Az adólevonás tárgyi feltételei az áfában

Szerző: Adó Online
Dátum: 2019. november 15.
Címkék: , ,
Rovat:
Az Adó szaklap írása azt mutatja be, hogy az általános forgalmi adó alanyainak milyen okiratok, illetve dokumentumok birtokában áll módjukban adólevonási jogot gyakorolni a rájuk áthárított, illetve fizetendő adóként megállapított előzetesen felszámított adó tekintetében.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) „ADÓ LEVONÁSA” című VII. Fejezetének „Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei” alcíme alatti rendelkezések, vagyis az Áfa tv. 127-128. §-aiban foglalt előírások határozzák meg azt, hogy az áfatörvény által biztosított adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételeiként milyen okiratoknak, dokumentumoknak kell az adóalanyok személyes rendelkezésére állnia. Az alábbiakban az adólevonási jog keletkezésére és terjedelmére vonatkozóan az Áfa tv. 119-122. §-aiban meghatározott feltételeket nem vizsgáljuk – vagyis az adólevonásra való jogosultságnak a kérdéskörét nem elemezzük -, hanem csupán arra térünk ki, hogy az adóalanyokat megillető adólevonási jog gyakorlásához milyen tárgyi feltételek szükségesek.

1. A termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele

Az adóalanyok a termékek beszerzéséhez és a szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódóan a belföldi áfaalany és egyszerűsítettvállalkozóiadó-alany partnereik által rájuk áthárított adót, valamint a termékek Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított adójukat akkor helyezhetik levonásba, ha személyes rendelkezésükre állnak a nevükre szóló, a fenti ügyletek teljesítését tanúsító számlák.

Az adóalanyok a részükre termékbeszerzői és szolgáltatásnyújtói minőségben adófizetési kötelezettséget keletkeztető – az ún. „belföldi fordított adózás” és „határon átnyúló fordított adózás” alá tartozó – termékbeszerzéseikhez és szolgáltatás-igénybevételeikhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított adójukat főszabály szerint szintén a nevükre szóló, a fenti ügyletek tejesítését tanúsító számlák birtokában helyezhetik levonásba. Ha azonban a fizetendő adó megállapításakor a kérdéses számlák nem állnak az adóalanyok személyes rendelkezésére, akkor az adóalanyok adólevonási jogot gyakorolhatnak mindazon okiratok birtokában, amelyek a fizetendő adójuk összegszerű megállapításához szükségesek.

Általánosságban elmondható, hogy az adólevonási jog gyakorlásának feltétele az előzetesen felszámított adó összegét alakilag és tartalmilag is hitelesen, megbízható módon igazoló dokumentum. Tehát önmagában nem valamely gazdasági esemény, hanem az adólevonási jog tárgyi feltételeként elfogadható hiteles dokumentum szerinti gazdasági esemény adhat alapot az adólevonási jog gyakorlására.

A számlák akkor tekinthetők hiteles bizonylatoknak, ha valamennyi adatuk helytálló. Amennyiben egy adott ügyletet tanúsító számla bármilyen, a hitelességét érintő tartalmi, vagy alaki hibában, hiányosságban szenved, vagy azt jogszabályba ütközően nem állították ki, úgy az adóalany mindaddig nem gyakorolhatja az adólevonási jogát, ameddig rendelkezésére nem áll a megfelelően javított vagy pótolt számla.

A számla akkor alkalmas egy adott ügylet teljesítését hitelesen tanúsítani, ha az adattartalma megfelel az Áfa tv. 169. §-ában foglalt, a számlák kötelező adattartalmára vonatkozó előírásoknak. Amennyiben a számlán kötelező jelleggel feltüntetendő adatok a valóságnak megfelelő adattartalommal szerepelnek a számlában, úgy a számlát befogadó adóalany adólevonási joga nem sérülhet. Az áfatörvény által biztosított adólevonási jog gyakorlása szempontjából a számlákon nem kötelező jelleggel feltüntetett és/vagy esetlegesen más jogszabályok által előírt adatok hiánya vagy hibás, illetve valótlan tartalma nem bír relevanciával.

Amennyiben az adóalany egy adott számlának az adóalapot vagy az adóösszeget nem érintő hiányosságát pótoltatta, illetve hibáját kijavíttatta, vagy az ügyletet tanúsító számlát beszerezte, az adólevonási joga nem korlátozható. A számla javítása nélkül azonban az adóalany nem érvényesítheti az adólevonási jogát, mivel annak tárgyi feltétele, vagyis az előzetesen felszámított adó összegét alakilag és tartalmilag is hitelesen, megbízható módon igazoló számla hiányzik.

Ha a számlán a teljesítés időpontja van tévesen feltüntetve, akkor a számlát befogadó adóalany adólevonási joga nem a számlán szereplő időpontban, hanem az adott ügylet áfatörvény szerinti teljesítésének az időpontjában, illetve az ügylet kapcsán felmerülő adófizetési kötelezettség keletkezésének az időpontjában nyílik meg. Ebben az esetben az adóalany az adólevonási jogát csak a már megfelelően javított, helyes teljesítési időpontot tartalmazó számla birtokában gyakorolhatja. (Más a helyzet, ha a korábban kibocsátott számlát azért javítják, módosítják, mert a levonható előzetes felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag változás következett be az adólevonási jog keletkezését követően.)

2. Termék importja

A termék importjára irányuló ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jog főszabály szerint a vonatkozó vámjogszabályok által előírt értesítési kötelezettség keretében a vámhatóság által kiadott, az áru átengedéséről szóló értesítés birtokában gyakorolható.

Abban az esetben, ha a termék importjához kapcsolódóan az adót

– az adóalany fizeti meg, akkor az adólevonás tárgyi feltételeként az adóalany nevére szóló, az adott termék szabad forgalomba bocsátása során az adófizetési kötelezettséget megállapító határozat, valamint az adóalany nevére szóló, az adó megfizetését igazoló okirat;

– az adóalany közvetett vámjogi képviselője fizeti meg, akkor a közvetett vámjogi képviselő által az adóalany nevére szólóan tett, az adó megfizetéséről szóló nyilatkozat

szükséges a fizetendő adó, mint levonható előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jog gyakorlásához.

Amennyiben a termék importjához kapcsolódóan a fizetendő adót

– az adóalany állapítja meg, úgy a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükséges okiratok;

– az adóalany közvetett vámjogi képviselője állapítja meg, úgy a közvetett vámjogi képviselő által az adóalany nevére szólóan tett, az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról szóló nyilatkozat minősül a fizetendő adóként megállapított adó, mint előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonás tárgyi feltételének.

A közvetett vámjogi képviselők által az adóalany nevére szólóan tett, az adó megfizetéséről szóló, illetve az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról szóló nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell az adóalany és a közvetett vámjogi képviselő nevét, címét és adószámát, valamint a termék importjára irányuló adott ügylet kétséget kizáró azonosításához szükséges adatokat.

Abban az esetben, ha az Áfa tv. 129-130. §-aiban foglaltaknak megfelelően a termék importja kapcsán az adólevonási jogot engedményezik, vagyis adólevonási jogot az adóalany helyett a közvetett vámjogi képviselője gyakorolja, akkor a közvetett vámjogi képviselőnek az adólevonási jog gyakorlásához rendelkeznie kell a részére az adóalany által névre szólóan tett, az adóalanyt mint importálót az adólevonási jog keletkezésekor és azt követően korlátozás nélkül megillető adólevonási jogról szóló nyilatkozattal. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell az adóalany és a közvetett vámjogi képviselő nevét, címét és adószámát, valamint a termék importjára irányuló adott ügylet kétséget kizáró azonosításához szükséges adatokat.

3. Előleg fizetése

Az Áfa tv. 59. §-a szerinti előlegnek minősülő, azaz a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítést megelőzően juttatott, az ellenértékbe beszámítható és a fizetendő adó arányos összegét tartalmazó vagyoni előny (a továbbiakban: előleg) esetében az annak részeként megfizetett adó mint előzetesen felszámított adó, az adóalany a nevére szóló, az előleg megfizetését tanúsító számla birtokában helyezhető levonásba.

Abban az esetben, ha belföldi adóalanyok az Áfa tv. 37. § (1) bekezdésében foglalt, az adóalanyok részére nyújtott szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó főszabály alapján belföldön teljesülő szolgáltatásokat vesznek igénybe, olyan adóalanyoktól, akik/amelyek belföldön gazdasági céllal nem telepedtek le, illetve belföldön nem rendelkeznek lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, akkor az Áfa tv. 140. § a) pontja alapján a fenti ügyletek a szolgáltatás igénybevevői minőségben eljáró belföldi adóalanyok részére keletkeztetnek adófizetési kötelezettséget (ún. „határon átnyúló fordított adózás”). Az Áfa tv. 59. § (3) bekezdése alapján az utóbbi adóalanyok által megfizetett előlegek a fizetendő adó arányos részét nem tartalmazzák, hanem azt az adóalanyoknak fizetendő adóként kell megállapítaniuk.

A fenti módon megállapított fizetendő adó tekintetében az adóalanyok a nevükre szóló, a kérdéses ügyletek teljesítését szóló számlák alapján, valamint azok hiányában a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükséges egyéb okiratok alapján is adólevonási jogot gyakorolhatnak.

4. Saját rezsis beruházás és saját termék felhasználása

4.1. Saját rezsis beruházás

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) pontja értelmében ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek tekinthető az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházás, ha ennek eredményeként az adóalany tárgyi eszközt állít elő (a már meglévő tárgyi eszközök átalakítása, bővítése nem tartozik a fenti rendelkezés hatálya alá). Az Áfa tv. 259. § 21. pontja szerint tárgyi eszköz az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását.

Az adóalanynak a tárgyi eszköz előállításának befejezésével ellenérték fejében teljesített termékértékesítés címén adókötelezettsége keletkezik, ugyanakkor az adóalany az Áfa tv. 11. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ügylethez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított adót az adólevonási jog gyakorlására vonatkozóan az áfatörvényben előírt feltételek fennállása esetén levonásba helyezheti. Ebben az esetben az adóalany a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükséges okiratok birtokában gyakorolhatja az adólevonási jogát.

4.2. Saját termék felhasználása

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjai alapján ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősülnek az olyan ügyletek, melyek keretében az adóalany vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált terméket, illetőleg vállalkozásához vásárolt vagy importált terméket használ fel gazdasági tevékenységének folytatásához, azzal a feltétellel, hogy, ha a fenti termékeket az adóalany ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, úgy adólevonási jog nem illetné meg. A fenti ügyletekkel összefüggésben az adóalanynak arra való tekintettel keletkezik adófizetési kötelezettsége, hogy olyan terméket használ fel gazdasági tevékenységének a folytatásához, amelynek az előzetesen felszámított adóját más adóalanytól történő beszerzés esetén a saját célú felhasználás okán nem helyezhetné levonásba.

Az adóalany az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontja szerinti ügyletekhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított adót az adólevonási jog gyakorlására vonatkozóan az áfatörvényben előírt feltételek fennállása esetén levonásba helyezheti. Ebben az esetben az adóalanynak – ugyanúgy, mint a saját rezsis beruházásokat terhelő fizetendő adó levonása esetében – szintén a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükséges okiratokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy az adólevonási jogát gyakorolhassa.

5. Általános követelmények

Az Áfa tv. 127. § (4)-(6) bekezdései által meghatározott alábbi követelményeknek az 1-4. pontban megjelölt valamennyi okirat, illetve dokumentum esetében teljesülniük kell ahhoz, hogy a kérdéses okiratok, dokumentumok birtokában az adóalanyok adólevonási jogot gyakorolhassanak.

Az adólevonási jog gyakorlása során az adóalanyok a fenti okiratokban, dokumentumokban adóként szereplő, illetve azokból adóként kiszámítható összegnél nagyobb összegű levonható előzetesen felszámított adót nem állapíthatnak meg. Abban az esetben, ha egy adott ügylet kapcsán az Áfa tv. 67. §-ában foglaltaknak megfelelően az adó alapjaként az ellenérték helyett a szokásos piaci árat kell alkalmazni, akkor a levonható adó eltérhet a számlában vagy egyéb okiratban ekként megállapított összegtől, de összegszerűségében nem haladhatja meg azt az adóösszeget, amelyet a termék, szolgáltatás szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani.

Amennyiben az 1-4. pontban megjelölt okiratokat, illetve dokumentumokat nem magyar nyelven, hanem idegen nyelven állították ki, úgy az állami adó- és vámhatóság az adólevonási jogot gyakorló adóalanyoknál lefolytatott ellenőrzés keretében arra kötelezheti az adóalanyokat, hogy a saját költségükre gondoskodjanak a dokumentumoknak, illetve okiratoknak a hiteles magyar nyelvű fordításáról, feltéve, hogy az adólevonási jog gyakorlásával érintett tényállás más módon nem tisztázható.

Boda Péter cikkében, amely az Adó szaklap 2019/12-13. számában jelent meg,a fentieken túl megtudhatja, miként néz ki a jogutódlás és tevékenység megkezdése előtti beszerzések, az új közlekedési eszköz értékesítése és ingatlanok sorozat jellegű értékesítése, valamint a külföldi vonatkozású áfamentes ügyletek szabályozása. A szerző számos példával illusztrálta írását. Az Adó szaklapot itt rendelheti meg.


Kapcsolódó cikkek:


2,7 milliárd forint adót csalt el
2019. december 13.

Jogerősen kilenc év fegyházbüntetéssel sújtotta pénteken a Szegedi Ítélőtábla azt az ismeretlen helyre távozott kecskeméti férfit, aki egy céghálózatot irányítva 2,7 milliárd forint adó befizetését kerülte el.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 3.
2019. december 13.

Az szja rendszerének fontos részét képezi a jövedelemtípusok meghatározása, és az egyes jövedelemtípusokra vonatkozó sajátos szabályok előírása. Ebben számos jelentős változás történt 1988 óta. Terjedelmi okok miatt ezeknek csak rövid összefoglalására vállalkozhatunk.