Adószámos magánszemélyek adózása IV.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adószámos magánszemélyekkel kapcsolatos cikksorozat utolsó részében vegyük górcső alá az általános forgalmi adóra és helyi adókra vonatkozó előírásokat. Ezek ismeretében már teljes lesz a kép mind az adószámos magánszemélyek, mind pedig partnereik számára az adózási és a kapcsolódó eljárási szabályokra vonatkozóan!
A cikksorozat első része itt, a második itt, a harmadik pedig itt olvasható.
Általános forgalmi adó
Áfa tekintetében elsőként fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon egy adószámos magánszemély alanya-e az áfának, vagy sem! Foglalkoznunk kell-e ezzel az adónemmel, vagy sem? Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 5.§-a alapján:
„Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.”
A fentiek alapján egy adószámos magánszemély is lehet alanya az áfának, de ehhez ismernünk kell, mit is jelent a gazdasági tevékenység fogalma. Erre a 6.§ (1) bekezdése meg is adja a választ:
„Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.”
Mint ebből a megfogalmazásból is láthatjuk, ahhoz hogy valaki tevékenysége általános forgalmi adó tekintetében gazdasági tevékenységnek minősüljön, szükséges, hogy üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres legyen (tehát az üzletszerűség önmagában is megalapozza az áfa-alanyiságot), ám további feltétele – melyre az „amennyiben” szó utal – hogy ellenérték elérésére irányuljon VAGY azt eredményezze ÉS független formában végezzék.
Nézzük, mit jelent ez utóbbi három fogalom:
- ellenérték elérésére irányuljon vagy azt eredményezze: tehát nem feltétlenül kell, hogy a tevékenység célja legyen az ellenérték, mert az áfa-alanyiság akkor is megalapozottá válhat, hogy nem a cél, hanem maga az eredmény volt az ellenérték;
- független formában végezzék: mivel „és”-kapcsolat van az előző fogalmakkal, így az áfa-alanyként történő kategória alapvető feltétele a független forma;
A kérdés már csak az, hogy mit jelent a „független forma”? Erre szintén kapunk választ, ha tovább olvassuk ezt a passzust, ugyanis az (5) bekezdés alapján:
„Nem minősül ….. független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony [megj.: ilyen lehet pl. megbízási vagy vállalkozási szerződéssel létrehozott jogviszony] jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, amelyben a jogosult irányítása és felelőssége mellett a kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában.”
Összefoglalva tehát: egy olyan adószámos magánszemély, aki független formában végez üzletszerű, illetve tartós vagy rendszeres tevékenységet, melyben ellenértékhez jut, áfa-alanynak minősül, s mint olyan, vonatkozik rá minden, az áfával kapcsolatos előírás. Ebből kifolyólag viszont jogosult alanyi adómentesség választására is, amennyiben annak feltételei fennállnak, így ez esetben már az adószám igénylésekor érdemes alanyi adómentességet választania. Fontosnak tartom kiemelni, hogy amennyiben az adott magánszemély ún. „tárgyi mentes” tevékenységet folytat – érdemes az alanyi mentesség választását is bejelölnie a nyomtatványon, ugyanis ha év közben úgy dönt, hogy egy olyan tevékenységet is szeretne végezni, mely alapvetően áfa-körbe tartozik – pl. újságírás – akkor abban az évben kénytelen lesz az új tevékenységét áfásan számlázni, mivel az alanyi mentességet korábban nem választotta és ezt csak év végén, a következő évre vonatkozóan tudja legkorábban megtenni.
Még egy fontos tudnivaló van az adószámos magánszemélyek áfa-előírásaival kapcsolatban: van olyan eset, amikor egy személy egyéni vállalkozóként tevékenykedik, ám egy kedvezőbb adózási mód miatt egy másik tevékenységet az egyéni vállalkozás helyett magánszemélyként éri meg végeznie. Amennyiben alanyi áfa mentességet választott az egyéni vállalkozásában, úgy az alanyi mentes értékhatárának megállapításához mind a magánszemélyként, mind pedig az egyéni vállalkozóként szerzett bevételeit is figyelembe kell vennie, a kettőt össze kell adnia tekintettel arra, hogy mint magánszemély, nem tud elkülönülni önmagától, mint egyéni vállalkozó.
Helyi adók
Helyi adók tekintetében a legtöbb esetben az első kérdés általában az, hogy vajon kell-e iparűzési adót fizetnie egy adószámos magánszemélynek? A választ a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 35. § (2) bekezdésében találjuk, mely alapján az iparűzési adó alanya
„a vállalkozó, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény szerinti bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyon.”
Az 52.§ 26. pontja pedig segít nekünk abban, hogy ki minősül vállalkozónak. Ez alapján:
„vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,
b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 000 forintot meghaladja,
c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,
d) egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak”;
Mivel a fenti felsorolásban az adószámos magánszemély nem szerepel, ezért az iparűzési adót nem kell megfizetnie a tevékenységére vonatkozóan.
A többi helyi adó vonatkozásában általános szabály, hogy a tevékenység jellege, illetve a kapcsolódó vagyon (pl. gépjármű vagy ingatlan) dönti el, hogy szükséges-e az adót megfizetnie, vagy sem. Fontos figyelni arra is, hogy a helyi önkormányzati hatóság jogkörébe tartozik egyes helyi adókkal kapcsolatos szabályozás, így a helyi rendeletek ismerete elkerülhetetlen a jogkövető magatartás betartása tekintetében.
Az adott helyi adóhoz kapcsolódóan nézzük még meg a bejelentkezési kötelezettséget, ugyanis az önkormányzatnak bejelentkezés hiányában nincs ismerete arról, hogy kik azok a személyek, akiknek adófizetési kötelezettsége keletkezhet. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 19. §-a alapján az alábbiak szerint kell az önkormányzati adóhatósághoz kapcsolódó bejelentkezési kötelezettséget:
- bevallás benyújtásával kell megtenni az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó esetében – az önadózás és az adóbeszedés kivételével;
- a tevékenység megkezdésétől számított 15 napon belül kell megtenni: önadózás és az adóbeszedés útján megállapított adó esetén (az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelenti be); Fontos tudnivaló, hogy az adóbeszedésre kötelezettnek 15 napon belül akkor is be kell jelentenie e tényt az önkormányzati adóhatósághoz, ha más adókötelezettség nem terheli!
Mint e cikksorozatból is kiderül, az adószámos magánszemélyekkel kapcsolatos szabályozás nem egyértelmű és nagyon sok gyakorlati kérdést vet fel. Bízom benne, hogy e három cikk segítséget nyújt sokaknak eligazodni ebben a kérdéskörben!
A cikk szerzője Kis-Vén Valéria közgazdász, okleveles adószakértő, adótanácsadó, mérlegképes könyvelő, az ADHATO Könyvelő- és Adótanácsadó Iroda vezetője.
