonalának növelését, az ellátás javítását, a törvénytelenségek felszámolását fogalmazta meg. A szövegben szó esett Nagy Imre politikai értelemben vett rehabilitációjáról is, amelyet a következő mondat tartalmazott: „A mezőgazdaság társadalmasításának túlzott üteme annál súlyosabb hiba volt, mert a párt vezetésén belül Nagy Imre elvtárs fellépett ez ellen a politika ellen, de ahelyett, hogy a párt vezetése álláspontját magáévá tette volna, ezt az álláspontot helytelenül “opportunistának” minősítette és szervezeti rendszabályt alkalmazott Nagy elvtárssal szemben.”

Az okok megjelenítése mellett számos relativizáló, a felelősséget elhárító megfogalmazás található a dokumentumban. A kialakult helyzetért gyakran a külső körülményeket, az időjárást stb. teszik felelőssé. A „zsíros paraszt”, a „kulák” szavak használata többször is előfordul a határozatban, és egyáltalán nem úgy, mint kerülendő kifejezések.

A határozatban sokszor egészen apró, egy országvezetéshez igencsak méltatlan példákat is felsorolnak, amikor a gumicsizma, a hócipő, a gombok, kötő- és horgolótűk, sőt kávédarálók termelésére is kitér (miközben az ország jó részében a valódi kávé ismeretlen fogalom volt akkoriban).

A közteherviselés körében is több megállapítást tett a határozat. Hibának találta a beszolgáltatások gyakori változásait, a beszolgáltatásoknál elkövetett önkényességeket. Célul tűzte ki a határozat a beszolgáltatási rendszer stabilitását (megszüntetésről még nem lehetett szó, mivel a lakosság – különösen élelmiszerrel való – ellátásának biztonsága szükségessé tette ezt a rendszert), az önkényeskedés miatt kiszabott büntetések eltörlését, a termelési feltételeknek megfelelő beszolgáltatási mértékeket.

Az egyéni parasztgazdaságokra vonatkozott a következő részlet: „Jelentős termelési segítséget kell adni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, hogy fejleszthessék gazdaságukat, teljesíthessék beadási kötelezettségüket, megfizethessék adójukat és hogy ezenfelül, valamint saját szükségleteik fedezésén túl a szabadpiacra is jelentékeny mennyiségű árut vihessenek. … meg kell szüntetni a kulákok zaklatását. Ennek érdekében meg kell szüntetni a kuláklistát is. Az új begyűjtési rendszerben csökkenteni kell a kulákgazdaságok beadási kötelezettségét s hasonlóképpen adózási terhelését is. Az ily módon, a tényleges teherbíró képességnek megfelelően megállapított kötelezettségek teljesítését azonban feltétlenül és maradéktalanul meg kell követelni.”

Megfogalmazta a határozat a burkolt áremelések formáit, a túlmunkára, vasárnapi munkára kényszerítéseket, ezek visszaszorításának szükségességét is. (Ezek sajátos rejtett adózást valósítottak meg.)

Az intézkedésekhez az ipari beruházások csökkentésével, egyes beruházások leállításával (budapesti metró, Lenin Kohászati Művek stb.), a hadsereg létszámának csökkentésével kívántak forrásokat teremteni.

Elég egyértelműen kiáll a dokumentum amellett, hogy az iparosítás, a téeszesítés (stb.) nem voltak hibás cél, csak azok sebessége és módszerei nem voltak megfelelőek.

A határozatot – évtizedekig – nem hozták nyilvánosságra, első teljes szövegű megjelenése az MSZMP Propagandista c. belső folyóiratában volt 1986-ban.

A közvélemény a változásokról Nagy Imre 1953. július 4-i expozéjából értesülhetett, amelyet a Szabad Nép július 5-i száma közölt. Az 1945-ös földosztó miniszter miniszterelnökségének hírére sok helyen alakult ki ünnepi hangulat, „Megbukott a Rákosi-kormány!” adták hírül egymásnak az emberek.

Nagy Imre miniszterelnöki expozéja

Nagy Imre a határozatban megfogalmazottakat elkezdte végrehajtani. Eltörölték a kuláklistákat, három évre előre meghirdették a beszolgáltatási kötelezettséget, a felgyülemlett tartozásokat eltörölték, amnesztiát hirdettek a korábbi bírságokra és egyéb büntetésekre. Több nagyberuházást leállítottak, csökkentették a parasztság, a magángazdálkodók, a kisiparosok, a magánkereskedők adóterheit. Lehetővé tették a termelőszövetkezetekből való kilépést, a termelőszövetkezetek feloszlását is. A tsz-ek taglétszáma 370 ezerről 230 ezerre, földterülete 2,5 millió holdról 1,6 millió holdra csökkent. A lakosság életszínvonala emelkedett.

Nagy Imre menesztése, Rákosiék újbóli térnyerése

Nagy Imre miniszterelnöki pozíciója már a kezdetektől támadásoknak volt kitéve. A párt első embere továbbra is Rákosi volt, Gerő Ernő a belügyminiszteri tárcát kapta, csak Farkas Mihály és Révai József távozott a legfelső vezetésből. Moszkva támogatása ugyanakkor sokat segített, 1954 őszéig számíthatott a Kreml támogatására.

Az MDP KV 1954 október 1-3-i ülésén már bírálta a kormányprogram végrehajtását, ennek fő felelőseként Nagy Imrét is. A mezőgazdaság fejlesztése lassabb volt a tervezettnél, az alapanyag termelés, az ipar sem volt képes teljesíteni a terveket. A lakosság életszínvonal-növekedésének szinte egyetlen forrása az elmaradt beruházásokra betervezett források felélése volt.

A Szovjetunióban Malenkov pozíciói már 1953 nyarán meggyengültek, végül 1955. február 8-án menesztették a minisztertanács éléről. Erre várt Rákosi és köre. Nagy Imrét 1955 április 18-án felmentették miniszterelnöki megbízatása alól, utóda a 33 éves Hegedűs András lett. Nagy Imrét szép lassan minden pozíciójától megfosztották, 1955. december 3-án a pártból is kizárták, beszéd- és cikkgyűjteményét betiltották. Nyilvános önkritikára akarták rávenni (szép kommunista hagyomány!), de ő erre nem volt hajlandó.

A bevezetett reformintézkedéseket megállították, megnövelték a beszolgáltatási kötelezettségeket, ismét elkezdődtek a kuláküldözések, a korábbiaknál is erőteljesebben folytatták a termelőszövetkezeti tagosításokat, megszigorították a kilépés feltételeit. Felemelték a nyugdíjjárulékot, a jegyeztetendő békekölcsön összegét, bővítették a gyermektelenségi adóra kötelezettek körét, burkolt áremeléseket hajtottak végre.

Meglehetősen cinikus volt a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójáról szóló 1955. évi 35. törvényerejű rendelet preambuluma (bevezetője):

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa – a mezőgazdasági lakosság jogos kívánságának eleget téve – elhatározta a mezőgazdasági ingatlan műveléséből származó jövedelem adóztatásának lényeges egyszerűsítését. Ennek megfelelően megszünteti a mezőgazdasági ingatlannak a tiszta jövedelem alapján való adóztatását és a növénytermelés átlagos jövedelmét adóztatja évenként megállapítandó adótételekkel. Az adótételeket a földterület terjedelme, művelési ága és kataszteri tiszta jövedelmének átlaga határozza meg. Az állatok közül csak a két évesnél idősebb lovak (öszvérek) után kell adót fizetni. Az adórendszer egyszerűsítése lehetővé teszi, hogy az adót maguk az adózók is kiszámíthassák.

A parasztság iskolázottsági szintje, írás-olvasási készsége ezt a „kiszámítást” sokszor nem tette lehetővé.

Az új rendelkezésekben felemelték az adótételeket, a legmagasabb adókat a jogszabályban is nevesített kulákoknak kellett fizetni:

8. § (1) A mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójának a növénytermelés átlagjövedelme alapján járó tételeit a következő birtokcsoportok szerint kell fokozatosan emelkedően megállapítani:

I. 1. kat. holdnál nem nagyobb gazdaság,

II. 1. kat. holdnál nagyobb, de 3 kat. holdat meg nem haladó gazdaság,

III. 3. kat. holdnál nagyobb, de 5 kat. holdat meg nem haladó gazdaság,

IX. 25 kat. holdnál nagyobb gazdaság,

X. Kulák gazdaság.

Az újabb fordulat ismét Moszkvában következett be. Az SZKP XX. kongresszusán (1956. február 14-25.) Hruscsov meghirdette a békés egymás mellett élés elvét (nem kellett már a III. világháborúra készülni), illetve zárt ülésen négy órás beszédben ítélte el a Sztálin diktatúráját, személyi kultuszát.

Nyikita Hruscsov szakított a sztálinizmussal. Nyolc hónap múlva vérbe fojtotta a magyar forradalmat.

Az új politikai fordulat következménye volt, hogy a Kremlben eldöntötték Rákosi végleges menesztését. A KV 1956. július 18-21-i ülésén Rákosit felmentették első titkári és politikai Bizottsági tisztsége alól, Gerő Ernő lett az új első titkár.

Rákosit különrepülőgép vitte a Szovjetunióba, csak hamvait hozták haza a Farkasréti temetőbe 1971-ben bekövetkezett halálát követően.

1956 októbere

Az 1949-53 között igazságtalanul elítéltek rehabilitációja még 1953-ban elkezdődött, de elég lassan haladt. Az 1949-ben kivégzett Rajk László és társainak rehabilitációja 1955 nyarán történt meg (ezt már nem tudta Rákosi megakadályozni). Rajk László (és társainak) újratemetésére 1956 október 6-án került sor. A temetés százezres, a diktatúra elleni tömegdemonstrációvá alakult át.

A következő fontos esemény, hogy a szegedi diákok október 13-án megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolák Egyesületeinek Szövetségét (MEFESZ), három nappal később nyilvánosságra hozták politikai követeléseiket. Október 17-én a szegediek csatlakozásra szólították fel a többi egyetemet is.

A Sztálin-szobor vége. Saját nagyszerűségének tudatát erőltetette rá Magyarországra (is)

A szegedi 14 pont Budapesten, az Építőipari Műszaki Egyetemen 16 pontra bővült:

A műegyetemisták 16 pontja

1956. október 22.

Másold le és terjeszd a magyar dolgozók között!

A MEFESZ építőip. műszaki egyetemi diáknagygyűlés határozatának főbb politikai, gazdasági és eszmei pontjai:

  1. Az összes szovjet csapatoknak azonnali kivonását követeljük Magyarországról a békeszerződés határozatai alapján.

  2. A Magyar Dolgozók Pártjában alulról felfelé, titkos alapon új alap-, közép-, és központi vezetők választását követeljük, ezek a legrövidebb időn belül hívják össze a pártkongresszust és válasszanak új Központi Vezetőséget.

  3. A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével, a sztálinista Rákosi-korszak minden bűnös vezetőjét azonnal váltsák le.

  4. Nyilvános tárgyalást követelünk Farkas Mihály és társai bűnügyében. Rákosi Mátyást, aki első fokon felelős a közelmúlt minden bűnéért és az ország tönkretételéért, hozzák haza és állítsák a nép ítélőszéke elé.

  5. Általános, egyenlő és titkos választásokat követelünk az országban több párt részvételével, új nemzetgyűlés megválasztása céljából. Követeljük a munkásság sztrájkjogának biztosítását.

  6. Követeljük a magyar-szovjet és magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok felülvizsgálatát és új rendezését a politikai és gazdasági teljes egyenrangúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján.

  7. Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését szakembereink bevonásával. Vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszerünket, a hazai adottságoknak és magyar népünk létérdekeinek szem előtt tartásával.

  8. Hozzuk nyilvánosságra külkereskedelmi szerződéseinket és a soha ki nem fizethető jóvátételek tényleges adatait. Nyílt és őszinte tájékoztatást követelünk az ország uránérckészleteiről, kiaknázásáról, az orosz koncesszióról. Követeljük, hogy az uránércet világpiaci áron, nemes valutáért Magyarország szabadon értékesíthesse.

  9. Követeljük az iparban alkalmazott normák teljes revízióját, a munkások és értelmiség bérköveteléseinek sürgős és alapvető rendezését. Kérjük a munkások létminimumának megállapítását.

  10. Követeljük a beszolgáltatási rendszer új alapokra fektetését és a termények okszerű felhasználását. Követeljük az egyénileg gazdálkodó parasztok egyenrangú támogatását.

  11. Követeljük az összes politikai és gazdasági pereknek független bíróságon való felülvizsgálatát, az ártatlanul elítéltek szabadon bocsátását, rehabilitálását. Követeljük a Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítását, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is.

  12. Teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot, szabad rádiót követelünk és a MEFESZ-szervezet számára nagy példányszámú új napilapot. Követeljük a meglévő káderanyag nyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését.

  13. Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848-49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.

  14. A meglévő, magyar népnek idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer visszaállítását. A magyar honvédségnek a nemzeti hagyományokhoz méltó új egyenruhát követelünk. Követeljük, hogy március 15. és október 6. nemzeti ünnep és munkaszüneti nap legyen.

  15. A Budapesti Műszaki Egyetem ifjúsága egyhangú lelkesedéssel nyilvánította ki teljes szolidaritását a lengyel és varsói munkásság és fiatalság felé a lengyel nemzeti, függetlenségi mozgalommal kapcsolatban.

  16. Az Építőipari Műszaki Egyetem diáksága a leggyorsabban felállítja a MEFESZ helyi szervezeteit és elhatározta, hogy folyó hó 28-ra (szombat) Budapesten Ifjúsági Parlamentet hív össze, melyen küldöttségekkel részt vesz az ország egész ifjúsága. Holnap, folyó hó 23-án délután. fél három órakor a műszaki és egyéb egyetemek ifjúsága a Műegyetem előtti téren gyülekezik, onnan a Pálffy térre (Bem tér) a Bem-szoborhoz vonul, és megkoszorúzásával fejezi ki együttérzését a lengyel szabadságmozgalommal. E felvonuláshoz az üzemek dolgozói szabadon csatlakozhatnak.

Fenti határozat teljes, betű szerinti közlését ma este a rádió is, a magyar sajtó is visszautasította, a Szabad Ifjúság csak részleges közlését ígérte meg, főleg az első pont miatt. A határozat szövegének stencilen való azonnali sokszorosítását viharosan követeltük, de az arra vonatkozó utasítást Cholnoky rektor nem merte megadni. A nagygyűlés kb. 2000 résztvevőjének spontán felvonulása még ma este folyamán az egyik nyomda elé és a határozat azonnali kinyomtatása – a résztvevők viharos lelkesedése ellenére a megmozdulásnak nem kívánatos eltorzítása, illetve az esetleges összecsapás miatt – elmaradt. Javaslatunkra a határozat végleges szövegét a plénum előtt mikrofonba diktálták, a résztvevők lejegyezték és egyelőre kézi-gépi másolását a főváros széles rétegeiben hólabda-rendszerrel fogják terjeszteni.

A magyar sajtóban való teljes közléstől nem tágítunk.

Folyó hó 24-én a MEFESZ a fenti határozat alapján országos vitát kíván indítani a magyar sorskérdésekről és követeljük azt, hogy a Magyar Rádió adjon a nagygyűlésről helyszíni közvetítést, és így a dolgozó nép elferdítés nélkül hallani fogja az ifjúság hangját, és eltökélt szilárd határozata addig be kell váltsa a helyszíni ígérgetéseket, a határozat teljes szövegének a napi sajtóban széles körben való közzétételére vonatkozólag.

E határozat az új magyar történelem hajnalán, 1956. október 22-én született, az Építőipari Műszaki Egyetem aulájában, többezer hazáját szerető magyar ifjú spontán megmozdulásából.

A követelések egy része politikai jellegű volt, de több gazdasági követelést is megfogalmaztak a fiatalok.

A hatalom ettől kezdve már nem tudta kezében tartani az eseményeket. Nagy Imre október 24-étől ismét miniszterelnök lett. Október 28-án – visszadátumozva, hogy a jogszerűség látszatát keltsék – Hegedűs Andrással íratták alá a szovjet segítség kérését. Jöttek a szovjet tankok, néhány nap alatt „rendet csináltak”, és elkezdődött a Kádár-korszak. (az események részletes ismertetésétől itt eltekintünk)

Személyes felelősségre vonásra az 1948-1956. október 23-a közötti időszak történései miatt alig került sor. Farkas Mihályt elítélték, 1961-ben amnesztiával szabadult. Rákosi élete végéig a Szovjetunióban maradt. Gerő Ernő és Révai József elkerülte a felelősségre vonást.

Annál nagyobb volt az október 23-at követő események miatti megtorlás. Ennek legemblematikusabb eseménye Nagy Imre sorsa volt, bíróság elé állítása, majd kivégzése. Az 1956-ot követő megtorlás a magyar történelem szégyenfoltja, sem a Rákóczi-szabadságharcot, sem az 1948-49-es szabadságharcot követően nem volt ilyen mértékű megtorlás Magyarországon.

1956 pontjai

Pontokba szedett követeléseket sok szervezet megfogalmazott október 22-én és az azt követő napokban. Volt 8 pontból álló követelésrendszer (Paraszt Függetlenség), de 24 pontból álló is (Gyulaváros dolgozó népe). Ezek közös sajátja volt, hogy a fennálló rendszert nem megszüntetni, hanem megreformálni akarták. Nem kívánták visszahozni sem a két világháború közti úri világot, sem az I. világháborút megelőző rendszert.

A gazdasági követelések között a legfontosabbak a következők voltak:

sztrájkjog,

munkástanácsok, üzemi demokrácia,

bérreform, normák eltörlése,

beruházások csökkentése, életszínvonal növelése,

tervgazdasági rendszer felülvizsgálata,

beszolgáltatási rendszer felülvizsgálata, Begyűjtési Minisztérium feloszlatása,

egyéni parasztgazdák támogatása, adóterheik csökkentése,

a termőföld szabad forgalmazása és haszonbérlete,

magyar sajátosságoknak megfelelő önkéntes szövetkezetek létrehozása,

gazdasági és politikai perek felülvizsgálata.

A néhány nap alatt nyilván nem lehetett egységes, konzisztens gazdaságpolitikai követeléseket megfogalmazni. A követelések kisebb részben teljesültek a Kádár-rendszer alatt is, de átfogó reformra csak az 1980-as évek végétől kerülhetett sor. Mára egyes követelések életszerűtlenné, az idő által meghaladottakká váltak, mások már teljesültek, de olyan is van, amelyen még ma is el kell gondolkodni.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, 2000, Budapest, 547-576.pp.)

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században (Osiris Kiadó, Budapest, 2010)


Kapcsolódó cikkek:


A szocializmus építése (1948-56) – 2. rész
2019. április 5.

A békekölcsön rendszere az egyik legdurvább rejtett adózást valósította meg 1949-56 között. A gyermektelenségi adó a háborút követő kényszerintézkedés volt, ideológiával is alátámasztva a szükségességét. A kisiparosok, kiskereskedők, vendéglátósok, magánparasztok, illetve a szellemi tevékenységet végzők általános jövedelemadója sajátos büntetésként is működött azokkal szemben, akik nem vettek részt a szocializmus építésében.

A szocializmus építése (1948-56) – 1. rész
2019. március 22.

Az ország erőltetett újjáépítése valósult meg az úgynevezett Rákosi-korszakban. A kuláküldözés, a magántulajdonon alapuló gazdaság ellenséggé tétele napi gyakorlat volt ebben az időszakban. A politikai vezetés az eszközökben nem nagyon válogatott, a cél elérése érdekében az adózást és az adóztató apparátust is eszközként használták fel.