Arányosítás az áfa rendszerében II.

Adó

2019. október 15. Molnár Péter

Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A leggyakrabban alkalmazott arányosítási módszer a bevételalapú arányosítás, amikor kimunkáljuk ügyfelünk adóköteles tevékenységből származó összes bevételét, valamint ugyanezt tesszük az adómentes tevékenységből származó bevételekkel is, végül a két számot viszonyítjuk egymáshoz.

Ha például ügyfelünk olyan bérbeadást végez, amelyre nem választotta az adókötelessé tételt, magyarán adómentesen végzi azt, illetve olyan termékekkel kereskedik, amelyeket adókötelesen értékesít, akkor ha ezekhez a tevékenységekhez beszerez egy laptopot, akkor máris arányosítási kötelezettségünk lesz. A laptop nem tartozik adólevonási tilalom alá, így arányosítási körbe vonható. A laptop ára legyen 200000 + ÁFA, azaz bruttó 254000 Ft, amelyből 54,000 Ft az előzetesen felszámított adó. Adóköteles bevétele a cégnek 1700 egység, míg az adómentes bevétele legy 1300 egység, azaz a cég összes bevétele tehát 3000 egység. Az adómentes bevétel aránya az összes bevételen belül: 1300/3000 = 0,4333. A levonható adó összege pedig 54000×0,4333=23,400 Ft.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy gazdálkodónként egy adott időszakra egyetlen arányszámot használunk, ami azt jelenti, hogy ha a cég több telephelyen működik, akkor sem telephelyenként kell arányszámot kimunkálni, hanem az egész cégre lesz egyetlen levonási hányad.

Elméletben tehát már tudjuk, hogy adóköteles és összes bevétel (amibe az adómentes is beletartozik) hányadosa lesz az arányosítási számunk, d…

Tisztelt Látogatónk! Ez a tartalom vagy funkció csak előfizetőink számára érhető el!

Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával.
A tartalom azonnali eléréséhez kérjük, válasszon előfizetést a Wolters Kluwer Hungary Kft. webáruházában.

Kapcsolódó cikkek

2019. október 8.

Arányosítás az áfa rendszerében I.

Több lehetőség is kínálkozik a helyzet kezelésére. Az első – talán a legegyszerűbb – ha adózó el tudja dönteni, hogy adott beszerzése melyik tevékenységéhez kapcsolódik. Ilyenkor tételesen el tudja különíteni, akár számlán belül is, hogy mely beszerzésekre alapít levonási jogot, és melyekre nem. Az eljárás módszeréből adódóan ezt nevezzük tételes elkülönítésnek.

A tételes elkülönítés feltétele, hogy a befogadott számlán külön tételként szerepeljen a beszerzett terméknek, szolgáltatásnak az ellenértéke. Hibás az az eljárás, aminek a keretében valaki úgy él a tételes elkülönítéssel, hogy magán a számlán nincs részletezve az ügylet tartalma, hanem a számla melléklete tartalmazza az adatokat, és azon történik az elkülönítés. Ha a tételes elkülönítést alkalmazzuk, csak olyan számlát fogadjunk be, amelyen magán a számlán van részletezve az ügylet tartalma.

A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor olyan beszerzése teljesül a gazdálkodónak, amely egyszerre szolgálja az adóköteles és az adómentes tevékenységet, például olyan eszközt szerez be, amely több viszonylatban is használható, vagy olyan szoftvert szerez be, amely egyszerre szolgál ki adómentes és ad…