Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az áfalevonás, valamint az arra vonatkozó tilalomrendszer a hozzáadottérték-adózás rendszerének egyik alapvető kérdésköre. A hozzáadottérték-adózás ugyanis röviden azt jelenti, hogy az adó alanya a forgalmat terhelő áfa fizetése mellett – meghatározott szabályok szerint – az általa igénybe vett ügyletek kapcsán adólevonási jogot is érvényesíthet. Ez az adólevonási jog azonban nem korlátlan, számos feltétele van, illetve vonatkoznak rá bizonyos korlátok is. Az Adó szaklap 2013/3. számában megjelent cikk részletesen áttekinti az adólevonást korlátozó áfalevonási tilalmakat , kitérve a 2013. január 1-jével hatályba lépett változásokra is.
1. Az adólevonási jog lényege
Az általános forgalmi adó rendszerében az adólevonás kérdésköre kiemelt jelentőséggel bír. A hozzáadottérték-adók – azaz a többfázisú forgalmi típusú adók – alaplogikájából következően az adóhalmozódás elkerülését az biztosítja, hogy az adóalany meghatározott szabályok mellett az általa fizetendő adóból a más adóalanyok által rá, az ügylettel összefüggésben, illetve ahhoz kapcsolódóan áthárított adó összegét levonhatja; azaz ezen a ponton teljesül az, hogy az adóalany kizárólag az általa előállított, termelt termék, teljesített szolgáltatás kapcsán csak az ő általa hozzáadott érték tekintetében fizet adót.
Az adólevonás azonban nem automatikus, hanem meghatározott feltételekhez kötött. Tehát önmagában az a tény, hogy az adóalany adó fizetésére kötelezett, még nem jelenti azt, hogy minden áthárított, illetve saját nevében, saját magának felszámított adót levonhat. Az adólevonásnak ugyanis vannak pozitív, illetve negatív feltételei; adólevonás csak abban az esetben érvényesíthető, ha annak minden pozitív feltétele fennáll (ilyen például az adólevonás tárgyi feltételeként meghatározott számla rendelkezésre állása), illetve ha a negatív feltételek közül egyik sem forog fenn (ilyenek az adólevonási tilalmak).
2. Az adólevonási jog keletkezéséről röviden
Az adólevonási jog keletkezésének időpontját az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfatörvény) 119. §-a szabályozza. A főszabályt az Áfatörvény 119. § (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint az adólevonási jog – ha az Áfatörvény másként nem rendelkezik – akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
A törvény az adóalany adólevonási jogának keletkezését arra a napra teszi, amikor az ügyletet teljesítő (másik) adóalanynál az Áfatörvény szabályai értelmében adófizetési kötelezettség keletkezik, illetve amennyiben fordított adózásos konstrukcióról van szó, az adólevonási jog keletkezésének időpontja megegyezik azzal a nappal, amikor a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalanynak az adót – saját nevében – meg kell állapítania. Ezzel biztosított, hogy az adólevonási jog keletkezése ne előzhesse meg az adófizetési kötelezettség keletkezését.
Egy ügylet kapcsán felmerülő adólevonási jog keletkezésének az időpontja tehát az adott ügylettel kapcsolatos adófizetési kötelezettség keletkezésének napjával egyezik meg.
3. Az adólevonás általános feltétele és a generális levonási tilalom
Az adólevonási jog keletkezésének alapvető feltétele, hogy az csak az adóalany által adóköteles tevékenység érdekében történő használathoz, hasznosításhoz kapcsolódhat.
Bár expressis verbis az Áfatörvény 2008. január 1-jétől nem tartalmazza azt, hogy az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez, illetve az adóalanyiságot nem eredményező tevékenységhez végrehajtott beszerzéseket, igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adó nem levonható, azonban az Áfatörvény 120. §-ának felvezető szövegéből és 121. §-ából ez egyértelműen levezethető, hiszen azok kifejezetten úgy fogalmaznak, hogy csak az adóköteles, illetve az adólevonásra jogosító tevékenységhez végrehajtott beszerzések áfája helyezhető levonásba. Az adólevonásra nem jogosító, illetve az adóalanyiságot nem eredményező tevékenység nem minősül adóköteles tevékenységnek, így az ehhez történt beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó nem vonható le. Ez a szakasz tulajdonképpen egy generális (vagy más néven: általános) levonási tilalmat fogalmaz meg azzal, hogy a konkrét beszerzés jellegének további vizsgálata nélkül nem engedi meg levonni azt az előzetesen felszámított adót, amely olyan beszerzés ellenértékének része, amely nem adóköteles (azaz ingyenes, vagy adólevonásra nem jogosító adómentes, vagy pedig adókörön kívüli) tevékenység során hasznosul.
3.1. Az adómentes ügyletek és az adólevonás
Az Áfatörvény 120. §-ának felvezető szövegéből, valamint a 121. §-ából következően kizárólag olyan beszerzések esetében érvényesíthető adólevonási jog, amelyek adólevonásra jogosító gazdasági tevékenység során hasznosulnak.
Az adómentes ügyletek fogalmi eleme, hogy azokhoz adófizetés nem kapcsolódik, ugyanakkor az adólevonás oldaláról megközelítve azok két csoportba sorolhatók. Vannak az ún. nevezett adólevonással nem járó adómentes ügyletek (korábbi néven: tárgyi adómentes ügyletek), illetve léteznek adólevonásra jogosító adómentes ügyletek is. Az előbbiek sajátja, hogy az adott ügylet után ugyan nem kell általános forgalmi adót fizetni, azonban az ezen ügylethez történt beszerzések áfatartalma – az adómentességre tekintettel – nem helyezhető levonásba (ezeket az ügyleteket nevezzük nem valódi mentes ügyleteknek).
A másik kategóriába tartozó ügyletekre tekintettel sincsen adófizetés, azonban – függetlenül az adómentesség tényétől – az adómentesség okán adólevonási tilalom nem merül fel, azaz az ilyen ügyletekhez végrehajtott beszerzések előzetesen felszámított adója levonásba helyezhető (ún. valódi mentes ügyletek).
3.1.1. Az adólevonásra nem jogosító adómentes ügyletek és az adólevonás
A nem valódi adómentes ügyleteknek két csoportja van:
A közérdekű mentesség okán mentes az adó alól:
a) az egyetemes postai szolgáltatás nyújtása;
b) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás és sérült- vagy betegszállítás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán-egészségügyi ellátás keretében közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;
c) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás, amelyet humán-egészségügyi – ideértve a természetgyógyászatot is – tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít;
d) az emberi szövet, vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis vérkészítményeket is), anyatej értékesítése, valamint az előzőekben felsoroltakkal és az emberi szerv adományozásával kapcsolatos szolgáltatásnyújtás;
e) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít;
f) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet szociális ellátás keretében közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;
g) az a szolgáltatásnyújtás – az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg – és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet gyermek- és ifjúságvédelem keretében közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;
h) az a szolgáltatásnyújtás – az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg – és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet bölcsődei ellátás keretében közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;
i) az a szolgáltatásnyújtás – az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg – és az ahhoz szorosan kapcsolódó óvodai, diákotthoni és kollégiumi ellátás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet köz- és felsőoktatás, továbbá meghatározott egyéb oktatás keretében a közszolgáltató, közoktatási intézmény, felsőoktatási intézmény, egyéb felnőttképzést folytató intézmény vagy – nemzetközi szerződés alapján – belföldön működő külföldi kulturális intézet – ilyen minőségében – teljesít;
j) az a szolgáltatásnyújtás, amelyet óvodai, tanári, oktatói, nevelői tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít a köz- és felsőoktatás, továbbá meghatározott egyéb oktatás keretében, ideértve az előzőekben felsoroltakhoz kapcsolódó magánóraadást is;
k) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés kinyilvánítására, gyakorlására létrehozott jogi személy által személyzet rendelkezésre bocsátása a b), f), g), h) és i) pontokban említett tevékenységek ellátása, illetőleg lelki segély, gondozás céljából;
l) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal (alapító okirattal) és nyilvántartott tagsággal rendelkező, alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő személy, szervezet által a tagjainak teljesített olyan szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés
m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít természetes személynek, aki azt sportolásához, testedzéséhez veszi igénybe, kivéve az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint a sportolást, testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;
n) a népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek kiállításának, vásárának és bemutatójának szervezése, rendezése és az ahhoz szorosan kapcsolódó, jogszabály által meghatározott minősítés szerint zsűriszámmal ellátott, egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával előállított népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termék értékesítése, amelyet közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;
o) a közszolgálati rádiós és televíziós műsorszolgáltatások nyújtása, ide nem értve az annak keretében nyújtott kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat;
p) a közös cél elérése érdekében együttműködő közösség (a továbbiakban: együttműködő közösség) által a közös cél elérésére nyújtott szolgáltatás az együttműködő közösség tagjának, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:
| RODIN Konferenciák |
|---|
|
A tevékenység speciális jellegére tekintettel mentes az adó alól:
a) a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a biztosítási alkusz és közvetítő által – ilyen minőségében – teljesített szolgáltatásnyújtást is, továbbá az életbiztosítási és a nem életbiztosítási ág elkülönült művelésére tevékenységi engedéllyel rendelkező, ugyanazon személyek, szervezetek többségi tulajdonában álló felek egymás közötti olyan szolgáltatás nyújtása, amely közvetlenül szükséges az egyik fél biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatásának nyújtásához, és az ellenérték, amelyet a másik fél kap vagy kapnia kell, nem több annál, mint a nála ezzel összefüggésben igazoltan felmerült költség;
b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;
c) a hitel nyújtásához kapcsolódó vagy egyéb biztosítéki célú kötelezettség vállalása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;
d) a folyó-, betét- és ügyfélszámlával, fizetéssel, átutalással, csekk-, egyéb pénzköveteléssel és pénzügyi eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, kivéve magát a követelés (kinnlevőség) behajtását;
e) a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az aranyból, ezüstből vagy más fémből készített érmekollekciót és a bankjegykollekciót, illetőleg ezek darabját, amelyeket szokásosan törvényes fizetőeszközként nem használnak, vagy amelyeknek egyébként numizmatikai értéke van;
f) a jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben tulajdonosi (tagsági) jogviszonyt, valamint a hitelezési jogviszonyt megtestesítő vagyoni értékű jog átengedése és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az ilyen jogviszonyt megtestesítő, materializált értékpapír kezelését és őrzését;
g) a befektetési alap és a kockázatitőke-alap kezelése, valamint a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részére végzett portfólió-kezelés;
h) a postai bélyeg névértéken történő értékesítése, amely belföldön postai szolgáltatás bérmentesítésére alkalmas, valamint az illetékbélyeg és más, fizetési kötelezettség teljesítésére, hatóság által kibocsátott bélyeg, jegy névértéken történő értékesítése;
i) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték-szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is;
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása, kivéve:
m) adómentes a termék értékesítése akkor is, ha az értékesítésre kerülő terméket korábban kizárólag az Áfatörvény 85–86. §-ai szerinti adómentes tevékenységhez szerezték be, és így annak beszerzésekor az áfa nem volt levonható
n) adómentes a termék értékesítése akkor is, ha az értékesítésre kerülő termék korábbi beszerzésekor az adó azért nem volt levonható, mert az Áfatörvény 124–125. §-ai értelmében az adott termékre valamilyen tételes levonási tilalom vonatkozott.
Amennyiben az adóalany közvetlenül a fenti két csoportba tartozó valamely – általa teljesített – ügylethez szerez be terméket, vagy vesz igénybe szolgáltatást, akkor ezek előzetesen felszámított adója nem helyezhető levonásba.
| Példák
Amennyiben egy nyelviskola az Áfatörvény 85. § (1) bekezdés j) pontja alá tartozó –akkreditált – adómentes nyelvoktatási tevékenységéhez szerez be tankönyveket, írószereket, táblát, székeket, asztalokat, akkor e beszerzések adótartalma nem helyezhető levonásba, tekintettel arra, hogy ezek a beszerzések közvetlenül adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet szolgálnak. Ugyanez a helyzet például a banki tevékenységek nagy részénél, ugyanis a legtöbb pénzügyi szolgáltatás adólevonásra nem jogosító adómentes körbe tartozik, ami azt eredményezi, hogy az ilyen tevékenységeket végző pénzintézet az Áfatörvény 86. §-ában felsorolt ügyleteivel összefüggésben adólevonási jogot nem gyakorolhat. Kivételt képez azonban ez alól, ha az Áfatörvény 86. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban felsorolt biztosítási vagy pénzügyi jellegű szolgáltatást az adóalany olyan másik adóalanynak nyújtja, amely harmadik országbeli illetőségű (ez utóbbi esetben ugyanis a biztosítási, illetve pénzügyi jellegű szolgáltatás adómentesen nyújtható, azonban adólevonási jog gyakorlásának lehetősége mellett, azaz ilyen esetekben az érintett szolgáltatások adólevonással járó adómentes szolgáltatásnak minősülnek). Hasonló a helyzet, ha az Áfatörvény 86. § (1) bekezdés a)–f) pontjában felsorolt szolgáltatás termékexporthoz vagy harmadik országba irányuló bérmunkához kapcsolódik közvetlenül. Vannak olyan esetek, amikor egy adóalany egyaránt végez adólevonásra nem jogosító, illetve adólevonásra jogosító tevékenységet is. Ilyenkor az egyes beszerzett termékekről, igénybe vett szolgáltatásokról azt kell eldönteni, megmondható-e, hogy azok az adóalany mely tevékenységéhez kapcsolódnak közvetlenül. Amennyiben igen, akkor a beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás előzetesen felszámított adótartalma levonásba helyezhető a tételes elkülönítés szabályai szerint. Ha a beszerzés egyaránt kapcsolódik adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységhez is, az arányosítás szabályai szerint kell meghatározni a levonható adó mértékét |
3.1.2. Adólevonással járó adómentes ügyletek és az adólevonás
Az adólevonásra jogosító mentesség – valódi adómentesség – sajátossága, hogy tényleges adófizetéssel nem jár együtt, ugyanakkor a teljesítéséhez kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított adó mégis levonható.
Ide tartoznak – többek között – az alábbi ügyletek:
a) A Közösségen belüli adómentes értékesítés alapesete.
b) A Közösségen belüli adómentes termékértékesítés egyik speciális esete, az új közlekedési eszköz értékesítése.
c) A Közösségen belüli adómentes termékértékesítés másik speciális esete, a jövedéki termék értékesítése.
d) Az adóalany vagyonáthelyezése.
e) A termékexport (az Áfatörvény szóhasználatával élve: adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan).
f) A külföldi megrendelő részére, ingó terméken végzett bérmunka, amennyiben a termék a bérmunkát követően a vámhatóság által igazolt módon harmadik ország területére kerül.
g) A harmadik országból importált, de a Közösség területén vámjogi szabad forgalomba nem bocsátott terméknek, illetve vámeljárás (például aktív feldolgozásfelfüggesztő eljárás, ideiglenes behozatal) hatálya alatt álló terméknek az értékesítése, valamint az ilyen termékhez közvetlenül kapcsolódó olyan szolgáltatás, amelynek értéke beleépül az importált termék adóalapjába.
h) Azok a szolgáltatások, amelyek exporthoz, illetve olyan terméken végzett bérmunkához kapcsolódnak, amelynél a terméket a megmunkálást követően a vámhatóság harmadik ország felé végleges rendeltetéssel kilépteti.
i) A személyszállítás abban az esetben, ha akár az indulási hely, akár az érkezési hely, akár mindkettő nem belföldön van.
j) A termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik.
A felsorolt ügyletek adómentesen nyújthatók az adóalany által, és ezzel párhuzamosan levonási jog is érvényesíthető. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany például kizárólag más tagállami adóalanyoknak, illetve harmadik ország felé értékesít terméket, akkor az ő általa végzett valamennyi tevékenység adómentes, azonban ezzel együtt az adómentesen értékesítésre kerülő termékek előállításához eszközölt beszerzések előzetesen felszámított adótartalma – feltételezve, hogy az adólevonás valamennyi egyéb feltétele is fennáll – levonásba helyezhető.
3.2. Az ingyenes ügyletek és az adólevonás
a) Az általános forgalmi adó szempontjából általános alapelvi szabály, hogy adólevonást az adóalany kizárólag az adóköteles gazdasági tevékenysége kapcsán gyakorolhat. Az ingyenes ügyletek fogalmi eleme, hogy azokért cserébe az adóalany ellenértékben nem részesül, így az ingyenes ügyletek kapcsán – főszabályként – adólevonás nem gyakorolható. Ez azt jelenti, hogy azon beszerzések általános forgalmi adótartalma, amely beszerzések az adóalanynál közvetlenül ingyenes termékátadáshoz, illetve ingyenes szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódnak, nem levonható.
Tipikus példa lehet a fenti esetkörre a munkavállalóknak természetbeni juttatásként (tehát térítés nélkül, ingyenesen) karácsony alkalmából átadott termék beszerzésével kapcsolatban felmerült áfára vonatkozó levonási korlát. Amikor az adóalany munkáltató a természetbeni juttatásként átadni kívánt karácsonyi ajándékot beszerzi, akkor annak ellenértéke jellemzően áfát tartalmaz. Tekintve azonban, hogy az adóalany munkáltató előre tudottan olyan „tevékenységéhez” veszi a terméket, amely nála nem eredményez adóalanyiságot (hiszen nem ellenérték fejében történik), így az nem tekinthető adóköteles gazdasági tevékenységnek, ezért a karácsonyi ajándékként beszerzett termék áfatartalma az adóalany munkáltatónál nem helyezhető levonásba.
b) Vannak azonban olyan esetek, amikor egy beszerzésről utóbb derül ki, hogy az végül az adóalanynál ingyenes ügylethez kerül felhasználásra. Ilyen esetekre az Áfatörvény sajátos megoldást ad.
Termékértékesítések esetén az Áfatörvény 11. § (1) bekezdése, illetve szolgáltatásnyújtások esetén a 14. §-a úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha az adóalany úgy ad át másnak ingyenesen terméket, illetve úgy nyújt másnak ingyenesen szolgáltatást, hogy azzal kapcsolatban nála korábban levonható adó merült föl, akkor az ingyenes átadással, illetőleg az ingyenes szolgáltatásnyújtással összefüggésben az adóalanynál adófizetési kötelezettség keletkezik. (Nagyon fontos, hogy az ilyen ügyletek esetén nem a ténylegesen gyakorolt adólevonás, hanem már annak lehetősége megteremti az adóztathatóságot, ami azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy az adóalany a későbbiekben ingyenesen hasznosuló termékkel, szolgáltatással összefüggésben élt-e az – egyébként jogszerűen gyakorolható – adólevonás lehetőségével, az ingyenes hasznosítás adófizetést von maga után.)
Az Áfatörvény tehát nem a korábban levont áfa önellenőrzéssel, vagy tárgy időszaki helyesbítésével történő visszafizetését rendeli ezekre az esetekre, hanem felállít egy olyan fikciót, mintha az érintett ingyenes ügylet mégiscsak ellenértékes gazdasági tevékenység lenne. (Mivel ellenérték ebben az esetben nincsen, értelemszerűen az adóalapot sem az ellenérték alapulvételével kell meghatározni. Az Áfatörvény 68. §-a alapján az ingyenes – végleges jelleggel történő – termékátadásnál az adó alapja a termék teljesítéskori beszerzési ára, ennek hiányában előállítási költsége, a 69. § alapján ingyenes szolgáltatásnyújtásnál pedig az a kiadás, amely az ingyenes szolgáltatásnyújtással összefüggésben a szolgáltatás nyújtójánál felmerült.)
Dr. Farkas Alexandra az Adó szaklap 2013/3. számában megjelent cikkéből a fentieken túl mindent megtudhat az adókörön kívüli ügyletek és az adólevonás, a közhatalmi tevékenység és az adólevonás, az Áfatörvény területi hatályán kívüli ügyletek és az adólevonás viszonyáról, valamint a személygépkocsi beszerzését terhelő adó levonhatóságáról, a lakóingatlan beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó levonhatóságáról és a telefonszolgáltatás áfájának levonásáról is. Az Adó szaklap 2013/3. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.
