Az adóelőleg megállapításának, bevallásának és megfizetésének szabályai 2019-ben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszerben a kifizetők és a munkáltatók adóelőleg-megállapítással, -levonással és -fizetéssel kapcsolatos kötelezettségei jelentősen leegyszerűsödtek, de továbbra is rendszeresen elvégzendő feladatot jelentenek. Az Adó szaklap írása ezeket a szabályokat tekinti át.

A magánszemély a közös szükségletek fedezéséhez elsősorban a jövedelmeit terhelő adó megfizetésével járul hozzá. Az adót főszabály szerint az adóév elteltével az éves összes jövedelem után kell megállapítani, bevallani és megfizetni. A költségvetési bevételek folyamatosságának biztosítása érdekében azonban a kifizetőket – és egyes esetekben a magánszemélyeket is – adóelőleg-megállapítási, -levonási és -fizetési kötelezettség terheli. A szabályokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 46-49. §-ai tartalmazzák, a következőkben ezeket tekintjük át.

Az adóelőleg-fizetési kötelezettség

Az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket terhelő adót – ha az szja-törvény másként nem rendelkezik – adóelőlegként kell megfizetni. Az adóév során megfizetett adóelőlegeket az adóévet követően a magánszemély adóbevallásában kell elszámolni. Nem terheli adóelőleg
– a nyugdíj-előtakarékossági számla terhére teljesített nem-nyugdíj szolgáltatás esetében megállapított adóalapot;
– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összeget, ha az egyéb jövedelemnek minősül;
– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár egyéb jövedelemnek minősülő célzott szolgáltatását;
– a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származó jövedelmet, amellyel nincs a Magyar Köztársaságnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye.

Ezen jövedelmek adóját a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetnie. Amennyiben a magánszemélynek az adóévben keletkezik az említett jogcímeken jövedelme, az adóhatóság által elkészített bevallási tervezetet mindenképpen ki kell egészítenie ezekkel a jövedelmekkel és az azt terhelő adóval ahhoz, hogy bevallási kötelezettségét teljesítse, vagy pedig önállóan kell bevallást benyújtania.

A kifizető adóelőleg-megállapítási kötelezettsége

A kifizetőnek az általa juttatott bevételből, ha az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek minősül – az előzőekben említett bevételeket leszámítva – fő szabály szerint adóelőleget kell megállapítania. A törvény szóhasználatában az ilyen kifizető adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek minősül.

A kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania az őstermelői tevékenységből származó bevételből, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor) bemutatja az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, illetve a családi gazdálkodó vagy a gazdálkodó családtagja az e jogállását igazoló okiratát. Nem kell adóelőleget megállapítani továbbá a vállalkozói bevételből sem, ha az egyéni vállalkozó az általa kiállított bizonylaton (számlán) feltünteti az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát. Ha a kifizető lakásbérlet címén teljesít magánszemély részére kifizetést, abból abban az esetben nem kell adóelőleget megállapítania és levonnia, ha a magánszemély nyilatkozik arról, hogy a bérbeadásból származó bevételével szemben csökkentő tételként kívánja figyelembe venni az általa más településen 90 napot meghaladó időtartamra bérelt lakás bérleti díját.

A kifizetőnek akkor is meg kell állapítania az adóelőleget, ha azt bármely okból nem tudja a magánszemélynek juttatott bevételből levonni. Abban az esetben, ha a kifizető munkáltatónak minősül (a magánszemély munkaviszonyban áll vele), vagy a magánszemély számára bérnek minősülő összeget (pl. adóköteles társadalombiztosítási ellátást) fizet, vagy ha a kifizető olyan társas vállalkozás, polgári jogi társaság, amelynek a magánszemély személyesen közreműködő tagja, a megállapított adóelőleget meg kell fizetnie és azt a magánszeméllyel szembeni követelésként kell nyilvántartásba vennie. Ezek a kifizetők az adóelőleggel kapcsolatos rendelkezések alkalmazásában adóelőleget megállapító munkáltatónak minősülnek.

A magánszeméllyel szembeni követelés bármely kötelezettséggel szemben beszámítható. Ha a beszámításra a magánszemély rendszeres bevételének minősülő összeggel szemben kerül sor, a kifizetendő összeg a beszámítást követően sem lehet kevesebb a minimálbér havi összegének 50 százalékánál (2019-ben 74 500 forint). Ha a kifizetőnek a magánszeméllyel szemben nincs és várhatóan nem is lesz olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a megállapított, de le nem vont adóelőleget levonhatná, a bevételről kiállított igazoláson fel kell tüntetnie annak összegét és fel kell hívnia a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét a negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni. A le nem volt adóelőlegről az adóhatóság részére is adatot kell szolgáltatnia a kifizetőnek.

Ugyanígy kell eljárni akkor, ha a kifizető nem minősül adóelőleget megállapító munkáltatónak, és ha a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetősége (pl. az olyan nem pénzben juttatott bevétel esetében, amely a magánszemélyt terhelő adókötelezettséget eredményez). A magánszemély ezekben az esetekben adóelőleg-fizetésre kötelezett magánszemélynek minősül. Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető a megállapított adóelőleget a kifizetést (juttatást) követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni és a 1908-as havi bevalláson bevallani. Elszámolt adóelőlegként az említett befizetési határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleget kell figyelembe venni. Az adóelőleg megállapítására kötelezett kifizetőnek a levont, megfizetett adóelőlegről igazolást kell adnia a magánszemélynek. Az igazolásnak tartalmaznia kell az adóelőleg alapját és az abban figyelembe vett családi kedvezményt, első házasok kedvezményét, valamint az érvényesített személyi kedvezményt is.

A magánszemély adóelőleg-megállapítási kötelezettsége

A magánszemély köteles az adóelőleg megállapítására, bevallására és megfizetésére, ha
– a bevétel nem kifizetőtől származik;
– a bevétel adóelőleg-levonásra nem kötelezett kifizetőtől származik;
– egyéni vállalkozó;
– mezőgazdasági őstermelő;
– lakás bérbeadásából származó bevételének kifizetésekor nyilatkozik arról, hogy bevételével szemben csökkentő tételként kívánja figyelembe venni az általa más településen 90 napot meghaladó időtartamra bérelt lakás bérleti díját.

A magánszemély köteles az adóelőleg megfizetésére abban az esetben is, ha a kifizetőtől olyan bevételt szerzett, amelynek adóelőlegét pénzbeli kifizetési kötelezettség hiányában a kifizetőnek részben vagy egészben nem volt módja levonni, és erről a magánszemélyt a juttatásról kiadott igazoláson tájékoztatta.

Ha az adóelőleg megállapítására és megfizetésére bármely okból a magánszemély köteles, azt negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megtennie. Nem kell azonban megfizetnie az adóelőleget a magánszemélynek mindaddig, amíg a fizetendő összeg az adóév elejétől összesítve nem éri el a 10 ezer forintot, vagy az adott negyedévben 10 ezer forint alatti összeget jelent. A megfizetett összeget az adóbevallásban negyedéves bontásban, a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallani. Ezekkel az adatokkal értelemszerűen ki kell egészíteni az adóhatóság által készített bevallási tervezetet.

Az adóelőleg alapja

Az adóelőleg alapját az összevont adóalapra vonatkozó rendelkezések alapján a magánszemély adóelőleg-nyilatkozatainak tartalmát figyelembe véve kell megállapítani. Az adóelőleg alapja fő szabály szerint a figyelembe vehető költségekkel csökkentett bevétel (az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem).

Nem önálló tevékenységből származó bevétel esetén az adóelőleg alapja a bevétel, csökkentve a munkáltató által levont vagy a magánszemély által megfizetett, az érdekképviselet által kiállított bizonylattal igazolt érdekképviseleti tagdíjjal és az üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeggel, de legfeljebb havi 100 ezer forinttal. [Üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amelyet a munkáltató az alkalmazottja számára, vagy a társas vállalkozás a tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára fizet, ha a magánszemély munkaköre (tevékenysége) szerint a munkáltató vagy a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű vezetője. Az ezen a jogcímen kifizethető összeg mértékét az útnyilvántartással, menetlevéllel igazolt futásteljesítmény alapján kell kiszámítani a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti – korrekciós tényezőkkel módosított – alapnorma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összeg, valamint a munkáltató vagy a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeg különbözeteként.]

Amennyiben a munkáltató költségtérítés címén is teljesít kifizetést, a magánszemély nyilatkozhat az elszámolni kívánt költség, költséghányad mértékéről. A magánszemély akár a költségtérítés teljes összegére vonatkozóan nyilatkozhat költség elszámolásáról. Nyilatkozat hiányában csak az szja-törvény rendelkezései szerint igazolás nélkül levonható költség, költséghányad vonható le. Amennyiben a magánszemély nem tesz nyilatkozatot és az igazolás nélküli elszámolás lehetősége sem áll fenn, a költségtérítés teljes összegét jövedelemnek kell tekinteni. A felmerült költségeket nem kell a magánszemélynek a munkáltató felé igazolnia, azzal adóbevallásában kell majd elszámolnia. Ha azonban költségkülönbözet miatt adófizetési kötelezettsége keletkezik, úgy bírságot kell fizetnie.

Önálló tevékenységből származó bevétel esetén – ha a bevétel adóelőleg megállapítására kötelezett kifizetőtől származik – az adóelőleg alapja a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával megállapított bevétel, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert, igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott rész (ideértve a 10 százalékos költséghányad figyelembevételét is). Ha a magánszemély nem tesz nyilatkozatot vagy a törvényi rendelkezések szerint a bevétellel szemben költség nem érvényesíthető, akkor az adóelőleg alapja a bevétel teljes összege. Ha a bevétel nem adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik, vagyis az adóelőleg megállapítására és megfizetésére a magánszemély maga köteles, az adóelőleg alapja a bevételből a magánszemély döntése szerinti költség, de legfeljebb a törvényi rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott rész. Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vonatkozó rendelkezések szerinti átalányköltséget vonhatja le a bevételéből. A bevétel egésze adóelőleg-alapnak minősül, ha a bevételből az szja-törvény szerint költséget levonni nem lehet.

Ugyanígy kell eljárni, ha a magánszemély költségtérítés címén kap bevételt. Abban az esetben, ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett szociális hozzájárulási adó megfizetésére, az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelemnek a bevételből megállapított adóelőleg-alap 84 százaléka minősül. Nem alkalmazható ez a szabály, ha a magánszemély a szociális hozzájárulási adó összegét költségként elszámolja, vagy azt számára megtérítik.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózás szabályait alkalmazó egyéni vállalkozónak a negyedévente esedékes adóelőleg megfizetéséhez az adóelőleg alapját a negyedévben megszerzett bevételéből kell megállapítania, figyelembe véve a negyedév végéig felmerült vállalkozói költségeket (a vállalkozói kivétet is ideértve), az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az egyéni vállalkozói tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget.

Petricskóné Kelemen Éva cikkéből, amely az Adó szaklap 2019/8-9. számában jelent meg, aa fentieken túl mindent megtudhat az adóelőleg-nyilatkozatokról, a fizetendő adóelőlegről, valamint a különbözeti bírságról. Az Adó szaklapot itt rendelheti meg.

---