A XIX. század végére a forgalom adóztatása felé fordultak

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kiegyezést követően az állam bevételei gyors emelkedésnek indultak részben az iparosodás, a polgárosodás, részben pedig a forgalmi adók súlyának bevételeken belüli emelkedése miatt. Ekkor született többek között a tőkekamat-adó, a vadászati- és fegyveradó és a fényűzési adó. Mindezek ellenére folyamatosan nőtt az államadósság.

Az 1867-es kiegyezés a következő évtizedekben társadalmi és gazdasági fellendülést hozott, virágzott a kultúra, nőtt az életszínvonal. Hiba lenne ugyanakkor minden szempontból ezeket az évtizedeket a fellendülés korszakának nevezni. A kormányzati politika, az idősödő uralkodó hibás döntései a XX. század elejére már nem a fejlődést szolgálták, az ország elmaradottsága ismét növekedett az akkori fejlett világhoz képest.

A kiegyezés keretében megszülettek a közteherviselésre vonatkozó általános szabályok, majd a következő években az országgyűlés elfogadta az elveknek megfelelő nemzeti adótörvényeket is.

Közvetlenül nem volt adózási tartalma, de meg kell említeni az egységes Budapest főváros létrejöttét:

1872. évi XXXVI. törvénycikk Buda-Pest fővárosi törvényhatóság alakitásáról és rendezéséről I. FEJEZET A fővárosi törvényhatóság alakitásáról és hatásköréről 1. § Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek. 2. § Az ekkép alakitott főváros, mint önálló törvényhatóság, az 1870:XLII. törvénycikk értelmében gyakorolni fogja a törvény korlátai közt: a) az önkormányzatot, b) az állami közigazgatás közvetitését, c) foglalkozhat ezenkivül egyéb közérdekü, sőt országos ügyekkel, azokat megvitathatja, azokra nézve megállapodásait kifejezheti, a többi törvényhatósággal és a kormánynyal közölheti s kérvény alakjában a képviselőházhoz közvetlenül felterjesztheti. 3. § Önkormányzati jogánál fogva a főváros saját belügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot, s határozatait és szabályrendeleteit saját közegei által hajtja végre, tisztviselőit választja, az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapitja s a fedezetről gondoskodik, a kormánynyal közvetlenül érintkezik.

Az államháztartás helyzete a kiegyezés után

Az adószabályok megfeleltek a gazdaság és a társadalom kiegyezéskori szintjének. Az egyenes (közvetlen) adók közé a föld- és házadó, a személyes kereseti adó (a rendszeres keresettel rendelkező állami alkalmazottak, ipari munkások stb. adója), a jövedelemadó (az előző adónemek által nem terhelt jövedelmekre kivetett adó) tartozott. Valamennyi adónemhez meghatározott mértékű földtehermentesítési járulék társult, fedezetet teremtve a korábbi földbirtokosok kártalanítására.

A közvetett adókon belül legnagyobb súlyt az állami monopóliumok forgalmi adóbevétele képviselte (ezek voltak az ún. állami egyedáruságok, amelyek – többek között – a só, a dohány kereskedelmét, valamint a lottójátékokat terhelték), ezen túl némileg szerényebb bevételt jelentettek a szesz-, bor-, sör-, cukor- és húsfogyasztási adók, valamint a különböző illetékek, díjjellegű bevételek, a bélyegértékesítés hozama. A vámbevételeket teljes egészében a közösügyi költségekre fordították (hasonlóan az EU rendszeréhez), így azok elköltéséről az országgyűlésnek nem volt döntési hatásköre.

A táblázatból is kiolvasható, hogy két és fél évtized alatt az összes bevétel megduplázódott, hasonlóan a közvetett adóbevételekhez, a közvetlen adók súlya viszont csökkent, jelentősebben növekedett viszont az állam részvétele a gazdaságban (üzemi bevételek). A trend az I. világháború előtti évig (1913) folytatódott (részletes adatok az előző bontásban már nem állnak rendelkezésre, illetve az ország területének változása miatt is az összehasonlítás nem lenne szerencsés).

Korabeli karikatúra a közös pénzügyek lyukas hordójáról

 

Szintén jól látható a táblázatból a földadó súlyának csökkenése, miközben az egyéb közvetlen adók növekedtek. Ennek magyarázata első sorban az, hogy a mezőgazdasági tevékenység súlya csökkent a gazdaságban, az ipari termelés egyre nagyobb súlyt képviselt, a polgáriasodás folyamata felgyorsult.

Fokozódó terhet jelentett viszont az államadósság növekedése, a költségvetési hiány elszabadulása. A kiegyezést követően ez alig haladta meg az összes bevétel 13 %-át (ennek elsődleges oka a kiegyezésben önként átvállalt osztrák államadósság volt), ugyanakkor ez az arány 1913-ban már 36 % volt, ami egyértelműen mutatta az államháztartás államcsőd irányába való menetelését. Az államadósság a kiegyezést követő félmilliárd forintról 1890-re a nyolcszorosára, négymilliárdra emelkedett, 1913-ra pedig megközelítette a 14-szeresét, azaz a hétmilliárdot. Az első évtizedekben az államkölcsönök egyharmadát gazdaságfejlesztésre fordították, az ezek hatásaként elért nemzeti jövedelem-növekedés meghaladta a törlesztési (tőke és kamat) kötelezettségeket, a negatív tendenciák a századforduló után erősödtek meg.

Voltak ugyan államháztartási reformintézkedések 1867 és 1913 között, sőt egyes években a költségvetés még szufficitet (többletet) is mutatott (így például az 1890-es évek elején, amikor Wekerle Sándor intézkedései hoztak eredményt – erről a későbbiekben még részletesebben írok).

Állami bevétele és kiadások Magyarországon (1868-1913)

 

Összességében azonban az állapítható meg, hogy míg a Deák Párt és jogutódai (Szabadelvű Párt stb.) a kiegyezést követően rendkívül progresszív gazdaságpolitikát folytattak, később a jogutódok belekényelmesedtek a hatalomba, nem tűrtek meg semmiféle ellenzékiséget, hatalmuk és képzelt igazságuk biztos tudatában (küldetéstudat!) vezették az országot – a bukás felé (deja vu érzésünk lehet, hiszen ez azóta többször is megismétlődött, úgy látszik ez a hosszú hatalomgyakorlásnak, a pluralizmus eltiprásának sajátos következménye).

Adóváltozások 1875-ben

Az első jelentősebb változásokra 1875-ben került sor (a földadó szabályozásáról már korában írtunk). Új adónemeket vezettek be, így szállítási adót, bányaadót, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját, a tőkekamat- és járadékadót, a vadászati és fegyveradót, a fényűzési adót, és az általános jövedelmi pótadót. A hivatkozott törvénycikkek a következők:

1875. évi XX. törvénycikk a vasuti és gőzhajózási szállitás használatának megadóztatásáról 1875. évi XXI. törvénycikk a vadászatnak és vadászatra használható fegyvereknek megadóztatásáról 1875. évi XXII. törvénycikk a tőkekamat- és járadék-adóról 1875. évi XXIV. törvénycikk a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról 1875. évi XXVI. törvénycikk a cselédtartásért, teke-asztalokért, játék-helyiségért, kocsi- és lótartásért fizetendő adóról 1875. évi XXVII. törvénycikk a bánya-adóról

Az ipari termelés növekedése és a polgáriasodás egyértelmű jelének tekinthető az ezekkel kapcsolatos adónemek bevezetése, illetve a társadalmi elitet (amely ekkor már nem esett egybe a nemességgel) olyan adók megfizetésére is kötelezték, amely a jólét növekedéséről tanúskodik. Ebbe a körbe számítható főleg a vadászati és fegyveradó, a fényűzési adók, illetve a tőkekamat- és járadékadó.

A fényűzési adót az akkoriban luxusnak tekintett helyzetek és tevékenységek után kellett fizetni, így adózni kellett

• a cselédtartás után,

• a tekeasztalok és a játéktermek után, valamint

• a kocsi- és lótartás után.

Mindegyik adó alól mentesültek „a Felséges uralkodó család tagjai, valamint a külhatalmak követei és consulai, a mennyiben nem belföldiek”. Ezen túl is többfajta mentességet tartalmaztak a szabályok, például a katonaságnál alkalmazott cselédek után nem kellett cselédadót fizetni, a kocsi- és lótartás mentes volt az adózás alól, ha az bármilyen hivatali célt vagy munkavégzést szolgált. Érdekességként megemlítendő, hogy a tekeasztalok és játéktermek utáni adó alól mentesültek a tébolydák, kórházak, nevelőintézetek, ha azok terápiás célt, vagy a neveltek szórakozását szolgálták.

A cselédtartás utáni adót csak a 15 évet betöltött férficselédek után rendelte a törvény megfizetni. A cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkásokról és a napszámosokról szóló 1876. évi XIII. törvénycikk rendelkezett (ez volt az ún. cselédtörvény), ez már nem tett különbséget a nemek között, sőt életkori alsó határt sem állított. Ez a törvény vezette be a cselédkönyvet, ahol a cseléd személyes adatain kívül részletesen ismertette külalakját (magassága, szeme és haja színe, arcának alakja, fogazata stb.), illetve a cselédi jogviszony megszűnésekor bejegyezték a jellemzőket is, úgymint a hűségre, szorgalomra, ügyességre és erkölcsösségre vonatkozó tulajdonságokat. Természetesen a könyvecske rögzítette a jogviszony létrejöttének és megszűnésének időpontját és a cseléd bérezését is. Ezen túl a cselédkönyv tartalmazta magát a cselédtörvényt is.

Egy cselédkönyv címlapja, illetve bejegyzések (egy másik) cselédkönyvből

 

Sajátos feltámadása volt a cselédtörvénynek az 1990. évi rendszerváltás után bevezetett alkalmi munkavállalás szabályozása (1997), illetve ehhez kapcsolódóan a kétféle alkalmi munkavállalói könyv bevezetése (a mezőgazdasági zöld színű volt, az egyéb területeken kék színűt alkalmaztak). Nem véletlen, hogy a könyvecske köznyelvi elnevezése cselédkönyv volt. Az alkalmi munkavállalói könyv és a mögöttes szabályozás helyébe azóta az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény, illetve a háztartási munkavállalásról szóló szabályozás (2010. évi XC. törvény 1-6. §) lépett. Könyvecske már nincs, de a háztartási munkavégzés szabályozását ismét cselédtörvényként emlegetik, miközben – valós tartalma szerint – a jogviszonyra vonatkozóan alig rendelkezik a törvény, és a tevékenységet lényegében adó- és járulékmentessé teszi. A tevékenységi körbe a lakás takarítása, főzés, mosás, vasalás, gyermekek felügyelete, házi tanítása, otthoni gondozás és ápolás, házvezetés, kertgondozás tartozik. Valójában egy egyszeri regisztrációs díjfizetési kötelezettséget kell csak teljesíteni az ilyen tevékenységek és jogviszonyok után. A bejelentések száma 2010 óta dinamikusan emelkedik, 2015-ben már megközelítette a 30 ezret (tkp. megéri a regisztrációs díj megfizetéséért cserébe mentesülni mindenfajta hatósági vegzálástól).

Cselédadó – Kellett ez nekünk?

 

Igen körültekintően szabályozták a kocsi- és lótartás utáni adó alóli mentességeket, lényegében csak a kedvtelési célú vagy családi (és nem gazdasági) jellegű kocsi- és lótartás volt adóköteles.

15. § Ezen adó alá nem esnek: a) a Felséges uralkodó család tagjainak udvartartásához tartozó kocsik és lovak; b) azon kocsik és lovak, melyeket külhatalmak követei és azon consulai tartanak, a kik nem belföldiek; c) az országban még nem egy egész évig tartózkodó külföldiek kocsijai és lovai; d) a katonai, illetőleg honvédségi szolgálatra, az e tekintetben fennálló szabályok értelmében használatban lévő kocsik és lovak, valamint a honvédség által vállalkozóknak tartásra kiadott kincstári lovak; e) a polgári közigazgatási tisztviselők és állandóan alkalmazott rendőri közegek által hivatalos teendőik teljesitésére használt kocsik és lovak; f) minden vallásfelekezetű parochiával biró lelkészek által hivatásukbani eljárás czéljából tartott két kocsi, két hámos ló és egy hátas ló; g) a kizárólag mezőgazdasági, kereskedési vagy iparüzleti használatra rendelt kocsik és hámos vagy hátas lovak. – Ezek közé számitandók a gazdatiszteknek, erdészeknek hivatásuk teljesitésére tartozó és fizetésük szerint tartott kocsija és lovai, továbbá gazdasággal foglalkozó tulajdonosoknak két kocsija, két hámos és egy hátas lova; h) a tűzoltó egyleteknek kizárólag e czélra használt kocsijai és lovai; i) tenyésztési czélokra használt mén- és kanczalovak, valamint ménesekben a betanitásra beállitott lovak azon év végeig, melyben ötödik életévüket betöltötték.

A tekeasztalok, játéktermek, kocsi- és lótartás utáni adók mértéke a tevékenység, tartás helyszínétől is függött, minél nagyobb volt a település, annál többet kellett fizetni, értelemszerűen Budapesten volt a legmagasabb az adótétel.

Adóváltozások 1875 után

A lakosságot a központi adók mellett a helyi adóztatás rendszere is sújtotta. Sokféle megyei és községi pótadót, városi adót, közmunka kötelezettséget, vízszabályozási járulékot vezettek be, illetve az egyházak is adókkal terhelték a híveiket. A megyei-, városi- és községi adókötelezettségek a központi egyenesadók mintegy negyedét tették ki, így jelentős terhet jelentettek a lakosságra (hasonló növekedési tendencia figyelhető meg 1990 óta az önkormányzatok adóztatási lehetőségeinél, különösen a települési adók bevezetési lehetősége teremthet hasonló helyzetet).

Az egyenesadók súlya 1875 után egyértelműen csökkent. Ez nem csak a földadóra, hanem a többi közvetlen adóra is igaz. Új közvetlen adó bevezetésére a következő évtizedekben csak két alkalommal került sor, 1879-ben bevezették a nyereményadót (1879. évi XLIX. tc.), illetve az 1883. évi VII. törvénycikk rendelkezett a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelemnek megadóztatásáról. Adómentessé tették viszont napszámosokat (1883. évi X. tc.), illetve eltörölték a szállítási adót (1908. évi XV. tc.).

A közvetett adók már akkor is biztosabb bevételt jelentettek, így e területen alkalmazkodtak a változó fogyasztási szokásokhoz:

• 1881. évi IV. törvénycikk a czukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról,

• 1882. évi XVIII. törvénycikk az ásványolajvám felemeléséről és az ásványolajadóról,

• 1900. évi XI. törvénycikk az értékpapir-forgalmi adóról.

A kávé forgalmi adóját 1883-ban eltörölték (a szocializmus idején újraéledt, és csak Magyarország EU-s csatlakozásakor szűnt meg). A motorizáció fejlődését mutatja az ennek feltételét jelentő ásványolaj-forgalmazás adóztatása. Az üzemanyagokat terhelő forgalmi adó azóta is az államháztartás igen jelentős adóbevétele. Az értékpapir-forgalmi adó bevezetése a megélénkülő tőzsdei tevékenységhez kapcsolódott.

Adózzanak a kávéfogyasztók

 

A közvetlen adók 1890 és 1913 között alig emelkedtek, ezzel szemben a forgalmi adók megnégyszereződtek! Ezek az arányok már nem feleltek meg a gazdasági fejlődésnek, így szükségszerűvé vált egy újabb adóreform. Erre 1909-ben került sor. A későbbiekben fogjuk bemutatni ennek tartalmát, illetve sikertelenségének okait, majd még később újraéledését és sikerességét.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország története – 1848-1890 (Akadémiai Kiadó, 1979, Budapest, 945-953., 1255-1257.p.)

Magyarország története – 1890-1918 (Akadémiai Kiadó, 1979, Budapest, 274-278.p.)

Matlekovics Sándor: Magyarország államháztartásának története, 1867-1893 (Magyar Királyi Államnyomda, 1894, Budapest)

---