Az adóvégrehajtás eszközei
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adóvégrehajtás eszköztárának a bemutatását, aktualitását az a körülmény indokolja, hogy az egyre nagyobb számú végrehajtási eljárások tekintetében sok esetben sem az adósok, sem képviselőik nincsenek tisztában a jogaikkal és a lehetőségeikkel, valamint nem ismerik az adóhatóság kötelezettségeit sem. Az Adó szaklap cikke ezekben a kérdésekben kíván segítséget nyújtani.
Az adóvégrehajtás során az adóhatóságnak kényszerrel kell elérnie, hogy az adófizetésre kötelezett eleget tegyen adójogi kötelezettségeinek, amely eljárás során az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben (a továbbiakban: Art.) meghatározott eltérésekkel a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit alkalmazza az egyes végrehajtási cselekmények tekintetében. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény végrehajtásra vonatkozó szabályai – annak ellenére, hogy az Art. háttérszabályainak minősülnek – nem alkalmazandóak [Art. 5. § (2) bekezdés a) pontja]. Az adóhatóság a végrehajtási eljárása során tehát a Vht. szabályai alapján jár el, de az eljárása során figyelembe kell vennie az Art. speciális rendelkezéseit is.
Az adó-végrehajtási eljárásban elsősorban vagyoni kényszer alkalmazására kerül sor, hiszen az adóhatóság az adóssal szemben törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazhat. Az adóvégrehajtás egyes kényszerítő eszközeit abból a szempontból tekintjük át, hogy milyen típusú vagyonra irányulnak, azaz
– munkabérre és egyéb járandóságra,
– pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre,
– ingó vagyontárgyra vagy
– ingatlanra.
(Jelen cikk az adó-végrehajtási eljárás során végrehajtás alá vont eszközök egyes adóhatósági értékesítési eljárásaira nem terjed ki.)
1. A végrehajtás megindítása
Az adóvégrehajtás megkezdésének feltétele, hogy az adós az adókötelezettségét önként nem teljesítette (adótartozással rendelkezik), amely végrehajtható okirattal is alátámasztható, valamint, hogy a végrehajtásnak törvényben rögzített akadálya ne álljon fenn.
Adótartozásnak minősül az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás összegét azonban – nettó módon számítva – csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével az adóigazolás kiállítása iránti eljárásban, vagy, ha jogszabály valamely, az adózó által érvényesíthető kedvezmény igénybevételét adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás hiányához köti [Art. 178. § 4. pontja]. Adótartozás fennállása esetén az adóvégrehajtás akadálya lehet például a fizetési halasztásról, részletfizetésről szóló jogerős adóhatósági határozat, amely lehetővé teszi az adótartozás későbbi időpontban való teljesítését. Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okiratnak minősül:
– a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés);
– önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás;
– a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése;
– az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás;
– a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozat, valamint a bírósági eljárási illeték tárgyában küldött bírósági megkeresés és értesítés;
– az egészségügyi szolgáltatási járulékkötelezettséget tartalmazó bejelentés [Art. 145. § (1) bekezdés].
Az adóhatósági végrehajtás során a végrehajtható okirat meglétén túl a végrehajthatóságához további külön intézkedést nem kell foganatosítani.
Az adóvégrehajtás során, amennyiben a tartozást az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság állapítja meg, akkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) jár el. Emellett az önkormányzati adóhatóság által megállapított tartozás tekintetében is a NAV folytatja le az eljárást, ha annak érdekében az önkormányzati adóhatóság megkeresi a NAV-ot.
2. Végrehajtás munkabérre és egyéb járandóságra
2.1. Munkabérletiltás
A munkahellyel rendelkező vagy egyéb rendszeres kereső tevékenységet folytató magánszemélyekkel szemben az adó-végrehajtási eljárás bármely szakaszában sor kerülhet a munkabérletiltásra. A munkabér és ezzel egy tekintet alá eső járandóságok végrehajtás alá vonása elsősorban akkor indokolt, ha az adósnak nincs más végrehajtás alá vonható vagyona, amelyből a tartozás viszonylag rövidebb időn belül megtérülne, vagy van ugyan egyéb vagyona, de jövedelmi viszonyait tekintve a munkabérletiltás – az adós méltányolható érdekeinek sérelme nélkül – gyors és hatékony, költségkímélő eszköznek látszik az adóhatóság követelésének megtérülésére.
Az adós munkabérének, járandóságának végrehajtás alá vonása annak letiltásával valósul meg. A letiltás hatálya a letiltásnak a munkáltató (kifizető) részére történt szabályszerű kézbesítésével áll be.
A munkabérre és egyéb járandóságra vezetett végrehajtás során is figyelemmel kell lenni a végrehajtáshoz való jog elévülési szabályaira. Olyan esetekben, amikor az adós végrehajtható járandóságára kiadott végrehajtói letiltás alapján a járandóságból történő levonás hosszabb időn keresztül folyik, időközönként vizsgálni kell, hogy a követelés nem évült-e el. Amennyiben a követelés elévült, a végrehajtói letiltást vissza kell vonni és a végrehajtási eljárást meg kell szüntetni. Az adós természetesen ilyen esetben is teljesítheti önkéntesen a tartozását.
Az adóvégrehajtó a letiltás iránt írásban intézkedik. A letiltásban fel kell tüntetni
– a végrehajtási ügy számát;
– az adós megnevezését és természetes személyi azonosító adatait, adóazonosító jelét;
– a követelés jogosultját (ennek azért van jelentősége, mert az adó-végrehajtási eljárás külső megkeresésre is folyhat), jogcímét;
– a tartozás összegét jogosultanként, valamint tőke és késedelmi pótlék szerinti bontásban; valamint
– a tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy
= a munkáltatót (kifizetőt) milyen kötelezettségek terhelik a letiltással kapcsolatban,
= a kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezményeiről,
= az adó-végrehajtási eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslatról, a jogorvoslati illeték összegéről.
A munkabérletiltás hatályát nem érinti az adós esetleges munkahely-változtatása, erre tekintettel az adóvégrehajtónak a régi munkáltató vonatkozásában nem kell a letiltást visszavonnia és az új foglalkoztató felé ismét intézkedni a letiltás iránt. A munkaviszony megszűnése esetén ugyanis a munkáltató kötelezettsége, hogy a munkavállaló részére igazolást adjon egyebek között a munkabért terhelő levonási kötelezettségekről. Az igazolást az adós köteles új munkáltatójának átadni, a munkáltató pedig a levonást a még fennálló tartozás erejéig foganatosítani.
2.2. A munkáltató kötelezettségei letiltás esetén
Abban az esetben, ha a munkáltató a letiltásban foglaltaknak nem tesz eleget és ennek okát az adóhatósággal nem közli, intézkedni kell a tényállás felderítése iránt. Ha a munkáltató közlése szerint az adós nála való foglalkoztatása megszűnt, és részére a munkáltató igazolást állított ki, elsőként azt kell tisztázni, hogy az adósnak van-e új munkaviszonya, s ha igen, átadta-e új foglalkoztatójának a korábbi munkáltató által kiadott igazolást. Amennyiben a volt munkáltató az igazolás kiállítását vagy az adós az igazolás új foglalkoztatónak történő átadását elmulasztotta, bírság kiszabásának van helye a korábbi munkáltató mulasztásért felelős alkalmazottjával, illetve az adóssal szemben. Az a munkáltató pedig, amely – bár ennek jogszabályi akadálya nem volt – levonási kötelezettségének nem tett eleget, határozattal kötelezhető az adótartozás megfizetésére a levonni elmulasztott összeg erejéig.
|
|
|
Ismerje meg részletesen a jövő évi adóváltozásokat!
Az adózás rendjéről szóló törvény változásai – Dr. Kovács Ferenc
Társasági adó változásai – Dr. Németh Nóra
Személyi jövedelemadó változásai – Dr. Andrási Jánosné
Járulékok változásai – Széll Zoltánné
Általános forgalmi adó változásai – Sike Olga
Az első nap részletes programját itt, a másodikét itt találja.
További információ és jelentkezés >>
|
Az adóvégrehajtónak ellenőrzési joga van a munkáltatóval szemben arra vonatkozólag, hogy a munkabérletiltás szabályait betartja-e. (A munkáltató ellenőrzésére hivatalból vagy a végrehajtást kérő, az adós, illetőleg más érdekelt személy kérelmére kerülhet sor.) Az ellenőrzést a munkáltató székhelye (lakóhelye) szerint illetékes alsó fokú adóhatóság végrehajtója végezheti el. Amennyiben a munkáltató székhelye nem a letiltást kibocsátó alsó fokú adóhatóság illetékességi területén van, az ellenőrzést – ha annak szükségessége felmerül – az illetékes alsó fokú adóhatóság megkeresése útján lehet elvégezni. A munkáltató köteles biztosítani, hogy az adóvégrehajtó az ellenőrzés keretében a munkahely területére vagy az ügyintézés helyére beléphessen, és a munkáltatónak az adósra vonatkozó személyi nyilvántartásába, valamint az adós munkabérére, illetőleg a letiltás foganatosítására vonatkozó iratokba betekinthessen. Amennyiben a munkáltató alkalmazottja az adóvégrehajtót az előbbiekben részletezett jogosultságainak a gyakorlásában megakadályozza, akkor mulasztási bírsággal sújtható.
Amennyiben a munkabérre folytatott végrehajtás szabályainak ellenőrzése során az adóvégrehajtó megállapítja, hogy a munkáltató a levonást saját hibájából elmulasztotta, vagy nem az irányadó törvényi rendelkezések figyelembevételével teljesítette, az adótartozást – a le nem vont összeg erejéig – a munkáltatóval szemben érvényesíteni kell.
Kivételesen a munkáltató alkalmazottja is felel – a munkáltatóval azonos módon készfizető kezesként – a levonás elmulasztásáért. Az alkalmazott felelőssége akkor állapítható meg, ha a levonásra vonatkozó kötelezettségét szándékosan szegte meg, és a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehetett behajtani. Az alkalmazott felelőssége másodlagos, szándékos kötelezettségszegése is csak akkor szolgál alapul felelősségének a megállapítására, ha a levonni elmulasztott összeget a munkáltatótól nem lehetett behajtani.
2.3. Egyéb juttatásokra vezetett adóvégrehajtás
A munkabér letiltására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az olyan juttatásokra is, amelyek nem minősülnek ugyan munkabérnek, de funkciójuk azzal azonos, hiszen ezek a juttatások is az elvégzett munkáért, rendszeresen visszatérően illetik meg az adóst. A munkavállalói munkabérre irányadó letiltási szabályok alkalmazandók a szövetkezeti tag esetén a szövetkezetnél végzett munka alapján a tagot megillető munkadíjra is. Ugyanakkor nem vonható adóvégrehajtás alá a szövetkezeti tagot a tagsági viszonya alapján megillető más juttatás, pl. az osztalék, a földjáradék; ezekre a követeléslefoglalás szabályai szerint vezethető végrehajtás. Végrehajtás alá vonhatóak továbbá a társadalombiztosítási nyugellátások és az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető pénzbeli juttatások.
Korlátozottan adóvégrehajtás alá vonható a munkanélküli ellátás, mivel abból a tartásdíjon és az azonos címen jogalap nélkül felvett munkanélküli ellátáson kívül más követelés nem elégíthető ki.
Az adó-végrehajtási eljárás folyamán végrehajtás alá nem vonható juttatásnak minősül:
– az árvaellátás,
– a gyermekgondozási segély,
– a gyermeknevelési támogatás,
– az anyasági támogatás, és
– a családi pótlék.
2.4. A levonás közös szabályai
A levonást a személyi jövedelemadó-előleggel, a nyugdíj- és egészségbiztosítási, a munkaerő-piaci járulékkal, a szociális hozzájárulási adóval, továbbá a magánnyugdíj-pénztári tagdíjjal csökkentett, tehát a nettó munkabérből (egyéb juttatásból) kell teljesíteni.
A nettó munkabérből (járandóságból) főszabályként legfeljebb 33 százalékot lehet levonni, kivételes esetben, továbbá az adós munkabérét egyidejűleg több jogcímen terhelő letiltás esetén a levonás a munkabér 50 százalékáig terjedhet. Ugyanakkor mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett nettó munkabérnek, járandóságnak az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj mindenkori legalacsonyabb összegének. [Az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegét a mindenkor hatályos, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet határozza meg. 2015-ben ez az összeg 28 500 Ft.]
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az adós nettó bére 33 százalékának levonását követően 28 500 forintot el nem érő összeg maradna, ezt erre az összegre ki kell egészíteni és csak a fennmaradó összeg vonható le és utalható át az adóhatóság végrehajtói letéti számlájára. A mentesség csak egyszeresen jár, vagyis ha az adós több munkáltatótól is részesül munkabérben, a mentességet csak annál a munkabérénél érvényesítheti, amelyet legkorábban vontak végrehajtás alá.
Előfordul, hogy ugyanaz a munkáltató egyidejűleg több jogcímen teljesít az adós részére kifizetést. Ebben az esetben a kifizetéseket össze kell vonni és ennek az összegnek a tekintetében kell a mentességet figyelembe venni.
Ugyanakkor korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj jogszabályban meghatározott legalacsonyabb összegének az ötszörösét.
3. Végrehajtás pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre
3.1. Közös szabályok
A végrehajtási eljárás során a követelés kielégítésének leggyorsabb és legegyszerűbb módja az adós pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt pénzeszközeinek végrehajtás alá vonása. (Pénzforgalmi szolgáltató az a hitelintézet, elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézet, Posta Elszámoló Központot működtető intézmény, pénzforgalmi intézmény, Magyar Nemzeti Bank és kincstár, amely pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységet végez.)
Annak érdekében, hogy a végrehajtás eredményességét ne gátolja az, hogy az adós az őt megillető összeget több számlán tartja nyilván, ezért a mentes összeget a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt teljes pénzösszegre kell alkalmazni akkor is, ha a pénzösszeget több számlán tartja nyilván. Ha az adós több pénzforgalmi szolgáltatónál vezet számlát, arra nincs lehetőség, hogy több pénzforgalmi szolgáltató közösen állapítsa meg a végrehajtás alól mentes összeg nagyságát, ezért a mentességet mindegyik pénzforgalmi szolgáltató külön-külön kezeli a saját ügyfelei vonatkozásában.
A pénzforgalmi szolgáltató tehát törvényi kötelezettség alapján elsősorban az átutalási végzésben vagy az adóvégrehajtó által benyújtott hatósági átutalási megbízásban (a továbbiakban: inkasszó) megjelölt pénzforgalmi jelzőszámú fizetési számlán lévő, adóst megillető összeget tekinti kielégítési alapnak. Amennyiben ez nem fedezi az inkasszóban megjelölt követelést, úgy az adóvégrehajtó további intézkedése nélkül kiterjeszti azt az általa kezelt további fizetési számlákra.
Ez a végrehajtó oldaláról kötelezettséget is keletkeztet: egyazon pénzforgalmi szolgáltató esetében kizárólag egy fizetési számla terhére nyújtható be inkasszó. Annak lejártáig újabb inkasszó benyújtásának – ugyanazon követelés tekintetében – csak akkor van helye, ha más pénzforgalmi szolgáltatónál is vezet számlát az adós, de itt figyelembe kell venni azt is, hogy a követelésnél nagyobb összeg is befolyhat a végrehajtás során. Kiemelendő, hogy pénzforgalmi szolgáltatónak nem a fiók/számlavezetési hely minősül, hanem maga a hitelintézet.
Abban az esetben is forintban történik meg az inkasszó teljesítése, ha az adós külföldi pénznemben kezelt összegét vonja el a pénzforgalmi szolgáltató. Az átváltás érdekében a végrehajtónak intézkednie nem kell, az a törvény alapján automatikusan megtörténik.
Szerződés alapján lehetőség van arra, hogy több személy egy közös fizetési számlával rendelkezzen. Ilyen esetekben a teljes számlán kezelt összeg végrehajtás alá vonható akkor is, ha a számlatulajdonosok egyike nem adós a végrehajtási eljárásban.
A pénzforgalmi szolgáltató feladata, hogy a nem adós számlatulajdonos nevéről, értesítési címéről tájékoztassa az adóvégrehajtót. Az adóvégrehajtó pedig köteles a nem adós számlatulajdonost írásban értesíteni az inkasszó benyújtásáról, továbbá a végrehajtási igényper megindításának a lehetőségéről. A végrehajtási igényperben van lehetőség arra, hogy tisztázzák az adós és a nem adós számlatulajdonos közös számlájáról elvont összeg nagyságát és a nem adós számlatulajdonost megillető összeget. A nem adós számlatulajdonost megillető összeg ugyanis nem lehet kielégítési alap a végrehajtási eljárásban.
3.2. Mentességek
A letiltás és a pénzforgalmi szolgáltató által kezelt összeg végrehajtás alá vonása során a mentességek nem halmozódnak, azaz együttes alkalmazásuk esetében mind a munkáltató/kifizető, mind a pénzforgalmi szolgáltató megállapítja a mentes összeget és a végrehajtás alá vonható összeg erejéig teljesíti a végrehajtási cselekményt.
Természetes személy esetében a mindenkori öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg korlátlanul végrehajtás alá vonható. Amennyiben a követelést ezen összeg nem fedezi, úgy végrehajtás alá vonható az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és annak négyszerese közötti rész 50 százaléka is. Ennek megfelelően a 114 000 forintot meghaladó, adóst megillető összeg korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható. Amennyiben ezen összeg nem fedezi a követelést, úgy az adóst megillető, az öregségi nyugdíj legkisebb összegével csökkentett részösszeg 50 százaléka is elvonható.
Ha a végrehajtás gyermektartásdíj vagy szüléssel járó költség behajtására irányul, úgy a mentes összeg kizárólag az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 50 százaléka, tehát levonható a csökkentett részösszeg további 50 százaléka és az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 50 százaléka is. A természetes személyt megillető mentes összegen túl az alábbi két jogcím befolyásolja a kielégítés alá vonható összeget:
– A társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető foglalkoztató a biztosítottak pénzbeli ellátásának fedezete érdekében az egészségbiztosítási szakigazgatási szerv által folyósított pénzösszeg fogadása és kezelése céljából hitelintézetnél számlát nyithat. E számlára csak az előzőekben meghatározott jogcím alapján teljesíthető utalás. A számlán elhelyezett pénzösszegből csak az ellátás kifizetése, illetőleg az esetleges téves átutalás visszafizetése teljesíthető. A számla megnyitása kötelező, ha a kifizetőhely gazdálkodási körülményeinek figyelembevételével megalapozottan feltehető, hogy ellene a harmadik személyekkel szemben fennálló tartozása miatt végrehajtási eljárás indul. Ezen számlán kezelt összeg tehát kizárólag az egészségbiztosítási szakigazgatási szervvel szembeni kötelezettség esetén vonható végrehajtási eljárás alá.
– Amennyiben az adós finanszírozási szerződést köt egészségügyi szolgáltatások nyújtására az egészségügyi szolgáltatóval, amelynek alapján az Egészségbiztosítási Alapból az egészségügyi szolgáltató pénzforgalmi számlájára kifizetést teljesít, akkor az e címen, elkülönítetten kezelt összeg adóvégrehajtás keretében nem vonható végrehajtás alá.
Ugyanakkor a mentességi szabályok nem alkalmazhatóak, és a pénzforgalmi szolgáltatóknál kezelt teljes összeg végrehajtás alá vonható, ha a munkáltatóval szemben folyik az adóvégrehajtás. Ebben az esetben nem vizsgálható az a szempont, hogy a pénzforgalmi számlán lévő pénzösszeget a munkáltató milyen célra kívánta fordítani, azaz munkabért vagy egyéb kötelezettségeit kívánta-e ebből fedezni.
3.3. Az inkasszó teljesítése, sorba állítása
Az inkasszóval az adóvégrehajtó megbízza az adós fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatót, hogy az adóhatósági letéti számla javára a kötelezett fizetési számlája terhére forintban meghatározott összeget szedjen be. Az adóvégrehajtó és a hitelintézet arra is jogosult, hogy az inkasszót közvetlenül a kötelezett fizetési számláját vezető hitelintézethez nyújtsa be.
Az inkasszót a pénzforgalmi szolgáltató a teljesíthetőség érdekében felülvizsgálja. Amennyiben a felülvizsgálat során teljesítési akadály merül fel, úgy az inkasszót visszautasítja és erről közvetlenül vagy számlavezető hitelintézetén keresztül értesíti a jogosultat. A főbb felülvizsgálati szempontok a következők:
– az inkasszóban a kötelezett neve és számlaszáma megegyezik-e, ha nem, úgy a „név és számlaszám eltér” utalással;
– az inkasszóban megjelölt fizetési számla élő-e, ha nem, úgy „megszűnt számlaszám” utalással;
– az inkasszóban megjelölt számlaszámban szereplő hibás karakter esetében „hibás számlaszám” utalással
utasítja vissza az inkasszót és így a teljesítést.
Az adóvégrehajtás esetében az inkasszó befogadásának nem előfeltétele, hogy az adóvégrehajtó a végrehajtható okiratot csatolja.
Navigátor Adózás modul
|
|
Az Art. Navigátor és az Áfa Navigátor csomagban, 10% kedvezménnyel.
A navigátorok a jogi eljárásokat a kezdeményezéstől a lezárásig folyamatábrákkal követik végig, a kapcsolódó anyagok (jogszabályok, Nav-állásfoglalások, nyomtatványok) egy kattintással elérhetőek.
Megrendelés >>
|
A fedezethiány miatt nem teljesíthető, törvény vagy a számlatulajdonossal történt megállapodás alapján vissza nem utasított átutalási és beszedési megbízást a pénzforgalmi szolgáltató legfeljebb 35 nap időtartamra sorba állítja. A sorba állítás jelentősége az, hogy az azonnal nem teljesíthető inkasszót továbbra is nyilvántartásban tartja a pénzforgalmi szolgáltató, és a rendelkezésre álló (rész)fedezet erejéig (rész)teljesítés történik. A számlavezető a sorba állítást megelőzően nem értesítheti a kötelezettet az inkasszóról, hanem csak a teljesítéssel, illetve a részteljesítéssel és/vagy sorba állítással egyidejűleg köteles részére írásos tájékoztatást adni. Az egyes sorba állított kötelezettségek kielégítési sorrendjét a megbízás érkezésének sorrendje határozza meg. A sorba állított adó-végrehajtási inkasszót jogcíme alapján kizárólag a hitelintézet téves számlabejegyzésének helyesbítése előzi meg, illetve a korábban sorba állított, bírósági, adó-végrehajtási, közigazgatási végrehajtási inkasszók.
Amennyiben a sorba állítás időtartama alatt az inkasszó fedezet hiányában nem teljesíthető, úgy azt az időtartam elteltét követően a pénzforgalmi szolgáltató visszautasítja. Visszautasítható a pénzforgalmi szolgáltató által az olyan inkasszó is, amelyet közvetlenül külföldi pénznemben kezelt számlára nyújtottak be, ha ugyanazon pénzforgalmi szolgáltatónál forint alapú bankszámlája is van az adósnak. Más esetben ez nem lehet visszautasítási indok.
Dr. Szabó Ildikó az Adó szaklap 2015/14 számában megjelent cikkéből az is kiderül, milyen szabályok vonatkoznak a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg végrehajátására, az ingatlan-végrehajtásra, s melyek az adóvégrehajtás különös eszközei.
