A zárt végű pénzügyi lízing konstrukció
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pénzügyi lízing szabályait nehéz összerakni a törvény szövegéből, különösen úgy, hogy a neve nem is szerepel az áfatörvényben.
Kezdő szakemberek számára sem árulok el nagy újdonságot azzal, amikor kijelentem, hogy az Áfa törvény jogalkotója úgy szerkesztette meg a jogszabályt, hogy gyakran meghatároz egy főszabályt, ezt követően hosszasan sorolja annak kivételeit, majd továbbolvasva a törvény egy másik szegletében fontos részletszabályokat találhatunk adott szabályhoz.
Ha részeire bontjuk a jelen cikk tárgyát képező paragrafust (Áfa törvény 10. § a pont), akkor négy fontos jellemzőt ismerhetünk fel, ezek: az ügylet elején kerül sor a termék birtokbaadására (1), az ügylet során tulajdonátruházás történik (2), határozott időre szóló bérbeadásban vagy az ellenérték részletekben történő megtérítésében állapodnak meg a felek (3), a tulajdonjog automatikusan száll át a vevőre vagy a határozott idő elteltével vagy az ellenérték megfizetésével (4).
Azért fontos kihangsúlyozni azt, hogy az ellenértéket nem egy összegben fizeti meg a vevő, mert ellenkező esetben az Áfa törvény termékértékesítésekre vonatkozó főszabálya vonatkozna, illetve a tulajdonjog automatikus átszállása azért lényeges elem, mivel ha egyéb feltételhez lenne kötve, akkor operatív lízingről, azaz szolgáltatásnyújtásról beszélnénk.
Az elsőre talán hosszúnak tűnő bevezetőt zárjuk egy – talán másokban is felmerülő – szerzői kérdéssel, miért fontos elhatárolni a termékértékesítések főszabályát a fenti konstrukciótól, miért alkotta a jogalkotó ezt a plusz paragrafust, ha végeredmény (tulajdonjog megszerzése) ugyanaz. A válaszhoz az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjának végiggondolása során juthatunk, ugyanis ha a fenti konstrukcióra is a főszabály érvényesülne, akkor az ügylet az utolsó részlet megfizetésekor teljesülne, akkor kellene csak számlát kiállítani, nem pedig a termék birtokbaadásakor.
A zárt végű pénzügyi lízing konstrukció
A lízing ügylet három szereplő együttműködése révén születik meg, ezek a szállító, a vevő és aki összeköti őket a lízingbeadó. Azért van szükség az ügylet során a lízingbeadó belépésére, mivel a vevő jellemzően nem rendelkezik elegendő forrással a megszerezni kívánt eszköz beszerzéséhez, míg a szállító nem tudja annyi ideig „hitelezni” vevőjét, amíg az maradéktalanul meg nem téríti az eszköz vételárát. Ennek az alapproblémának a feloldására lép be a lízingbeadó, aki azért szerzi be az eszközt a szállítótól, hogy azt lízingbe adja a vevőnek, akinek a neve át is alakul lízingbevevőre. A lízingbeadó a futamidő során, mint egy biztosítékként, fenntartja magának az eszköz tulajdonjogát, de kötelezettséget is vállal arra, hogy az utolsó részlet megfizetésével azt automatikusan – bármilyen külön nyilatkozat nélkül – átengedi a lízingbevevőnek. A konstrukció első ránézésre drágábbnak tűnhet a lízingbevevő számára, hiszen a lízingbeadó hasznát is meg kell térítenie a futamidő során, azonban azzal, hogy az eszköz birtokába jut, annak használati jogát megszerzi, lehetősége nyílik, hogy az eszköz hasznosítása révén, saját árrésének érvényesítésével magasabb hozamot realizáljon, mint a számára felszámított „kamat”.
Mielőtt továbblépnék a konstrukció taglalásában álljunk meg egy pillanatra az idézőjelbe tett kamat szónál, ugyanis fontos elhatárolni egymástól a lízinget és a hitelt. Utóbbi esetén is van, egy harmadik szereplő, jellemzően egy bank, aki megfizeti a teljes vételárat a szállítónak, ám nem vásárolja meg az eszközt, nem szerez tulajdonjogot rajta, nem tartja nyilván könyveiben, nem viseli a kárveszélyt, hanem egyéb módon biztosítja követelését nemfizetés esetére. Szolgáltatásáért cserébe viszont kamatot számol fel. A vevő lesz aki, a tulajdonjogot azonnal megszerzi, ő lesz jogosult az eszközt használni, birtokolni, hasznait szedni, kárveszélyét viselni.
Zárt végű pénzügyi lízing során az eszköz átadása az ügylet elején történik, azaz birtokbaadásra jellemzően az önrész megfizetése után kerül sor. Az Áfa törvény szempontjából ekkor teljesül az ügylet. Az általános forgalmi adót a teljes lízingdíjra fel kell számítani, arról számlát kell kiállítania a lízingbeadónak, a birtokba adásnapját felhasználva teljesítési időpontként.
Az ügylet során egyetlen számla készül, a teljes díjról, a teljesítést követő részletek megfizetése során nem lehetséges további számlák kiállítása, de ez nem zárja ki, hogy számviteli bizonylat kísérje az egyes részleteket.
[htmlbox art_tukor]
Előbbi szabályt megerősíti az is, hogy az Áfa törvény 58. § (4) kifejezetten tiltja az időszaki elszámolás szabályainak alkalmazását a zárt végű pénzügyi lízingre.
Speciális levonási szabályok vonatkoznak a személygépkocsi és lakóingatlan beszerzésére, ezért ha azokat zárt végű lízing keretében szerzi be a lízingbevevő, akkor itt is érvényesül a levonási tiltás, ellenben a lízingbeadó azt továbbértékesítési céllal szerzi be, azaz ő adólevonási joggal is élhet. Ne felejtsük el azonban, ha a lakóingatlan két évnél idősebb (azaz már nem minősül új ingatlannak), akkor a lízingbeadó adólevonási jogának további feltétele, hogy az értékesítésre az adókötelessé tételt válassza.
A fentebb taglaltak szerint a zárt végű lízing adóalapja a teljes lízingdíj és az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés c) pontja alapján az elszámolási kötelezettséggel átvett pénzösszeg nem számít bele az adóalapba. Hogyan kapcsolódik ez a két dolog egymáshoz? Úgy, hogy ha olyan költségek átterhelésére kerül sor, amelyeket eredendően a lízingbevevő lett volna köteles viselni, de azt, azokat a lízingbeadó helyette és javára megfizette, azok kívül esnek az áfa hatályán, és nem épülnek bele az adóalapba. Mivel a regisztrációs adóról szóló törvény lehetőséget teremt az adónak a végső vevőtől történő átvállalására, így végső soron akár a regisztrációs adóra rakódó 27%-nyi adó optimalizálására nyílik lehetőség.
A szerző, Molnár Péter független adószakértő.
